Krónika

A közreadott felvétel Réthy Mária gyűjteményéből származik, onnan került be a Harangszóbeli cikkbe, amit Réthy Mária és B. Szatmáry Lajos jegyez 1992-ben. A tanulmány második részében a szerző megosztja azt a bizonytalanságot, amit a szobor avatásának éve körül tapasztaltak. A második világháború, majd a kitelepítés után alig maradt a faluban szóra fogható emlékező. A két interjúalany másként emlékezett az évszámra. 1969-ben Ujházy András  tanító, majd 1989-ben Probszt Lipót bányász a nevezetes napot szeptember nyolcadikára tette, az évben azonban eltérés adódott. A Dr. Szabolcsi-monográfia is 1926-ot jelez, azonban a Historia Domus, az egyházi krónika; a levéltári dokumentumok, a képviselőtestületi ülések jegyzőkönyveivel és egy német nyelvű hetilap , a Sonntagsblatt Réthy Mária által fellelt és lefordított híradásának keltezése az 1925-ös avatást erősítette meg.

A források egybehangzóan ünnepélyes, nagyszabású, emelkedett ünnepségről számolnak be.

“Virág- és zászlódíszbe öltözött környezet fogadta ezen a napon a templom előtti térre igyekvő helyi lakosokat, s a pomázi járásból, Pest megye hivataliból és a fővárosból ideérkező vendégeket. Templomi mise előzte meg Vass Viktor szobrászművész impozáns és megható alkotásának felavatását. “…A misén orgonált Sziklai Adolf operaházi karnagy, énekelt Maleczki Blanka operaénekesnő, a Sasok turistatársaság énekkara és a Katolikus Kör énekkara Felber Géza vezetésével…A szentmise után a tömeg a templom előtti térre, az emlékműhöz vonult. A főispán üdvözlő szavai után Rakovszky Iván belügyminiszter, a kormány képviselője mondott beszédet.” Az avatást József Ágost főherceg végezte, ő helyezte el az első koszorút.

Az avatási ünnepségen Tornyai Ferenc torbágyi plébános, címzetes esperes mondott német nyelven beszédet, amelyben a királyhűséget  is kinyilvánította. Felber Géza plébános a Historia Domusban feljegyzi, ” már a beszéd nyelve miatt is egyesek – néhány izgága, hazafiaskodó tisztségviselő – haragosan hallgattak, de mikor a királyt hallották emlegetni , azt gondolták, itt az alkalom, hogy beléje fojtsák a szót. De a jelen lévő főherceg miatt nem merték ezt megtenni. ” Az ünnepi esemény végül békésen zárult. A koszorúzások után a vendégek és a község vezetői számára közebéd következett.  (Ennek és az avatás járulékos  költségei -többek között- szegény hiába pályázó, pomázi szobrász tiszteletdíját is elvitték, mint láthattuk a 2. részben.)

A nagy erőfeszítéssel emelt, majd magasztosan felavatott emlékmű mindösszesen 25 évig állhatott a falu főterén békében, pontosabban háborítatlanul, mert békében még ennyit sem.  25 évig állhatott a hetven kovácsi férfiember neve kőbe vésve, akik az első világháborúban haltak meg. Köztük gróf Tisza Istváné is. Kiemelt helyen, a címer alatt szerepelt neve, ezzel a kiegészítéssel: “nemzetünk és községünk martyrja és a világháború ellenzője”

Forrás:

B. Szatmári Lajos – Réthy Mária: Világháborús Emlékoszlopunk története. Nagykovácsi Harangszó II. évfolyam 8. szám

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

A szoborállítással kapcsolatos tárgyalás átmenetileg megfeneklett. A felkért művész és a testület vélekedései nem tudtak közelebb kerülni, így pár hónap csend következett. 1925 májusában azonban, ahogy a forrás követi a levéltári dokumentumokat, újra napirendre tűzték az emlékmű ügyét. Egy bizottságot küldtek Jankovich Gyula pomázi szobrászművésszel tárgyalni. A szobortervek bemutatásra kerültek. Az új tervek szerint a szobor kovácsi kőanyagból készült volna, a betűvésést helyi kőfaragó, a turulmadarat és a sirató női szobrot az iparművészeti főiskola faragója készítette volna. A létrehozandó mű ára már elfogadhatónak mutatkozott a döntnökök számára. A részletesebb vitában azonban napvilágra került a szomorú tény, a felajánlások nem érkeztek meg időre, a 94 q búza helyett csak 29 q érkezett.

1925. június 11-én egy újabb, rendkívüli közgyűlést hívtak össze. Ennek végén, hosszú alkudozások után  megszületett a megrendelés. (Érdekes módon nem Jankovich Gyulával folytak az új tárgyalások.) Eszerint: ” …Nagykovácsi község képviselőtestülete az elesett hősi halottainak emlékművét Vass Viktor budapesti (X. Százados úti művésztelep) szobrászművésszel készítteti el az általa bemutatott terv szerint: haraszti mészkőből, részben csiszolva és fényezve, részben pedig finoman szemcsézett kivitelben, 465 cm magasságban, a kialkudott 35 milliós korona áron.” A betűk vésése az ő tanácsai alapján készültek el, de nem a művész munkájaként. A szállítás költségei sem voltak benne ebben az árban. Az elkészítés végső határidejeként 1925. szeptember 1-jét jelölték meg.

Az avatási ünnepségre 1925. szeptember 8-án került sor, tehát a határidőt tartani tudták. A második terv készítője, Jankovich Gyula 1925. októberében még  megpróbálta a tiszteletdíját kérelmezni, de ezt a testület többsége elutasította. Az avatás egyes költségeit,  (pl. közebédek) sem sikerült októberre rendezni, így a főjegyző által méltányolt kérelmet nem fogadták el.

Az 1925-ös állapotot, az ehhez időben legközelebb eső képként a Greszl-féle honismereti olvasókönyv 137. oldalán található (jobboldali) fotót tanulmányozhatjuk, ez a harmincas-negyvenes években készülhetett. A monográfia előző oldalán olvashatjuk a 70 áldozat nevét, akik az első világháborúban haltak meg Nagykovácsiból.

(Az 1961-es szomorú fotóhoz a leírás későbbi részeiben érünk el.)

Forrás:

B. Szatmári Lajos: Világháborús Emlékoszlopunk története. Nagykovácsi Harangszó II. évfolyam 7. szám

Greszl Ferenc: Emlékeink. Nagykovácsi honismereti olvasókönyv. 2005. 136-137. p.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Elkezdődött a Világháborús Emlékoszlop rekonstrukciója

Nagykovácsi Nagyközség Önkormányzata  1 000 000 Ft támogatást nyert a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány pályázatán az Emlékoszlop felújítására. A munkák elkezdődtek.

1925. szeptember 8-án avatták fel, az első világháború után a hősök oszlopát. 1925. február 19-én tartott képviselőtestületi rendes közgyűlés 4. napirendi pontjában foglalkoztak a “Hősök emlékének megörökítésével”. (Ekkor a község lakosságának lélekszáma 2240 volt, ennek 95%-a német anyanyelvű volt. A község választott bírója Pitz Antal, kinevezett főjegyzője Lázár Gyula volt.) “Az előadó főjegyző jelentette, “hogy a felállítandó emlékműre eddig 91 q búzát ajánlott fel a község lakossága, ebből 28 q 400 és 450 ezer koronás áron már be is folyt.  Elmondta, hogy a korábban kiküldött bizottság több szobrászművésszel folytatott tárgyalás után Somogyi Sándor budapesti szobrászművésznek az Országos Bíráló Bizottság által jóváhagyott gyönyörű és mély gondolatokat kifejező emlékoszlopát fogadta el. Ezt a tervet be is mutatja a képviselőknek. Ezen emlékműnek ára műkőből 70 q búza, budakalászi kőből, bronz domborművekkel 150 millió korona.” A műkövet a helyi képviselők nem tartották időállónak, a szakértők és a művész a kovácsi követ nem tartotta alkalmasnak az oszlop elkészítésére. “Ez, bár kemény, de erezettsége, sűrű hajszál-likacsossága miatt a vizet beszívja, könnyen reped, nagy tömegben gyorsan mállik. “

Elődjeink szavazása után patthelyzet alakult ki. A műkőből készítés mellett ketten, a nagykovácsi kőből készítés mellett tizenhatan szavaztak. A művész azonban nem volt hajlandó a kovácsi követ használni. Sz. Tóth Judit néprajz-kutatótól tudjuk, a Buda környéki németek, ha csak tehették sírkövüket budakalászi kőből készítették, ez számított kőben a legnemesebb, legértékesebb anyagnak. Erre azonban nem állt együtt a megfelelő pénz.

Forrás:

B. Szatmári Lajos: Világháborús Emlékoszlopunk története. Nagykovácsi Harangszó II. évfolyam 7. szám

Sz. Tóth Judit szóbeli közlése

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

A fekete-fehér fotót a község 1968-as krónikájából emeltük ki. A képen a mai Öregiskola Közösségi Ház és Könyvtár (Kossuth utca 78.)  intézmény belső udvara látható. A kép hátterében a boltíves kapu, a mai bejárat is őrzi ezt a formát. 1910-ben bővítették ezt az épületet, mert már akkor is szűkösnek tűnk a község iskolája. ” Az iskolatörvény következtében a tanulói létszám évről évre emelkedett. A leányiskola két bérelt szobája szűkösnek bizonyult és a fiúiskola két iskolaterme sem volt elegendő. Ezért 1910-ben az egész iskolaépületet átépítették. Az igazgató számára az osztályteremhez csatlakozóan hátul az udvarban új lakást építettek és az eddigi iskolamesteri lakást is tanteremmé alakították át. A segédtanítói lakás és az istállók helyén még két további osztályterem létesült, így a tanításhoz összesen öt terem állt rendelkezésre.” A (kép szerinti) jobboldali szárnyban elöl osztálytermek voltak, hátul pedig a tornaterem. A bal oldali szárny végében, az oszlopos tornácos házban volt az igazgatói lakás. Ez előtt áll Szatmári Lajos tanár úr.  A mai iskola épület (első része) 1933-ban épült, sokáig még együtt a kép épület szolgálta a helybéli oktatás ügyét. Aztán a régi iskola bezárt és közel harminc évig, 2007-ig  az első jelentősebb felújítási szakaszig, árván szomorkodott. Az épület és később az intézmény elnevezése is innen ered: Öregiskola.

Forrás:

Papp Gábor – Szatmári Lajos: Községi krónika 1968.

Greszl Ferenc: Emlékeink. Nagykovácsi honismereti olvasókönyv. 2005. 99. p.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Sokunknak a hazaérkezés, a faluba hazajutás egyik szimbóluma a 63-as busz. Vajon mióta közlekedik ez a járat?

A 63-as a Kastély előtti kanyarban Fotó: Kerekes Béla

Hűvösvölgy és Nagykovácsi között az első menetrend szerinti autóbuszjárat 1932-ben indult, a járat száma 204 volt. A második világháború idején, 1944 április elejétől egy súlyos bombatámadást követően a viszonylat nem közlekedett, újraindítására egészen 1946 március végéig kellett várni. 1947 és 1952 között a járat jelzése N volt. A 63-as járatszámot 1952 óta viseli a viszonylat. 2004 és 2006 között 63A jelzéssel közlekedtek autóbuszok Hűvösvölgy és Adyliget között, de az alacsony kihasználtság miatt megszüntették a betétjáratot. 1982 és 1985 között, tavasztól őszig ún. telkes gyorsjárat is közlekedett a 63-as busz útvonalán, T3-as járatszámozással, mely a Moszkva tér (Várfok utca) és a nagykovácsi végállomás között szállította az utasokat. https://hu.wikipedia.org/wiki/63-as_busz_(Budapest)

Mi lehetett 1932. előtt? Hogyan jutottak be a nagykovácsi emberek a városba? A választ Szatmári Lajos tanár úr 1969-es Községi Krónikájából tudhatjuk meg.

“A községen kívüli munkahelyekre naponként utazók számát 1190-re becsüli a községi statisztika. (2637 fő lakosa volt Nagykovácsinak 1970-ben. F.K.) Ez a munkahely túlnyomórészben Budapestet jelent. Bizony a ,30-as hajnali autóbusz indulásától kezdve 7 óráig tömötten száguldanak a járművek községünkből a főváros felé. Idekívánkozik az éppen ötven évvel idehelyezett idős tanító, Újházi András e nyáron elmondott visszaemlékezéséből, hogy ő 1919. november 7-én gyalog jött a Hűvösvölgytől Nagykovácsiba. Még évtizedekig leginkább gyalog folyt a közlekedés a mai műút melletti gondozott gyalogúton. A később megindított autóbusz-járat is nagyon esetleges volt. A jármű vezetője, aki egyben tulajdonosa is volt, a Nagyréten a fa alatt heverészett, s ha megtelt a busz elindult Nagykovácsi felé, ha kevesen várakoztak, egyáltalán el sem indult. Ma a főváros már budapesti tarifájú kék autóbuszjárattal vonzza üzemeihez az idetelepült új lakosságot. Messze vidékekről is szívesen telepednek itt le a dolgozók.”

 

 

 

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

 

Szerencse fel!

 

Az idei 67. Bányásznapon szép számban gyűltek össze az emlékezők a hideg esős idő ellenére. Az időjárás nem is tette lehetővé, hogy a Zsíros-hegy tetején az Emlékkőnél találkozzunk, így a program első részére az Öregiskola színháztermében került sor. Örömmel láttuk, szinte minden kedves idős bányász díszvendégünk megérkezett, a Nagykovácsi Kürt Kvartett zenéjével kezdetét vette az ünnep. A Himnusz eléneklése után Kiszelné Mohos Katalin polgármester asszony elmondta ünnepi beszédét, ebben kiemelte: bár a legjelentősebb bányákhoz képest a kovácsi bánya kicsinek mondható, mégis évszázadokig adott megélhetést családok sokaságának. Az 1920-as évek végén, Greszl Ferenc plébános adatai szerint, a település 2974 lakosából 144 volt bányász foglalkozású. A bezárást megelőző években a Pilisi-Nagykovácsi Medencének 1500 bányász dolgozójából 150 fő volt nagykovácsi. Beszédében hangsúlyozta, feladatunk, hogy tisztelettel adózzunk Nagykovácsi bányászmúltja előtt, fejet hajtsunk az egykori áldozatok előtt és meleg szeretettel köszöntsük azokat a kedves, egykori kovácsi bányászokat, akik elfogadták meghívásunkat és el tudtak jönni a mai ünnepségünkre, itt lehettek most körünkben és egykori bajtársaik társaságában. Befejezéseként köszönetet mondott az egykori bányászok áldozatos munkájáért.

Ezután Németh József gyémántdiplomás földmérőmérnök emlékező szavait hallottuk, majd Kemenes Gábor atya Bajzi Ferenc nyugalmazott bányásszal emlékezett a hős bajtársakra, az élményszerű beszélgetésbe Probszt András is bekapcsolódott. Közös ima után a Kvartett eljátszotta a Bányászindulót, amit az ünneplő közönség közösen énekelt.

Az Emlékkőnél, a Zsíros-hegyen a megemlékezés zárásaként koszorúzás következett. Koszorút helyezett el és fejet hajtott az egykori nagykovácsi bányászok emléke előtt: Csenger-Zalán Zsolt országgyűlési képviselő úr, Nagykovácsi Önkormányzata és a Német Nemzetiségi Önkormányzat.

Idén is friss virágok, élő emlékezet vette körül a Homokszállító Csillepálya tartóoszlopait és a tavaly felújított Bányász Emlékkövet.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Jó tanulók leszünk! Nagykovácsi, 1956. Fotó: Kerekes Béla

Holnap, szeptember elsején újra becsöngetnek az iskolákban, így a Nagykovácsi Általános Iskolában is. A 2017-18-as tanévben három első osztály indul, igen szépszámú tanulólétszámmal.

Elsős osztályfőnökök lesznek:

  1. a Balássy Dávid, 1.b Vladárné Zeffer Mónika, 1.c Kuti Imréné

Régi szép szokás szerint az Óvodából kísérik fel az új iskolásokat az óvodapedagógusok, és adják át az új elsősöket a tanítóiknak. Mint annyi éve, most is ígérik a kis nebulók szüleiknek, régi és új nevelőiknek: Jó tanulók leszünk!

Sok sikert kívánunk Nektek, Nagykovácsi új elsősei!

Baráth Pannika nyugalmazott óvodavezető, óvodapedagógus  visszaemlékezése: “Ez nagyon szép hagyományunk volt! Kiegészíteném azzal, hogy minden óvodás kezét egy nyolcadikos diák fogta. A volt ovisok ilyenkor már az iskolába induló dalokat énekelték.”

Elindul az elsősök menete az Iskolába, a régi hagyomány szerint a nyolcadikosok vezetik a kicsiket 2017. szeptember 1.

Lefelé a Dózsa György utcán az elsősök és az őket kísérő nyolcadikosok. 2017. szeptember 1.

Az iskola udvarán haladnak az új elsősöket kísérő nyolcadikosok 2017. szeptember 1.

2017. szeptember 1. Az alsósok népes tábora

Az alsósok Fehér Imre igazgató úr évnyitó szavaira figyelnek. 2017- szeptember 1.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

A kiállítás köszöntő tablója

„Az asszony köténye” című kiállítás Nagykovácsi 2017. évi búcsújának tiszteletére készült a Nagykovácsi Öregiskola Közösségi Ház és Könyvtár helyismereti munkájának keretében. Célja szerint emléket állítva egy letűnt korszaknak, annak a közel 250 évnek, amíg Nagykovácsiban svábok, németek éltek.

Az utolsó olyan búcsú, ahol a sváb lakosság még reszt vett 1944-ben volt. Akkor is másnapra kiderült, sokak kapták meg a behívóparancsukat, írta Réthy Mária a Nagykovácsi Harangszóbeli cikkében. 1945-ben, amikor a kitelepítés réme már előrevetítette árnyát csak a templomon belül ünnepeltek. A vásár, a mulatság ebben az évben már elmaradt. 1989-ben fogadta először hivatalosan, nyíltan és ünnepélyesen a búcsúra hazalátogató őslakosokat Nagykovácsi.

A ruhák, viseletek gyűjtése a Nagykovácsi Német Nemzetiségi Önkormányzat sok éves munkája keretében indult el Dr. Klein Ferenc és Dr. Klein Katalin gondozásában. A mostani kiállítás a szentendrei Ferenczy Múzeum anyagával kiegészítve készült el Dr. Sz. Tóth Judit néprajzkutató értő szakmai segítségével. A kiállítás szöveges dokumentuma Sz. Tóth Judit: A németek viselete Pest megye nyugati felében című tanulmányára alapozva készült el.

A nagykovácsi viseleteket ábrázoló képek többsége Pájer Árpád gondozásában, kiadásában 2005-ben megjelent Greszl Ferenc: Nagykovácsi honismereti olvasókönyv, Grosskowatscher Heimatbuch című munkából, illetve a Nagykovácsi Pékdomb facebook közösség által összegyűjtött anyagból került ki.

Köszönjük Jablonkay Mária (Solymár), Ziegler Ágota (Pilisszentiván) helytörténet kutatók folyamatos, pártoló, tanácsadó munkáját.

Köszönjük mindazoknak, akik családi darabjaikat a helytörténeti feltárás, az értékek megmutatásának segítésére felajánlották.

Köszönjük a bábuk, szabászbabák, tárgyak felajánlását, amellyel munkánkat önzetlenül segítették.

Köszönjük a látogatók nyitottságát, figyelmét.

G. Furulyás Katalin

Nagykovácsi, 2017. augusztus 13.

 

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Hajdú Klári néni és Mandl Péter

Emeljük ki ezt a képet az idei búcsú fotói közül. Két idős ember látható a képen, egy asszony és egy férfi. A koszorúzás hivatalos eseményei után egyszer csak egymásba karoltak, engedélyt adva arra, hogy elkészülhessen ez a szinte történelmi kép. Miért ilyen jelentős ez a fotó, amely a két idős embert ábrázolja? A Kolozsvár téren az Ördögárok felett két szobor, emlékmű, híd ível át. Mindkettő egy a huszadik században történt eseménynek állít emléket. Az egyik a németség, svábság kitelepítésének 1946-os tragédiájára emlékeztet, míg a  vele szemben, a másik oldalon emelkedő hajót ábrázoló emlékmű a felvidéki magyarok 1947-es kényszerű lakosságcseréjének szomorú eseményeire figyelmeztet.

A képen a férfialak: Mandl Péter, községünk díszpolgára. A hölgy Hajdú Klári néni, aki Andódon született. Így írtunk a képről, közvetlenül az első közreadásakor a Pékdomb facebook közösségi oldalán: A nap egyik legmeghatóbb pillanata a megemlékezések sorában. Hajdú Klári néni, aki Andódról került a faluba, a felvidéki magyarok “lakosságcseréje” során és Mandl Péter bácsi, akit 1946-ban 23 évesen telepítettek ki a faluból sváb származása miatt. A bejegyzéshez fűzött hozzászólásában Pájer Árpád kiegészítést tett, amit azóta egy Mandl Péterrel készült életútinterjú tovább részletez.  “Mandl Pétert is felvették 1946-ban a nagykovácsi kitelepítési listára, ezért – de jure – kitelepítették. De facto nem, mert, mint a kitelepítési lista is rögzíti “fogság”-ban volt a nagykovácsi magyar-németek 1946.05.02-04-ig tartó kitelepítése idején. Az önéletrajzából “szabadon”: 1944 szeptemberében magyar behívó paranccsal vonult be, majd átkerült – nem önként – a német hadseregbe. Amerikai fogságba került a nyugati fronton, Elzász-Lotharingiában, onnan is szabadult, de nem kapott hazautazásra jogosító igazolást, így Németországban kényszerült maradni. Az 1946.05.03-án kitelepített Mandl család Németországban, a Nemzetközi Vöröskereszttel kerestette Mandl Pétert, s ez sikerrel is járt: a fogságból szabadult Mandl Péter és a kitelepített Mandl család a németországi Zuzenhausenben találkozhattak újra. Mandl Péter ősei, egyikei voltak 1702-től, a törökök kiűzése utáni Kowatsch újra építésének.” (P. Á.)

Így, Mandl Péter tekinthető a híd egyik pillérének, míg a másik pillér Hajdú Klári néni. Klári néni még Andódon született és sok társával együtt átélte azt a vészkorszakot, amikor szülőföldjéről ide kellett költöznie a nagypolitikai akarat parancsára, abba a faluba, amit a németeknek 250 év után el kellett hagyjanak.

A nagypolitikai döntés feletti emberi kézfogásnak lehetünk tanúi, ha ezt a képet szemléljük.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

A búcsúk egyik kötelező eleme az elszármazottak, a távol élők hazaérkezése, vendégül látása. Így van ez évről-évre a Nagykovácsi búcsúkon is. A búcsú második napján a kitelepített egykori magyar németek érkeznek, míg az első napon az andódiak a vendégeink.

Andód https://hu.wikipedia.org/wiki/And%C3%B3d és Nagykovácsi kapcsolata hosszú múltra tekint vissza. A Szlovákia területén fekvő településről 1946-ban a kitelepítés, “lakosságcsere” következményeként több család került Nagykovácsiba, ahonnan a sváb lakosságot szinte teljes mértékben kitelepítették.

Czuczor Mária Andód polgármestere a megemlékező koszorúzáson vett részt, az andódi Aranykalász Asszonykórus ünnepi műsorral érkezett az idei búcsúra is.

A koszorúzásra a Kolozsvár téren került sor, az Ördögárok hídján ível át a két szobor, az egyik a magyarországi németek, a másik a felvidéki magyarok kitelepítésének állít emléket.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

A búcsú első napjára az időjárás szelessé, bizonytalanná vált, még az eső is a fejünk felett lebegett. Aztán szerencsénkre minden programot, eseményt a terveknek megfelelően  a szabadtéri helyszíneken lehetett megtartani.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Augusztus 15. Nagyboldogasszony napja, Nagykovácsi búcsúja

 

Mária mennybevétele, Oltárkép, Nagykovácsi Római Katolikus templom Fotó: Szmicsek Sándor,  2010.

Nagykovácsi búcsú, 1941. Az egyik utolsó sváb búcsú a faluban, ahol mulatság lehetett Forrás: Greszl Ferenc: Nagykovácsi helyismereti olvasókönyv. 2015.

1992-ben így írt Réthy Mária a Plébániai Harangszóban: „Augusztus 15-e az a nap, amelyre – az utóbbi három évtizedben – évről-évre visszatérnek községünk őslakói. A hatvanas évek elején csak néhányan, később egyre többen, napjainkban már szervezett csoportokban. Miért igazítják látogatásuk idejét következetesen augusztus 15-éhez?”

Miután azóta eltelt idestova harminc év, el kell mondjuk a Krónika mostani olvasóinak, hogy ebben a cikkben a szerző a kitelepített magyar németekre, közkeletű kifejezéssel Nagykovácsi egykori svábságára gondolt, nagykovácsi őslakosaiként, hiszen manapság az őslakos kifejezést a legújabban költözött falubeliek másokra (is) értik.

A „búcsú” szó több jelentéséből az egyik szerint a templom fölszentelésének az ünnepe vagy a védőszentjének az ünnepe (ez gyakran átfedésben szokott lenni). A község katolikus templomát 1746. december 8-án szentelték fel, ez volt eredetileg a templom búcsúnapja. 1813-tól a templom védőszentjének ünnepét, egyházi engedéllyel, augusztus 15-én, Nagyboldogasszonykor, Szűz Mária mennybevételének napján ünnepelték. December 8. maradt a „kis búcsú”, a búcsú pedig augusztus 15. lett. Nagyboldogasszony ünnepe parancsolt egyházi ünnep, a nagykovácsi „őslakosok”, a magyarországi németek mostani lakóhelyén, Németországban munkaszüneti nap.

Ez volt tehát az oka, hogy amíg egészségük, erejük engedte a hazalátogatást, egyénileg, csoportosan is erre az időre próbálták időzíteni. Hiszen a búcsú gazdag (egyházi és néprajzi) szimbólumrendszere a hazalátogatást, az elszármazottak vendéglátását, az újratalálkozást, a családok újraegyesítését az ünnepi időre, legyen ez csak a búcsú pár napja, egyértelműen és mindenki által tudottan magában rejti.

A magyar településszerkezeti sajátosságok, a modernizáció (valós vagy erőltetett) útja más falvak életében is magával hozta, hogy a fiatalok elvándoroltak a nagyobb települések, a városok, kiemelten Budapest irányába. A búcsúk (később falunapok) hazavonzzák a régi, egykori lakókat, a már máshol született gyerekeket egyaránt.

Ez a szép hagyomány mutatkozik meg a nagykovácsi búcsún is. 1989. óta fogadja a település hivatalosan, nyíltan és ünnepélyesen a búcsúra hazalátogató egykori, 1946-ban kitelepített, német lakóit. Hasonlóan hagyomány az is, hogy Andódról fogadunk vendégeket. Andódról érkezett ugyanis, a kitelepítés után, a kényszerű lakosságcsere keretében a falut benépesítő, új telepesek egyik csoportja. Az utóbbi években, a búcsú első napján ők, az andódiak a vendégek. Vasárnap pedig az ünnepi szentmise után a Német Nemzetiségi Önkormányzat szervezésében történik a hazalátogatók köszöntése, a hagyományőrző sváb együttesek, zenekarok fellépése.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

A perbáli Anna-napi búcsú plakátja, ahol Nagykovácsi volt a díszvendég

A Pelbáron fellépők, Kiszelné Mohos Katalin polgármester asszony, Huszárné Czene Zsuzsa felkészítő tanár

Vasárnap  Perbálon Anna-napi Búcsún (2017. július 30.)   Nagykovácsi volt a meghívott vendég. Perbál minden évben más települést hív a búcsújára vendégként, ahol lehetőséget kap a vendég település a bemutatkozásra. Nagykovácsit Perbálon a  Rézpatkó Táncegyüttes gyermekcsoportja és Kuti Bori népdal-csokorral képviselte. A fellépők, valamint kézműves árus is képviselték.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Villámlás-tűzeset a faluban 2017. július 26.

2017. július 26. kettős szivárvány a falu felett Dávid Beáta fotója

2017. július 26-án a hosszú kánikulai időszak után óriási vihar érte el a falut. Égdörgés, villámlás után a falu egyik házába a villám is belecsapott, így tűzeset keletkezett. A tüzet sikerült megfékezni, az anyagi káron kívül, szerencsére sérülés nem keletkezett. A nagy vihar elvonultával óriás, ritka égi tünemény, dupla szivárvány ragyogott fel.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

A TAK közösségi tervezése, A Völgyzugoly Műhely fotója, 2017. július 21.

 

A közösségi tervezési munka kiscsoportban, a Völgyzugoly Műhely fotója, 2017.

” Sikeresen zárult a TAK fórumsorozat Nagykovácsiban
Negyedik alkalommal került megrendezésre Nagykovácsiban TAK nyitott fórum csütörtökön. A fórumon bemutatásra került a korábbi fórumok eredményeit is felhasználó Településképi Arculati Kézikönyv munkaközi anyaga. A rövid ismertetés után a jelenlévőknek lehetőségük volt kinyilvánítani a véleményüket az anyagról és esetleges hiányérzetüket is megfogalmazni. Hogy miért volt ez másképp, mint egy hagyományos lakossági fórumon? Az a tapasztalatunk, hogy a kiscsoportos megbeszélések mindig hatékonyabbak, mint egy hagyományos fórum, hisz ott gyakran előfordul, hogy egy-egy ember magához ragadja a szót, elviszi a témát, vagy egyszerűen beleunnak az emberek, hogy valaki mindig ugyanazt mondja. Éppen ezért Nagykovácsiban a résztvevők 3 fős csoportokat alkotva több témával dolgozhattak, s közösen fogalmazták meg kérdéseiket. A megszületett majd 40 kérdésre a település polgármestere, a főépítész és a TAK-ot készítő tervezők válaszoltak, s egy-egy kérdés megvitatása konstruktív párbeszéd keretében történt.” -írta a Völgyzugoly Műhely facebook bejegyzésében a Közösségi tervezés albumban.

https://www.facebook.com/V%C3%B6lgyzugoly-M%C5%B1hely-942850205777927/?hc_ref=ARS89oNko3JxIt5j9cKSJjv3zNFzvdbZkI9IYdKL7FfyKApLca7e2g4NNCdpFrEeMj0&fref=nf&pnref=story 

A TAK elérése:http://nagykovacsi.hu/wp-content/uploads/2017/03/Nagykovacsi-TAK-0713.pdf

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Nagykovácsi a Nagyszénási turistaház környéke (Pilis hegység) Fotó: Pászthory Lóránt Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Felhívás - 2017-07-06

Kedves Krónika Olvasók!

Augusztusban, a búcsún kiállítást rendezünk Az asszony köténye címmel, sváb viseletekből. Szépen gyűlik az anyag, köszönhetően a Német Nemzetiségi Önkormányzatnak, Klein Katalinék munkájának, mindazoknak, akik eddig is értékes darabokat küldtek. Ha valahol tudnak olyan ruhákról, kisebb kiegészítőkről, amiket a kiállítás idejére megkaphatnánk, kérjük jelezzék!
E-mailben: furulyaskatalin@nagykovacsi.hu címen, személyesen az Öregiskolában könyvtári nyitvatartási időben, illetve telefonon telefonon: 06-30-8455696

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

A Mészégető, 1962.
Aranyiné, Magdolna fotója, Nagykovácsi Pékdomb

Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye. Kő és agyagipar fejezet (A szerkesztés lezárása 1910.)

“…Ez iparágban nagyobb telepek a következők:… Polacsek Lipót mészégetője Nagykovácsi, 18 munkás. Rácsky János mészkőbányája és mészégetője Nagykovácsi, 25 munkás….”

Forrás:http://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Borovszky-borovszky-samu-magyarorszag-varmegyei-es-varosai-1/pest-pilis-solt-kiskun-varmegye-ii-128B6/ipar-kereskedelem-hitelugy-es-forgalom-irta-haraszthy-lajos-12C91/i-az-ipar-12C92/ko-es-agyagipar-12CC2/

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

A-kastély-víztornya-privát fotó-Helyismereti-dokumentumtár

A napokban gőzerőkkel folyik a Kastély felújítása. Az építkezés nem ad alkalmat az apró részletek felfedezésére, annál inkább ad okot végig gondolni, hogy élt mindig is együtt a Kastély a település történelmével, az országos változások hogyan változtatták meg sorsát, funkcióját, a benne élőket.

“…Kovácsi területének birtokjogát – más Pilis megyei helységekével együtt – a Wattay család már a török idők alatt biztosította magának. Így az eltelt két és fél évszázad alatt előbb a Wattay – Róth család (1686-1828), majd házasság útján a Teleki – Tisza család (1828-1946) birtokában volt a település…” Forrás: Szatmári Lajos Nagykovácsi rövid története, 1991. 12. p.

A kastély építése az 1840-es években kezdődik, onnantól szemlélője az épület a történelemnek, már kilenc évesen Görgey főhadiszállásának ad otthont. A magyar történelem és a helyi történések krónikáinak összegzésénél szinte mindig említésre kerül, azonban történetének részletes feltárása még nem teljes. (1944-45-ben a kastély a Nemzetközi Vöröskereszt oltalma alatt állt, menedéket nyújtva üldözött szülők gyerekeinek. 1945. év nyarán a Szövetséges Ellenőrző Bizottság angol tagjai lakják a kastélyt.) Forrás: Szabolcsi József: Adalékok Nagykovácsi történetéhez, Budapest, 1960.

Későbbi bejegyzésekben ismertetjük az eddig fellelhető források nyújtotta anyagokat, a különféle források által nyújtott információkat összegyűjtve, illetve új forrásokat keresve a Kastély történetéhez.

A Kastély építésének pontos ideje sem ismert, a területén megtalált kút kávájára az 1821-es évszámot vésték, amely azonban nem bizonyítja egyértelműen az építkezések megkezdésének idejét, hiszen a kút létezhetett a Kastély építése előtt, önállóan is. A Kastély  történetének  megismerése első lépéseként, vegyük szemügyre az épületegyüttes még az átalakítás idején is jól látható, érdekes részleteit. Az egyik rejtélyes figura a Víztornyon lévő elefánt. A másik a kastély főépületének homlokzatán lévő kardos vitéz, ki a kardján egy levágott fejet emel  a magasba, vitézsége dicsőségének bizonyítékaként, másik kezében három gabonaágat tartva. Ha a víztornyon egy muflon, egy szarvas vagy őz ábrázolása lenne, talán könnyebben megérthetnénk, miért az az állat került a toronyra. Hogy kerül Nagykovácsiba elefánt?

A szimbólumok magyarázata a Tisza család grófi címerében található. Erdős Pál Tisza-kutató a Magyar Családtörténet Kutató Egyesület oldalain publikált cikkében mutatja be a grófi címert. http://www.macse.hu/society/csaladok.php?id=2

A kovácsi birtok és a Kastély is vadászati céllal működött főként. Geszten és Kocsordon vannak a család jelentős birtokain épült további kastélyok.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Aratás Nagykovácsiban. A fotó a Pékdomb oldalról származik. Barka Istvánné, Csernus Teri néni fotója

Csoportkép aratáskor Nagykovácsiban. A fotó a Pékdomb oldalról származik. Barka Istvánné, Csernus Teri néni fotója

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Székely János püspök bérmált Nagykovácsiban 2017. június 28-án

Székely János püspök úr érkezett Nagykovácsiba 2017. június 28-án bérmálásra. A bérmálásra készülők életkora ebben az évben igen érdekesen alakult. A legfiatalabb nagykorú Krisztusban 26 éves volt, a legidősebb elhaladta a nyolcvanadik életévét. Püspök atya feltette a kérdést, méltóak-e a megjelentek a bérmálásra. Kemenes Gábor atya elmondta, felkészültek, méltóak arra, hogy részesüljenek a bérmálás szentségében. Székely János püspök atya kiszolgálta a bérmálás szentségét. Ebben a Szentmisében imádkoztak a hívek püspök atyáért, akit a Szentatya kinevezett Szombathelyi megyéspüspöknek. Hálát adtak a közöttünk végzett sok-sok szolgálatáért, és kérték az Isten áldást az új szolgálatára.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Nagykovácsi fiatalok konfirmálás után a régi, kis református templom előtt

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Az Úrnapja katolikus főünnep, az Úr Szent Testének és Szent Vérének ünnepe. Magyarországon pünkösdvasárnap után két héttel tartják.

A körmeneten Magyarországon, más országoktól eltérően, négy stáció van: négy oltárt állítanak, amelyet a pappal és az Oltáriszentséggel végigjárnak a hívek. Az úrnapi körmenetnek saját liturgiája van. A stációknál Evangéliumot olvasnak és a pap az égtájak felé áldást oszt. Ilyenkor azokért is imádkoznak, akiket a négy égtáj felé osztott áldás akaratlanul is elér. http://www.esztergomi-ersekseg.hu/?fm=3&op=ujsag06_2

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

A vidám kishajók már hetek óta invitáltak minden érdeklődőt a bálba, amelyre 2017. június 16-án, pénteken este és éjjel került sor. Idén is a szokásos gondossággal, igényességgel tervezték meg a bál díszleteit, dekorációt az Óvoda dolgozói, a  bál szervezői.  Mesevilág fogadta az érkezőket az Öregiskola Nagytermében. A bálozó jókedv a nagy esők dacára is töretlen maradt, hasonlóan nagy sikerrel zárult a bár, mint a korábbi években, egyszerre szolgálva a jótékonyság nemes- és természetesen szórakoztatás jó ügyét.

A Nyár nyitány óvodai jótékonysági bál plakátja. 2017.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Crosskovácsi 2017. - 2017-06-19

Idén ismét messzire vitte a település jó hírét a Crosskovácsi verseny, bátran állíthatjuk nem csak a sportolók körében. Köszönet a szervezőknek, Mátyus Attila csapatának és minden résztvevőnek.

A 2017-es videó elérhető itt:

A sportesemény izgalmas képein túl gyönyörű kovácsi tájképeket is láthatunk.

Forrás: Crosskovácsi facebook oldal.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Az idén még a tavalyinál is sikeresebb volt a Varázskastély Családi fesztivál a Tisza-kastély parkjában. A programok összeállításánál  hagyományosan a gyerekek, a családok kerültek fókuszba. Óriás játékok, vizes attrakciók, bemutatók, tűzoltó ügyességi játékok, játszóházak, kézműves foglalkozások várták a gyerekeket és a szüleiket. A helyi állatvédők munkáját is megismerhették az érdeklődök. Állatsimogató működött, pónizni, kocsizni is lehetett mind a két nap.

A szombati főzőversenyre a csapatok teljes erőbedobással készültek, a Boszorkánykonyha a produkció teljes arculatát is megtervezte. A hozzáértő zsűri idén a Kékharisnya Könyvklub csapatának adta az első díjat.

A színpadon és a fűben is mindkét nap helyi sztárfellépőket és az országos sztárokat  is csodálhattuk. A Krónika képes archívumába bekerült a két nap teljes programja, a hívogató plakátok is. Minden fellépő megörökítése szinte lehetetlen lenne, de minden műsorszámról igyekeztünk fotót csatolni.

A szombati nap délutánján Szandi lépett fel, a vasárnapi utolsó fellépő a Csík zenekar volt. A riogató, többször eleredő eső sem zavarta szét a “teltházas” publikumot.

Szakadatlan rótta a köröket a Mesevonat is.  Mindenféle finom lakoma, italok vártak a pihenőkre, felfrissülőkre várva.

Végre, aki szerette volna, alkalma adódott egy-egy jó beszélgetésre, rég nem látott ismerőseinkkel, barátainkkal találkozhattunk.

A szombati napról az M1 is tudósított. http://(forrás MTVA – http://www.mediaklikk.hu/…/hirado-m1-1930-2017-06-03-i-adas/)

https://www.facebook.com/groups/173480806005215/search/?query=Var%C3%A1zskast%C3%A9ly

 

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Pedagógus nap 2017. - 2017-06-12

Ebben az évben először hívta Nagykovácsi Nagyközség Önkormányzata egyszerre, egy időben ünnepelni a község összes oktatási-nevelési intézményében dolgozó pedagógusát, akik mindennapi munkájukkal, a gyermekeken keresztül  Nagykovácsi jövőjét alakítják. Sor került gyémánt-, aranydiplomás pedagógusok köszöntésére is, átadásra került a Szatmári Lajos Emlékdíj is.

Kiszelné Mohos Katalin polgármesteri  laudációiból:

Légrádi Lászlónét, született Csepregi Ágnest Nagykovácsiban elsőként köszönthetjük az Aranydiplomája megszerzése alkalmából, ezzel remélhetőleg új hagyományt teremtve.  Légrádi Lászlóné, Ági néni 1943. június 19-én, Lengyeltótiban született. Az általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte. A gimnáziumot Siófokon kezdte, majd Keszthelyen folytatta és itt is érettségizett a Vajda János Gimnáziumban. Óvónői diplomáját a Soproni Óvónőképző Főiskolán szerezte 1967-ben, tehát éppen ötven éve. 1963-1974 között a Balatonfenyvesi és a Balatonmáriai Napköziotthonos óvódákban dolgozott. 1970-től a Fonyódi járásban óvódai szaktanácsadó volt. 1974-ben családjával: férjével és két gyermekével Budapestre költözött és egy szerencsés véletlennek köszönhetően az akkor induló Magyar Rádió és Televízió 10 csoportos, új óvodájában helyezkedett el. 1983-ig gyermekcsoportban dolgozott, majd az akkori óvódavezető felkérésére vezetőhelyettes lett, pár évre rá a vezető nyugdíjba menetele után függetlenített óvódavezetőnek nevezték ki. 1993-ban, csaknem 25 éve költözött családjával Nagykovácsiba. Nagykovácsiból több kolléga, dajka, konyhai munkatárs dolgozott az ő keze alatt, akikkel a mai napig, ha véletlenül összetalálkoznak, örömmel üdvözlik egymást. 1997-ig, nyugdíjba vonulásáig, mintegy 24 évet töltött el ezen a munkahelyen. A ma oly divatos élethosszig tartó tanulást ő már akkoriban is gyakorolta, a Zsámbéki Tanítónőképző Főiskolán, intenzív óvónői szakon „diplomamegújító” képzésen vett részt.Óvodapedagógusi munkáját hivatásnak tekintette, szerencsésnek tartja magát és büszke arra, hogy sok-sok óvódáskorú gyermek „Ági óvónénije” lehetett.A szülők is mindig nagy szeretettel vették körül, főnökei a munkáját mindig elismerték, megbecsülték. Több kolléganővel a mai napig tartják a kapcsolatot, felidézve a szép emlékeket.Mi is büszkék vagyunk rá, örülünk, hogy hosszú és eredményes pályafutása után Nagykovácsit választotta a nyugdíjas évei eltöltésére és büszkék vagyunk arra is, hogy ilyen közmegbecsülésre méltó tagja vannak közösségünknek.

Kedves Ági néni, Nagykovácsi Nagyközség Önkormányzata nevében szeretettel gratulálok ötven éven át kifejtett értékes szakmai tevékenységedhez és kívánok hosszú, boldog életet, jó egészséget családod körében és itt közöttünk, Nagykovácsiban!

Veres Mária Ildikó – Pályáját 1980-ban, képesítés nélküli napközis tanítóként kezdte. 1984-ben szerezte meg a tanítói diplomáját. 1997 óta – tehát éppen 20 éve – dolgozik a Nagykovácsi Általános Iskolában. Kiváló tanító, aki a hagyományos értékeket, a nemzettudatot és a korszerű tudást az élménypedagógia módszereivel adja át tanítványainak. A mindennapi munkája során erősíti a gyerekekben az egymás iránti megbecsülést, az elfogadást, a tiszteletet és a figyelmet. Szakmai munkájának eredményeként diákjai minden évben kiemelkedően szerepelnek az iskolai és a területi tantárgyi versenyeken is. A hagyományok folytatójaként, régóta egyik fő szervezője az iskolai versmondó versenynek. Figyelemmel kíséri a tanulók tanulmányi előmenetelét, személyes gondoskodással fejleszti a lemaradó, hátrányos helyzetű gyermekeket.

Az iskolai közösségnek erős pillére, a közösséget segítő munkája kiemelkedő. Az osztályában levő tanulókban erősíti a csoportkohéziót úgy, hogy pedagógiai iránymutatásával a gyerekek öntevékenyek legyenek, megismerjék egymást, képesek legyenek az együttműködésre. Tudja, hogy a pedagógusnak a helyi közéletben is szükséges szerepet vállalnia. Gyakran látjuk a község rendezvényein, igyekszik tanítványait is bevonni a helyi eseményekbe. Fontos feladatának tekinti, hogy a tanulók kötődése szűkebb és tágabb hazájukhoz: Nagykovácsihoz, illetve Magyarország természeti és történeti értékeihez szoros legyen, továbbá a népi hagyományok, szokások megőrzésével identitástudatuk megerősödjön. Lelkes pártolója a hagyományőrzésnek, a néphagyományok továbbvitelének, a táncházaknak, támogatja a néptánctanítást, segíti a Rézpatkó Néptáncegyüttes munkáját. Tervszerű, pontos, sokszínű, színvonalas tanítói és munkaközösség-vezetői munkájával a környezetében élőket is igényességre, toleranciára és becsületességre ösztönzi. Nagykovácsi nagyra becsült polgára, aki példát ad mindannyiunk számára.

Kedves Ildikó, köszönjük fáradhatatlan munkádat!

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Sváb menyasszony - 2017-05-30

Sváb lakodalmak

 

Enczmann László pilisszentiváni előadásában ( az előadás a Pilisszentiváni Helytörténeti Egyesület szervezésében, Czigler Ágota felkérésére jött létre) a régi sváb esküvőkről tudhattunk  meg sok érdekeset  Szentiván és Solymár szokásait, ezek időbeli változásait is elemezve. A vetített képes előadás a személyes, solymári emlékeken túl, főként Bonomi Jenő etnográfus kutatásaira alapozott. Bonomi legismertebb munkái a Buda környéki németség, elsősorban Budaörs és a budai hegyvidék néprajzához, azok történetének kutatásához és művelődéstörténetéhez kapcsolódnak.

A sváb menyasszonyok ruhája sötét volt, a menyasszonyi koszorú és a kötény volt csak fehér. A kötény fehér, többnyire rakott, pliszírozott anyagból készült. Az ártatlanság szimbólumaként szerepelt, megesett lány, másodszor férjhezmenő özvegyasszony sem viselhette. Az esküvői ruhák és a násznép ünnepi öltözetét is egészen sokáig rozmaring ágacskák díszítették, valamilyen fehér díszítőanyaggal kombinálva. A rozmaring a svábság életében jelentős szerepet játszott, a tisztaságot jelképezi, szerencsét és egészséget hoz. Áldozás után a menyasszony az oltárra tett egy rozmaring szállal díszített almát, evvel tudatta, a papot meghívják a lakodalomba. A lányok akkor mehettek férjhez, ha rá tudtak ülni a hajukra, vagyis olyan hosszú volt már, hogy kétszer körbe tudta a copfját a karján tekerni. A sváb lakodalomban nemcsak a vőfély mond köszöntőket, szinte mindenkinek illett valamely alkalommal verselni. Ezeket a verseket füzetekben gyűjtötték össze. Voltak közöttük „szép, istenes” versek, de voltak szókimondó, csipkelődő versikék, magyar és német nyelven vegyesen.

A templomi szertartásnak természetesen, de az esküvői menetnek, a lakodalomban minden mozzanatnak (ültetésnek, ételek-italok sorának stb.) is kötött rendje volt.

Kiemelve néhányat, amelyek eltérnek más tájegységek esküvői szokásaitól.: Pilisszentivánon a templomban a szertartás végén az ifjú pár vezetésével az egész násznép körbe kerüli az oltárt, a vőlegény átadja az esketésért járó pénzt a menyasszonynak, aki elhelyezi ezt az oltár mögött. Ezt az oltár körüli körmenetnek nevezték. A lakodalmas ház udvarán, ha az időjárás megengedte, hogy kinn lehessen a násznép, lombsátor készült, így lesz a lakodalom igazi sátoros ünnep. A menyasszony viseletén érdekesség (ezt solymári és szentiváni fotón is láthatjuk) a mirtusz, gyöngykoszorúból induló a szív tájékára elérő díszítés. A díszítés segít abban, hogy az asszonyi élet során a családot az ész és a szív, az asszonyi gondoskodáson keresztül, harmóniában tartsa.

A helyi, (még szerény) helytörténeti dokumentációban sváb esküvői fotó nincs. Nagyon reméljük, sikerül majd gyűjteni, közzétenni ilyet. Egy fiatal pár, ünnepi, de nem esküvői fotóját tesszük közzé, illetve a sváb esküvők szimbolikus növénye, a rozmaring szerepel a másik képen egy fiatal fiúval és egy idősebb nőalakkal, aki feltételezhetően az édesanyja lehet, mindketten sváb viseletben.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Az Tisza-Teleky kastély 10 éve Nevelőotthon írta Szatmári Lajos 1968-ban

A “Községi Krónika Nagykovácsi, 1968.” dokumentum első lapjain láthatjuk ezt a képet a Kastélyról.

” …1968. június 16-án ünnepelte az Országos Erdészeti Főigazgatóság Nagykovácsi Nevelőotthona fennállásának 10. évfordulóját. Az ünnepségen az intézet tanulói tetszetős kultúrműsort adtak, valamint torna és csoportos táncszámokat mutattak be…”

Szerzők: Papp Gábor és Szatmári Lajos.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

A NAMI Évadzáró Gálájának plakátja 2017.

A Gála záróképe, Repülj madár! 2017.

Hatalmas siker volt idén is a Nagykovácsi Alapfokú Művészeti Iskola Évadzáró Gála előadása.

 

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Pályázati felhívás nagykovácsi Fiataloknak!

Részletek az Önkormányzat honlapján:

http://nagykovacsi.hu/2017/05/palyazati-felhivas-nagykovacsi-nagykozseg-onkormanyzata-2017-evi-dr-schmidt-imre-osztondijara/

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Mandl Jakab tábori képeslapja 1916.

2017. márciusának közepén a Tompa Mihály utca 14. szám (Tóth-ház) lebontása közben kerültek elő iratok, dokumentumok a gerendázat és stukatúr között. A papírok között tábori levelezőlapokat találtak. Mandl Jakabné címére adták fel a lapokat az első világháború idején. A címzett: Mandl Jakabné, Nagykovácsi, Budai utcza ház szám 54. Pest megye

Az anyagot digitalizálásra a helytörténeti gyűjtemény 2017. áprilisában kapta meg Kiskun Judittól.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

A kitelepítés 71. évfordulója. Koszorúk Kolozsvár téri Emlékműnél

2017 május 7-én is megemlékeztünk a 71 évvel ezelőtti kitelepítés napjaira. Solymárról 1946 májusában indultak el a vagonok azokkal a kovácsiakkal, akiket kitaszított a hazájuk. Az eseményt a Német Nemzetiségi Önkormányzat szervezte. Beszédet mondott Kiszelné Mohos Katalin polgármester asszony és Dr. Klein Ferenc elnök úr. Kemenes Gábor atya a szentmisén is megemlékezett a Solymári Asszonykórus segítő,  szép szolgálatával.

A koszorúzás előtti pillanatok

Dr. Klein Ferenc elnök és az asszonyok

A solymári és a nagykovácsi asszonyok ünnepi viseletben, 2017. május 7.

A kovácsiak: Pitz Évike, Simon Marika, Pitz Terike, Probszt Terike

Kiszelné Mohos Katalin megemlékező beszédet tart a katolikus templomban a Kitelepítés 71. évfordulóján, 2017. május 7.

Dr. Klein Ferenc  A  Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Térzene - 2017-05-03

Kifejezetten jól áll a főtérnek, a Tisza István térnek a térzene. A Veszprémi Légierő Big-band Zenekar ma kipróbálta és bebizonyította.  Az idei, a 15. Művészeti Találkozó keretében zenéltek minden kovácsi délidőben korzózónak. 2017. április 30.

15. Művészeti Találkozó 2017. április 30.
Veszprémi Légierő Big-band

15. Művészeti Találkozó 2017. április 30.
Veszprémi Légierő Big-band

A közönség élvezi a napsütést, a tavaszi térzenét

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »