Krónika

A plébánia falába épített leletek

 

Gyönyörködjünk egy kicsit virtuálisan Nagykovácsi római emlékeiben. A plébánia falába épített római, feliratos kőemlékek talán sokak számára ismeretesek. Ezeket 1842-ben találták a Szőlőhegyen, az akkori plébános nagyon bölcsen beépítette a plébánia falába. Igaz az időjárás körülményei kikezdték a feliratokat, azonban a mai napig a közelünkben lehetnek ezek az emlékek. Sírkövek és oltárkő  Jupiter tiszteletére. A sírkövek különös érdekessége, hogy az egyiken szerepelnek az állítás idején működő consulok nevei, így tudható, hogy az isz. 217-ben  emelték  Nagykovácsiban.  (Forrás: Szabolcsi József: Adalékok Nagykovácsi történetéhez Bp, 1960.)

A következő képgaléria összeállításban a Ferenczy Múzeum Centrum Nagykovácsiból származó római emlékeit mutatjuk be. A Szentendrén működő Múzeum raktáraiba kutatási engedéllyel kaptunk bebocsátást, amelyet ezúton is köszönünk a Múzeumnak,  Dr. Rajna Andrásnak és Sima Gábornak.

A leletek zöme a Kossuth utcából került elő, nevezetesen a Kossuth utca 12. sz. ház építésénél, továbbá egy Kossuth utcai villanyoszlop ásásánál,   illetve a  római katolikus templom kertjéből bukkantak elő.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

 

Dr Horn János gyémánt okleveles olajmérnök; okleveles gazdasági mérnök; A BDSZ (Bányászati Dolgozók Szakszervezete) elnöki főtanácsadója

 

 

 

Dr H O R N  J Á N O S

gyémántokleveles olajmérnök

okleveles gazdasági mérnök

okleveles szakközgazda

a Bányász Kultúráért Alapítvány elnöke

 

Ü N N E P I  B E S Z É D E

 

 2018. szeptember 2-ai 68. BÁNYÁSZNAPON

 Nagykovácsi,  2018. szeptember  2

 

 

 

 

 

„Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen.

Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével.

Tisztálkodjál belülről, kívülről. 

Felejts el mindent ami a köznapok szertartása és feladata.

Az ünnep különbözés és az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.

Az ünnep legyen ünnepies.

S mindenek fölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból a megszakításból, a teljes kikapcsolódásból, legyen benne áhítat,föltétlenség.

Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj fel reá testben és lélekben „.                     

Tisztelt Ünneplők !

Márai Sándornak (1900 – 1989) 48 évesen el kellett hagyni az országot,  a bolsevizmus ellenségének nevezték és egyik fő bűnének tartották, hogy Ő volt a magyar polgárság irodalmi képviselője, könyveit bevonták, később haza hívták de addig nem akart hazatérni amíg idegen csapatok vannak hazánkban és nem történik szabad választás. Az USA-ban halt meg. 1990-ban poszthumusz Kossuth díjjal tüntették ki) a Füves könyvből szóló gondolataival köszöntöm a bányásznapi ünnepségen megjelenteket.

Elöljáróban köszönet mindazért  amit Nagykovácsi Polgármester asszonya és az általa vezetett önkormányzat                         tett és tesz, hogy a több évtizede óta  bezárt bányászat után is ápolja, őrzi a bányász hagyományokat  és  azt is, hogy két évvel ezelőtt  2016.szeptember 4-én  gyönyörűen felavatták ezt a szép emlékművet.

Tisztelt Ünneplők !

A bányászat csodálatosan szép és gazdag hagyományokkal rendelkezik melyek közül  kiemelkedik a Bányásznap.

1950 november 23-án a Minisztertanács      és a Magyar Dolgozók Párt Központi Vezetősége határozatot hozott a szénbányászat fejlesztéséről – de jó lenne ha most is történne ilyen – mely többek között kimondta, hogy „ minden év szeptemberének első vasárnapján az egész ország BÁNYÁSZOK NAPJA – ként ünnepli meg, a bányászat országos jelentőségének elismerésképp..” Az érvényben lévő Bányatörvény is tartalmazza ennek a napnak a megtartását.

A 2018.évi 68. Bányásznap központ ünnepségére 2018. augusztus 28-án Pécsett  a „ Kodály  Pécsi Konferencia és Koncert Központ” dísztermében  közel 350 meghívott jelenlétében került sor, ahol  Süli Jánosnak a PAKS II tervezéséért, megépítéséért és üzembe-helyezéséért felelős tárca nélküli miniszternek  és dr Fónagy Jánosnak a  nemzeti vagyonnal kapcsolatos parlamenti ügyekért felelős államtitkárának köszöntése után az ünnepi beszédet dr Kaderják Péter  Innovációs és Technológiai Minisztérium  energiaügyekért és klímavédelemért felelős államtitkára tartotta. Csak egy – két kiemelés a beszédből :

Kormányzati cél,hogy jövőben Magyarországot dinamikus és minőségi gazdasági növekedés jellemezze, amiben a magas hozzáadott értéket biztosító innovációra támaszkodó tevékenységeknek kell vezető szerepet játszania.. EZ A MEGUJÚLÁS AZ INNOVÁCIÓ NEM KERÜLHETI EL A BÁNYÁSZATOT… A tárca dolgozik azon, hogy minél hamarabb korszerűbbé,olcsóbbá és takarékosába tegye, ugyanakkor biztonságosabbá tegye a magyar energetikai rendszer működését aminek a bányászat is része.

 Majd kitüntetések átadására  és állófogadásra került sor, ahol a pohárköszöntött a vendéglátó MECSEKÉRC Környezetvédelmi  Zt vezérigazgatója, Molnár János tartotta.  Az ünnepségről a BDSZ lapja, a Bányamunkás minden évben részletesen beszámol, ennek két-két példányát mind az önkormányzatnak mind a könyvtár részére meg fogom küldeni. Szeptember végén a BDSZ honlapon/Bányamunkás / is  olvasható lesz..

Ezt követően pénteken a társaságok központjaiban-, majd szombaton és a mai napon a bányatársaságok üzemeinél  és  minden olyan városban, községben ahol valamikor bányászat volt, ott is mindenütt emlékművek, emléktáblák emlékeznek a bányászatra és mindenütt színvonalas bányásznapi ünnepségekre kerül sor.

A mai napon megemlékezünk és tisztelgünk a nagykovácsi szénbányászatról, szénbányászokról  természetesen a teljesség igénye nélkül felvillantva a legfontosabb történéseket.

Az Észak-Budai hegységszerkezet négy  szénmedencéje   közül  kiemelkedő  volt a Nagykovácsi medence amit bizonyít,hogy 1850 – 1969 között a széntermelés  a Pilisvörösvári medencében 7,3Mt , Nagykovácsi medencében 4.8 Mt.,Pilisszentiváni medencében 4,5 Mt Solymári medencében  1,0 Mt volt.

Melyek voltak a főbb történések :

MIESBACH a kutatóaknáját 1853-ban mélyítette le. A 22 méterig mélyített keretácsolt aknával két széntelepet tárt fel.

 1863-ban mélyítették le a  Eder Ferenc Mátyás tulajdonosról elnevezett EDER aknát  ahol 30 férfi,3 nő és 1 gyermek dolgozott és 11791 métermázsát termelt. A leállás miatt víz alá került. A tulajdonos halála miatt csődhelyzet alakult ki.  Az örökös – Eder Anna Mária kérelmezte az 1866-ban kiadott kutatási engedély meghosszabbítását, de a Budai kir. kerületi bányabíróság a Nagykovácsi Kőszénbányát 1869 január 21-én Nagy I.M. és társai tulajdonában adta át tartozásaival együtt.

1869 június 2-án  Hantken Miksa bányamérnököt,akit szinte egy időben  neveztek ki a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatójának  jelentették be  műszaki i vezetőnek a bányahatósághoz, aki a munkálatokat 1872-ig vezette. A bánya  1874-ben és 1875-ben termelt, 1876-ba termelés nem volt, ebben az évben a bányahatóság felszólította a tulajdonost a munka folytatására de ez nem történt meg. A tulajdonos kérte két bányatelkének törlését. A Pestvidéki m. kir. törvényszék 1880 november 6-án azokat törölte.

ZWIERZINA EDE morvaországi bányatulajdonos – aki mögött jelentős cseh és morva tőkések álltak – 1880 május 24.én kapott engedélyt  kutatásra.  Megalapították a ZWIERZINA –féle CSALÁDÜDVE BÁNYATÁRSULATOT . 1887 október 27-én. Igazgatónak az osztrák származású Loós Károly bányamérnököt nevezték ki. Egy függőleges és egy lejtős aknát mélyítettek le amibe már 1883-ban egy vízemelő gőzgépet építettek be.

A társulat 1883 – és 1893 között 85 férfit-, és 12 gyermeket foglalkoztatott.

1894 június 25-én jelentette be a Nagykovácsi bányagondnokság idősebb és ifjabb Zwierzina  Ede halálát,de  a termelés folyatódott . 1895 május 12-én „ a munkások szállító kosáron való ki – és beszállítását a függőleges aknába „ a bányahatóság engedélyezte ,de  a hagyatéki eljárások miatt 1900 április 29-én  az Ostravában megtartott bányatársulati ülésen  döntöttek a Nagykovácsi bánya felhagyásával.

A megszűnés után csak 1920-as években kezdtek el foglakozni a bányászattal. A szénterületet a BESZKART igazgatóságának megbízásból dr Schmidt Sándor dorogi bányaigazgató vizsgálta felül. A felülvizsgálat kiterjedt gróf Tisza Kálmán nagykovácsi uradalmának akkor már megkapott KÁLMÁN véd- nevű bányatelkére és attól pár száz méterre lévő 13 holdas területre.  A szakvélemény feltűnően pesszimisztikus volt, hiszen egy konkurens bányavállalat igazgatója készítette. A termelés 1922-1923-1924-ben folytatódott, de 1924 áprilisában befejezték a termelést a TISZA lejtősaknában.

1929 január 1-án SIMIG ÁDÁM bejelentette a bányahatóságnál hogy a gróf Tisza uradalomtól negyven évre bérbe vette a bányát és a felhagyott aknát tovább mélyítette, majd a bányát villamosította. Ekkor a töke  hiányában a munkát nem tudta folytatni ,  HEISLER ENDRÉNEK és FARKAS JENŐNEK adta tovább a jogot, a termelésről nincs adat, ekkor mélyült a Heisler lejtős akna.   1930 novemberében MÁNIK SÁNDOR miskolci lakos vette bérbe a a szénjogot, de 1931-ben bekövetkezett halála miatt özvegye 1939-ben tovább adta a jogot a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-nek.

1943-ban alakult meg a Nagykovácsi Kőszénbánya Rt 200.000 ft alaptőkével , a részvényesek Husz Jenő, Ajtay Zoltán és Sorg Jenő voltak.

 1947-ben Antal lejtősakna illetve  az ehhez csatlakozó Altáró Üzem szintén komoly szerepet játszott a medencében. Az 1948 augusztus 13-án eszközölt lyukasztás lehetővé tette a solymártelepi központi osztályázóba való szállítást.

S most itt állunk ennél a csodálatos, ipari műemlék előtt ahol a kötélpályán szállították a tömedékeléshez szükséges homokot  1969-ig  a Pilisszentiváni bányából.

Sajnos a Nagykovácsi szénbányákban többen bányaszerencsétlenség közben hősi halált haltak:             

FINK ANTAL  1887

BRUNNER MÁTYÁS 1891                FERWAGER JÓZSEF 1891

BELUSCHKA FERENC és ismeretlen nevű társa 1897   

       / de csak 1898-ban augusztus 27.-én hozták fel /

FISCHER GYULA 1931             MULAVECZ ANTAL 1931

TÓTH JÁNOS 1931

Emlékezzünk rájuk.

Javaslom,hogy emléküket egy emléktáblával örökítsük meg amit az 2019. évi Bányásznapon  avatnánk fel. A 2019-es év sok  dátum miatt úgyis különleges jelentőségű  lesz  gondolok a kerek évfordulókra : 1869,1929,1939,1969).

 Költség viselésére javaslatom illetve vállalásom :

BDSZ Bányász Kultúráért Alapítvány            40 % Önkormányzat                                                  40 %                     

Dr Horn János mint javaslatevő                     20 %

Az írásos javaslatomat polgármester asszonynak az ünnepség után átadom azzal a kéréssel, hogy azt az Önkormányzat  testületi ülésén tárgyalják meg.

A nagykovácsi szénbányászat viszonylag nagy  de sajnos  szétszórt irodalommal rendelkezik, döntően a pilisi szénbányászatról megjelent irodalmakban. Egyes esetekben kissé eltérő, de én bízom, hogy az elmondottak tartalmazzák a leglényegesebb, talán közelítően pontos időrendi eseményeket.

Sajnos hiányzik egy Nagykovácsi szénbányászat település monográfia. Nagy örömmel olvastam, hogy a Nagykovácsi Pékdomb Közössége 2016.szeptember 30.-án „PÉKDOMB III” estét tartott és ott Sági Balázs bányakutató is tartott előadást. Talán Ő lesz az, aki megírja a Nagykovácsi szénbányászat monográfiáját.

Pár szó kizárólag  a szénbányászat mostani helyzetéről :

Agricola ( 1494 – 1553)  már  könyvében megírta,hogy „ a bányászatot egyetlen társadalom sem tekinti közömbösen és érdemeit felnagyítva dicsőítik vagy érdemeit elhallgatva pocskondiázzák”.                                         

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg  Péch Antal selmeci bányamérnök is  akinek köszönhetjük, hogy 1894 április 7-én egy választmányi ülésen a javaslatára fogadták el, hogy az addigi „ GLÜCK AUF „ német bányászköszöntést a magyar „ JÓ SZERENCSÉT „ köszöntés váltsa fel.

Sokan éltük/éljük  meg Agricola szavait az itt most körünkben lévő nagyra becsült nagykovácsi bányászok is, hiszen a bányászok  az 1945 – 1965-es években a nemzet megmentői voltak, most meg folyamatos támadás éri őket. 1948 – 1965 között csak a földtanban, bányászatban     78  fő kapott Kossuth díjat, később már kisebb számmal Állami díjat,a mostani kitüntetéseknél lámpással kell keresni egy – egy kitüntetett. A legnagyobb dolgozói létszám a szénbányászatban 1964-ben  124 ezer fő volt, a mélyművelésű fekete-, és barnakőszén bányászat szinte megszűnt, egy-két kisebb társaság működik, s most ha nem volna a Mátrai Erőmű Zrt két lignitbányája ( Visontán és Bükkábrányban )  ahol átlagosan 1100 fő dolgozik) akkor a létszám nem érné el a  százat. De bízunk a jövőben, különös tekintettel arra, hogy a kormány támogatja  „ Az Energetikai Ásvány – hasznosítási  és Készletgazdálkodási Cselekvési Terv”-et.

Természetesen egy bányásznapi ünnepi beszéd nem engedi meg, hogy minden fontos, jelenlegi és jövőben várható , a természeti erőforrásokról, azok nemzetgazdasági kihatásáról is szólni lehessen, de felajánlok és szívesen vállalok egy kizárólag szakmai alapon történő előadást abban az esetben ha azt Önök igénylik.

Beszédemet ,  megköszönve megtisztelő figyelmüket Márai Sándor gondolataival kezdtem és Jókai Mór gondolataival zárom:

„SZÍV ÉS KŐHOMLOK KELL HOZZÁ, HOGY AZ EMBER ODA LE MERJEN SZÁLLNI ÉS BEKOPOGTASSON AZ ÖRÖK TERMÉSZET ÉVEZREDES ALVÓ NAGY CSODÁIHOZ”.

Szépen  mondta Jókai, a nagykovácsi bányászok ilyen emberek voltak.

Kívánok Önöknek és Önökön keresztül a térség minden lakosának a továbbiakban is sok sikert, eredményt,jó egészséget és mindezekhez az 1894-ben Selmecbányán elfogadott bányászköszöntéssel

 

Jó szerencsét !

 

Felhasználható  irodalom:

 

Ajtay Zoltán            1900 – 1983

Hantken Miksa       1839  – 1893

Hoffman Károly      1839 – 1891

Papp Károly            1873 –  1963

Szöts Endre dr        nincs adat

Zsigmondy Vilmos 1821 – 1888

                      szakmai írásai

BKL Bányászat újság ( OMBKE )

MBFSZ Adattár ( Budapest, XIV. Columbus u 17-23)

MBFSZ Könyvtár ( Budapest, XIV. Stefánia u 14)

Központ Bányászati Múzeum könyvtára ( Sopron)

Magyarország bányászatának  évezredes története(OMBKE)

 

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Bányásznap 2018. - 2018-09-05

Bányásznap Nagykovácsiban

 

 

Minden évben feladatunk, hogy tisztelettel adózzunk Nagykovácsi bányászmúltja előtt, fejet hajtsunk az egykori áldozatok előtt és meleg szeretettel köszöntsük azokat a kedves, egykori kovácsi bányászokat, akik elfogadják meghívásunkat és el tudnak jönni az ünnepségre. Minden évben megható, hogy együtt lehetnek az egykori bajtársaik társaságában.

Az idei 68. Bányásznapon a Pilisi Fúvósok kis Zenekara adta a zenei aláfestést, teremtette meg a hangulatot. A szeszélyes időjárás miatt az Öregiskola kapujában várták a megemlékezőket a zenészek, jó hangulatú fúvós zene dallamára vonulhattak be a nagyterembe az ünnepségre érkezők.

A Himnusszal vette kezdetét az ünnepély, majd Kiszelné Mohos Katalin polgármester asszony mondott köszöntőt. Az ünnepi beszédet Dr. Horn János gyémánt okleveles olajmérnök; okleveles gazdasági mérnök; A BDSZ (Bányászati Dolgozók Szakszervezete) elnöki főtanácsadója tartott „Emlékezés Nagykovácsi szénbányászatára” címmel. Majd Németh József, gyémánt diplomás mérnök beszélt „A magyar szénbányászat 100 éves történetéről Nagykovácsi vonatkozásokkal” tárgykörben. Mindketten kiemelték, a jövő évben lesz a nagykovácsi bánya bezárásának 50. éves évfordulója, ebben az ünnepi évben különös figyelmet kell fordítani az emlékezés ünnepélyes körülményeire, ehhez Dr. Horn János úr egy egy javasolt tervezetet is átadott.

Személyes visszaemlékezésekre is sor került, Probszt András nyugalmazott bányász megemlékezett az 1954-es vízbetörésről. Kemenes Gábor plébános, Nagykovácsi díszpolgára, vezetésével közös imát mondtak az ünneplők, emlékezve a hősi halottakra, Szent Borbála, a bányászok védőszentjének közbenjárását kérve.

Az Öregiskolai megemlékezés végén felcsendült a Bányászhimnusz.

Az időjárás végül megengedte, hogy a Zsíros-hegyen a Bányász Emlékkőnél a kitartó ünneplők letehessék a koszorúkat, fejet hajthassanak egy letűnt, bányászkor emléke előtt.

Nagykovácsi Nagyközség Önkormányzata, a BDSZ, a Német Nemzetiségi Önkormányzat és az Öregiskola Közösségi Ház és Könyvtár koszorúzásával fejeződött be az idei nagykovácsi Bányásznapi megemlékezés.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Az idei évben is elindult szeptember 3-án, hétfőn a tanév Nagykovácsiban is. Esős, sötét reggel kezdődött az idei ünnepélyes tanévnyitó.  Az új diákok, a kis elsősök hagyományosan az óvodában gyülekeztek, hogy az óvónénik elkísérjék őket ünnepélyesen is az Iskola kapujához.

