Augusztus 15. Nagyboldogasszony napja, Nagykovácsi búcsúja

Augusztus 15. Nagyboldogasszony napja, Nagykovácsi búcsúja

 

Mária mennybevétele, Oltárkép, Nagykovácsi Római Katolikus templom Fotó: Szmicsek Sándor,  2010.

Nagykovácsi búcsú, 1941. Az egyik utolsó sváb búcsú a faluban, ahol mulatság lehetett Forrás: Greszl Ferenc: Nagykovácsi helyismereti olvasókönyv. 2015.

1992-ben így írt Réthy Mária a Plébániai Harangszóban: „Augusztus 15-e az a nap, amelyre – az utóbbi három évtizedben – évről-évre visszatérnek községünk őslakói. A hatvanas évek elején csak néhányan, később egyre többen, napjainkban már szervezett csoportokban. Miért igazítják látogatásuk idejét következetesen augusztus 15-éhez?”

Miután azóta eltelt idestova harminc év, el kell mondjuk a Krónika mostani olvasóinak, hogy ebben a cikkben a szerző a kitelepített magyar németekre, közkeletű kifejezéssel Nagykovácsi egykori svábságára gondolt, nagykovácsi őslakosaiként, hiszen manapság az őslakos kifejezést a legújabban költözött falubeliek másokra (is) értik.

A „búcsú” szó több jelentéséből az egyik szerint a templom fölszentelésének az ünnepe vagy a védőszentjének az ünnepe (ez gyakran átfedésben szokott lenni). A község katolikus templomát 1746. december 8-án szentelték fel, ez volt eredetileg a templom búcsúnapja. 1813-tól a templom védőszentjének ünnepét, egyházi engedéllyel, augusztus 15-én, Nagyboldogasszonykor, Szűz Mária mennybevételének napján ünnepelték. December 8. maradt a „kis búcsú”, a búcsú pedig augusztus 15. lett. Nagyboldogasszony ünnepe parancsolt egyházi ünnep, a nagykovácsi „őslakosok”, a magyarországi németek mostani lakóhelyén, Németországban munkaszüneti nap.

Ez volt tehát az oka, hogy amíg egészségük, erejük engedte a hazalátogatást, egyénileg, csoportosan is erre az időre próbálták időzíteni. Hiszen a búcsú gazdag (egyházi és néprajzi) szimbólumrendszere a hazalátogatást, az elszármazottak vendéglátását, az újratalálkozást, a családok újraegyesítését az ünnepi időre, legyen ez csak a búcsú pár napja, egyértelműen és mindenki által tudottan magában rejti.

A magyar településszerkezeti sajátosságok, a modernizáció (valós vagy erőltetett) útja más falvak életében is magával hozta, hogy a fiatalok elvándoroltak a nagyobb települések, a városok, kiemelten Budapest irányába. A búcsúk (később falunapok) hazavonzzák a régi, egykori lakókat, a már máshol született gyerekeket egyaránt.

Ez a szép hagyomány mutatkozik meg a nagykovácsi búcsún is. 1989. óta fogadja a település hivatalosan, nyíltan és ünnepélyesen a búcsúra hazalátogató egykori, 1946-ban kitelepített, német lakóit. Hasonlóan hagyomány az is, hogy Andódról fogadunk vendégeket. Andódról érkezett ugyanis, a kitelepítés után, a kényszerű lakosságcsere keretében a falut benépesítő, új telepesek egyik csoportja. Az utóbbi években, a búcsú első napján ők, az andódiak a vendégek. Vasárnap pedig az ünnepi szentmise után a Német Nemzetiségi Önkormányzat szervezésében történik a hazalátogatók köszöntése, a hagyományőrző sváb együttesek, zenekarok fellépése.

Cikk megosztása
Kategória: Egyéb, Krónika | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.