1700 előtt

 

Dr Horn János gyémánt okleveles olajmérnök; okleveles gazdasági mérnök; A BDSZ (Bányászati Dolgozók Szakszervezete) elnöki főtanácsadója

 

 

 

Dr H O R N  J Á N O S

gyémántokleveles olajmérnök

okleveles gazdasági mérnök

okleveles szakközgazda

a Bányász Kultúráért Alapítvány elnöke

 

Ü N N E P I  B E S Z É D E

 

 2018. szeptember 2-ai 68. BÁNYÁSZNAPON

 Nagykovácsi,  2018. szeptember  2

 

 

 

 

 

„Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen.

Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével.

Tisztálkodjál belülről, kívülről. 

Felejts el mindent ami a köznapok szertartása és feladata.

Az ünnep különbözés és az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.

Az ünnep legyen ünnepies.

S mindenek fölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból a megszakításból, a teljes kikapcsolódásból, legyen benne áhítat,föltétlenség.

Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj fel reá testben és lélekben „.                     

Tisztelt Ünneplők !

Márai Sándornak (1900 – 1989) 48 évesen el kellett hagyni az országot,  a bolsevizmus ellenségének nevezték és egyik fő bűnének tartották, hogy Ő volt a magyar polgárság irodalmi képviselője, könyveit bevonták, később haza hívták de addig nem akart hazatérni amíg idegen csapatok vannak hazánkban és nem történik szabad választás. Az USA-ban halt meg. 1990-ban poszthumusz Kossuth díjjal tüntették ki) a Füves könyvből szóló gondolataival köszöntöm a bányásznapi ünnepségen megjelenteket.

Elöljáróban köszönet mindazért  amit Nagykovácsi Polgármester asszonya és az általa vezetett önkormányzat                         tett és tesz, hogy a több évtizede óta  bezárt bányászat után is ápolja, őrzi a bányász hagyományokat  és  azt is, hogy két évvel ezelőtt  2016.szeptember 4-én  gyönyörűen felavatták ezt a szép emlékművet.

Tisztelt Ünneplők !

A bányászat csodálatosan szép és gazdag hagyományokkal rendelkezik melyek közül  kiemelkedik a Bányásznap.

1950 november 23-án a Minisztertanács      és a Magyar Dolgozók Párt Központi Vezetősége határozatot hozott a szénbányászat fejlesztéséről – de jó lenne ha most is történne ilyen – mely többek között kimondta, hogy „ minden év szeptemberének első vasárnapján az egész ország BÁNYÁSZOK NAPJA – ként ünnepli meg, a bányászat országos jelentőségének elismerésképp..” Az érvényben lévő Bányatörvény is tartalmazza ennek a napnak a megtartását.

A 2018.évi 68. Bányásznap központ ünnepségére 2018. augusztus 28-án Pécsett  a „ Kodály  Pécsi Konferencia és Koncert Központ” dísztermében  közel 350 meghívott jelenlétében került sor, ahol  Süli Jánosnak a PAKS II tervezéséért, megépítéséért és üzembe-helyezéséért felelős tárca nélküli miniszternek  és dr Fónagy Jánosnak a  nemzeti vagyonnal kapcsolatos parlamenti ügyekért felelős államtitkárának köszöntése után az ünnepi beszédet dr Kaderják Péter  Innovációs és Technológiai Minisztérium  energiaügyekért és klímavédelemért felelős államtitkára tartotta. Csak egy – két kiemelés a beszédből :

Kormányzati cél,hogy jövőben Magyarországot dinamikus és minőségi gazdasági növekedés jellemezze, amiben a magas hozzáadott értéket biztosító innovációra támaszkodó tevékenységeknek kell vezető szerepet játszania.. EZ A MEGUJÚLÁS AZ INNOVÁCIÓ NEM KERÜLHETI EL A BÁNYÁSZATOT… A tárca dolgozik azon, hogy minél hamarabb korszerűbbé,olcsóbbá és takarékosába tegye, ugyanakkor biztonságosabbá tegye a magyar energetikai rendszer működését aminek a bányászat is része.

 Majd kitüntetések átadására  és állófogadásra került sor, ahol a pohárköszöntött a vendéglátó MECSEKÉRC Környezetvédelmi  Zt vezérigazgatója, Molnár János tartotta.  Az ünnepségről a BDSZ lapja, a Bányamunkás minden évben részletesen beszámol, ennek két-két példányát mind az önkormányzatnak mind a könyvtár részére meg fogom küldeni. Szeptember végén a BDSZ honlapon/Bányamunkás / is  olvasható lesz..

Ezt követően pénteken a társaságok központjaiban-, majd szombaton és a mai napon a bányatársaságok üzemeinél  és  minden olyan városban, községben ahol valamikor bányászat volt, ott is mindenütt emlékművek, emléktáblák emlékeznek a bányászatra és mindenütt színvonalas bányásznapi ünnepségekre kerül sor.

A mai napon megemlékezünk és tisztelgünk a nagykovácsi szénbányászatról, szénbányászokról  természetesen a teljesség igénye nélkül felvillantva a legfontosabb történéseket.

Az Észak-Budai hegységszerkezet négy  szénmedencéje   közül  kiemelkedő  volt a Nagykovácsi medence amit bizonyít,hogy 1850 – 1969 között a széntermelés  a Pilisvörösvári medencében 7,3Mt , Nagykovácsi medencében 4.8 Mt.,Pilisszentiváni medencében 4,5 Mt Solymári medencében  1,0 Mt volt.

Melyek voltak a főbb történések :

MIESBACH a kutatóaknáját 1853-ban mélyítette le. A 22 méterig mélyített keretácsolt aknával két széntelepet tárt fel.

 1863-ban mélyítették le a  Eder Ferenc Mátyás tulajdonosról elnevezett EDER aknát  ahol 30 férfi,3 nő és 1 gyermek dolgozott és 11791 métermázsát termelt. A leállás miatt víz alá került. A tulajdonos halála miatt csődhelyzet alakult ki.  Az örökös – Eder Anna Mária kérelmezte az 1866-ban kiadott kutatási engedély meghosszabbítását, de a Budai kir. kerületi bányabíróság a Nagykovácsi Kőszénbányát 1869 január 21-én Nagy I.M. és társai tulajdonában adta át tartozásaival együtt.

1869 június 2-án  Hantken Miksa bányamérnököt,akit szinte egy időben  neveztek ki a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatójának  jelentették be  műszaki i vezetőnek a bányahatósághoz, aki a munkálatokat 1872-ig vezette. A bánya  1874-ben és 1875-ben termelt, 1876-ba termelés nem volt, ebben az évben a bányahatóság felszólította a tulajdonost a munka folytatására de ez nem történt meg. A tulajdonos kérte két bányatelkének törlését. A Pestvidéki m. kir. törvényszék 1880 november 6-án azokat törölte.

ZWIERZINA EDE morvaországi bányatulajdonos – aki mögött jelentős cseh és morva tőkések álltak – 1880 május 24.én kapott engedélyt  kutatásra.  Megalapították a ZWIERZINA –féle CSALÁDÜDVE BÁNYATÁRSULATOT . 1887 október 27-én. Igazgatónak az osztrák származású Loós Károly bányamérnököt nevezték ki. Egy függőleges és egy lejtős aknát mélyítettek le amibe már 1883-ban egy vízemelő gőzgépet építettek be.

A társulat 1883 – és 1893 között 85 férfit-, és 12 gyermeket foglalkoztatott.

1894 június 25-én jelentette be a Nagykovácsi bányagondnokság idősebb és ifjabb Zwierzina  Ede halálát,de  a termelés folyatódott . 1895 május 12-én „ a munkások szállító kosáron való ki – és beszállítását a függőleges aknába „ a bányahatóság engedélyezte ,de  a hagyatéki eljárások miatt 1900 április 29-én  az Ostravában megtartott bányatársulati ülésen  döntöttek a Nagykovácsi bánya felhagyásával.

A megszűnés után csak 1920-as években kezdtek el foglakozni a bányászattal. A szénterületet a BESZKART igazgatóságának megbízásból dr Schmidt Sándor dorogi bányaigazgató vizsgálta felül. A felülvizsgálat kiterjedt gróf Tisza Kálmán nagykovácsi uradalmának akkor már megkapott KÁLMÁN véd- nevű bányatelkére és attól pár száz méterre lévő 13 holdas területre.  A szakvélemény feltűnően pesszimisztikus volt, hiszen egy konkurens bányavállalat igazgatója készítette. A termelés 1922-1923-1924-ben folytatódott, de 1924 áprilisában befejezték a termelést a TISZA lejtősaknában.

1929 január 1-án SIMIG ÁDÁM bejelentette a bányahatóságnál hogy a gróf Tisza uradalomtól negyven évre bérbe vette a bányát és a felhagyott aknát tovább mélyítette, majd a bányát villamosította. Ekkor a töke  hiányában a munkát nem tudta folytatni ,  HEISLER ENDRÉNEK és FARKAS JENŐNEK adta tovább a jogot, a termelésről nincs adat, ekkor mélyült a Heisler lejtős akna.   1930 novemberében MÁNIK SÁNDOR miskolci lakos vette bérbe a a szénjogot, de 1931-ben bekövetkezett halála miatt özvegye 1939-ben tovább adta a jogot a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-nek.

1943-ban alakult meg a Nagykovácsi Kőszénbánya Rt 200.000 ft alaptőkével , a részvényesek Husz Jenő, Ajtay Zoltán és Sorg Jenő voltak.

 1947-ben Antal lejtősakna illetve  az ehhez csatlakozó Altáró Üzem szintén komoly szerepet játszott a medencében. Az 1948 augusztus 13-án eszközölt lyukasztás lehetővé tette a solymártelepi központi osztályázóba való szállítást.

S most itt állunk ennél a csodálatos, ipari műemlék előtt ahol a kötélpályán szállították a tömedékeléshez szükséges homokot  1969-ig  a Pilisszentiváni bányából.

Sajnos a Nagykovácsi szénbányákban többen bányaszerencsétlenség közben hősi halált haltak:             

FINK ANTAL  1887

BRUNNER MÁTYÁS 1891                FERWAGER JÓZSEF 1891

BELUSCHKA FERENC és ismeretlen nevű társa 1897   

       / de csak 1898-ban augusztus 27.-én hozták fel /

FISCHER GYULA 1931             MULAVECZ ANTAL 1931

TÓTH JÁNOS 1931

Emlékezzünk rájuk.

Javaslom,hogy emléküket egy emléktáblával örökítsük meg amit az 2019. évi Bányásznapon  avatnánk fel. A 2019-es év sok  dátum miatt úgyis különleges jelentőségű  lesz  gondolok a kerek évfordulókra : 1869,1929,1939,1969).

 Költség viselésére javaslatom illetve vállalásom :

BDSZ Bányász Kultúráért Alapítvány            40 % Önkormányzat                                                  40 %                     

Dr Horn János mint javaslatevő                     20 %

Az írásos javaslatomat polgármester asszonynak az ünnepség után átadom azzal a kéréssel, hogy azt az Önkormányzat  testületi ülésén tárgyalják meg.

A nagykovácsi szénbányászat viszonylag nagy  de sajnos  szétszórt irodalommal rendelkezik, döntően a pilisi szénbányászatról megjelent irodalmakban. Egyes esetekben kissé eltérő, de én bízom, hogy az elmondottak tartalmazzák a leglényegesebb, talán közelítően pontos időrendi eseményeket.

Sajnos hiányzik egy Nagykovácsi szénbányászat település monográfia. Nagy örömmel olvastam, hogy a Nagykovácsi Pékdomb Közössége 2016.szeptember 30.-án „PÉKDOMB III” estét tartott és ott Sági Balázs bányakutató is tartott előadást. Talán Ő lesz az, aki megírja a Nagykovácsi szénbányászat monográfiáját.

Pár szó kizárólag  a szénbányászat mostani helyzetéről :

Agricola ( 1494 – 1553)  már  könyvében megírta,hogy „ a bányászatot egyetlen társadalom sem tekinti közömbösen és érdemeit felnagyítva dicsőítik vagy érdemeit elhallgatva pocskondiázzák”.                                         

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg  Péch Antal selmeci bányamérnök is  akinek köszönhetjük, hogy 1894 április 7-én egy választmányi ülésen a javaslatára fogadták el, hogy az addigi „ GLÜCK AUF „ német bányászköszöntést a magyar „ JÓ SZERENCSÉT „ köszöntés váltsa fel.

Sokan éltük/éljük  meg Agricola szavait az itt most körünkben lévő nagyra becsült nagykovácsi bányászok is, hiszen a bányászok  az 1945 – 1965-es években a nemzet megmentői voltak, most meg folyamatos támadás éri őket. 1948 – 1965 között csak a földtanban, bányászatban     78  fő kapott Kossuth díjat, később már kisebb számmal Állami díjat,a mostani kitüntetéseknél lámpással kell keresni egy – egy kitüntetett. A legnagyobb dolgozói létszám a szénbányászatban 1964-ben  124 ezer fő volt, a mélyművelésű fekete-, és barnakőszén bányászat szinte megszűnt, egy-két kisebb társaság működik, s most ha nem volna a Mátrai Erőmű Zrt két lignitbányája ( Visontán és Bükkábrányban )  ahol átlagosan 1100 fő dolgozik) akkor a létszám nem érné el a  százat. De bízunk a jövőben, különös tekintettel arra, hogy a kormány támogatja  „ Az Energetikai Ásvány – hasznosítási  és Készletgazdálkodási Cselekvési Terv”-et.

Természetesen egy bányásznapi ünnepi beszéd nem engedi meg, hogy minden fontos, jelenlegi és jövőben várható , a természeti erőforrásokról, azok nemzetgazdasági kihatásáról is szólni lehessen, de felajánlok és szívesen vállalok egy kizárólag szakmai alapon történő előadást abban az esetben ha azt Önök igénylik.

Beszédemet ,  megköszönve megtisztelő figyelmüket Márai Sándor gondolataival kezdtem és Jókai Mór gondolataival zárom:

„SZÍV ÉS KŐHOMLOK KELL HOZZÁ, HOGY AZ EMBER ODA LE MERJEN SZÁLLNI ÉS BEKOPOGTASSON AZ ÖRÖK TERMÉSZET ÉVEZREDES ALVÓ NAGY CSODÁIHOZ”.

Szépen  mondta Jókai, a nagykovácsi bányászok ilyen emberek voltak.

Kívánok Önöknek és Önökön keresztül a térség minden lakosának a továbbiakban is sok sikert, eredményt,jó egészséget és mindezekhez az 1894-ben Selmecbányán elfogadott bányászköszöntéssel

 

Jó szerencsét !

 

Felhasználható  irodalom:

 

Ajtay Zoltán            1900 – 1983

Hantken Miksa       1839  – 1893

Hoffman Károly      1839 – 1891

Papp Károly            1873 –  1963

Szöts Endre dr        nincs adat

Zsigmondy Vilmos 1821 – 1888

                      szakmai írásai

BKL Bányászat újság ( OMBKE )

MBFSZ Adattár ( Budapest, XIV. Columbus u 17-23)

MBFSZ Könyvtár ( Budapest, XIV. Stefánia u 14)

Központ Bányászati Múzeum könyvtára ( Sopron)

Magyarország bányászatának  évezredes története(OMBKE)

 

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

A kőkereszt felirata az új márványtáblán 2018. május 6.

„1946. május 2-án, ezen a napon, talán már ezekben az órákban, kezdődött meg a kitelepítésre ítélt egykori nagykovácsi magyar-németek kiűzése a 246 év alatt épített falujukból. Kiforgatták őket a házukból, ingatlan és ingó vagyonukból. Személyenként csak 70 kg csomagot vihettek magukkal az útra. A lovaskocsikra pakolásuk után az útjuk a solymári vasútállomásra vezetett, erős rendőri kísérettel. A csomagjaikat az indulás előtt, alatt, de a vasútállomáson is megvámolták. Nem számított, hogy a kisgyermek lábáról húzták le a cipőt. Útjuk az ismeretlen, háborút vesztett Németországba vezetett. A kijutásuk hetekbe került, a legminimálisabb higiénés, élelmiszer/ital utánpótlási lehetőségek nélkül. A mai napi első nagykovácsi transzport a Pilisborosjenőről kiűzöttek vagonjaival közös szerelvényben hagyta el az országot. A nagykovácsiak zömét 3-án és 4-én vagonírozták be, és szállították ki Németországba.” Az idézetet Pajer Árpád Nagykovácsi Pékdomb facebook csoportbeli megosztásából emeltük ki.

Házat, hazát, bevetett földeket, állatokat hátrahagyva elindultak a szomorú transzportok az egykori nagykovácsi németekkel, egy akkor, nekik már ismeretlen föld felé.

2018. május 6-án  a Német Nemzetiségi Önkormányzat és Közösség  hívta emlékezésre a falu lakosságát.

Az ünnepi percek a falu nyugati részén lévő kőkeresztnél vették kezdetüket. Megérkeztek az egyházi zászlók, Kemenes Gábor plébános úr, a Budakeszi Vegyes-kórus viseletben,  az ünneplő közönség már a felújított kőkereszt tövében várta az ünnepség kezdetét. A verőfényes, meleg nyári napon egy útszéli kereszt adott helyszínt a megemlékezés kezdetének. Dr. Klein Ferenc, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke visszaemlékező szavaiban kiemelte, hogy nem szokványos ma már útszéli kereszteket állítani, azokat jelentősük szerint ismerni, vagy tisztelni. Ezt a keresztet most a Német Nemzetiségi Önkormányzat  Nagykovácsi Nagyközség Önkormányzata támogatásával felújította, fejet hajtva az ősök teremtő munkája előtt, akik a keresztet állították.

A kőkeresztet, akkori neve szerint, a Perbáli úti keresztet Mayer Péter és neje, szül. Pettner Mária állíttatták 1899. május 22-én.

Felirata szerint:
“Dein Kreuz, o Jesus, schütze mich
von allen Bösen gnädiglich.
In deine Wunden schließ mich ein,
dann beleib ich sicher keusch und rein;
es soll mir die längst erwünschte Bitte beschieden sein.”

Magyarul:
” Oh, kegyes Jézus, védjen meg
Kereszted a bűntől éngemet.
Szent Sebed rejtsen magába,
hogy tiszta maradjak a világba’,
hogyha még kérésem meghallgatásra találna. “olvashatjuk Greszl Ferenc Emlékeink című Honismereti olvasókönyvéből.

A kereszt állítói ezzel az idézettel akarták megállítani, elgondolkodtatni az úton levőket, erre igyekvőket.

Idén a kőkeresztet, eredeti helyétől kicsit beljebb, az ároktól távolabb helyezve letisztították, a bevésett régi betűket megerősítették, a lábazatához egy márványlapon a jól olvasható felirat is felerősítésre került. A környezetét rendbe tették, virágokkal díszítették.

A kőkereszt 119 éve áll rendületlenül a nyugati faluvégen, a mai elnevezés szerint a Telki út és a Kossuth utca sarkán. Kedvelt találkozóhely ez a turistáknak, biciklizőknek, a fiataloknak. A faluban „Kőkeresztként” köznyelvben ezt a keresztet értjük, ez a legismertebb ilyen néven említett tájékozódási, másoknak szakrális pont.

Kiszelné Mohos Katalin polgármester asszony ünnepi megemlékezésében Magyar Ari Tavasz volt című versével érzékeltette a 72 évvel ezelőtti május tragikus emlékét. Az ünnepi beszéd és a vers is érzékeltette azt az ellentmondást, amit a májusi természet szépsége, békéje és a tragikus napok történései mutattak.  A Budakeszi Hagyományőrző Vegyes-kórus szereplése tette emlékezetessé a kereszt felújításának és megszentelésének alkalmát.

A Kőkereszttől az ünneplők a zászlók vezetésével a Budakeszi Hagyományőrző Vegyeskórus és a Nagykovácsi Német Nemzetiségi Közösség viseletbe, Trachtba öltözött tagjai vezetésével vonultak fel a templomhoz.

A templom előtt került sor a Nagykovácsi 1048.  Greszl Ferenc cserkészcsapat csapatzászló ja megáldására. A cserkészcsapat és parancsnoka: Springer Bence, cserkész segédtiszt a helyi sváb hagyományok tisztelete és Greszl Ferenc plébános munkássága elismeréséül  választotta, és vette fel e nevet.  A zászló egyik oldalára a csapat neve, száma, a cserkészliliom és NAGYKOVÁCSI neve került fel. A selyem zászló másik oldalára a Teleki Páltól származó  ” Becsületünk előbbre való jólétünknél” idézet; a címer és a 2017-es, az alakulás évének jelzete lett hímezve.

A 180 ezer forintba kerülő hímzett selyemzászló költségeit az eddigi gyűjtést jelentősen kiegészítve, meghatározó részben a Német Nemzetiségi Önkormányzat állta.

Az ünnepi emlékmisén Kemenes Gábor plébános úr szentbeszédében hangsúlyozta, hogy elengedhetetlenül fontos a múlt ismerete, a gyökerek ápolása, erősítése, de legalább ilyen fontos előretekinteni, a jövőt tervezve. Ennek záloga lehet az új csapatzászló alá gyülekező cserkész fiatalok tevékenysége, vállalásai.

A koszorúzásra, hagyományosan a Kolozsvár téren került sor, a Kitelepítési Engesztelő Emlékműnél.

A megemlékezést a szentmisén és a koszorúzásnál is segítette a Budakeszi Hagyományőrző Vegyes-kórus.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

“61. 1254. IV. Béla király Kouka-i Lőrinc fia Egyednek adományozza
a királyi kovácsok Koachi nevű lakatlan földjét, miután Hemo
püspök e föld lakatlan voltát igazolta, s nevezettet annak birtokába
iktatta.
Eredetije MTA Kézirattár Oklevelek 9. sz. DF 243655.
Fejér VI. 2. 379., Wenzel VII. 360., Krit. jegyzék 1018., Bártfai
Szabó 35.”

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez. 1002-1437. Pest Megye Múltjából 5.

A határbejárás leírása:

   “144. regeszta (1274. máj. 17. után) Az esztergomi káptalan IV. László király parancsára a nyulakszigeti apácákat beiktatja a Moys királynői tárnokmestertől kapott Chaba birtokába. A határ keletről nagy erdőben levő hegyen indul ki észak felől a Cheu-ről Kurth-ba menő nagy utón, amelyet Kuest-nak neveznek, azután dél felé kis darabon halad, nyugat felé letér az útról egy füves utón, azután kissé továbbmenve dél felé a hegyre megy egy kőig, ahol a Kurth-i népek földjével határos, ezután egy száraz és köves völgyön át, az Esztergomból Budára vivő nagy utón át haladva a két Vrskurtuel nevű körtefához ér, innen nyugat felé szántóföldön át a Bercz-re megy, azután sokáig egy vesszős helyen egy kimagasló hegyre, a Chababykteteu-re, ahol a Venecia-i népek földje végződik és itt a Kowachy népek földjével határos, majd ugyanazon az utón át nyugat felé egy erdőn megy át s innen az utón észak felé fordul s sokáig ugyanazon az utón halad s Eynard várához közel letér az útról s itt válik el Kowachy népének földjétől és Miklós Tynne (Tynna)-i népeinek földjével lesz határos, majd egy kereszttel megjelölt tölgyhöz ér, azután kelet felé két régi határjelhez ér, ahol egy uj is van, majd nyugat felé két régi határjelhez és egy újhoz, majd újból észak felé fordul két régi földhatárjelhez, ahol a harmadik uj s ott Tynna népeinek földje határos Oberch-i Apollinar fiainak, Jakabnak és Ombusnak földjével, ezután észak felé van két ‘régi és egy uj határjel, majd újból kelet felé fordul s itt van két régi és egy uj határjel, majd lejjebb kelet felé van két határjel, azután kissé továbbmenve van két régi és egy uj határjel, majd kis távolságban egy réten van két régi és egy uj határjel, majd nagy távolságban egy hegyoldalon van régi és uj határjel, végre ugyancsak sokára eljut a Cheu-ről jövő Kuest-nek nevezett úthoz, ahol Jakab és Ombus földjeinek határa végződik, azután visszatér az utón az első határjelhez. Eredetije DL 902., 18. sz.-i egyszerű másolat: Pest megy 88. Fejér V. 2, 159., Wenzel IX, 573., Budapest 136., Bártfai Szabó 76.”

Források: https://library.hungaricana.hu/hu/view/PESM_Pmm_05/?pg=67&layout=s&query=Kowachy

idézi Ziegler Ágota: Szülőföldem szép határa 1. 2. Pilisszentiváni füzetek.

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/nemetek/pilisszentivani_fuzetek/szulofoldem_szep_hatara_1/

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/nemetek/pilisszentivani_fuzetek/szulofoldem_szep_hatara_2/

 

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »