Amire még emlékszem – Hofher Józsefné Krenn Borbála feljegyzései

A megörökítés, az idők lenyomatának, a saját életidő rögzítésének vágya egyidős az emberiséggel. Nincs összefüggésben az iskolázottsággal, még csak a társadalmi helyzettel sem. Az „Amire még emlékszem” című munka egy idő asszony, Hofher Józsefné Krenn Borbála feljegyzéseit tartalmazza. A kötet szerkesztője Bednárik János. Előszavából kiemelve: „…(a munka) különös értékét az adja, hogy Hofher Józsefné általában nem rugaszkodik el attól a szférától, amelyben a leginkább kompetens: elsősorban saját mindennapjairól és életének nagy élményeiről, traumáiról ír. Ebből az egyedi nézőpontból tárulnak fel előttünk mintegy hatvan év történései az 1920-astól az 1980-as évekig, a korabeli Budakeszi, és ezen keresztül Magyarország, sőt néhány kép erejéig Nyugat-Németország társadalmi viszonyai.”

Társadalomtörténet, a környék kortörténetének érdekes leírása a szomszéd faluból, Budakesziről, ahonnan nézve Nagykovácsi a szomszéd falu, a szerző mégis előbb jutott el Svájcba, mint Nagykovácsiba.

A két szomszédos, svábfalu története természetesen mutat azonosságokat, így különösen érdekes megismernünk a kötetet.

Csodaceruza – Oszkár, a Csodabogár

A Csodaceruza magazin gyerekeknek megjelenő folyóirat. A 2025. év negyedik számában olvashattuk az Oszkár, a Csodabogár című verset. Ez a szám a bogarak tematikában készült. Aprócska, de annál érdekesebb vendégeket hívott a lap, a bogarakat. A mesék, a versek, játékos feladatok mind arra tanítanak minket, hogy rovarvilág mennyi érdekességet és szépséget rejteget, érdemes kicsit vizsgálódni, sok mindent megtudhatunk ezekről az apró élőlényekről.

Oszkárral az irodalom vonalán ismerkedhetünk meg,  nem az  állattan az ismeretszerzés területe. Levéltövi Oszkár krumplibogár volt, akinek tornából tiszta ötöse volt, tornádószerű röptét így dicsérte meg a tornatanár. Szöcske Bandi bácsinak azonban meggyűlt vele a baja. A matematika nehéz terep, ezt sokan tudhatjuk, szegény Oszkárnak nem mentek a példák, így veszélybe került az előmenetele: „Ki az órán badar, kibuktatja Nagykovácsi iskolája hamar.”

A veszély azonban elhárult, lepkebarátját megtanítja a csodás repülésre, cserébe a lepkelány a közös repülések alkalmával megszámolva a fákat, kéményeket bevezeti Oszkárt a számok, a matek birodalmába. Oszkár fejében zakatolnak az egészszámok, törtekek, képletek, meg is születik a jeles. Nagykovácsi iskolájában sem lesz baj a bizonyítványával.

Gáti István versét örömmel rögzítettük a Krónika lapjain. A legkisebbek is megtudhatják a versből, merre van Újpest, Göd és Horány, Nagyoroszi és természetesen Nagykovácsi.

Egy nagyon régi osztálykép Nagykovácsiból

„Elemi iskolai tablókép. Magyarázó szöveg, személyazonosító feliratozás nélküli. A felvétel a mai nevén „Öregiskola” udvarán készült, a háttérben a boltíves kijárat az egykori Tisza István, ma Kossuth utcára. Az épületben már villany világítás volt, erről árulkodik a boltív közepén látható izzólámpás lámpatest.

 

A képen látható felnőttek:
Bajczy Gabriella tanítónő, Mussong Gusztáv iskola igazgató és Greszl Ferenc plébános.

Érdemes megfigyelni a gyermekek vegyes öltözetét. vannak, akik még a hagyományos nagykovácsi sváb népviseletben vannak.”

Pájer Árpád

A Pékdomb facebook csoport oldaláról átemelve.

A Mária-oszlop helyreállítása 1989-ben, kronológia

A Mária-oszlop helyreállítása 1989-ben

 

1989. március 24.
A Honismereti Baráti Kör összejövetelén a jelenlévők
elhatározzák, hogy helyreállíttatják a Mária-oszlopot
augusztus 15-re, a templom búcsúnapjára.
Az oszlopról hiányzott a szobor. Holléte egyelőre ismeretlen
volt, az egyetlen, fennmaradó kép szinte semmit nem árult el
róla.

1989. március 27.
Kijelölték az oszlop új helyét, az eredetitől északkeleti
irányban, 9 m-re.
Dr. Szabó István tanácselnök,
†Deme Géza tanácselnök helyettes, a HBK elnöke,
Sporeth Tiborné, a Klubkönyvtár vezetője,
Dr. Telek József, a HBK titkára
és Réthy Mária

1989. április 7.
Elkészítették a betonalapot.
Dr. Telek József és fia saját költségen

1989. május 2.
Elindult az adományok gyűjtése házról-házra járva.
Akik az adományokért kopogtattak:
†Bakondi Istvánné,
†Czuczor Ferencné,
†Guba Mártonné,
Klein István,
Pályi Sándorné,
Réthy Mária,
†Dr.Schmidt Imre,
†Varga Béláné

Kerényi Péterné, Straub Mária jóvoltából előkerült a szobor
maradványa, egy idomtalan torzó, melyet a szobor ledöntése
után édesapja, †Straub Péter őrzött házuk padlásán.

1989. május 16.
Előkerült az oszlop korábbi állapotáról egy fénykép, melyen
látható a szobor is. A fénykép a Magyarországról
kitelepítettek kiadványában, az Unsere Post 1963. évi
számában jelent meg, s mellyel †Probszt Róza és Kovács
Aladárné, Probszt Terézia jelentkeztek.
1989. május 18 -július 5.
Nagy munkával kísérlet történt az előkerült fénykép jó
minőségű eredetijének felkutatására, hogy annak alapján a
régi szoborról a lehető leghűbb másolat készülhessen. (Réthy
Mária levelezése a kitelepített †Leyrer Mihállyal és Leyrer
Mihály fáradozásai Németországban a kitelepítettek körében
és az Unsere Post havilapnál)

1989. május 20.
Fáskerti István szobrászművészt írásban felkérték, a Máriaoszlop
helyreállítására – miután egyezség született a HBK-n
belül arról – , hogy esztergáltasson a szobrász új oszlopot,
vagy maradjon az eredeti.
(†Deme Géza és Dr. Telek József)
1989. május 27.
Az adományozásra felhívó plakátok kiragasztása.
(A tanácselnökkel, Dr. Szabó Istvánnal történt egyeztetés
után Réthy Mária)

1989. június 2.
Fáskerti István tételes árajánlata: 382 260 Ft
1989. június 18.
Végső szóbeli megállapodás Fáskerti Istvánnal, miszerint
július végéig a szobormaradványról gipsz másolatot készít, és
ezt kiegészítve megformáz egy barokk gipsz Mária-szobor
mintát kis Jézussal, almával. Ennek elfogadása után másolja
át kőre.

1989. június 27.
Jóval az ígért július 30-i dátum előtt elkészült a szobor
gipszmintája, általános tetszést aratva.

1989. július 10.
Fáskerti István írásban értesíti a HBK-t arról, hogy a felújítást
120 000 Ft-ért vállalja, vagyis az ajánlatában megadott
összegből felajánl a falunak 262 260 Ft-ot.

1989. július 16.
Elkészül az oszlop köré tervezett kőjárda bontott kövekből.
(A járdához Nagy István (Kossuth u. 58.) ajánlott fel egy sváb
pince bontásából származó nagykovácsi mészkövet, Ördög
István a járda elkészítését ajánlotta fel.)

1989. augusztus 5.
Fáskerti István felállította az oszlopot, ráhelyezte a szobrot.
Termőföldet szállítottak a terület rendezéséhez.
(Grillmayer József)

1989. augusztus 10.
Elvégezték az összképet zavaró fák kivágását, a termőföld
terítését, árpát vetettek a talapzat körül.
†Deme Zoltán és segítőtársai

1989. augusztus 14.
Fűnyírás, gereblyézés, gallyazás, a hulladék elszállítása
történt
†Deme Zoltán és segítőtársai

1989. augusztus 15.
Orbán György, nagykovácsi plébános megáldotta az oszlopot
bensőséges ünnepség keretében, az őslakosok nagykovácsi
búcsúra visszatért csoportja és számos nagykovácsi lakos
jelenlétében.

1990. március 15.
Réthy Mária és Dr. Telek József fagyalsövényt ültettek a
kőjárda köré. Ezután a szobor környezetét a Kossuth u. 45. sz.
alatti ház lakója, Fülöp Ferenc † gondozta haláláig (2009),
majd az Önkormányzat vette gondozásába.

Réthy Mária adatai és
összefoglalója alapján

 

ÁLDÁS
„Könyörögjünk!
Mindenható örök Istenünk!
Te helyesnek tartod, hogy szentjeid képmását szobrok
alakjában elkészítsük. Így valahányszor testi szemünkkel
képmásukra tekintünk, életükről elmélkedve példájának
követésére buzduljunk.
Kérünk, áldd meg ezt a szobrot, amelyet a Boldogságos
Szűz Máriának, a mi Urunk Jézus Krisztus Anyjának
tiszteletére és emlékezetére készítettünk.
Add kegyelmedet, hogy aki ez előtt a szobor előtt a
Boldogságos Szüzet könyörögve kéri és tiszteli, az ő
érdemeiért nyerjen oltalmat a földön, és örök
dicsőséget a mennyben. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen „

Orbán György plébános bejegyzése
a Historia Domusban
„Augusztus 15-én, templomunk búcsúnapján egy
autóbusszal és számos magán kocsival jöttek
Németországból, akiket a háború után kitelepítettek. ½
10 órakor az Országzászló előtt, melyet ők hoztak
Németországból, a Községi Tanács elnökhelyettese,
Deme Géza köszöntötte a vendégeket.
A nők népviseleti ruhában voltak. A Himnusz hangjai
mellett felhúzták a nemzeti zászlót, majd énekszóval
bevonultak a templomba. 10 órakor volt az ünnepi
szentmise németül.
A szentbeszédet Leyrer Mihály, a mannheimi vegyészeti
gyár igazgatója, mint felszentelt diakónus mondta, és
ministrált a szentmisén. Magyarul a plébános, Orbán
György prédikált.
A szentmise után a hívek körmenetileg elmentek a
Kossuth utca elejére, ahol az új Mária-szobornál a
Honismereti Baráti Kör elnöke, Dr. Telek József
beszámolt a szobor keletkezéséről, és a Kör további
terveiről.