2018-ban 94 első osztályos tanuló tette meg ezeket a kezdeti lépéseket, elődeik nyomdokán és ült be az iskolapadba, ahol mostantól hosszú időt fognak hasznosan, eredményesen eltölteni, amíg be nem fejezik az általános iskolában a tanulmányaikat.

639 beiratkozott tanulója van 2018-as tanévkezdetkor a Nagykovácsi Általános Iskolának.  25 osztályban kezdték el tanáraikkal, tanítóikkal a munkát.

 

 

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Idén is korán reggel, kilenc órakor kezdődött a megemlékező ünnepség Nagykovácsiban az Öregiskolában. A hetek óta tartó hőség miatt nyitott ablakokkal, a lehetőségekhez képest hűvös helyen gyülekeztek az ünneplők, fellépők. 2018-ban is minden fellépő nagykovácsi volt. A köszöntő után közösen elénekeltük a Himnuszt, majd  Kuti Bori csodálatos énekhangja bűvölte el a hallgatóságot.  A Rézpatkó három táncos legénye is megérdemelten  hatalmas tapsot kapott. Hazai János, Papp Levente, Toma Zsolt előadását nemcsak a szülők, a felkészítő tanárok Czene Zsuzsa és Kiss Zsolt  nézték meghatottan, hanem minden ünneplő is.

Az ünnepi beszédeket Kiszelné Mohos Katalin polgármester asszony és meghívott vendégként: Harrach Péter a KNDP alelnöke, a KDNP országgyűlési csoportjának frakcióvezetője tartotta. Mindkét ünnepi beszéd kiemelte a Szent István-i eszmék és gyökerek fontosságát, azoknak a mai napig kitartó érvényességét; az elődeinktől átvett értékek, a közösség megtartó erejének fontosságát.

A zenekar ez alkalommal Kutiné Ernhoffer Tündéből, Becze Gáborból (Kaláka), Görgényi Gáborból, Tegzes Endréből állt. Az ünnephez kapcsolódó dalok, zeneművek összeválogatásánál arra is figyelemmel voltak, Nagykovácsi kitüntető címeinek adományozásakor   valamennyi kitüntetettet  személyesen megszólítsák és köszöntsék.

A Nagykovácsiért Emlékérmet 2018-ban Kőrösi Éva, idén nyugdíjba vonuló, közkedvelt és nagyra becsült tanítónő, a Nagykovácsi Általános Iskola pedagógusa kapta, a Nagykovácsiban eltöltött tanéveinek és egész pedagógusi munkásságának elismeréseként. Egykori tanítványok, hálás szülők és az ünneplő kollégák vették szeretettel körül a díjátadás után a friss Nagykovácsi Emlékérmest.

A másik díjazott Janits Béla egykori, több ciklusban munkálkodó önkormányzati képviselő, a Fejér György Alapítvány egyik létrehozója volt.  Szociális érzékenységét jól jelzi, hogy 12 éven keresztül szociális tanácsnokként is működött. Az Alapítványon keresztül sok nagykovácsi családot, egyént sikerült segíteni nehéz helyzetében, krízisében. Fejér György személyének és pályájának megismertetése is kitűzött feladati közé tartozott, a Nagykovácsi Könyvtár jó néhány szép muzeális könyvvel gyarapodott adományai által. További érdemeihez hozzátartozik: a Nagykovács gr. Tisza István Nemzeti Kör egyik alapítója és elnöke, 18 éve képviseli a faluban a Tisza-család emlékének őrzését, országos ügyekbe is bekapcsolódva.

2018-ban Nagykovácsi díszpolgára Kemenes Gábor atya, a község plébánosa lett. Gábor atya húsz éve szolgálja a katolikus közösséget, és a falut. Börtönpasztorációs tevékenységért magas kitüntetéssel ismerték el (Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat, 2013.), mint ahogy köztudomású a drogos szenvedélybetegekkel kapcsolatos tevékenysége is. Vasárnaponként nem ritkán kilenc misét is mond, fásultság nélkül, igaz hitet sugározva. Az elhangzott laudációjában is kiemelték, igazi közösségi emberként ismerjük, ahol segíteni, szervezni, menteni tud, ott terem. Forgalmat irányít, autót tol, mentőt hív, kidőlt fákat húz le az útról. A család látogatásokat, a súlyos betegek lelki vigaszát is kiemelten kezeli. Misét mond, esket, keresztel és temet felszentelése óta, 45 éve; ebből húszat Nagykovácsiban szolgálva.

A díj átadás ünnepi pillanatai  után a Nagykovácsi Tiszta Forrás Nyugdíjas Klub aratódalokat énekelt. Majd az ünnepelt Gábor atya megáldotta az új kenyeret, amelyet Kiszelné Mohos Katalin polgármester asszony ünnepélyesen megszegett és a nyugdíjas klub segítségével szétosztották az ünneplők között. Az ünnep a Szózattal zárult, majd a katolikus templomban szentmisével folytatódott.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Szép összeállítás a Budakörnyéki Tévé műsorán, benne a Nagykovácsi Búcsúk helytörténeti kiállítás megnyitója.

Nagykovácsi Búcsú 2018.

 

Képösszeállítás a búcsúi kiállítás megnyitó napjáról:

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Több éves hagyomány, hogy a búcsún a Kolozsvár téren, ahol a Kitelepítési Emlékmű is található, a vele szemben lévő, a Felvidékről elűzött magyar lakosság “betelepítésének” emléket állító  szobornál  koszorúzást tartunk. A búcsúra szép szokásként hazatérnek az elszármazottak. Így van ez Nagykovácsiban is sok éve. Minden évben eddig volt szerencsénk a Németországból hazaérkező, egykori nagykovácsiakat fogadni. A falu sajátos története szerint, az 1947-ben a Felvidékről elűzött, Nagykovácsiban megtelepülő lakosság egykori anyatelepülései is meghívást kapnak. Idén is Andódról érkezett delegáció, Czuczor Mária polgármester vezetésével.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

A Nagykovácsi búcsú 2018-ban augusztus 11-12-én az augusztus 15-i Nagyboldogasszony ünnepének hétvégéjére került. A búcsús hagyományokat 2010-ben elevenítette fel a Német Nemzetiségi Önkormányzat. Így a búcsúi keretek 8 éve formálják ezt az ünnepet, amely más és több egy bármelyik jó időjárású, szép nyári napra kitűzött falunapnál.

Az idei búcsú meghívó plakátja:

A 2018-as búcsú plakátja.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

  1. A linkre kattintva eljutunk az Év Fája szavazás weboldalára, ahol legörgetve eljutunk a hatodik “A Nagykovácsi templomkert odvas hársfája” című bejegyzéshez.            
  2. Itt elolvashatjuk a fa teljes történetét és a képek alatt megtaláljuk a szavazás gombját.
  3. A szavazáshoz rendelkeznünk kell egy e-mail címmel, enélkül a rendszer nem enged szavazni. 
  4. Az e-mail cím megadása után és a rublika alatti első kocka “kipipálásával” elküldhetjük a szavazatunkat. Ezután egy új oldal nyílik meg, ahol egy sárgán kiemelt szöveg vár minket.                                                                                                   
  5. A következő és egyben utolsó lépésünk, hogy az email fiókunkban belépve megkeressük az evfaja@okotars.hu-ról küldött emailt, amiben egy kéken kiemelt linkre kattintva jóváhagyjuk a szavazatunkat. 

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Hazáink

Ritter György: Hazáink borító-kép

ezt a címet adta a szerző, Ritter György legújabb könyvének. Már a címválasztásból is érezhető, elgondolkodtató munkát tartunk a kezünkben, hiszen hogyan is lehetne két vagy akár több hazánk. Német és magyar kényszermigrációs sors a második világháború utáni Magyarországon adja meg az alcím a szűkebb témát, majd az – Egy Buda környéki község szemszögéből alcím kitétel tovább pontosítja a tanulmánykötet fókuszát.

Rossz szakmai berögződés, hogy a könyv megismerését a végén a Jegyzeteknél, forrásoknál kezdjük. Pedig sokat elárul a munka várható alaposságáról. Ritter György Hazáink című munkája 374 db jegyzetet, utalást, forrást tartalmaz.

A téma alapos és imponálóan precíz megközelítésére számíthattunk tehát. Így is lett, a kétnyelvű kötet három fő részre tagolódik. Első részében a Telepítések és telepítettek I. (1944-1950) című fejezetben a bevezető tanulmány az összes olyan kategóriát leírja, jogi hivatkozással, a történelmi korszak ismertetésével, amely kategóriák lényege az emberek egy csoportját, családokat, faluközösségeket, kiválasztottakat, listázottakat valamely politikai, ideológiai akarat nevében az eredeti lakóhelyükről, szülőhelyükről valahová máshová űzik vagy juttatják. Számtalan jogi kategória, számtalan szakmai, illetve köznyelvi kifejezés írja ezt a jelenséget: kitelepítés, kényszermigráció, mesterséges migráció, népességmozgás, lakosságcsere, áttelepítés, áttelepülés, elűzés, kényszersorozás, internálás, jogfosztás, földfosztás, betelepítés, visszaszökés. A második Telepítések és telepítettek II. című fejezet mindezeket a mozgásokat már a Pilis-völgyében, különös tekintettel Solymárra vizsgálja meg.

A kötet talán legizgalmasabb, harmadik részében a szerző az oral history módszeréhez folyamodik. Hat emberi sors elevenedik meg, hat különféle élethelyzetből indulnak a történetek. Megszólalnak a „svábok”, a „felvidékiek, a „matyók – summások”. Az interjúk szerkesztése különféle témacsoportok szerint folyt, pl. nyelvhasználat, identitás, vallás, integráció, elkülönülés, háború, elűzés, visszatérés stb.

A tanulmánykötet több Nagykovácsira vonatkozó tényt, adatot tartalmaz, és az egész korszak Nagykovácsi történéseinek megértésében is segíthet.

Ritter György: Hazáink. Németek és magyar kényszermigrációs sorsok a második világháború utáni Magyarországon. Napkút kiadó, Budapest, 2018.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

AKuFF-Fachtag in Großkowatsch – 30.06.2018 Magyarországi Németek Családfakutató Egyesülete szakmai napja Nagykovácsiban megjegyzéssel tette közzé Huber Éva fotóit a konferenciáról. A konferencia hagyományai szerint a szakmai tanácskozás után a résztvevők időt szánnak a fogadó település megismerésére. A délelőtti rövid bemutatkozás után a délutáni programban a Tisza István teret és a Nagykovácsi Nagyboldogasszony Plébániatemplomot ismerhették meg a vendégek. A templom történetét, értékeit Réthy Mária mutatta be, a templom felújításának terveit Csabainé Perneczki Judit ismertette. A vezetés alatt és Huber Éva gyönyörű fotóiban gyönyörködve alkalmunk nyílik turista szemmel rátekinteni Nagykovácsi, a főtér, a templom szépségeire, amelyek felett, lehet hogy már elsiklik tekintetünk.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

A Magyarországi Németek Családfakutató Egyesülete , az AkuFF konferenciáját  2018. június 30-án Nagykovácsiban, az Öregiskola Közösségi Ház és Könyvtár nagytermében tartotta.

Az AKuFF elsősorban a magyarországi németek származásával foglalkozó családfakutatók szervezete. Fő célja a kutatók egy szervezetbe tömörítése, egymás kutatási tevékenységének megismerése által az információcsere elősegítése, a kutatáshoz szükséges szakmai segítségnyújtás és a tudományos háttér biztosítása. Érdeklődési körükbe tartozik ezen kívül a svábság története, helytörténet, a történelmi segédtudományok (címertan, pecséttan, archontológia, kitüntetés-jelvénytan, térképészet stb.)

A konferencia programja a következő volt:

  1. 00 Elnöki tájékoztatót tart Dr. Pencz Kornél

10.05 Nagykovácsi Nagyközség Önkormányzata nevében Szemesy Barbaba alpolgármester asszony köszönti a konferencia résztvevőit

10.10 Nagykovácsi Német Nemzetiségi Önkormányzat részéről Dr. Kohut József elnökhelyettes úr mond köszöntőt

10.20 G. Furulyás Katalin helyismereti könyvtáros, művelődéskutató: Nagykovácsi múltjának és jelenének néhány képe címmel vetített képes bemutatkozót tart

  1. 00 Előadások

Dr. Pencz Kornél: A vaskúti Pentz-család gyökerei Nagykovácsiban és a Budai hegységben

Franziska Milbich-Münzer: A budakörnyéki németség eredetkutatásának legújabb eredményei

Ebéd a Nagyszénás Menedékház vendéglőben.

  1. 00- 16.00 A Nagykovácsi Tisza István tér és a Nagykovácsi Nagyboldogasszony Katolikus Plébániatemplom látogatása vezetéssel

Fakultatív program: A Nagykovácsi Teleki-Tisza Kastély parkjának látogatása (egyénileg, vezetés nélkül)

A konferencia a féléves szervező-előkészítő munkája eredményeként közel hetven kutatót látott vendégül Nagykovácsi.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Rég láttunk ennyi biciklist,  külföldi rendszámú autót Nagykovácsiban, az iskola melletti parkolóban. Az arra járók csodálkozva nézhették az egyre szaporodó számú camping autót, a megannyi biciklit, amelyek ezekből és egyéb tartóeszközökről lekerültek.

Európa és Világbajnokság zajlott a faluban, ahová a világ sok részéről érkeztek a tájékozódási kerékpározás művelői, mesterei.

A rendezvényre 400-500 résztvevőt vártak a szervezők a világ 25 országából. Sokan jöttek az északi országokból (Svédország, Dánia, Finnország), ahol a tájékozódási sportok tömegsportnak számítanak. Sok vendég érkezett Csehországból, Svájcból, Franciaországból, sőt a beharangozó Tájolóbeli cikk szerint Japánból, Új-Zélandról és Ausztráliából is érkeztek versenyzők.

A versenyirodának a Nagykovácsi Általános Iskola adott otthont. A műfüves pálya és a kondipark mellett-mögött ideiglenes parkoló működött, ahol lakóautók is helyet kaptak.

A legtöbbet azonban a környező erdei-mezei utakon tartózkodtak a versenyzők, élvezve a tájat és a terep minden nehézségét.

A verseny egy mozgalmas napja.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Budakeszin a Tájházban, a Múzeumok éjszakáján, a tájház belső falain megidézték  az egykorvolt budakeszi polgárok emlékét. A kivetített fotókon életnagyságban szerepeltek a harmincas- negyvenes évek elején készített  fotók alakjai. Elsőáldozási emlékek, ünneplőbe öltözött családok, fess tűzoltók, szép ifjúpárok, ünnepi családi fotók. A fotók id. de Ponte József üvegnegatívjairól kerültek a falra. Az üvegnegatívok egy budakeszi ház felújításakor kerültek elő a ház padlásáról. Pályázati forrásból digitalizált fotógyűjtemény, így már minden budakeszi emlékévé válhatott. A képeken szereplő személyek nagy többségéről az emlékezők sem tudják kik lehetnek, egy-két arcot azonban felismertek budakeszi mostani lakosai, akik a Múzeumok Éjszakáján a Tájházban gyűltek össze emlékezni.

Egyben biztosak lehetünk, a képek még 1946 előtt készültek, mert de Ponte József és családja kitelepítésre került, így 1946-ban elhagyta a falut, hátrahagyva a műterme üvegnegatívjait.

A de Ponték őse a legendák szerint Lotaringiából származik és 1686-ban, Buda ostromakor érkezett a törököt kiűző Ince pápa seregének katonájaként Magyarországra. Más történetek is keringenek, de ez a legenda tartja magát a leginkább. A név olasz, esetleg francia származásra is utalhat, de nyilvánvaló, hogy az idők folyamán elnémetesedett a család. Érdekességként megemlítendő, hogy Budakeszin más olasz nevű családok is éltek: a Nattok , a Schrottik és Pinellik, de az ő Budakeszire kerülésük körülményeire nincsenek adatok.

Az idősebb de Ponte a húszas-harmincas évek Budakeszi életének meghatározó alakja volt. Egyrészt műtermi képeivel és számtalan riport felvételével páratlan dokumentációt őrzött meg Budakeszi helytörténetének. Másrészről a település kultúréletének is aktív szereplője volt. Szerepelt a Passiójátékokban, a díszleteit is ő készítette. A Budakeszi Kultúregyesület titkári tisztségét is betöltötte. 1932-ben Budakeszi elesett hőseinek I. világháborús emlékművének avatásakor az ide látogató József főhercegtől megkapta az “udvari fényképész” címet.

A kitelepítésből sohasem tért vissza a városba, Budakeszire, amelynek korfestő képeit korát megelőző szociális érzékenységgel és művészi igénnyel készítette el. 1974-ben halt meg.

Források:https://hirmondo.budakeszi.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=97:idsebb-de-ponte-jozsef-udvari-fenykepesz&catid=41:varosunk-bueszkesegei&Itemid=84

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Kányádi Sándor Nagykovácsiban 2009-ben az Elek apó kútjának avatásán az Öregiskola Közösségi Ház és Könyvtár kertjében

A Kaláka együttes Nagykovácsiban 2009-ben az Elek apó kútja avatásán

Elek apó kútja, az avatás napján 2009-ben, az Öregiskola és Közösségi Ház kertjében

A mai nap szomorú híre, életének kilencvenedik évében meghalt Kányádi Sándor költő.

Kányádi Sándor 1929. május 10-én született Nagygalambfalván, Romániában. A székelyudvarhelyi református kollégiumba, a Római Katolikus Főgimnáziumba és a fémipari középiskolába járt iskolába, majd beiratkozott a Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar-irodalom szakos tanári diplomát 1954-ben. De tanárként soha nem dolgozott, életét az irodalomnak szentelte – írja róla a Wikipédia.

Kányádi Sándort több szál kötötte Nagykovácsihoz. Már a hetvenes évek végén gyakori vendége volt az Erdészeti Nevelőotthonnak, ahol Tóth László igazgató úr meghívására, a diákokkal szép író-olvasó találkozókat tartott.

A Kaláka együttes és Kányádi Sándor együttműködése csodálatos szépségű megzenésített verssel gazdagította a magyar irodalmat és zeneirodalmat. A Nagykovácsiban élő Kaláka-zenész, Becze Gábor közreműködésével Kányádi Sándor és a zenekar többször is fellépett, ellátogatott a faluba.

2009-ben avatták fel az Öregiskola Közösségi Ház és Könyvtár udvarában az Elek apó kútját. 2012-ben nyílt meg Kányádi Sándor kezdeményezésére Budapesten, az I. kerületben a Mesemúzeum és Meseműhely, ahol hasonló kút vize csordogál a mese-, irodalomszerető gyerekek, felnőttek kedvére.

2009-ben a nagykovácsi Elek apó kút avatásán a Kaláka együttessel együtt Kányádi Sándor is szerepelt, személyes közreműködésével tette emlékezetessé az ünnepi pillanatokat.

Azóta a kút mellé ültetett diófa mára árnyat ad a padokon üldögélő olvasóknak.

Mától, itt olvasgatva biztos eszünkbe jutnak sorai:

Kányádi Sándor: Sóhajtás

Kútnak lenni volna jó

utas-itatónak,

diófának vagy a fánfüttyentő rigónak.

