A szovjet mintára létrehozott, 1950-ben bevezetett tanácsrendszer első igyekezetének és túlkapásának első áldozata épp az emlékmű lett. Wator Béla, az Üröm községből idehelyezett első VB-titkár (a tanács végrehajtó bizottsága) azzal igyekezett az állampárt iránti hűségét bizonyítani, hogy parancsot adott az akkor, a Szabadság téren álló oszlop szovjet felszabadulási emlékművé alakításához. Augusztin Károly és Németh János kőműves mesterek kapták a feladatot, hogy verjék le a turulmadarat, a magyar címert, az angyalos szobrot és távolítsák el a hetven hősi halott nevét. „Egyik meghallgatott szemtanú (Zsochovszky József erdész) emlékezete szerint Augusztin Károly szerette volna a turulmadár tömbjét épségben megmenteni, de a VB-titkár ezt megakadályozta. A kalapácsot a kőműves kezéből kiragadva, az oszlopon gubbasztó kőmadarat, színes címert, valamint az angyalos domborművet saját kezűleg verte szét. A közeli házakban lakók ezután még napokig hallották, az arra járók saját szemükkel láthatták a neveket leverő kalapácsok szörnyű kopácsolását. Elvégeztetett.” A neveket letörölték az emlékműről. Az Első Világháborúban elhunyt áldozatok javának családját 1946-ban kitelepítették. Az elesettek nevének eltüntetése a „múltat végképp eltörölni” eszméje szerint történt. Ennek a meglehetősen leegyszerűsítő gondolkodásnak másik tükre, hogy a bánatos turul helyére a vörös csillag, az angyalos dombormű helyére a szovjet felszabadítók dicsőségét hirdető márványtábla került. Wator eljárását még az ötvenes években is túlkapásnak minősítették, fegyelmivel eltávolították a községből. Ez azonban nem változtatott azon a tényen, hogy a leradírozott emlékoszlop 1956-ig, vörös csillaggal a tetején állt a Szabadság téren.
Schmidt Imre és Som Gyula 1956. október 24-én itt, az Emlékoszlop tövében mondott beszédet, olvasták fel a pontokba szedett követeléseket. Schmidt Imre mérsékletességre szólított fel a beszédében. A faluban nem is történt jelentős erőszak, atrocitás, rombolás. A vörös csillagot és a szovjet felszabadítást dicsőítő táblát azonban eltávolították. A vörös csillag helyére a lyukas nemzeti zászló került.
A hatvanas évek második felében történt egy részleges felújítás, a széttördelt dombormű helyére egy „1914-1918 között elesett hősök emlékére” feliratos márványtábla került. Ugyanekkor rendbe hozták az 1945 februárjában az emlékmű közelében eltemetett szovjet katona sírját, és erre került az oszlopról 56-ban levett felszabadítást hirdető emléktábla is.
Források:
B. Szatmári Lajos – Réthy Mária: Világháborús Emlékoszlopunk története. Nagykovácsi Harangszó II. évfolyam 8. szám
Janits Béla: Nagykovácsi abszurd dráma. Magyar Fórum. 1993. január 14.
A fotó az MTA Művészettörténeti Kutatócsoport dokumentuma, amelyet Réthy Máriának adtak át.