Rigófüttynek volna jó,

lenni bár egy hangnak,

jönni-menni volna jó akár csak a harmat.

A dedikálások sikere miatt is tudhatjuk, Kányádi Sándor sokak kedvence Nagykovácsiban. Köszönve a sok szépséget, emlékét kegyelettel megőrizzük.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Az idei Varázskastély Családi fesztivál már a megújult Teleki-Tisza Kastély parkjában került megszervezésre.

Varázskastély 2018. plakát

Két nap alatt, szombaton és vasárnap ingyenesen várta a Varázskastély minden játéka a gyerekes családokat. Az idei két sztárfellépő szombaton Charlie, illetve vasárnap délután Halász Judit voltak. A Nagyszínpadon és a Kastély árnyat adó szögleteiben egymásnak adták a fellépők a világot jelentő deszkákat, illetve gyepet, színes sátrakat. A fellépők színpadra jutását és a programokat az Öregiskola Közösségi Ház és Könyvtár szervezte.

Varázskastély 2018. Programok- fellépők

Felléptek a helybeli  tánccsoportok , igen nagy sikert aratva.

Művészeti csoportok délután

A Kézművesfaluban a Lenvirág Bölcsőde, a Nagykovácsi Kispatak Óvoda, a Szőlőszem Óvoda , az Általános Iskola kézműves foglalkozásain, játszóalkalmain ügyeskedhetett, aki kedvet érzett. Továbbá Kiss Júlia textilezést,  Hunyadvári Szilvia origamizást, Benedek Olga kerámiafestést, Kiskun Judit csuhézást, Payer Kata firka foglakozást tartott. A Tandem Kávézó remek társasokat hozott. A Nagykovácsi Alapfokú Művészeti Iskola növendékei hangszer-bemutatót tartottak.

Családi Táncházat tartottak a Nagykovácsi Muzsikások is, az élőzene varázsát adva.

Bemutatót tartottak a Zrínyi Baranta SE, a Meridián torna, a Helen Doron Budakeszi és a Nagykovácsi Elszánt Állatvédők is fogadták az érdeklődőket.

Kriesch György vezetésével mindkét nap pingpongozhattak azok, akik ki szerették volna próbálni a kitelepített asztalokat.

A legkisebbek Ringató Foglalkozáson vehettek rész Szomora Lívia vezetésével.  A BAB Társulat utcaszínházi előadásán óriás bábos fenevadakkal küzdhettek meg a legbátrabbak, legyőzve a medvét. Sok bátor jelentkező védte meg a Varázskastélyt parkját, kicsit a falut is a fenevadaktól. Végül a gyerekek barátságot kötöttek és futva követték az óriásbábokat az öltözősátorig.

A Készenléti Szolgálatok önkéntesei fáradhatatlanul mutatták meg a gyerekeknek a tűzoltás mesterfogásait, a célbalövést vízzel, a rekeszremászás izgalmait.

A Főzőversenyen 19 csapat mérte össze erejét, idén is Horváth Zsuzsi a RozéKacsa gasztroblog szerzője és Fördős Zé a Street Kitchen házigazdája (nagykovácsi lakosok mindketten) véleményezték az elkészült remek fogásokat.

A Nagy Kohó árnyas “kisszínpadán”  a Muzsik és Volková, valamint a Divercity létek fel.

A Teleki-Tisza Kastély főépülete a szombati napon csoportos vezetéssel látogatható volt.

Mindkét napon kánikulai nyár várta az érdeklődőket, néhány csepp átfutó esővel.

Köves Szilvia a Varázskastélyról készült fotói elérhetőek ebben az albumban.

Varázskastély 2018. június 2-3.

A Mesevonat türelmes, jókedvű vezetője, két napon át vitte a falun körbe-körbe az érdeklődő kicsiket és nagyokat. Indul a Mesevonat, felszállás!!!

A Mesevonat útvonala 2018.

Reméljük, jövőre hasonlóan szép Varázskastély napjaink lesznek!

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Mihályi Balázs történész A Nagykovácsi Budapest ostroma és a Kitörés során című nagy sikerű előadásán mutattuk be új könyvét, a könyv végre kapható kereskedelmi forgalomban is. A könyvről elérhető legfontosabb adatok, tudnivalók.

Mihályi Balázs – Tóth Gábor – Tulok Péter: A Várnegyed ostroma, Buda 1944-45

A könyv borítója

 Egyben szeretettel ajánljuk a téma iránt érdeklődőknek, a téma elkötelezett kutatóinak a szerző, Mihályi Balázs közreműködésével létrejött kiállítást, amelynek 2018. június 7-én lesz a megnyitója Budapesten.

A budapesti kiállítás meghívója

Dr. Mihályi Balázs

A februári előadás

A februári nagykovácsi előadás plakátja

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Idén második alkalommal került megszervezésre közös pedagógusnap Nagykovácsiban. Meghívott kaptak az Önkormányzat oktatási-nevelési intézményeinek dolgozói, mindazok, akik a települési bölcsődében, óvodákban, az általános iskolában nevelik, oktatják, szeretik, ellátják gyermekeinket.

Az ünnepi alkalmon bemutatták az 1.a osztály Barangolás Meseországban című produkcióját. A gyerekek jó humorral és kitűnő karakterformálásokkal gazdag darabjának nagy sikere volt. A színdarabot Patócs Edit tanította be a gyerekeknek. A darabot a Varázskastély nagyszínpadán is bemutatták, ott is learatva a jogos elismerést, nagy tapsot.

Az 1. a előadása Pedagógusnapon

Barangolás Meseországban az 1. a osztály előadása Pedagógusnapon

Hófehérke ébredj fel! Az 1.a előadása Pedagógusnapon 2018.

A Nagykovácsi Kamarakórus előadásában kórusművek köszöntötték a pedagógusokat. A Kamarakórus ebben a felállásban az Adventi Vasárnapokon lépett fel először. A Kórus a Nagykovácsi Öregiskolában próbál, a mindig soron következő fellépésre, produkcióra készülve. A próbák fellépések előtt rendszeresek, hetente kétszer énekelnek együtt a tagok Diószeghy Tünde szervezésében. A kórust Kriesch Katalin karnagy vezeti. A most fellépő tagok: Kriesch Katalin, Keller Ágnes, Bátori Erika, Diószeghy Tünde, Fazekas Ágnes, Farkas Gabriella, Hudák Zsuzsanna, Vekerdi Mónika, Szelényi Nóra.

A Kamarakórus előadása a Pedagógusnapon 2018.

Kiszelné Mohos Katalin polgármester asszony köszöntötte a pedagógusokat, méltatva munkájukat, megköszönve az egész éves tevékenységüket. Trencsényi Lászlónét, Klári óvónénit 80 éves születésnapja alkalmából kiemelten üdvözölte. Karczewicz Ágnes óvónő idén, szakmai pályafutásának negyvenedik évében Brunszvik Teréz-díjat kapott, amit a Pesti Vigadóban vehetett át  Kásler Miklós miniszter úrtól és Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős helyettes államtitkár úrtól, akik   az oktatási-nevelési területen végzett kiemelkedő munkáért járó legmagasabb kitüntetéseket adták át. Kiszelné Mohos Katalin köszöntőjében gratulációját fejezte ki Karczewicz Ágnesnek.

Karczewicz Ágnes Brunszvik-díjas óvónő

A köszöntések után elkészült a közös csoportkép, majd az ünnepséget a pedagógusok tiszteletére tartott fogadás zárta.

Pedagógusnapi csoportkép 2018.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

A Kastély az átadás napján 2018. május 27-én

A Kastély átadásának napján a cserkész csapatok átveszik a Kastély kertjét a Cserkésznap keretében 2018. május 27.

Zászlófelvonás a Teleki-Tisza Kastély átadásának napján, 2018. május 27. A Nagykovácsi 1048. számú Greszl Ferenc Cserkészcsapat

Orbán-Viktor-miniszterelnök-a-felújított-Teleki-Tisza-Kastély-átadásának-napján-2018.-május-27. Orbán Viktor miniszterelnök, Szórád Előd Magyar Cserkészszövetség  projektvezető, Csenger-Zalán Zsolt országgyűlési képviselő, Rétvári Bence az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára, Borok György Nagykovácsi Fidesz, Kiszelné Mohos Katalin Nagykovácsi polgármestere

A Kastély átadásán a történelmi egyházak delegáltjai 2018. május 27. Az épület áldását Dr. Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke, dunamelléki református püspök és Lukács Imre Hajdúdorogi Görögkatolikus Főegyházmegye érseki irodaigazgató ökonómus végezte el.

Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke Nagykovácsiban a Teleki-Tisza Kastély átadásán 2018. május 27-én

 

“A Magyar Cserkészszövetség által szervezett Országos Cserkésznap nyitóeseménye, a felújított Teleki–Tisza-kastély ünnepélyes átadója 2018. május 27-én, Nagykovácsiban volt. A Kastélyt Orbán Viktor, Magyarország Miniszterelnöke adta át. A 2016 áprilisában megkezdődött munkálatok célja volt, hogy visszanyerje történelmi pompáját a több mint 150 éves épületegyüttes. A felújítási koncepció kialakításánál a Magyar Cserkészszövetség maximálisan figyelembe vette a műemléki értékeket és az épületben rejlő lehetőségeket. A Cserkészszövetség az ingatlanon rendezvényközpontot alakított ki, ahol egyebek mellett képzéseket, nemzetközi konferenciákat, cserkésztalálkozókat tartanának. Az épület áldását Dr. Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke, dunamelléki református püspök és Lukács Imre Hajdúdorogi Görögkatolikus Főegyházmegye érseki irodaigazgató ökonómus végezte el. Emellett Erdő Péter bíboros szavait Kemenes Gábor plébános tolmácsolta. A programon részt vett Monspart Sarolta, tájfutó világbajnok, a cserkészet jószolgálati nagykövete is.”

A bejegyzés szövegét Nagykovácsi Önkormányzata facebook oldaláról emeltük át.

A Kastély átadásáról készült Budakörnyéki Televízió felvételei itt elérhetőek:

http://budakornyekitv.hu/teleki-tisza-kastely-atadasa/

Teleki-Tisza-kastély átadása

Itt olvasható Orbán Viktor miniszterelnök úr átadási ünnepségen tartott beszédének teljes szövege:

Tisztelt Egyházi és Világi Elöljáróink! Kedves Cserkészek! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelettel köszöntöm a Magyar Cserkészszövetség vezetőit, nemcsak a jelenleg hivatalban lévőket, de a jövő magyar cserkészvezetőit is, akik már bizonyosan itt vannak a hallgatóság soraiban. Rövidgatyásan vagy copfosan, talán még csak nemrég tették le a fogadalmukat Isten, a haza és az embertársaik szolgálatára és segítésére. Olyan fogadalom ez, amely bő száz év során sok-sok millió ember számára lett iránytű és igazodási pont olyan fiatalok számára, akik később neves írók, tudósok, sportolók, egyházi és világi vezetők lettek, köztük hárman amerikai elnökök, öten pedig még a Holdon is tábort vertek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azért vagyunk itt, hogy átadjuk Önöknek, átadjuk Nektek ezt a 2,5 milliárd forintból felújított épületet, egy százhetven éves történelmi jelentőségű épületet, a 106 éve fennálló Magyar Cserkészszövetségnek, és Önökön, rajtuk keresztül a magyar ifjúságnak. Amikor Önök ma birtokba veszik ezt a kastélyt, nemcsak egy szép és korszerű épületet látunk magunk előtt, hanem két nagy múltú arisztokrata család fészkét, Görgey Artúr egykori hadiszállását, Tisza István miniszterelnök úr otthonát és Király Béla nemzetőrségének utolsó szálláshelyét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nem árulok el azzal nagy titkot, hogy az a hagyomány, világlátás és gondolkodásmód, amelyet a Magyar Cserkészszövetség és a magyar kormány magáénak vall, egy tőről fakad. Bár függetlenek vagyunk egymástól, de közös értékalapon állunk, és remélem, a jövőben jó ügyekben szövetségesei is lehetünk egymásnak. Közös célunk, hogy olyan fiatalokat neveljünk, akik hisznek a magyarságot ezer év óta megtartó értékekben, és ráadásul a jég hátán is megélnek. Nekünk természetes, hogy hazában, családban és az egymásért kiálló bajtársias szövetségben gondolkodunk. Hiszünk a magyarok határokon átívelő összetartozásában. Valljuk, hogy a nemzet nem kitaláció, hanem egy élő közösség, amelynek tagjai vagyunk, s amelyben mindannyian boldog életet élhetünk. Ez a bátor és nagy ívű gondolkodás hozta össze már annak idején is a piarista atyákat a református diákvezetőkkel, a vidéki tanítót a munkás fiatalokkal foglalkozó pedagógusokkal, és ennek a bátor és nagy ívű gondolkodásnak köszönhetjük, hogy bár a kommunista diktatúra a cserkészeket emigrációba, börtönbe, kitaszítottságba és szétszóratásba kényszerítette, a rendszerváltás után a sok kis ér ismét bővizű folyóvá egyesült, Magyarország legjelentősebb ifjúsági szervezetévé.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Cserkészek!

Ez az épület, amelyet a mai napon ünnepélyesen átadunk Nektek, nem ajándék, hanem lehetőség. Lehetőséget teremt a Magyar Cserkészszövetség kiteljesedésére, közösségépítésre, konferenciák, továbbképzések, országos, de akár világszintű találkozások szervezésére is. Lehetőséget teremt arra, hogy a magyar cserkészet ismét olyan magas szintre kerüljön, mint ahol egyszer már a két világháború között járt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Cserkészek!

Ahhoz, hogy ebből a lehetőségből valóság legyen, még sok munkára lesz szükség. A lehetőség ugyanis – mondta egyszer egy okos ember – arról ismerhető fel, hogy overallban van, és munkának látszik. Ha valóra akarjuk váltani, mindig meg kell izzadnunk érte. Ez így van a cserkészetben, de így van az államvezetésben és a politikában is. Ti most, kedves Cserkészek, erre a munkára vállalkoztok. És látjuk, hogy munka van itt még bőven. Látjuk, hogyha hagyjuk, a modern idők és az új kordivatok folyamatosan alááshatják azokat a kulturális alapokat, amelyek a cserkészeket cserkészekké, Magyarországot pedig magyar országgá teszik. Ezért nekünk ma jól felvert sátrak kellenek, amelyek a legerősebb viharoknak is ellent tudnak állni. Ha pedig jól dolgozunk, akkor ez a cserkészközpont nemcsak viharálló sátor, de akár egyik erőcentruma is lehet annak a XXI. századi kereszténydemokráciának, amely garantálja az ember méltóságát, szabadságát és biztonságát, megvédi a férfi és a nő egyenjogúságát, a hagyományos családmodellt, megvédi a keresztény kultúránkat, és a XXI. században is esélyt ad nemzetünk fennmaradására és gyarapodására.

Kedves Cserkészek! Kedves Fiatalok!

A világ, Európa és benne Magyarország olyan lesz, amilyenné Ti formáljátok majd. Legyetek büszkék a fogadalomra, amelyet letettetek és arra a tudásra, amelyet vezetőitektől kaptatok. Gazdagodjatok és gazdálkodjatok a megszerzett tudás okos forgatásával úgy, mint rátok bízott talentumokkal. Legyen mindig előttetek, amit az alapító, Lord Robert Baden-Powell írt a cserkészeknek szánt utolsó üzenetében. Nyilván ismeritek, de azért ideidézem: „Az igazi boldogságot csak a másoknak nyújtott boldogság által érhetitek el. Igyekezzetek ezt a világot egy kicsit jobb állapotban magatok mögött hagyni, mint ahogy találtátok.” Ezért arra kérlek Benneteket, ne csak arra figyeljetek, hogy ne vegyetek el a világból, ne csak arra törekedjetek, hogy megőrizzétek, amilyennek kaptátok, hanem legyetek bátrak, és tegyétek hozzá a magatok részét. A vezetőitektől pedig azt kérem, hogy szólítsanak meg még sok-sok fiatalt, és az elmúlt évekhez hasonló lelkesedéssel dolgozzanak tovább azért, hogy a cserkészeten keresztül minél több magyar fiatal juthasson nem virtuális, hanem valóságos élményekhez, és találhasson igazi, akár életre szóló barátságokra is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Cserkészek!

Végezetül megköszönöm azt a példamutató és értékőrző munkát, amellyel a Magyar Cserkészszövetség munkatársai ennek a történelmi kastélynak a felújítását már eddig is segítették. Körülnézhetünk, látjuk: sok munka vár még ránk. Annyit azonban talán már most is elmondhatunk, hogy jó remény van arra, hogy ez az épület ne csak tulajdona, de otthona is legyen a Magyar Cserkészszövetségnek. Azt kívánom mindannyiunknak, kicsiknek és nagyoknak, hogy csípjétek fülön a lehetőséget, amelyet Magyarország egy kivételes, kegyelmi pillanata adott meg Nektek. Viszonzom vezetőtök köszöntését, aki azt mondta – idézve a Ti köszöntéseteket –, hogy bíztok a többiekben, a másikban. A magyar kormány nevében azt tudom mondani Nektek, köszönjük, hogy bíztok, bíztatok bennünk eddig is, igyekszünk méltónak lenni rá. Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!

Jó munkát kívánok mindenkinek!

Forrás:

http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-beszede-a-magyar-cserkeszszovetseg-orszagos-kozpontja-a-teleki-tisza-kastely-avatasan

 

A Teleki-Tisza Kastély honlapja, ahol az épületek tervezett funkciója, a felújítás egyes részletei is megismerhetőek. https://teleki-tisza-kastely.hu/

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

A most közzétett képek az 1968-as  Községi Krónikából származnak. 1968-ban a krónikát Papp Gábor  és Szatmári Lajos jegyezte. 1968-ban új középülettel is gazdagodott községünk. Október 25-re készült el a termelőszövetkezet központi irodaháza. “Budapest felől jövet most már jobb kéz felől is kellemes látvány fogadja a faluba érkezőt. A termelőszövetkezet gazdasági épületei közül kiemelkedik az egyemeletes irodaház zöld ablakos, egyenesvonalú épülete. A központi fűtéssel, vízvezetékkel ellátott épületben 16 parkettás helyiség szolgálja a szépen fejlődő szocialista gazdaság vezetését.  (…) Egy millió 100 ezer forintot tudtak rááldozni (…)” A téeszt 1968-ban Vörös Hajnal Tsz-nek hívták. Az 1960-as években  a lakosság növekedése már elindult, 1949-ben 1904 fő lakta Nagykovácsit, 1960-ra a lélekszám 2412-re emelkedett. Ekkor a mezőgazdaságból élők aránya 16% volt már csak, szemben az 1949-es hatvan százalékos aránnyal.

A közeli Budapest munkaerő felvevő-képessége, a  jobb kereseti lehetőségek ingázásra csábították már az akkori  nagykovácsiakat is.

A téesznek a fotók tanulsága szerint is több melléküzemága volt. Sertéshízlalda, savanyítás, faipari üzemegység (ládagyár, cipősarok készítés), kőőrlő-kődaráló tevékenység, mozaiklap készítés,  mészégetés is folyt a hagyományos mezőgazdasági tevékenység mellett.

Forrás:

Papp Gábor – Szatmári Lajos: Községi Krónika Nagykovácsi, 1968.

B. Szatmári Lajos: Nagykovácsi rövid története. Nagykovácsi, 1991.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Válogatott bibliográfia a magyarországi svábokról

 

Ismeretterjesztő művek, szakirodalom

Bibliográfia

  1. Németek Magyarországon : Bibliográfia 1945-1975. – Budapest : Állami Gorkij Könyvtár, 1983.

 

Oktatás

  1. Brief an die deutschsprachigen Eltern und Grosseltern in Ungarn (Levél a magyarországi németajkú szülőkhöz és nagyszülőkhöz) = Deutscher Kalender 1958. p. 89-93.

 

  1. Deutsche Sprech und Sprachübungen für die … Klasse der Grundschule (Német beszéd- és nyelvgyakorlatok az általános iskolák … osztálya számára) / Arató Mátyás. – Bp. : Tankvk., 1959-1971.

 

  1. Wir lernen unsere Muttersprache (Anyanyelvünket tanuljuk) / Krix, Georg = Deutscher Kalender 1960. p. 65-68.

 

  1. Wir wollen lernene, wir wollen begreifen!… (Tanulni és érteni akarunk!…) = Deutscher Kalender 1966. p. 121-136.

 

Nyelv

  1. Die deutschen Mundarten in Ungarn (Német nyelvjárások Magyarországon) / Joób Tamás = Neue Zeitung 1962/5. p. 2-3.

 

  1. Elek község német személynevei / Banner József = Békés m. Múzeumok Közleményei 1975/2. p. 187-213.

 

  1. Soziale Schichten in den deutschen Mundarten in Nordwestungarn (Társadalmi rétegek az északmagyarországi német nyelvjárásokban) / Manherz, Karl = Neue Zeitung 1975/15-17.

 

  1. Sváb, német és magyar: variabilitás a magyarországi németek nyelvhasználatában és kódválasztásában / Erb Mária. = Variabilitás és nyelvhasználat. – Budapest : Tinta, 2004.

 

  1. Unsere Mundarten (Nyelvjárásaink) / Manherz, Karl = Neue Zeitung 1975/40-41.

 

Néprajz

  1. Alten Tänzen auf der Spur (Régi táncok nyomában) = Deutscher kalender 1968. p. 208-212.

 

  1. Aus unserem Trachtenschatz (Népviseleti kincsünkből) [Babarc, Harta, Rátka] = Deutscher Kalender 1964. p. 81-84.

 

  1. Bauernregeln (Paraszti jóslások) = Deutscher Kalender 1957. p. 40-41.

 

  1. A Bonyhád környéki falucsúfolók motívumkincse / Solymár Imre = Művelődés (Szekszárd) 1970. febr. p. 133-148.

 

  1. Brauchtum der Fasten- und Osterzeit bei den Eleker Deutschen (Böjti és húsvéti hagyományok az eleki németeknél) / Banner, Josef – Mester, Georg = Acta Ethnographica 1978/1-2. p. 177-188.

 

  1. Deutsche Dorfbauweise in Ungarn (Magyarországi német falusi építkezés) = Deutscher Kalender 1959. p. 120-121.

 

  1. A germán istenvilág nyomai a hajósi sváb folklórban / Schön Mária. – in Szavak szivárványa. – Baja : Bács-Kiskun M. Nemzetiségi Alapítvány, 2006.

 

  1. Három etnikum falucsúfolói a Völgységben / Solymár Imre. – Bp. : ELTE Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárástani Tanszék : MTA Nyelvtud. Int., 1982.

 

  1. Kinderlieder aus Elek (Gyermekdalok Elekről) = Neue Zeitung 1965/36, 38, 40, 49, 53.

 

  1. Kultúraközvetítés és hagyományőrzés a vecsési sváb családokban [kézirat] / Kardosné Liskó Mária. – [198?]

 

  1. A magyarországi német népdal / Kramer Imre. – Budapest : Pfeifer Ferdinand, 1933.

 

  1. A magyarországi németek néprajzához / főszerk. Balassa Iván. – Bp. : M. Néprajzi Társ., 1975.

 

  1. A magyarországi németek népviselete / Szeitl, Eva = A magyarországi németek néprajzához / főszerk. Balassa Iván. – Bp. : M. Néprajzi Társ., 1975. p. 105-117.

 

  1. Schväbische Hochzeitsbräuche in Ungarn (Magyarországi sváb lakodalmi szokások) / Krix, Georg – Bruck, Heinrich = Deutscher Kalender 1965. p. 91-99.

 

  1. Schväbische Volksbräuche in der Fasten- und Osterzeit in Elek (Böjti és húsvéti sváb népszokások Eleken) / Banner, Josef – Mester, Georg = Deutscher Kalender 1967. p. 133-135.

 

  1. Schwowestickle (Sváb huncutságok) = Neue Zeitung 1975/15. p. 4.

 

  1. A szatmári német (sváb) nemzetiségű falvak Vállaj – Mérk – Zajta néprajza / Kardos Dezső. – Vállaj : Szatmári svábok Kult. Egyes., [2011]

 

  1. Egy szatmári sváb népmonda / Csallány Géza = A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. 1963-1964. – Múzeumi Ismeretterjesztő Központ, 1965

 

  1. Szentelt szegfű csokor / Papp Éva. – Bonyhád : Völgységi Múz., 2007

 

  1. Természetfeletti lények Vállaj község sváb hiedelemvilágában / Csallány Géza.– in A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. 1969-1971. – Nyíregyháza : Jósa András Múzeum, 1972

 

  1. Tolna megye, Gyönk és környéke német nemzetiségű lakóinak hímzései / [szerk. Németh Pálné]. – Szekszárd : Babits M. Művel. Közp., 1982

 

  1. Zeugen der Volkskunst : Glasmalereien aus Ratka (A népművészet tanuságai : Üvegfestmények Rátkáról) / Jobst, Thomas = Neue Zeitung 1962/51. p. 7.

 

Szakácskönyv

  1. Anyám konyhája : sváb ételek humorral, néprajzzal fűszerezve / Hanák Ottóné Braun Margit. – Németkér : [Német Kisebbségi Önkormányzat], 2004

 

  1. Asztali örömök a régi Óbudán : az óbudai konyha / Varsányi Lívia emlékezései. – Budapest : Óbudai Múz., 1999

 

  1. Főzzél fiam tungit : Történetek és sváb ételek a régi Soroksárról / Péhl Gabriella. – Budapest : Er Press, [2013]

 

  1. Kochbuch: Traditionen – rezepte / szerk. Csillag Katalin. – Budapest : Józsefvárosi Német Nemzetiségi Önkormányzat, 2004

 

  1. Sváb ételek / Büchele, Rose Marie. – Kaposvár : Holló és Társa, 2000

 

  1. Táplálkozási hagyományok a németeknél / Banner József = Mezőberény története / Szabó Ferenc. Mezőberény 2. köt. p. 363-377.

 

  1. Teréz néni receptjei [sváb magyar konyha minden étele]. – [Tyukod] : Betűmetsző, [2007]

 

 

Történelem

  1. Adalékok és témák a magyarországi németség történetéből, 1945-1949 / Zielbauer György. – Bp. : Akad. K., 1989.

 

  1. Aus der Geschichte der deutshsprachigen Presse in Ungarn (A magyarországi németnyelvű sajtó történetéből) / Siptár, Ernst = Neue Zeitung 1961/24-25.

 

  1. A belügyminiszter 70.010/1946. B.M. sz. rendelete a nemzeti kormánynak a magyarországi német lakosság Németországba való áttelepítéséről […] = Magyar Közlöny 1946. jan. 15. p. 7-9.

 

  1. Das Deutschtum in Rumpfungarn / Bleyer, Jakob (Összegzés a magyarországi németségről). – Bp. 1928., CD-ROM, 2009.

 

  1. Dohánytermesztők a Sajó-völgyben : A sajószentpéteri sváb kisebbség története = A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009). p. 75-96.

 

  1. Dr. Friedrich Wild (Dr. Wild Frigyes) / Áts Erika = Deutscher Kalender 1975. p. 60-62.

 

  1. Die Entstehsung der Voraussetzungen für die deutsche Nationalitätenbewegung in Ungarn in der zweiten Hälfte des 19. Jahrhunderts (A magyarországi német nemzetiségi mozgalmak előfeltételeinek létrejötte a 19. század második felében) / Windisch Éva = Acta Historica 1965/1-4. p. 3-56.

 

  1. Hazatértek : A németországi kitelepítésből visszatért magyarországi németek megpróbáltatásainak emlékezete / Tóth Ágnes. – Budapest : Gondolat, 2008.
  2. Hét évtized a magyarországi németek történetéből : 1919-1989/ Tilkovszky Lóránt. – Bp. : Kossuth, 1989

 

  1. Írók és művészek állásfoglalása a sváb kitelepítés kérdésében = Magyar Nemzet 1946. jan. 1. 18. p.

 

  1. Isten véled, hazánk : Konferencia a Komárom-Esztergom megyei németek kitelepítésének 60. évfordulójára. – Tatabánya : Tatabányai Múz., 2010.

 

  1. Kossuth und die Schwaben (Kossuth és a svábok) = Deutscher Kalender 1959. p. 160.

 

  1. Német nemzetiség magyar hazafiság : Tanulmányok a magyarországi németség történetéből / Tilkovszky Lóránt. – Pécs : JPTE, 1997

 

  1. A német ügy 1945-1953 : A Volksbundtól Tiszalökig / Bank Barbara, Őze Sándor. – Budapest : Magyarországi Németek Országos Önkormányzata, 2005

 

  1. Őslakók és telepesek / Sándor András = Forum 1947/8. p. 632-638.

 

  1. Rajk László belügyminiszter nyilatkozata a sváb kitelepítésről = Szabad Nép 1946. jul. 14. p. 3.

 

  1. Schväbische Bauern auf der Landwirtschaftlichen Ausstellung (Sváb parasztok a Mezőgazdasági Kiállításon) = Neue Zeitung 1959/38. p. 1-3.

 

  1. “Sváb-ügyek 1945-46” : fénymásolt levéltári anyagok a németek kitelepítéséről. – Bp., 1945

 

  1. Telepítések Magyarországon 1945-1948 között : a németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák – magyar lakosságcsere összefüggései / Tóth Ágnes. – Kecskemét : Bács-Kiskun M. Önkorm. Lvt., 1993.

 

  1. “Volt minekünk jó éltünk, van most nekünk jaj” / Boros Ernő. – Csíkszereda : Státus Kvk., 2005

 

Dunántúli svábok története

  1. Amit a gannai anyakönyvek elárulnak : családi viszonyok egy bakonyi sváb községben, a XVIII. század végén / Meszlényi Zsolt. – Ganna [Pápa] : Jókai Vár. Kvt., 2003

 

  1. A Dél-Dunántúli németek mentalitása / Solymár Imre. – Bonyhád : Völgységi Múzeum, 2003

 

  1. Ellentétek és kapcsolatok a sárközi magyar és a környező német falvak együttélésében / Balász Kovács Sándor = Délközép Kárpát-medence műveltsége különös tekintettel a sárközi települések és népi műveltségük fejlődésére. – Decs-Zürich : Zürichi M. Tört.-i Egyesület, 2004. p. 110-122.

 

  1. Hajósország : Egyén és köz(ös)sége : mozaikok Hajós község életéből / T. Kiss Tamás, Tibori Tímea. – 2. kieg., bőv. kiad. Szeged : Belvedere Meridionale, cop. 2006

 

  1. A hétszáz éves Szederkény : Egy baranyai német község története / Ravasz János. – Pécs. 1972

 

  1. A magyar püspöki kar pásztorlevele a magyarországi német nemzetiség és általában a személyes szabadság ügyében = Nemzetiségi Szemle 1945. p. 36-38.

 

  1. Politikai küzdelmek Dél-Dunántúlon az 1945. évi földreform idején / Fehér István = Agrártörténeti Szemle 1970/1-2. p. 154-180.

 

  1. Sarjadó sorsok : A VIII. Duna-Tiszaközi Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferencia (Baja, 2011) előadásai / szerk. Kothencz Kelemen. – Baja ; Kecskemét : Bács-Kiskun M. Múzeumi szerv., 2012.

 

Hegyaljai svábok története

  1. Der 63 jährige Ratvorsitzende (A 63 éves tanácselnök – Hercegkút) = Neue Zeitung 1967/33. p. 2.

 

  1. Adalékok egy hegyaljai telepes falu Rátka 18. századi földrajzához / Frisnyák Sándor. – Debrecen : Alföldi Nyomda, 1980.

 

  1. Adalékok Trautsonfalva/Hercegkút két és fél évszázados történetéhez / Tamás Edit. = A Herman Ottó Múzeum évkönyve L. – Miskolc : HOM, 2011. p. 325-339.

 

  1. Aus dem Leben der Tanzgruppe von Rátka (A rátkai tánccsoport életéből) / Merly, Christine = Neue Zeitung 1970/19. p. 5.

 

  1. Carolfalve : Karlsdorf : Károlyfalva / Hauser Zoltán. – Károlyfalva : Károlyfalvai Német Kisebbségi Önkormányzat, 2001.

 

  1. Deutsche Siedlungen in Tokaj-Hegyalja (Német települések Tokaj-hegyalján) / Balassa Iván = Neue Zeitung 1974/34-35.

 

  1. Ein glückliches, reiches Rátka (A boldog, gazdag Rátka) / Petzold, Volker = Deutscher Kalender 1966 p. 46-49.

 

  1. Egy hegyaljai sváb község Hercegkút története / összegyűjtötte és írta Hőgye István. – Hercegkút : Hercegkút Község Önkorm., 1998

 

  1. Hercegkút / Mayer, Eva = Neue Zeitung 1970/19. p. 3.

 

  1. Hercegkút/ a tanulmányokat írták Naár János, Tamás Edit ; közlésre kerül Balassa Iván néprajzi gyűjtése. – Hercegkút : Önkorm., 2010.

 

  1. Hercegkút in Regen (Hercegkút esőben) / Kenesei István = Neue Zeitung 1972/30. p. 2.

 

  1. Im Komitat Borsod aufgelesen (Borsod megyében gyűjtötték) / Merly, Christiane = Neue Zeitung1970/19. p. 5.

 

  1. Nächt hinter den Bergen: Rátka (Nincs a hegyek mögött: Rátka) / Kenesei István = Neue Zeitung 1972/31. p. 3.

 

  1. Nationalitätentag in Trautzendorf (Nemzetiségi nap Hercegkúton) = Neue Zeitung 1962/42. p. 4.

 

  1. Német falvak a Tokaj-hegyalján / Balassa Iván = Borsodi Szemle 1959/4. p. 42-45.

 

  1. Rátka / Mayer, Eva = Neue Zeitung 1970/20. p. 3.

 

  1. Rátka : Egy német falu Tokaj-hegyalján / Frisnyák Sándor szerk. – 1991.

 

  1. Der Schuldirektor hat Ferien (Az iskolaigazgató szabadságon) [Hercegkút] / Meyer, Eva = Neue Zeitung 1967/32. p. 7.

 

  1. Schuldirektor im Ruhestand (Iskolaigazgató nyugdíjban) [Rátka] / Mayer, Eva = Neue Zeitung 1967/31. p. 5.

 

  1. Schönstes Dorf des Bezirkes (A járás legszebb faluja) [Hercegkút] / Kenesei István = Neue Zeitung 1972/33. p. 3.

 

  1. Schwabensiedlungen am Fusse des Tokajer Gebirges (Sváb települések a Tokaji hegyvidék lábánál) / Balassa Iván = Deutscher Kalender 1960. p. 65-69.

 

  1. A Tokaj-hegyaljai német telepítések a 18. században = Történeti múzeológiai szemle 8. – Bp. : Mamutt, 2008. p. 113-120.

 

  1. A Tokaj-hegyaljai német telepítések történetéhez / Balassa Iván = A magyarországi németek néprajzához / főszerk. Balassa Iván. Bp. : M. Néprajzi Társ., 1975. p. 67-103.

 

  1. Vergangenheit und Gegenwart unserer Dörfer: Hercegkút (Falvaink múltja és jelene: Hercegkút) = Neue Zeitung 1964/37. p. 7.

 

  1. Vergangenheit und Gegenwart unserer Dörfer: Rátka (Falvaink múltja és jelene: Rátka) / Mayer, Eva = Neue Zeitung 1967/33. p. 3.

 

  1. Vergangenheit und Gegenwart : Streiflichter aus Rátka (Múlt és jelen : Fények Rátkáról) / Jobst, Thomas = Neue Zeitung 1962/49. p. 5.

 

  1. Volt egyszer egy Józseffalva/ alk.szerk. … Kis-Tóth Lajos, … Tamás Edit. – Sárospatak [!Eger] : EKF Líceum K., 2006.

 

Szatmári svábok története

  1. Adalékok a szatmári sváb népcsoport megszervezéséhez az 1920-as évek közepén / Barabás László. – in Szabolcs-szatmár-beregi levéltári évkönyv 10. – Nyíregyháza : Szabolcs-Szatmár-Bereg M. Levéltár, 1994

 

  1. Adalékok a vállaji svábok történetéhez / Margitics Tünde. – Nyíregyháza : Bessenyei György Tanárképző Főiskola, 1987

 

  1. Németek Nyíregyházán a 18. század második felében / Takács Péter, Udvari István. – in. Nyíregyházi szlovák tirpák nyelvjárási és néprajzi emlékek 5. – Nyíregyháza : Jósa András Múzeum, 1991

 

  1. A szatmári békét követő Nagykároly környéki sváb telepítésről / Mandula Tibor. – in Rákóczi évfordulók 1993. – Sárospatak : Rákóczi Múz. Baráti Köre, 1994

 

  1. A szatmári svábok felfedezése a német népcsoport-politika számára az első világháború után / Barabás László. – in Emlékkönyv Hársfalvi Péter születésének hatvanadik évfordulójára. – Nyíregyháza : Bessenyei György Tanárképző Főiskola, 1989

 

  1. Szatmármegyei német telepítés / Vonház István. – Pécs : Dunántúl Pécsi Egy. Ny. Rt., 1931

 

  1. A szatmárvidéki asszimiláció : Nemzetpolitikai tanulmány / Cogitator. – Lugos : Husvéth és Hoffer Kny., [1928]

 

  1. Vállaj egyházközségi története 2010-ig / Kardos Dezső. – Vállaj : Önkorm., 2010

 

  1. Vállaj község története / Kardos Dezső. – Vállaj : Önkorm., 2000

 

 

Szépirodalom

 

  1. “Egymásért és soha ellen” : írók és költők Bonyhádról / [írta és szerk. Kolta László]. – [Bonyhád] : [Solymár Imre Városi Könyvtár], [2005]

 

  1. A földalatti birodalom : Baranyai bányászmesék német nyelven. Pécs : Dunántúli Magvető

 

  1. A furfangos bányászlegény. Pécs : Baranya m. Tanács Műv. Oszt.

 

  1. A furfangos bányászlegény : Baranya megyei bányászmesék. Bp. : MNDSZ

 

  1. Hajósi sváb népi elbeszélések / Schőn Mária. – Kecskemét : Cumania Alapítvány, 2005

 

  1. Határ / Reisinger Antal. – Bp. : Littera Nova, 2007

 

  1. A hét sváb / Herczeg Ferenc. – Budapest : Korona Kiadó, 2002

 

  1. Jokli : Rajz egy szomszéd kis sváb faluból / Kiss József. – in Novellák a századvégről és a századelőről. – Budapest : Unikornis Kiadó, 1998

 

  1. Egy kisfiú háborús mozaikja / Papp Tibor. – Budapest : Európa, 2003

 

  1. Mély gyökerek : Egy magyarországi német antológia / szerk. Áts Erika. – Bp. 1974

 

  1. Náni vagy a glogováczi szép sváb leány [színtársulat] alvinczi polgári műkedvelők. [Alvinc] : [s.n.], 1908 Gyulafehérvár : Schäser F., 1908

 

  1. Negyven év némaság / Ircsik Vilmos. – Bp. : Írott Szó Alapítvány, 2005.

 

  1. Schvab evangiliom : Nagymamák orvosságos könyve / Balogh Róbert. – Budapest : Kortárs Könyvkiadó, 2001

 

  1. Sváb golgota / Kanyár Erika. – Tokaj : Rím Kiadó, 1998

 

  1. Szerencse fel! : Német népköltészet a dorogi szénmedencéből 124 népi énekkel / Kálmánfi Béla gyűjt., feldolg. Bp. : DVDU

 

  1. Tapsolj : Gyermekdalok, mondókák és gyermekjátékok / Manherz Károly összeáll. Bp. : DVDU

 

  1. Téli bárány/ Kalász Márton. – Budapest : Magvető Könyvkiadó, 1986

 

  1. Vadalma, vadalma, magva de keserű : A magyarországi németek népköltése / Manherz Károly összeáll.. – Budapest : Európa, 1984.

 

 

Összeáll. Trifonovné Karajz Borbála

Forrás: http://karolyfalva.blogspot.hu/2016/02/valogatott-bibliografia-magyarorszagi.html

 

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

A linken található grafikonon követhető Nagykovácsi lakónépességének alakulása a Központi Statisztikai Hivatal nyilvántartása szerint.

A grafikonhoz ide kattintva jut.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Trencsényi Klári néni 80 éves születésnapján

 

4 x 20, az bizony 80

Nagy Attila egykori óvódás, szülő, tisztelő látogatása

Varga Jenőné Haller Ibolya saját verses kötetét hozta ajándékba

Erdész Erika köszönti Klári nénit

Klári néni, elég ennyit mondani Nagykovácsiban  és legtöbbünk Trencsényi Klári nénire, hivatalosan Trencsényi Lászlónéra gondol. Klári Óvónéni idén hatvan esztendeje érkezett a faluba. Nyugdíjazásáig óvodások nemzedékeit nevelte fel. A legidősebb óvódásai javában nagymamák, nagypapák már. Családi körben, lánya szervezésében meglepetés vendégségben ülte meg a nagy napot. A vendégek egykori óvodások, kollégák, barátok, ismerősök, szomszédok, tisztelői voltak.

Klári néni, lánykori nevén Csikós Klára 1938. május 13-án született Túrkevén.

Nem csak azért tartozik pályafutása Nagykovácsi óvoda történetének jelentős fejezeteihez, mert hosszú évekig az óvoda vezetőhelyettese, majd vezetője lett, hanem amiatt,  hogy tevékenységét példás gyerek központúság,  szeretet és áradó jókedv, víg kedély jellemezte.

Legalább ötszáz óvodása volt aktív éveiben, de azok is egy kicsit az óvodásai lettek, akik a gyereküket adták szárnyai alá. Kicsit a kollégái is azzá válhattak.

Amikor a meglepetés zsúr szervezéséről, lánya Mariann hírt adott a Pékdomb közösségi oldalon áradni kezdett a gratulációk sora. A hónap legolvasottabb, keresettebb bejegyzése lett.  Több, mint ezernégyszázan látták a két bejegyzést.

Néhány kiemelés a jókívánságokból:

“Drága Klári óvónéni, mindig az ajtóban várta a gyerekeket. Szülőkhöz és gyerkőcökhöz mindig volt egy két jó szava ! A jó Isten adjon erőt és nagyon jó egészséget, kívánom csak annyi szeretetet kapjon még jó sokáig amennyit Ő adott nekünk!”

“Drága aranyos Klári néni…Szandikám óvónénije volt, imádta a gyerekeket, és ők is Klári nénit…mindig mosolygós, jókedvű volt. A jó Isten éltesse Klári nénit erőben, egészségben…még nagyon sokáig.”

” Soha nem lehet elfelejteni azt a kedvességet és azt a jókedvet, amit árasztott maga köré. Azt a mosolyt, meg sorolhatnám. Kívánok egészségben nagyon sok boldogságot és sok sok szép évet. Szeretettel. ÖCSI “

“Drága Klári néni, az Isten éltesse még nagyon sokáig erőben, egészségben! 50 éve annak, hogy az Ön keze alatt nevelkedtem…”

“Klári néni csókolom a kezeit, a jó Isten óvja minden lépését. Megérdemli, mert ami szeretet kaptunk tőled attól váltunk jó emberré. Hálatelt szívvel és boldogan emlékszem minden kedves gesztusára mosolyára.  Szerencsések voltunk, hogy együtt lehettünk veled. “

“Drága Klárikám !!! Nagyon sok szeretettel köszöntelek születésnapodon!! Köszönöm, hogy hívtál, dolgozzak veletek, köszönöm azokat az éveket, amelyeket Veled tölthettem !! Személyedből fakadóan nagyon sok szép emlékem kötődik az óvodához. Ahogyan fogadtad a gyermekeket és szülőket, és ahogy az óvoda közösséget vezetted, vidáman dolgozó, jó közösséget, kollektívát alkotva. Ez a szellem kihatott a gyermek közösségre is. Szerették az óvodánkat a szülők is. Jó volt Veled dolgozni !!! Kívánok még sok örömöt boldogságot családod körében. Kívánok jó egészséget !!!”

“Drága Klári néni! Végtelenül sok boldogságot és egészséget kívánunk. Sosem felejtem el hogy mikor nagycsoportos voltam és eltörtem a csuklóm az oviba, azonnal beültetett a trabiba(?) és vitt is a kórházba. Utólag is Köszönöm!!”

“Ő mindenki Klári nénije.”

Bizony, a legendás trabi rótta nagykovácsi utcáit és Klári néni nem tudni, hogy vezetett, mert egész úton integetnie kellett,  amerre ment, mindenki megemelte a kalapját.  Ahogy tették ezt május 13-án virtuális és valódi látogatói egyaránt.

Isten éltessen Klári néni, jó egészségben!

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

A kőkereszt felirata az új márványtáblán 2018. május 6.

„1946. május 2-án, ezen a napon, talán már ezekben az órákban, kezdődött meg a kitelepítésre ítélt egykori nagykovácsi magyar-németek kiűzése a 246 év alatt épített falujukból. Kiforgatták őket a házukból, ingatlan és ingó vagyonukból. Személyenként csak 70 kg csomagot vihettek magukkal az útra. A lovaskocsikra pakolásuk után az útjuk a solymári vasútállomásra vezetett, erős rendőri kísérettel. A csomagjaikat az indulás előtt, alatt, de a vasútállomáson is megvámolták. Nem számított, hogy a kisgyermek lábáról húzták le a cipőt. Útjuk az ismeretlen, háborút vesztett Németországba vezetett. A kijutásuk hetekbe került, a legminimálisabb higiénés, élelmiszer/ital utánpótlási lehetőségek nélkül. A mai napi első nagykovácsi transzport a Pilisborosjenőről kiűzöttek vagonjaival közös szerelvényben hagyta el az országot. A nagykovácsiak zömét 3-án és 4-én vagonírozták be, és szállították ki Németországba.” Az idézetet Pajer Árpád Nagykovácsi Pékdomb facebook csoportbeli megosztásából emeltük ki.

Házat, hazát, bevetett földeket, állatokat hátrahagyva elindultak a szomorú transzportok az egykori nagykovácsi németekkel, egy akkor, nekik már ismeretlen föld felé.

2018. május 6-án  a Német Nemzetiségi Önkormányzat és Közösség  hívta emlékezésre a falu lakosságát.

Az ünnepi percek a falu nyugati részén lévő kőkeresztnél vették kezdetüket. Megérkeztek az egyházi zászlók, Kemenes Gábor plébános úr, a Budakeszi Vegyes-kórus viseletben,  az ünneplő közönség már a felújított kőkereszt tövében várta az ünnepség kezdetét. A verőfényes, meleg nyári napon egy útszéli kereszt adott helyszínt a megemlékezés kezdetének. Dr. Klein Ferenc, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke visszaemlékező szavaiban kiemelte, hogy nem szokványos ma már útszéli kereszteket állítani, azokat jelentősük szerint ismerni, vagy tisztelni. Ezt a keresztet most a Német Nemzetiségi Önkormányzat  Nagykovácsi Nagyközség Önkormányzata támogatásával felújította, fejet hajtva az ősök teremtő munkája előtt, akik a keresztet állították.

A kőkeresztet, akkori neve szerint, a Perbáli úti keresztet Mayer Péter és neje, szül. Pettner Mária állíttatták 1899. május 22-én.

Felirata szerint:
“Dein Kreuz, o Jesus, schütze mich
von allen Bösen gnädiglich.
In deine Wunden schließ mich ein,
dann beleib ich sicher keusch und rein;
es soll mir die längst erwünschte Bitte beschieden sein.”

Magyarul:
” Oh, kegyes Jézus, védjen meg
Kereszted a bűntől éngemet.
Szent Sebed rejtsen magába,
hogy tiszta maradjak a világba’,
hogyha még kérésem meghallgatásra találna. “olvashatjuk Greszl Ferenc Emlékeink című Honismereti olvasókönyvéből.

A kereszt állítói ezzel az idézettel akarták megállítani, elgondolkodtatni az úton levőket, erre igyekvőket.

Idén a kőkeresztet, eredeti helyétől kicsit beljebb, az ároktól távolabb helyezve letisztították, a bevésett régi betűket megerősítették, a lábazatához egy márványlapon a jól olvasható felirat is felerősítésre került. A környezetét rendbe tették, virágokkal díszítették.

A kőkereszt 119 éve áll rendületlenül a nyugati faluvégen, a mai elnevezés szerint a Telki út és a Kossuth utca sarkán. Kedvelt találkozóhely ez a turistáknak, biciklizőknek, a fiataloknak. A faluban „Kőkeresztként” köznyelvben ezt a keresztet értjük, ez a legismertebb ilyen néven említett tájékozódási, másoknak szakrális pont.

Kiszelné Mohos Katalin polgármester asszony ünnepi megemlékezésében Magyar Ari Tavasz volt című versével érzékeltette a 72 évvel ezelőtti május tragikus emlékét. Az ünnepi beszéd és a vers is érzékeltette azt az ellentmondást, amit a májusi természet szépsége, békéje és a tragikus napok történései mutattak.  A Budakeszi Hagyományőrző Vegyes-kórus szereplése tette emlékezetessé a kereszt felújításának és megszentelésének alkalmát.

A Kőkereszttől az ünneplők a zászlók vezetésével a Budakeszi Hagyományőrző Vegyeskórus és a Nagykovácsi Német Nemzetiségi Közösség viseletbe, Trachtba öltözött tagjai vezetésével vonultak fel a templomhoz.

A templom előtt került sor a Nagykovácsi 1048.  Greszl Ferenc cserkészcsapat csapatzászló ja megáldására. A cserkészcsapat és parancsnoka: Springer Bence, cserkész segédtiszt a helyi sváb hagyományok tisztelete és Greszl Ferenc plébános munkássága elismeréséül  választotta, és vette fel e nevet.  A zászló egyik oldalára a csapat neve, száma, a cserkészliliom és NAGYKOVÁCSI neve került fel. A selyem zászló másik oldalára a Teleki Páltól származó  ” Becsületünk előbbre való jólétünknél” idézet; a címer és a 2017-es, az alakulás évének jelzete lett hímezve.

A 180 ezer forintba kerülő hímzett selyemzászló költségeit az eddigi gyűjtést jelentősen kiegészítve, meghatározó részben a Német Nemzetiségi Önkormányzat állta.

Az ünnepi emlékmisén Kemenes Gábor plébános úr szentbeszédében hangsúlyozta, hogy elengedhetetlenül fontos a múlt ismerete, a gyökerek ápolása, erősítése, de legalább ilyen fontos előretekinteni, a jövőt tervezve. Ennek záloga lehet az új csapatzászló alá gyülekező cserkész fiatalok tevékenysége, vállalásai.

A koszorúzásra, hagyományosan a Kolozsvár téren került sor, a Kitelepítési Engesztelő Emlékműnél.

A megemlékezést a szentmisén és a koszorúzásnál is segítette a Budakeszi Hagyományőrző Vegyes-kórus.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Nagykovácsi esküvő kamara-kiállítás

 

A kiállítás plakátja

 

Kurátori üdvözlet

Az elmúlt évben kezdett helytörténeti, feltáró interjúk során Nagykovácsi háború utáni éveinek életmódját, hétköznapi és ünnepi kultúráját, szokásrendszerét kívánjuk feltárni.

A háború utáni években a nagytörténelem jelentős válaszvonalat húzott a háború előtti és a háború utáni élet közé. A tulajdon-szerkezet teljes lebontása, a politikai-gazdasági elit teljes cseréje, a modernizáció, a városi kultúra, a tömegtermelés a teljes fogyasztás szerkezetet átalakította az egész országban, falvakban, városokban egyaránt. A szekularizáció világ jelensége a vallási élet, az egyházak hatásának visszaszorulását jellemezte, ez a keleti blokkban erős politikai-ideológiai nyomással erősítve ment végbe.

Minden átalakult. A gazdálkodás, a földművelés, az állattartás téeszekben folytatódik, a fiatal termelőerő özönlött a városok, nagyobb települések irányába. A mindennapi életnek és az ünnepi életnek is teljesen más díszletei lettek. Munkásszállók, albérletek, téeszirodák, gyárcsarnokok, kultúrházak, ingázás-költözések, gyári konfekció, közétkeztetés, napközi otthonok, kollégiumok, házasságkötő terem, tanácsháza megannyi új kulisszája a modern, háború utáni életnek.

Minden megváltozott Magyarország társadalomtörténetében a háború utáni években.

Különösen igaz ez, egy olyan Buda környéki, egykori sváb településre, ahonnan a lakosságot a háború utáni években szinte egy szálig kitelepítették, majd a telepesek a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves nép földhöz juttatásáról szóló rendeletek értelmében, majd a felvidéki lakosságcsere révén újra népesítették a falut.

Budapest közelsége, a városi munkahelyek vonzása, a folyamatos kiköltözések, a falu szerkezetének hetvenes évekbeli zártkertek által létrejött változása, és számtalan egyéb, egyéni élethelyzet újabb és újabb találkozási pontokat, lehetőségeket hoztak létre a privát életben is.

Visszatérve az interjúkra, amelyekkel a háború utáni Nagykovácsi társadalomtörténetét kívánjuk felvázolni, rendre kötött és visszatérő kérdés volt a fiatalság párkeresése, a házasodási szokások, a „vegyesházasságok”, az eltérő földrajzi, táji, gazdálkodási kultúrájú, szokásrendszerű családokból származó fiatalok udvarlási, házasodási gyakorlatát vizsgálva, rendre ugyanoda jutottunk. A fiatalokat bizonyára érdekelte, de döntéseiben kevéssé befolyásolta a szülői házak, a felnevelő családok különbözősége. „A szépért átnézett az ember a másik oldalra, és volt úgy is, hogy át is ment.” Anélkül, hogy idealizálni kívánnánk a képet, szeretnénk szép fiatal párok, rokonaik, hozzátartozóik ünnepi napjaiban gyönyörködni.

A legrégebbi, nagykovácsi sváb lakodalomról készült fotó 1910-ból származik. Felirata szerint: „Hoch Zeit! Des Andreas Wéber & Terezia Czemmel, Josef Wéber & Anna Wéber 1911. 2.1.” Természetesen a Wéber család esküvőjén készült. Eltűnődve azonban az eredeti felirat szó szerinti fordításán, az esküvő valóban az emberi élet „magas idejéhez” tartozó, kiemelt ünnepet jelent, amikor megtörik az idő linearitása, más időszámítás kezdődik, nem csak az ünnepi idő kiemelt pillanataira gondolva, az időt megállító és tagoló átmeneti rítusra, hanem az új család más és közös időszámítására, egy új dimenzió lehetőségének kezdő idejére.

Kísérjük most el a kamara-kiállítás egykori ifjúpárjait ünnepi, emelkedett pillanataikban, képzeletben álljunk be a lakodalmas menetbe, legyünk részesei a Nagykovácsi esküvőnek!

Furulyás Katalin, Nagykovácsi Öregiskola Közösségi Ház és Könyvtár, 2018 májusa

 

A kiállítást megnyitotta Nádas Anna, a Budakeszi Tájház igazgatója, múzeumpedagógus

A megnyitó beszéd:

Nagyon köszönöm Katinak a meghívást. Elgondolkodtam azon, ha hirtelen visszapergetnénk a naptár lapjait száz évvel ezelőttre, ez egy helytörténeti kiállítás alkalmával helyénvaló lehet, hol találkozhatott volna egy nagykovácsi és egy budakeszi asszony? Gyalog vagy villamoson a fővárosba munkába menet, esetleg a Fény utcai piacon hecsedlilekvárt és tejfölt árusítva? Vagy talán egy esküvő alkalmával rokonként, komaként, barátnőkként? Egy biztos, mindkettőjükön a kiállításon látható, gyönyörű sötétkék viselethez hasonló ruha volt. Nem a ruha teszi az embert, mondja az unalomig használt mondás, a menyasszonyt viszont ruhája emeli ki az esküvői menetből a násznépből. Legyen háború, szegénység, béke és jólét -jóesetben- a menyasszony egyszeri tündöklése minden fiatal lány álma, vágya. Amig a tradíciók szigorúan meghatározták egy kistelepülés életét, a menyasszonyi öltözék is ezek része volt. A Buda környéki sváb településeken a színes ünneplő ruha elengedhetetlen részei: az 5-6 m selyemből, bársonyból, vagy szaténből készült húzott vagy rakott szoknya; legalább három keményített fehér alsószoknya és a csipkével díszített felsőrész, amit Budakeszin jankerlnek hívnak. Az esküvőkön kiegészítőként viaszvirág pártát és fehér selyem vagy csipkekötényt viseltek. Fehér menyasszonyi ruhában csak a Mária Kongregáció tagjai állhattak oltár elé. Kitartó szorgalmukkal, erkölcsös viselkedésükkel érdemelték ki a tagságot, ezért a templomi ünnepek során már lánykorukban is viselt Márialány ruhában mehettek férjhez. Hagyomány volt eltenni a menyasszonyi kellékeket és megőrizni a következő generáció számára, anyáról leányra, majd unokára szálltak a szépséges viaszvirágokból összeállított párták, koszorúk, amig a tradíció ereje tartott. Változnak a szokások, változik a hagyomány, változik a divat, de a fehér, vagy világos tónusú ruha, a viaszvirágot felváltó művirág koszorú, a fátyol sok-sok éven át végig kísérte a nagykovácsi esküvőket. Innen az Öregiskolától csak egy pár lépés a templom, így a fényképeken látható esküvői menetek egyike-másika, bizton elhaladt ez előtt az épület előtt. Boldog menyasszonyok, büszke vőlegények, elégedett szülök, vidám nászmenetek tanúi lehetnek ezek a falak. Az esküvő ünnep, kiemelkedik a kemény munkával terhelt hétköznapokból. Az ifjú párnak a reményteljes kezdetet, a szülőknek, nagyszülőknek a gyermekük útra bocsátását, a vendégeknek jó mulatságot jelent, ami később emlékké csendesedik. Ezeket a csendes emlékeket hordozzák az esküvői képek, a képek melyek a családi ágy fölé akasztva a feszület és szentképek társaságában a menyegzői áldást, a hűséget hirdetik. Mit nyújthatnak a múlt emlékképei nekünk 2018-ban? A titkokat, a kisebb-nagyobb csodákat, melyeket megismerhetünk családunk, barátaink, településünk mindennapos és ünnepi perceiről, beleépíthetjük saját életünkbe, gazdagíthatjuk vele környezetünket, lelassíthatjuk rohanó világunkat. Átalakíthatjuk, a mai, modernnek nevezett életünkhöz igazíthatjuk a távolabbi és a közelmúltból előhívott tradíciókat, új hagyományokat alkothatunk, ezeket kincsekként őrizhetjük és adhatjuk tovább mint őseink a virágkoszorúkat, anyáról, lányra, unokára…

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Lanczner Ferdinánd super8-as filmjének digitalizált változatát vágta, hangosította a Nagykovácsi tv, Koszec Gyula közreműködésével.

 

A film itt érhető el.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Az Országgyűlés április 12-ét, a magyar lakosság Felvidékről való kitelepítésének kezdőnapját 2012. december 3-án ellenszavazat nélkül országgyűlési emléknappá nyilvánította.

A kitelepített magyarokat szállító első szerelvény 1947. április 12-én, az utolsó 1949. június 5-én indult, e két időpont között szinte naponta vitték a kijelölt családokat ingóságaikkal együtt Magyarországra. A Szovjetunió teljes támogatását élvező Csehszlovákia a párizsi békekonferencián még azt is el akarta érni, hogy a reszlovakizáció és a lakosságcsere után megmaradt mintegy 200 ezer magyart is egyoldalúan áttelepíthesse, de ezt az amerikaiak megvétózták. Egy ideig több ezer magyart tartottak szlovákiai munkatáborokban, az érintett magyarok számát a cseh történészek 30-40 ezerre, a szudétanémet szövetségek negyedmillióra becsülik.

Az 1948. februári kommunista hatalomátvétel után enyhülés következett. Az 1948. október 25-ei törvény hűségeskü letétele után visszaadta a magyar nemzetiségűek állampolgárságát, a kényszer szülte reszlovakizációs nyilatkozatokat azonban csak 1954-ben érvénytelenítették. A két ország 1949. július 25-ei megállapodása értelmében az áttelepített magyarok vagyona fejében Csehszlovákia elengedte a Magyarország által fizetendő 30 millió dollárnyi háborús jóvátétel hátralévő részét. Ugyanakkor a Beneš-dekrétumok hatályon kívül helyezését, az elkobzott vagyonok visszaadását a kommunizmus összeomlása után sem Csehszlovákia, sem az 1993 óta önálló cseh és szlovák állam nem tűzte napirendre. A magyar Országgyűlés 2012. december 3-ai határozatában rögzítette, hogy szükségesnek tartja méltóképpen megemlékezni a Beneš-dekrétumok következtében a Csehszlovák Köztársaságból kizárt, Magyarországra telepített magyarokról, valamint azt is, hogy támogatja a kitelepítéssel kapcsolatos megemlékezések szervezését, oktatási anyagok készítését. Az Országgyűlés emellett kifejezte nagyrabecsülését mindazoknak, akiket az adott időszakban csehországi kényszermunkára deportáltak, és ebben a szenvedésekkel teli helyzetben is igyekeztek megőrizni magyarságukat.

„… Apánk ismerőse birtokán dohánykertészek lettünk. Innen 1946-ban kerültünk Nagykovácsiba. Itt egy üres házat és 11 kat. hold földet kaptunk. Apánk a kitelepítés okozta fájdalom miatt már 1947-ben elhalálozott. Nővérem 1948-ban engedélyt kapott a Szlovákiában maradt ingóságaink áthozatalára, de ekkor már csak néhány maradék bútorkerült a három családnak adott vasúti kocsikba. A hat tagú családból már csak lányommal együtt ketten maradtunk életben…” Részlet a  Kardosné Jobbágy Elvirával (1921, Verebély-Mellek) készített interjúból

Forrás: B. Szatmári Lajos – Pájer Árpád: A Felvidékről az Ördögárokig. Nagykovácsi Honismereti Könyvek. Nagykovácsi, 1998.

https://mult-kor.hu/magyarok-szazezreit-tartottak-szlovakiai-munkataborokban-a-haboru-utan-20160412

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Örkény István (Örkény István György, Budapest, 1912. április 5. – Budapest, 1979. június 24.) Kossuth-díjas író, gyógyszerész, az Újhold társszerkesztője; a világirodalmi rangú magyar groteszk próza megteremtője.

Az Egypercesek különálló irodalmi műfajt teremtettek. Egyik , talán legismertebb közülük a Ballada a költészet hatalmáról című.

Ebben a kiábrándult, a világtól elforduló körúti telefonfülke sorsát megelégelve elindult,…

“… A városon kívül, a Hűvösvölgy utolsó házain is túl, Nagykovácsi községtől azonban jóval innen van egy vadvirágos rét. Akkora csak, hogy kifulladás nélkül körbe tudja futni egy kis­gyerek, s olyan rejtve él a magas törzsű fák közt, mint egy tengerszem. Túl kicsi még ahhoz is, hogy valaki lekaszálja; ennélfogva nyár közepén már derékmagasságig nő rajta a fű, a gaz meg a virág. Ez az a hely, ahol a fülke letanyázott.

A kirándulók, akik erre vetődnek vasárnaponta, nagyon megörülnek neki. Kedvük támad meg­tréfálni valakit, aki még az igazak álmát alussza, vagy eszükbe jut hazatelefonálni, hogy tegyék a lábtörlő alá az otthon hagyott kulcsot. Belépnek a fülkébe – mely kissé rézsút dőlt a puha talajon -, s miközben az ajtón utánuk hajolnak a hosszú szárú vadvirágok, fölveszik a telefonkagylót.

A készülék azonban nem ad vonalat. Ehelyett négy verssor szólal meg a telefonkagylóban, olyan halkan, mintha hangfogós hegedűn… A bedobott pénzt a készülék nem adja vissza, de emiatt még senki sem tett panaszt.”

Remeteszőlősön, a városon kívül, a Hűvösvölgy utolsó házain is túl, Nagykovácsi községtől azonban jóval innen áll egy emlékmű, egy telefonfüle, amely Örkény műveket tolmácsol minden arra járónak, nem csak vasárnaponként. Az emlékmű a Nagykovácsi Alkotóművészek közreműködésével jött létre, Oberfrank Pál színművész és Vladár Csaba festőművész részvételével, 2013-ban avatták fel.

A videofelvételen Hegedűs D. Géza színművész mondja el az Örkény-művet, amelyben Nagykovácsi is említésre kerül.

Szövegközi kép 1

Szövegközi kép 2

Az Örkény-emlékmű avatása Remeteszőlősön

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

A hálás tanítványok egyik koszorúja

Tóth László úr temetése

A végső nyughely

Végső nyugalomra helyezték 2018. március 23-án 11 órakor, a Nagykovácsi temetőben, Tóth László igazgató urat, a Hevesi Ákos Erdészeti Nevelőotthon nyugalmazott igazgatóját.

Temetésén a családon, rokonokon kívül az egykori diákok és egykori kollégák is megjelentek, elkísérve az utolsó úton.

A búcsúztatáson az egykori tanítvány, aki szintén tanárember lett, meghatottan emlékezett azokra az évekre, amelyeket az Intézet falai között töltött, felelevenítve az első napok emlékét, amikor a család hiányában még a szökést is fontolóra vette. Az igazgató bácsi azonban a térdére ültette, megértetve a kisfiúval, hogy bár a család messze, nincs egyedül. Ennél többet pedagógus nem is tehet.

A régi-régi osztályok koszorúinak feliratai arról árulkodtak, ezt az érzést generációkban sikerült megerősíteni.

Emlékét kegyelettel megőrizzük!

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Háromnegyed órában mutatkozhatott be a település az ATV-n.

Itt nézhető meg az adás

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

 

2018-ban is a gyerekeké volt a fő szerep Nagykovácsi március 15-i megemlékezésén. Hagyomány ez már a falu életében, hogy a felnőttek tanulnak a gyerekektől. Köszönet a hivatásukat komolyan vevő pedagógusainknak, minden évben meghatóan szép ünnepi műsorokkal emlékezhetünk. Szinte hihetetlen, hogy minden évben új színt tudnak hozni az ünnepi programba. A büszke szülők és a vendégek az óvodások és az iskolások fellépésében is új részleteket fedezhettek fel. A nagykovácsi gyerekek szavaltak, énekeltek, táncoltak és zenéltek, tették ezt olyan profizmussal, hogy bármelyik színtársulat megirigyelhetné. A műsorok tartalmi összeállítása, a díszletek, jelmezek igényessége szívet-lelket gyönyörködtető volt idén is.

Felléptek:
-a Nagykovácsi Kispatak Óvoda óvodásai, a Katica és a Mókus csoport
Felkészítő pedagógusok:
Bottyán Zsoltné
Csiki Eszter
Havady Anna
István Miklósné
Vekerdi Mónika
Közreműködtek: a Nagykovácsi Muzsikások

-a Nagykovácsi Általános Iskola 5.b és 5.c osztályos tanulói
Felkészítő pedagógusok:
Dutkainé Bödő Gabriella
Hanula Krisztina
Huszárné Czene Zsuzsanna
Kakukné Lehrreich Emília
Vass Éva

A krónika lapjai közé becsatoltuk az ünnepi nap programját tartalmazó plakátot. A Buda Környéki Televízió összeállítása az ünnepségeket elhangzó beszédeket is elérhetővé teszi. A megemlékezésen Kiszelné Mohos Katalin polgármester asszony és Csenger-Zalán Zsolt országgyűlési képviselő mondott ünnepi beszédet.

 Itt érhető el a Buda Környéki Televízió összeállítása

A megemlékezés szintén hagyományosan a Tisza István téren folytatódott, ahol közös imádság és Kossuth nóták után helyezte el a koszorúkat az ünnepi közönség. És esett eső karikára….

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Bányásztemetés volt a faluban 2018. március 13-án.

Hudák Zsigmondot kísérték utolsó útjára gyermekei, unokái, rokonai, tisztelői, kedves ismerősei, régi jó szomszédai. 1927. január 23-án született Besenyőtelken. Szép kort megélt szerető családja körében, 2018. február 27-én érte a halál.

A jó tanuló kisgyermeknek hamar munkába kellett állni. A katonaság után, bár ez a pálya is vonzotta, mégis a bányászatot választotta. A bánya nyugdíjazásáig szép megélhetést biztosított maga és egyre gyarapodó családja számára.

1954-ben nősült meg, felesége a szülőfalujabeli Szabó Mária lett. Három gyermekük született, György, Zsuzsanna és Zsolt.

A szorgalmas szakembert a bánya, a pályatársai, vezetői is elismerték, számos alkalommal tüntették ki példamutató munkájáért.

Gyermekei, unokái számára a családi élet tiszteletét, a gondokon túlmutató vidám életfelfogást, a természet, a sport szeretetét tanította meg.

Nyugdíjas éveiben is szívesen kereste a bányász kapcsolatokat, 2016-ban idős társaival örömmel vett részt a Bányász Emlékkő újra avatásán.

Az egykori robbantómestert végakaratának megfelelően a bányász himnusz kíséretével helyezték végső nyugalomra.

Emlékét kegyelettel megőrizzük.

Utolsó jó szerencsét!

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Tóth László igazgató úr, a Hevesi Ákos Erdészeti Nevelőotthon egykori igazgatója

Szomorú hír jutott el hozzánk, a család közleménye szerint:
„Szomorúan tudatom minden volt intézeti növendékkel, hogy Tóth László igazgató bácsi elhunyt 2018. március 04-én. Temetése 2018.03.23-án 11.oo-kor lesz, Nagykovácsiban.”

Tóth László, Igazgató bácsi, Tanár úr, Nagykovácsi nevelésügyének, pedagógia történetének jelentős alakja. Évtizedekig határozta meg a Hevesi Ákos Erdészeti Nevelőotthon karakterét, adott szép és tartalmas keretet, hátteret azon gyerekek generációinak, akik a családjuktól távol, itt Nagykovácsiban élték az iskolai időszak mindennapjait. 1957-ben született meg a gondolat, hogy az akkor üresen álló Tisza-kastélyt és a parkját az iskolától távollakó erdészgyerek régóta húzódó problémájának megoldására, a napi keserves gyaloglás, ingázás, utazás megelőzésére bentlakásos kollégium céljára adják át. Így lett az „Intézet” az erdészgyerekeké. A gyerekek a falusi iskolába jártak, az egyik osztály a két párhuzamosból mindig intézeti osztály volt, ahol a falusi gyerekekkel együtt tanultak az erdész gyerekek. Az Intézet nem csupán kollégiumi ellátást adott, délután szakképzett pedagógusok tanultak a gyerekekkel, kultúrműsorok, szavalóversenyek, író-olvasó találkozók, sportversenyek, zenetanulás, színjátszás, akadályversenyek, jelmezbálok színesítették a gyerekek életét. Példás rendezettség, egyenruha, szigorú napirend; kiszolgáló háttérmunka (konyha, mosoda, kertészet, parkgondozás, sportpálya karbantartás stb.) adott kényelmes, de következetes hátteret a gyerekek neveléséhez.
A nevelési elvek kidolgozásában, a feltételek megteremtésében Tóth Lászlónak, Igazgató bácsinak nagyon nagy érdemei voltak.
Tóth Lászlót szép barátság fűzte Kányádi Sándorhoz, akit többször elhívott a gyerekekhez vendégségbe, hogy ők is megismerhessék költészetének szépségét, átélhessék a költővel való személyes találkozás élményét.
Kányádi Sándor egyik versével búcsúzunk Tóth László igazgató úrtól, Laci bácsitól, mindent tisztelettel megköszönve, amit a Nagykovácsiban tanuló erdészgyerekek számára, az Intézetnek, az ott dolgozóknak, az általános iskolai kollégáinak, Nagykovácsinak adott.

https://www.youtube.com/watch?v=-k2SPDU5lgM

KÁNYÁDI SÁNDOR:Valaki jár a fák hegyén
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
1994

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

1946. február 27-én írták alá Budapesten a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezményt, melynek értelmében a két ország áttelepítés révén kívánta rendezni a második világháború után ismételten felmerülő kisebbségi kérdést.

„Bár az 1938. évi első bécsi döntést az angolszász hatalmak is elfogadták, és az 1944-ig fennálló határokat nagyjából az etnikai viszonyoknak megfelelően húzták meg, a háború végén ismét sötét fellegek gyülekeztek a felvidéki magyarság feje felett. Tekintve, hogy Magyarország de facto a vesztesek oldalán fejezte be a háborút, Csehszlovákiát pedig a szövetségesek a hitleri Németország áldozatának tekintették, északi szomszédunk összehasonlíthatatlanul jobb tárgyalási pozícióban volt, a kassai kormányprogram, majd a Benes által kihirdetett jogfosztó dekrétumok pedig egyértelműen jelezték, hogy azt maradéktalanul ki is fogja használni. (…) Benes természetesen hallani sem akart az 1937-es határok revíziójáról, hanem deportálás útján akart megszabadulni a nemzeti kisebbségektől, ám az 1945 nyarán tartott potsdami konferencia ezt csak a németek esetében engedélyezte. A csehszlovák elnök 200 000 háborús bűnösnek nyilvánított felvidéki magyart akart eltávolítani országából, az ott maradók nagy részét pedig „reszlovakizálta”, tehát megpróbálta „visszaolvasztani” a maga nemzetébe (természetesen olyan emberekkel történt mindez, akiknek az ősei sosem voltam szlovákok). Mindamellett pedig ott voltak a Benes-dekrétumok, melyek lehetetlen helyzetbe hozták a maradék magyarságot. Ezekkel a csehszlovák kormánynak kettős szándéka volt, hiszen amellett, hogy javította az asszimiláció esélyeit, a kollektív jogfosztás Budapesttel szemben is kiváló zsarolási alapot nyújtott.

Ennek az előnynek tudható be, hogy 1945 decemberében, majd 1946 februárjában Gyöngyösi János tárgyalóasztalhoz ült Vladimir Clementis külügyi államtitkárral, február 27-én, Budapesten pedig megkötötte vele a hírhedt lakosságcsere-egyezményt. A szerződés az áttelepülést paritásos alapon kívánta megvalósítani, vagyis a tervezet szerint annyi magyart költöztettek volna ki Csehszlovákiából, ahány magyarországi szlovák kinyilvánította távozási szándékát. Paradox módon Gyöngyösiék részéről ez az egyezmény az időnyerést szolgálta, hiszen február 27-e után kissé enyhült a felvidéki magyarok helyzete – ritkultak a vagyonelkobzások és az elbocsátások –, a lakosságcsere-program megindulásának időpontja pedig sokáig homályba burkolózott.

Gyöngyösi és Clementis 1946 őszére tervezték az áttelepítés megkezdését, miután azonban a csehszlovák fél egyoldalúan kijelentette, hogy a Magyarországra indulók mégsem vihetik magukkal ingóságaikat, a folyamat több hónapra megakadt. Prága ekkor ismét zsarolással próbálta megtörni a magyar kormányt, nevezetesen azzal, hogy az elnéptelenedett Szudéta-vidékre – a már kitelepített németek helyére – több tízezer magyart deportált, akiket a cseh telepesek cselédként, kényszermunkában dolgoztattak. Clementis és a csehszlovák külügy aztán idővel mégis hajlandó volt engedni az ingóságok kérdésében, így 1947 áprilisában megindulhattak az első transzportok.”

Itt kapcsolódik a nagytörténelem és Nagykovácsi története. 1946 májusában a kitelepített, szülőföldjükről elűzött svábok elhagyták a falut, az országot. 1947-ben, áprilisban kelt az az értesítés Pozsonyban, tárgya szerint. az áttelepítendő magyarok érdekvédelmére Csehszlovákiában, amely a magyar-csehszlovák lakosságcsere időpontját az egyik andódi család számára 1947. május hó 17-re teszi. Aztán az „intézkedés” késlekedett, mert a család május 29-én érkezett Andódról a pályaudvarra, Udvardra. Itt kezdődött el a vagonírozás. A visszaemlékezések szerint a nagypolitikai tárgyalások következtében az ingóságok, így a haszonállatok is bekerülhettek a vagonba. Az egyik visszaemlékező személy családi emlékei szerint: „Édesapánk a vonatindulás előtt átment egy másik vagonba – ott voltak elhelyezve az állatok -, ott is maradt az út folyamán. Úgy hiszem, nem akarta, hogy lássuk őt sírni az induláskor. Leírhatatlan keserű élmény volt a szerelvény elindulása! Még negyven év elteltével is érzem azt a szívszorítást, amit akkor éreztem. (…)”

Nagykovácsiba 1947-ben 52 család, 187 személy érkezett a Felvidékről. a legtöbben Andódról (25 család, 94 személy), Szódóról (8 család, 26 személy), Bajtáról (4 család, 15 személy), Érsekújváról (3 család, 8 személy).

A korabeli lapok arról is hírt adtak, hogy a Magyarországon élő szlovák családok áttelepítése is megkezdődött 1946-ban. Így a Makói Népújság 1946. szeptember 19-i száma arról ad hírt, hogy megkezdődött a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény végrehajtása Az első önkéntesekből álló szállítmány főként bányászokból állt., így Nagykovácsi is említésre kerül. Az első Magyarországról induló szállítmányban összesen 137 családot tart nyilván az újságcikk. „Az áttelepülés első részlete a legkorrektebb keretek között folyt le.” Helyi feljegyzés az ez irányú lakosságmozgásról nem ismert.

Az ötvenedik évfordulón jelent meg Rados Virág Új otthont az elveszített helyett című cikke a Pest Megyei Krónika 1997. évi október 31-i számában Kucsera Katalin személyes emlékeivel.

Forrás:

Tarján M. Tamás: 1946. február 27. A csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény aláírása http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1946_februar_27_a_csehszlovak_magyar_lakossagcsere_egyezmeny_alairasa

B. Szatmári Lajos – Pájer Árpád: A Felvidékről az Ördögárokig. Nagykovácsi Honismereti Könyvek., Nagykovácsi, 1988.

Makói Népújság 1946. szeptember 19.

Népszabadság. Pest Megyei Krónika 1997. október 31.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

A képek (képeslap és fotómásolatok) a Nagykovácsi Öregiskola Közösségi Ház és Könyvtár helyismereti dokumentumtárából kerültek kiválogatásra.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

2018 januárjában egy „új”, eredeti Fejér György kötettel lett gazdagabb az Öregiskola könyvtára. Az Ájtatos imádságok keresztény katholikusoknak című kötet 1806-ban Budán jelent meg, a Királyi Universitas Typográphiájának költségével és betűivel. A kötet a debreceni Crystal Antikvárium karácsonyi árverésén bukkant fel, és Papp István jegyző úr adományaként került a kézikönyvtár állományába.

 

Fejér György „theológiai doktor, prépost-kanonok és az egyetemi könyvtár igazgatója, F. Mihály ácsmester és Keresztes Katalin fia”, írja a Magyar Írók élete és munkái című többkötetes mű, amelyet Szinnyei József írt, a Magyar Tudományos Akadémiai megbízásából. Szinnyei József, ahogy a veretes kötet címoldaláról megtudhatjuk, a Magyar Nemzeti Múzeum Hírlap-Könyvtár őre volt. A munka III. kötete tér ki Fejér György személyére, munkásságának bemutatására. A könyv 1849-ben Hornyánszky Viktor Könyvkereskedése kiadásában jelent meg. (Az Öregiskola Közösségi Ház és Könyvtár állományában az eredeti mű megtalálható a Kézikönyvtárban.)

Fejér György 1766. április 23-án Keszthelyen, Zala megyében született. Édesapja a Festetics grófok uradalmi ácsmestere volt, tíz testvére himlőben halt meg, a fertőzés ugyan megkapta, de György túlélte a végzetes kórt. 1775-ben szülei engedélye, tudta nélkül kezd iskolába járni, tízéves ekkor. Ebben az évben apja egy balesetben életét veszti, egy kivágott fatörzs végzetesen megsebzi. 1799-ben Pestre kerül György tizenhárom évesen. 1783-ban 17 éves volt, az egyetem bölcselet hallgatója lett, a történelem tárgy kötötte le minden figyelmét. 1785 után öt éven át teológiát tanul Pozsonyban. A latinon túl a német nyelvet is kötelezően tanulta. Az egyháztörténelem hallgatóinak ez időben sok írás volt feladatuk, nem ritka, hogy talicskában tolatták le a kézirataikat. Szabad napjaiban a tehetséges ifjú franciául tanult. 1790-ben szentelik fel pappá. A Festetics és az Ürményi családoknál is házitanítóskodott. 1796-tól káplán volt Székesfehérvárott három évig, és Kovácsiban 12 évig. Ekkor kapcsolódik tehát össze a tudós, paptanár élete Nagykovácsival. Harmincéves, szellemi alkotóképessége teljében, hatalmas tudásanyaggal felvértezve.

Nagykovácsiban töltött szolgálati ideje számtalan munkát állít össze. Bár szellemi kiteljesedését bizonyosan az Egyetemi Könyvtár igazgatójaként éri el, azonban már ezekben az években is figyelemreméltó szellemi hagyatékot hagyott maga után. Anyagilag is bőkezűen látta el a falut, 2500 forint kötelezvényt engedett át a templom javára, a paplak megújítására 600 forintot, a tűz által károsodott községnek szintén 600 forintot adományozott. Adósainak elengedte a tartozásaikat, közel ezer forint mértékben. Utódjának 39 évig fizetett járadékot, ezenkívül ezer pengő forintot hagyott kamatozni azoknak, akik elesettek, szegények. A kamatok évi összege az ezer pengő forint után évi 60 pengőt tett ki.

1851-ben halt meg Pesten. Munkásságáról így ír Az ember kiformáltatása című munkájában:” Az igazságot nyílt szemmel nyomozni és bátran védeni; a hamist czáfolni, a kétest eligazítani, a bizonyost kitüntetni, közérthetőleg szólani; nemzeti literaturánk egy hiányát pótolni: ez volt a czélom.”

A nagykovácsi szolgálat alatti időkben írt munkák közül emeljük ki néhány rövidített címét és a megjelenés évét: A keresztényi hazafiságról, 1796., Az alamizsnálkodásról, 1796., A keresztények czéljáról 1800., Minden ő benne bizóknak oltalmazója, hazánk első királya: Szent István 1800., Ájtatos imádságok a keresztény katholikusoknak lelki hasznokra, 1806., Az emberi méltóságról,1806., Áhitatos imádságok és énekek, 1896., Anthropológia 1807., Liliom-kert 1807., Lelki fegyverház, 1808.

Nagykovácsi több mint két évtizede működő szociális közalapítványa Fejér György nevét viseli. Az 1991-ben bejegyzett alapítvány, a névadó szellemiségének megfelelően, a válságba jutott emberek és családok segítésén dolgozik.

 

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Telt ház várta tegnap Dr. Mihályi Balázs Nagykovácsi Budapest ostroma és a kitörés során című előadását az Öregiskola Közösségi Ház és Könyvtár kistermében. Az előadó térképész, informatikus és történész, így a vetített képes, térképekkel gazdagon illusztrált előadás valódi élményt nyújtott. Greszl Ferenc feljegyzései és a Szomorú napok (szerk. Pájer Árpád) kötet által alaposan dokumentált időszak történéseihez is tudott új adatokat, információkat adni. Az előadásban bemutatásra került, a héten megjelent, az előadó által szerkesztett Várnegyed ostroma című tanulmánykötet is.

Az előadás összefoglalóját írásban is készülünk közreadni.

Az orosz katona bejegyzése

Előzetesen azonban álljon itt két dokumentum, amelyek az előadásra készülve került elő. Réthy Mária szíves ajánlásaként került be a dokumentumtárba, egyelőre a privát történelemkönyv első két oldala.

Scholcz Ernő a Tisza-család egyik jószágigazgatója volt, amikor a frontok mozgása miatt a Kastély melléképületét el kellett hagyni, az ostromot átvészelni a Keleti Károly utcába tértek, hátrahagyva a nagykovácsi lakást. Később a Kossuth utca 28. szám alá, majd Pilisre, végül hagyatékként újra Budapestre költözött a család minden ingósága. Köztük az Új Idők Lexikona is. A család az ostrom, a háború után évtizedekkel később vette észre, hogy a lexikon egyik kötetének üres oldalán egy bejegyzés van. “Itt voltak az orosz katonák” . Scholczék családi levéltárába, privát történelem könyvébe, természetesen bekerült ez az emlék, mostantól másolata szélesebb körben hozzáférhető.

Hogy a bejegyzés csak véletlenül került a Potter-Pozdor címszavak oldala után, mert itt volt üres oldal, vagy az egykori emlékhagyó szisztematikusan helyezte betűrendbe a “ruszkij szoldat” cirill írásának megfelelően a P betűhöz, talán már sosem derül ki.

“Itt voltak a szovjet katonák, “egész Európa meghódítói” Hitler szerint. 25.12.44.

De ők nem meghódítói, ők minden nép felszabadítói, akik még a fasizmus elnyomása alatt voltak.

De! Magyarok, emlékezzetek, hogy az orosz emberek jóhiszeműek, de ha csalódnak olyan kegyetlenek, mint senki más, és ha ti nem akarjátok Budapestet szépszerével odaadni, elvesszük erővel. 25. 12.44

Egy orosz katona”

A családfő a Budapesti ostromnapokról naplót is vezetett. Ezt is közreadjuk a Krónika bejegyzésében.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Ismeretlen katona sírja.
1945-nyarán-a-budai-hegyekben-Fotó-Botos-Lajos-Ungváry-archívumából

Részletek a Szomorú napokból

1945. február 13. „… Már nem lőnek. A háború zaja sem zavarja a szentmisét, Buda felől is minden csendes. Ma még a Sztálin-orgonák is elnémultak, pedig majd mindennap bömböltek a mise alatt. (…) Egész délután repülőgépek zúgtak felettünk. Az agyagbánya mögül lőtték őket. A Nagyszénás, a Nagykopasz és a Kutyahegy fölött vörös ballonokat lehetett látni, mintha az égből jöttek volna. A repülők biztosan német gépek voltak, különben nem lőttek volna rájuk. (…)

1945. február 14. A Hamvazószerda, ha lehet még veszettebb volt. A falu történetében egykor majd „véres szerda”-ként emlegetik. Vérfürdő, borzalom és irtózat árasztotta el a községet. A háború ismét kimutatta a valódi, ördögi és iszonyatos arcát. (…) A németek feladták a Várat és kitörtek. Éjjel, meglehet még az egész Nagyszénás német kézen volt. Nekik dobták le az ejtőernyős élelmiszertartályokat. Az oroszok rengeteg foglyot ejtettek, de az erdőben még mindig sok a német. Néhányan akadály nélkül lejutottak a faluba. Biztosan azt hitték, hogy Kovácsi a németeké.

(…) Most végre átmehettem a templomba. Amikor kiléptem a plébániáról, elállt a lélegzetem, és hideg borzongás futott végig a hátamon. Az egész utcát holttestek borították. Mindenfelé német és magyar katonák feküdtek, holtan. (…)

1945. február 16. Ma elvégeztük a nagy temetkezést. (…) Keresztet nem állíthattunk, megtiltották. Ma százhúsz halottat temettünk el. A hegyen és az erdőben biztos vannak még többen is. Eltart még pár napig, amíg mindenkit megtalálunk és eltemetünk. Az oroszoknak is sok halottjuk van. (…)

Szomorú napok=Traurige Tage: Greszl Ferenc plébános, 1903-1987 születése 100. évfordulójának emlékére: Zur Erinnerung am hundertjährigen Geburstjubiläum von Franz Greszl. Budapest, Pájer Árpád (szerk.), 2003.

 

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Josef Kaltwasser festménye Nagykovácsiról, 1960-ban Wallersdorfban készült

Ez a festmény, illetve a festményről készült fotók többször szerepeltek a Pékdomb (facebook) oldalán is. Nagykovácsit, a nagykovácsi főteret ábrázolja ez természetes. A templom, a plébánia, a templomkerti fák, a régi képekről ismert gémeskút, a libák csapata, a templom környékének domborzati viszonyai mind támpontot jelenthetnek a beazonosításhoz, igen ez Nagykovácsi.  De ki lehet a festmény alkotója, hol és mikor készülhetett?

A helyismereti dokumentumtárba most elhelyezett kis nyitható képeslap belső felirata felfedi az alkotó személyét. Josef Kaltwasser festette a képet 1960-ban, Wallersdorfban szülőfalujáról, Nagykovácsiról.  A kép alkotója 1946-ban sok sorstársával együtt a kitelepítés áldozata lett. A festmény készítésének éve feltételezi, hogy az alkotó emlékeire hagyatkozott, emlékképei,  régi fotók alapján festette a képet. A hatvanas évek elején még nem utazhattak haza az Óhazába a kitelepítettek. Mandl Péter (egykor nagykovácsi, később kitelepített lakos) visszaemlékezése szerint húsz évig nem kapott a hazautazáshoz szükséges vízumot. Így bizonyos, hogy az emlékezet és a honvágy segítette, vezette az alkotót.

 A képeslap a Német Nemzetiségi Önkormányzat szervezésében készült el 2012-ben Vladár Csaba festőművész segítségével.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

1918. február 2-án, száz évvel ezelőtt, született Dr. Schmidt Imre, Bakabányán. Elemi és középiskoláit Besztercebányán és Pozsonyban végezte. Kolozsváron járt egyetemre, közgazdászként kapta meg a diplomáját. 1945 után Nagykovácsiban kapott munkát, így került a faluba. Rövid ideig a bányában is dolgozott, de a nehéz fizikai munka kikezdte egészségét. Az ötvenes években diplomája szerinti munkát nem tudott vállalni, így díjbeszedőként dolgozott.

1956-ban, a budapesti forradalom hírére szerepet vállalt a helyi eseményekben, lelkesítő beszédet mondott a Világháborús Emlékműnél, ahol a 16 pontot is felolvasták. Megalakították a Nemzeti Bizottmányt, tevékenységével és szervezésében megvalósulhatott a közrend védelme és a lakosság ellátása.

1957 márciusában letartóztatták. Elsőfokon hét, másodfokon tíz évre ítélték. Ebből hatot leült.

Idehaza, Nagykovácsiban a felesége és négy gyermeke várt az apa kiszabadulását. A börtönévek után is sokat dolgozott a közösségért. A katolikus egyházközségben tevékenykedett, 1990-ben elfogadva a polgármesteri jelölést, Nagykovácsi első polgármestere lett.

2016-ban az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján, a Kossuth utca 64-ben pályázati segítséggel kialakításra került az 56-os Emlékszoba, a Büszkeségpont, amelyben a 32 sor című kiállítás Dr. Schmidt Imre személyének és Nagykovácsi 56-os történéseinek állít emléket.

Születésének százéves évfordulója alkalmával emlékező szentmise lesz a nagykovácsi római katolikus templomban 2018. február 3-án, szombaton, este hét órakor. Ezen a napon az 56-os Emlékszoba hat órától ünnepi nyitvatartással várja az emlékezőket.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Görgei Artúr, Barabás Miklós litográfiája (wikipédia)

Kétszáz éve, 1818. január 30-án született Görgei (Görgey) Artúr honvédtábornok, hadügyminiszter, az 1848-49-es szabadságharc fővezére, a magyar hadtörténelem kiemelkedő alakja.

Görgei felajánlotta szolgálatait az első felelős magyar kormánynak. Nevének írásmódjában a nemesi származásra utaló y-t i-re változtatta, és aztán élete végéig így használta. 1848 júniusában századosi rangban belépett a szerveződő honvédseregbe, részt vett az önkéntes mozgó nemzetőrség megszervezésében, döntő szerepe volt abban, hogy Jellacic tartalék hadosztálya Ozoránál letette a fegyvert.

A tavaszi hadjáratban a honvédsereg Görgei haditerve alapján, részenként verte szét az ellenséget, áprilisban győzelemről győzelemre haladva felszabadította a Duna-Tisza közét és a Felvidéket, a komáromi csata után az Észak-Dunántúlt. Görgei seregeivel Bécs helyett Budát vette ostrom alá, és május 21-én sikerült is visszafoglalnia.

Ezen a ponton kapcsolódik az 1848-49-es forradalom és szabadságharc és Görgei története Nagykovácsiéval. Weber Ferenc plébános 1847-től már az egyházi krónikát (Historia Domust) is magyarul vezette. Ő jegyzi fel, 1848. őszén a falu 83 önkéntes nemzetőrt (gyalogos honvédet) küldött Kossuth seregébe.

Az egyház krónikása azt is megörökítette, hogy „ 1849. május 4-én kezdték ostromolni Buda várát. A fő hadiszállás itt Kovácsiban vala, a fő tábornok s vezér Görgey Arthur volt. Ekkor lövetett itt az uradalmi szérűskertben agyon Tek. Miskei Imre, több megyének táblabírája, Pest megyében hajdan tevékeny főbíró a Pilis járásban, most Császári királyi biztos, mint ilyen újoncozott Ausztria részére. A várat 16 napi ostrom után rohanással vették be.”

B. Szatmári Lajos Nagykovácsi rövid története című munkájában a vezérkari főhadiszállás elhelyezését a (Wattaiak) Telekiek által megépített, ma is álló klasszicista kastélyba, mai nevén: Tisza-kastélyba valószínűsíti.

A szabadságharc bukását azonban nem lehetett megakadályozni, a déli fősereg Temesvárnál döntő vereséget szenvedett, egy csatára való lőszere sem maradt. A kilátástalan helyzetben 1849. augusztus 11-én Kossuth lemondott kormányzói tisztségéről, és Görgeit (akit később a szabadságharc árulójának kiáltott ki) diktátori teljhatalommal ruházta fel. Görgei más lehetőséget nem látva – tisztikarának döntése alapján – két nappal később Világosnál, a szőllősi mezőn letette a fegyvert az oroszok előtt. Amikor ellovagolt katonái előtt, akik utoljára megéljenezték, vasidegei felmondták a szolgálatot, sírva borult lova nyakára. A cár személyes közbenjárására elkerülte a halálbüntetést, de száműzetésre ítélték. 1867-ben, a kiegyezés után térhetett csak haza, különböző munkákat vállalt, majd altábornagyi nyugdíjából élt visszavonultan Visegrádon.

Források:

MTI

Szatmári Lajos: Nagykovácsi rövid története, Nagykovácsi, 1991.

Szabolcsi József: Adalékok Nagykovácsi történetéhez. Budapest, 1960.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

A kitelepítési emlékmű a Kolozsvár téren

Az Országgyűlés 2013-ban nyilvánította január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjává, arra emlékezve, hogy 1946-ban ezen a napon hagyta el Magyarországot az elüldözött német nemzetiségűeket szállító első vonatszerelvény. Az Országgyűlés határozatában hangsúlyozta, hogy tisztelettel adózik mindazok emléke előtt, akiket a második világháború után a kollektív bűnösség igaztalan vádja és elve alapján üldöztek és hurcoltak el.

A győztes nagyhatalmak a második világháborút lezáró potsdami konferencia végén abban állapodtak meg, hogy a Lengyelországban, Csehországban és Magyarországon maradt német lakosságot vagy annak egy részét “szervezett és humánus módon” át kell telepíteni Németországba, arányosan osztva el őket valamennyi megszállási övezet között.

A magyar kormány májusi szóbeli jegyzékében 200-250 ezer németnek a szovjet megszállási övezetbe történő kitelepítéséhez kérte a Szovjetunió jóváhagyását. A SZEB-et vezető szovjet Vorosilov marsall augusztusban 400-450 ezer német kitelepítésének előkészítésére szólította fel a kormányt, amely november elejére 303 ezer nevet tartalmazó, részletes kimutatást készített. A SZEB 1945. november 30-án értesítette a magyar kormányt a németországi Szövetséges Ellenőrző Tanácsnak a magyarországi németek kitelepítésére vonatkozó előírásairól, amelyek félmillió ember kitelepítését tették lehetővé.

A kitelepítésről végül a kisgazdapárti Tildy Zoltán vezette kormány 1945. december 22-én határozott, a rendelet december 29-én jelent meg. Ez a hazai német kisebbség kollektív felelősségének elvén alapult, és kitelepítési oknak tekintette, ha valaki az 1941-es népszámlálás idején német nemzetiségűnek vagy német anyanyelvűnek vallotta magát. Kitelepítésre kötelezték azokat is, akik tagjai voltak a Magyarországon 1938 novemberében szerveződő német kisebbségi szervezetnek, a Volksbundnak, illetve “bármi módon támogatták a hitlerista szervezeteket”. (A Volksbundba sokan csak kényszerből léptek be, a szervezettség nagyrészt formális volt.) A rendelet végrehajtási utasítása 1946. január 15-én jelent meg, eszerint a kitelepítés alól mentesítettek aránya nem haladhatta meg az adott helység német lakosságának 10 százalékát, a mentesítésről egy bizottság dönthetett kénye-kedve szerint. A kitelepítettek állampolgársága megszűnt, vagyonuk az államra szállt.

A kitelepítés 1946. január 19-én kezdődött, az első vonat Budaörsről indult. Az első hullám a Budapest környéki falvak német lakóit érintette. Nagykovácsi német lakosságára májusban került sor. Solymár állomásáról indultak Németország felé. Solymárra szekerekkel szállították ki a kitelepítésre ítélteket. Thomas Pitz káplán visszaemlékezése: „A búcsú órája1946. május 3. mindannyiunk számára egyike a volt a végzettel teljes napoknak: a Szülőföld elvesztésének napja, a nap, ami mindőnket új élethelyzetbe sodort. (…) Ingóságainkat felraktuk a rendelkezésünkre bocsátott lovaskocsikra. (…) Hosszú kocsioszlop kígyózott hegynek fel a Solymár irányába vezető hágon. (…) Szülőföldünk darabkái egyre-másra tűntek el a szemünk elől és szemünket többnyire könny áztatta: először a ház, aztán az utca, a nép életének kedves színtere, majd a bokrokkal benőtt magaslatok falu felett, (…) sorban elmaradtak. (…) Az út a Zsíros-hegy gerincétől már Solymár felé lejtett. Utoljára nézhettünk vissza falunkra és szülőföldünkre és túloldalt, Solymáron már bizonytalanság várt. (…)„ Thomas Pitz káplán visszaemlékezése Greszl Ferenc: Nagykovácsi honismereti olvasókönyve. 2005. Pájer Árpád, 2006. (46. oldal)

Második ütemben a Dunántúl, a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl következett. A többször is leálló kiszállítások 1948. június 15-én értek véget, addig mintegy 130-150 ezer embert az amerikai, 50 ezer embert a szovjet megszállási övezetbe vittek, a korábban elmenekültekkel együtt tehát 220-250 ezer lehetett a Németországba kerültek száma.

A németek kitelepítésének hivatalosan az 1949. október 11-én megjelent kormányrendelet vetett véget. A rendelet értelmében a Magyarországon maradt, a kitelepítés alól mentesített német nemzetiségű lakosságnak biztosították azt a jogot, hogy szabadon válasszák meg lakóhelyüket, eltörölték a munkavállalásukra vonatkozó korlátozásokat is.

A pártállami időszakban a magyarországi német kisebbség jobbára csak sajátos kultúráját őrizhette, az anyanyelvi oktatás, művelődés intézményes feltételei hiányoztak.

Az 1993-ban megszületett nemzetiségi törvény tette lehetővé a német kisebbségi önkormányzatok megalakulását is. 2007 novemberében Szili Katalin, az Országgyűlés akkori elnöke a magyarországi németek elüldözésére emlékező, a Parlamentben rendezett nemzetközi konferencián bocsánatot kért a németek kitelepítéséért.

Magyarország több településén rendszeresen megemlékeznek a német nemzetiségű magyar állampolgárok kitelepítéséről, az elmúlt években számos helyen avattak emlékművet az elhurcoltak tiszteletére. Az egyik legismertebb, az Országos német elűzetési emlékmű a budaörsi Ó-temetőben, Magyarország legnagyobb egybefüggő német nemzetiségi sírkertjében található.

Nagykovácsiban a megemlékezésre minden év májusában kerül sor. A Kolozsvár téren két szobor áll, egymással szemben, egy egységet alkotva. A Kitelepítési engesztelő emlékmű Stremeny Géza alkotása. A derékba tört, leroskadt koronájú hársfa a hazájából kitelepített magyar – német lakosság sorstragédiájának szimbóluma. A fa gyökeréből biztatóan új hajtás indul. A szobor párdarabja a felvidéki magyarok lakosságcseréjének, kényszerű áttelepítésének állít emléket.

Források:

http://nemzetirendezvenyek.kormany.hu

https://hu.wikipedia.org/wiki/A_magyarorsz%C3%A1gi_n%C3%A9metek_elhurcol%C3%A1s%C3%A1nak_eml%C3%A9knapja

https://joreggelt.blogstar.hu/2018/01/19/a-magyarorszagi-nemetek-elhurcolasanak-es-eluzetesenek-emleknapja/47394/?utm_source=blogstar.hu&utm_medium=webpush

Greszl Ferenc: Emlékeink. Nagykovácsi honismereti olvasókönyve. 2005. Pájer Árpád, 2006. (46. oldal)

 

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Az egykori kiállítás poszter részlete

Hűvösvölgy- Nagykovácsi Indulnak a turisták A fotó: kiemelés az újságkivágásból

Az Öregiskola Közösségi Ház és Könyvtár helyismereti dokumentumtárából emelünk ki egy érdekes újságkivágást.  Az eredeti újságcikk forrását, sajnos a dokumentum nem szerepelteti. Az újságcikk írója Kertész István. A cikkhez nagyon hasonló tartalommal jelent megy egy másik írás a szerzőtől a Pest Megyei Online Hírhatár oldalán 2016. november 26-án.  Az online cikk itt olvasható.

Az újságkivágás a cikk felnagyított másolt kivitele egy kartonpapíron rögzítve, feltételezhetően egy kiállítás egykori tablójának részlete. Ahogyan az újságcikk forrását sajnos nem őrzi meg a dokumentum, a cikk gyűjtőjét igen. a régi autóbuszról szóló cikket Milerán Lajos gyűjtötte és adta közre a kiállításra.

Az egykori Kertész István  újságcikk szövege:

A nagykovácsi autóbusz

1934-ben naponta csak kétszer fordult

Nagykovácsit már régen felfedezték a turisták, bár nagyon sokáig, mondjuk, úgy az 1950-es évek elejéig, nehezebb volt oda és a környező hegyekbe eljutni, mint a messzebb lévő Pilisbe.

            Ez nem volt véletlen, hiszen vasút arrafelé nem vezetett, a hűvösvölgyi villamos meghosszabbítása is csak terv maradt. (A nagykovácsi szénkészlet kitermeléséhez egy iparvágányt gazdaságilag indokoltnak tartottak, és erre „szervezték volna rá” a villamosjáratot.) ezért a kies fekvésű község, amelyet szorgalmas népek laktak, és az azt körülölelő csodálatos hegyvidék csak hosszas és fáradságos gyaloglás után volt elérhető.

            Meg is szenvedtek a húszas-harmincas évek turistái ezt a közlekedési nehézséget. A leggyakrabban a Hűvösvölgyből gyalog vágtak neki az útnak. Mire a legszebb részekre: a Zsíros-hegyre vagy a Nagyszénásra értek, igen elfáradtak. Mikor a szervezett turisták össze tudtak annyi pénzt gyűjteni, hogy menedékházat építsenek, már könnyebbé vált a helyzet. Szombat este felgyalogoltak (még nem volt szabad szombat), és aztán ott aludtak valamelyik házukban. Válogathattak, a község határában három-négy turistaház épült, alig néhány év alatt. A vasárnapot teljes egészében túrázással tölthették és így még messzebbre eljutottak, mint annak előtte.

            Azért egy szép túra így is másfél napossá vált, ami előszervezést is igényelt. Bár szekereket korábban is lehetett bérelni, az igencsak körülményes és egyben költséges mulatság volt. Végre a Budapesti Autóbusz-közlekedési Részvénytársaság (BART) megindította a Hűvösvölgy – Nagykovácsi járatát. (A BART magánvállalkozásként jött létre 1927 decemberében.) A nagykovácsi országút állapota azonban olyan rossz volt, hogy előbb némileg fel kellett javítani.

            1934-ben naponta még csak kétszer fordult a busz, és 80 fillér volt a menetdíj, ami egy 24 filléres villamos-átszállójegyhez képest kissé borsos árnak számított. Később hétköznap négy, vasárnap hat járat közlekedett, és ekkor már ez a vidék is jóval könnyebben felkereshetővé vált a turistáknak is. Ezt követően a háborús benzinkorlátozások éppen a vasárnapi közlekedés szüneteltetését eredményezték. De kinek volt kedve turistáskoskodni? Pedig 1940-ben már csak 60 fillért kértek a teljes útért.

            A BART elkezdte számozni a járatait, a kétszázas számtartományt kapta meg, és a nagykovácsi busz ekkor lett a 203-as jelzésű.

            A második világháború után a BART-ot államosították, és a MÁVAUT kapta meg üzemeltetésre – egyebek között – ezt az útvonalat is. Aztán a korábban itt-ott felbukkanó N betű lett a hivatalos vonaljelzés, amikor a Fővárosi Autóbusz üzem 1952-ben átvette a járatot. Ekkor még volt olyan, hogy az elfogadható reggeli menetsűrűség után délutánig alig indult busz, sőt kocsihiány miatt a MÁVAUT átmenetileg továbbra is besegített.

            Azután megkapta a ma is használatos 63-as jelzést a nagykovácsi busz, és lényegében ma is ott közlekedik, ahol őse.

 

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Kertváros a falu szélén

2012. január 24.

A Nagykovácsihoz tartozó Adyliget kertvárost 1950. január 1-jén Nagy-Budapesthez csatolták. Így lett a község legkeletibb csücske a második kerület legnyugatibb nyúlványa.

  A falu 1828-ban házasság révén került a Teleki és a Tisza család közös tulajdonába. Az egyemeletes klasszicista kastélyt a Telekiek építették, mely idővel a Tisza családra szállt. Nagykovácsi lakossága 1848 őszén 83 önkéntes nemzetőrt küldött Kossuth seregébe, 1849 májusában (Buda ostromakor) Görgey Artúr tábornok is eltöltött néhány napot a kastélyban. Gróf Tisza Lajos később bővítette és modernizálta az épületet, ekkor került a homlokzatra a család nemesi címere.

Viszonyuk azonban nem volt felhőtlen az egykori jobbágyokkal. 168 perirat bizonyítja, hogy a Tisza Lajosné, gróf Teleki Juliannával nyolc évig folytatott határrendezési perek eredményeként 1864-re 2389 katasztrális hold terület jutott a falusiak birtokába. Öt esztendő múlva Nagykovácsiban már több mint kétszáz ház emelkedett, a község lakossága pedig 1386 főre nőtt.  Ez a szám a századfordulóra majdnem megduplázódott.

Az itteni, „gyümölcsöző” telkek a városlakók figyelmét is felkeltették. Például Trautsch Ignác, a Magyar Királyi Opera tagja Thalhammer Márton szőlőjét, Kernstock József nyugalmazott rajztanító és Kernstock Magdolna magánzónő Weber Lipót földjét vette meg, míg Pribaum Mihályné Schuhmayer Anna, iskolaigazgató özvegye Hesz Mihályné Leyrer Éva földműves nejével kötött adásvételi szerződést. Zamecsnik György evangélikus vallású italbolti csapos a felvidékről települt Nagykovácsiba. A református egyház első születési anyakönyvi bejegyzése Mariska leányához tartozik, aki 1897. január 14-én született. De itt látta meg a napvilágot gróf Tisza István Jolán nevű lánya is 1916. szeptember 4-én.

A Tisza család a néhai miniszterelnök halála után tíz évvel a korábbi kertvárosok (a korabeli fogalmak szerint erdővárosok) mintájára felparcellázta a nagykovácsi határában fekvő tölgyesét. Az 1931-ben, Pesthidegkúton kiadott prospektus szerint „A telep nevét gróf Tisza Istvántól nyerte, mert az erdőség Tisza birtok volt és nagy hazánkfia volt az, aki először méltányolta a hely szépségeit. A Magyar Semmering nevet a Tisza István Kertváros egy rajongó lakója adta a telepnek, mikor első ízben pillantotta meg a festői erdőséget. Három évvel ezelőtt még erdőség volt a mai utcák helyén és ahol ma virágos kertek állanak, ott ezelőtt őzek és szarvasok tanyája volt. Ma a Tisza István Kertváros kulturhely, előkelő családok nyaraló- és lakóházaival, beláthatatlan fejlődési lehetőségekkel.”

A tudatosan tervezett település felosztása alkalmazkodott a természet közelségére vágyó polgárok igényeihez, akik város melletti villák építésével akartak kiszabadulni Budapestről. Az összesen 322 telek értékesítésével Terray Dezső hidegkúti és Keresztes Béla Damjanich utcai ügyvéd foglalkozott, ő a komoly szándékú vásárlókat a hathatósabb meggyőzés érdekében saját kocsiján vitte a helyszínre.

Az első tulajdonosok közt volt Kiss Jenőné, a Royal-Apollo főpénztárosa, Dr. Manzán Kálmán és felesége három-három telekkel, Szekrényi Lajos orvos, Gábriel Kálmánné gyógyszerészné, Dr. Kiss István O.F.B. bíró, Kápászy Margit magánzó, Haas Vilmos gyáros és Dr. Hetényi Imre rendőrkapitány-helyettes, aki nejével hét parcellát vett.

A Tisza István kertváros (elnevezését 1935. október 12-én engedélyezte a hatóság) szabályozási terve azonban kikötötte, hogy mindenki csak oly módon építkezhet a saját telkén, amely nem változtatja meg a telep kertvárosi jellegét, vagyis a lehető legkisebb mennyiségben határozták meg a kivágható fák számát. A folyamatosan gyarapodó tulajdonosi, illetve lakóközösség egyesületet alapított a telep legfontosabb munkáinak (víztorony létesítése, az áramellátás biztosítása) megoldására.

Nagykovácsi elöljárósága a kertvárost 1939-ben üdülőhellyé nyilvánította, nevét pedig Tiszaistvánliget-re változtatta. Lakói viszonylag csendesen élték meg a világháborút, de amikor a szovjet csapatok körülzárták a fővárost, az egyik villában döbbenetes eset történt: 1944. december 26-án Dr. Eischler Ernő evangélikus kórházi főorvos morfinnal megmérgezte 14 éves fiát, majd végzett magával is.

Az új hatalom 1949. október 8-án eltörölte Tiszaistvánliget nevét. A helybeliek úgy tudják, azért Ady Endrét szemelték ki névadónak, mert a polgári radikális költő közmondásosan is Tisza gróf ellenlábasa volt, így a választás kézenfekvőnek tűnt. Három hónap múlva Nagykovácsi kertvárosát Budapest második kerületéhez csatolták.

De nem csak a név, a lakosság is kicserélődött. Az évek során Adyliget egyre terebélyesedett, újabb utcasorok épültek. A kezdetben minden oldalról erdőség határolta vadregényes erdőváros mára teljesen összeolvadt a környező településekkel. Határa a Rézsű utca –Nagykovácsi út –Feketefej utca vonalon húzódik, ezen kívül a főváros közigazgatási határával esik egybe. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint lakossága 856 fő, ingatlanállománya pedig 321 lakóház és 52 lakatlan nyaraló.

Adyliget településmagja azonban megőrizte az egykori miliőt, a területét borító egykori tölgyerdő fáiból sok megmaradt a kertekben és az utcák mentén, meghatározva a városrész sajátos hangulatát.http://www.budaipolgar.hu/helytortenet/Adyliget.html

Verrasztó Gábor

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Kormos István 1975. január elsején írta az Egész évben Lucázás című versét. A vers az Egy keresztlevél hátára (1972-1977) ciklus bevezető verse.  A költő második lánya, Luca 1973-ban született. A “kései” kislány (Luca egyidős a költő korábbi házasságból származó unokájával, Kormos a születésénél 50 éves) és a vers kapcsolata egyértelmű. A sok gyermekeknek íródott vers mesevilágának megteremtése ( Mesék Vackorról; A zsiráfnyakú cica; A pöttyös zöld lovacska bátyja; Ejhaj, Csibekas!; A Pincérfrakk utcai cicák stb.) mellett az újévi elszánásban Kormos 365 nap Lucázásra készül, kihasználni a rendelkezésre álló, előre még nem is láthatóan rövid időt, a költő 1977-ben bekövetkezett haláláig. Ekkor a költő 53 éves volt.

A Nagykovácsira, pontosabban a Széna térig szemtelenkedő, náthás nagykovácsi varjakra tett utalás és az életrajzi összefüggés már jóval kevéssé egyértelmű. Kormos István  1970-77-ig az Üllői úton lakott, a 24. szám alatt, ablaka a lépcsőház mellett a gangra nyílott. Előtte azonban Párizsból hazatérve, szinte havonta újabb és újabb albérletekbe, kölcsönlakásokba taxizott, élete kevés ingóságával. “Itthon nem találtam a helyemet, a személyi igazolványomban az áll, hogy 1950 óta azonos a munkahelyem, mégis ki kellett cseréltetnem a személyi igazolványomat a sok lakásváltoztatás miatt. (…) …de itthon voltam és visszataláltam.” (In: Egy keresztlevél hátára. Kormos István képeskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1987. 96. p.)

Az hogy a sok költözés, szimbolikus és valós hely- és útkeresés között lakott-e Kormos Nagykovácsiban, vagy a Széna tér környékén, az eddig rendelkezésre álló források szerint nem tudható. Ebbe az évkezdő versbe, az Egész évben Lucázásba azonban visszavonhatatlanul bekerült Nagykovácsi, ahonnan a varjak beszállnak a városba, hogy a “hótalan s jegetlen” reménytelen tél ábrázolását segítsék.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Tisztelet Kodálynak - 2017-12-18

2017. december 16-án az Öregiskolában a NAMI (Nagykovácsi Művészeti Iskola) növendékei, táncosai, tanárai, valamint a Kodály Kvartett (Falvay Attila, Bangó Ferenc, Fejérvári János, Éder György), Szalonna és bandája, a Magyar Állami Népi Együttes muzsikusai Pál István (Szalonna) vezetésével adtak koncertet Kodály Zoltán tiszteletére a Kodály-emlékévben.

Az Öregiskola “nagyterme” is kicsinek bizonyult a lelkes zeneszerető gyerekek, szüleik, tanáraik, meghívott művészek számára. A zene-tánc helyet kért magának ezen az estén. Jól esett a fellépő művészek dicséretét hallgatni, ezek a gyerekeket, zene-, táncpedagógusokat, a zenepártoló szülőket, közönséget  illette.

Sebő Ferenc leült a gyerekek közé és figyelte őket muzsikálás közben. Az élő zene mindig megteszi a hatását.

Sebő Ferenc életművéhez több szállóige kapcsolható, talán a leghíresebb a hagyományokhoz köthető: “A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket!” A nagykovácsi koncerten elmondott egyik mondata nekünk bizonyosan hasonlóan a szívünkbe íródott. ” “Nem az a fontos, hogy ki az Operaház igazgatója, hanem az a fontos, hogy Nagykovácsiban kik a zenetanárok.”

Ez a koncert valóban tisztelgés volt Kodály és a zene előtt. Felkészítő tanárok: Gáspár Kornélia, Kuti Tünde, Czene Zsuzsa, Kiss Zsolt,  Kriesch Katalin, Horváth Marcell, Wambach Krisztina, Dudinszky Nóra,

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »