Krónika kereső

A Világháborús Emlékmű új élete 1990. után 5. rész

Szerző:

A nevek nélküli, az új eszmék szerint „átalakított” emlékoszlop felújítása 1989-ig még a tervek, álmok szintjén is váratott magára. A Honismereti Baráti Kör a Kossuth utcai Mária-oszlop felújítása után, ekkor kezdte el a másik szégyenfolt, az Emlékmű felújításának tervezését. Nyilván a Mária-szobor felújítása miatt jogosan érzett sikerélmény sarkallta a tagságot újabb tettekre. Nagyon tanulságos Réthy Mária Harangszóbeli cikkének bevezetője: „Indulás előtt a Honismereti Baráti Kör semmit nem tudott arról, hogy milyen volt az oszlop eredeti díszeivel és felirataival, ezért először ezeknek kellett utána járni.” Elkezdődött a plébániai, levéltári anyagok és fényképek kutatása.  Ekkor került elő az a fénykép, amit az Emlékoszlop történetének leírása 3. részéhez csatoltunk. A fotó Honvári Sebőné Probszt Borbála tulajdona volt, aki gyermekkorában kapta jutalmul szavalatáért Greszl Ferenc, akkori plébánostól.

Ezen a felvételen jól látszott minden részlet, még a nevek is olvashatóak voltak a nagyított képen. Ez a lista és a Greszl Ferenc-féle elsővilágháborús névlista egyezett.

Szintén a Gresz-féle honismereti olvasókönyvben a második világháború áldozatai már listázva voltak, azonban Szatmári tanár úr feltáró munkája, gyűjtése eredményeképpen a lista további 17 névvel kiegészült. A kiegészített listában a polgári áldozatok is szerepeltek.

A fényképen nem látszott a szobor nyugati oldalán lévő felirat. Az emlékezők szerint, itt egy rövid idézet állt. Zsochovszky József elbeszélése segített kilencvenben feltárni, mi is lehetett ez a versrészlet.

A Honismereti Kör tagjai a Mária-oszlop felújítási munkálatai során igen elégedettek voltak Fáskerti István kőszobrász munkájával, így az emlékmű ügyében is hozzáfordultak. 1989. december 15-én megrendelték a talapzat és az oszlop tisztítását, a turul kifaragását, az eredeti feliratok és névsor, továbbá a második világháborús névsor bevésését. Ez került az oszlop északi oldalára. Sajnos az angyalos szobor és a címer domborművének bronzból készült pótlását fedezet hiányában nem tudták megrendelni, erre nem volt elég a pénz. A munkálatok megrendelését Deme Géza tanácselnök-helyettes és Dr. Telek József a Kör titkára intézte. Május 6-ra, a megbeszéltek szerint állt az oszlop, a nevekkel és a kifaragott turullal. A turul siklósi kemény mészkőből készült. Május 6-án, vasárnap 11 órakor, a szentmise után rendezték az avatóünnepséget.  Beszédet mondtak: Dr. Telek József, a kitelepítettek nevében Pitz Péter. Dévényi Ferenc cserkészparancsnok és Porkolábné Kóra Zsuzsa tanító szavaltak. Az iskolások és az Asszonykórus énekeltek. Orbán György esperesplébános, Gyuri atya tartotta az egyházi megemlékezést. A katonai tiszteletadás, az akkor még működő, Ady-ligeti laktanyából kivonult határőrök részéről történt.  Hiányzott azonban a címer és az angyalos dombormű. A Kör tagjai nagyon szerették volna az Emlékoszlopot augusztus 15-re, a búcsúra teljesen helyrehozni, egyfajta gesztusként nyújtani a hazalátogató, elűzött, egykorvolt nagykovácsiak számára. Augusztus 19-én, vasárnap a kész emlékmű várta az egykori őslakosokat, az ünneplő közönséget. Bensőséges ünnepély keretében emlékeztek a messze földön eltemetett, egykori falubeliekre, akik a két háborúban haltak meg.

Hogyan készültek el mégis a domborművek? Sajnos nem a bronz megoldás lett készen, Kocsis Miklós szobrász kedvező ajánlatot adott egy kerámiából kivitelezett verzióra. A domborművek a Képzőművészeti Főiskola epreskerti műhelyében készültek el. Augusztusra a terep rendezése is haladt, a szobor előtere is megszépült, kőlapok kerültek ide. A terep rendezése közben, még 1990 tavaszán az itt eltemetett orosz katona holttestét exhumálták, majd a temetőben a szovjet hősi emlékmű előtt örök nyugalomra helyezték. Minderre a Községi Tanács engedélyt adott, az exhumálásról jegyzőkönyvet vettek fel.

Az oszlopot körülvevő betonacélből hegesztett 80 centiméter magas vas szerkezet és a robosztus, repedezett betonaljzata egyfajta kerítésként vette körül a szobrot. Ezt végül, hosszú tanakodás után eltávolították. Pájer Árpád polgármester úr (1994-2002.) visszaemlékezése szerint: “Az 1980-as években az emlékmű körül, alacsony beton tuskókra erősített, vörösre festett lánc volt. A tuskók tetején is vörösre festett ötágú csillagok voltak.”  Ez a beton-vas konstrukció kilencvenben, sem a májusi, sem az augusztusi ünnepségeken nincs már meg a fényképek tanulsága szerint.

1990-ben a felújítás költségeit a lakosság adományaiból, a régi kovácsiak felajánlásából, a községi tanács támogatásával, egyházi hozzájárulással készült el. Jótékonysági estet szerveztek a cél érdekében, a Sváb-bál bevételei is segítettek, valamennyi pénz maradt még a Mária-oszlop felújítása után is. Az Asszonykórus tagjai házról-házra jártak adományokért, 53 600 Ft-ot gyűjtöttek össze. 272 530 Ft volt a felújítás költsége az 1990-es augusztusi állapotig. A közreadott, forintra- fillérre pontos elszámolásban követhetjük hogyan adták össze 1989-90-ben a költségekre a szükséges pénzeket.

A szobor és környékének további alakulását Pájer Árpád visszaemlékezéseiből ismerhetjük meg: „A kitelepítés 1996. évi, 50. évfordulójára az emlékmű addigi kovácsoltvas, alacsony kerítése helyett új, a svábok által tervrajzon megadott motívumú, (stilizált gyertyaláng) kovácsoltvas kerítés került felszerelésre. Úgy emlékszem, hogy a kerítést a helybeli Rozmaring TSZ/ Kft (?) lakatosai gyártották le, s szerelték is föl. A “nyers” kerítés elemek vasanyagát Csige István fuvarozta oda-vissza “homokfúvásra” Nagykanizsára. Ekkor került felállításra 3 zászlórúd is az emlékmű mögé. Emlékeim szerint, ezeket Ferencz András lakatos gyártotta le. Az emlékműhöz a kerítésen belüli hozzávezető utat is ekkor járda lapozták le. (…) Az új kerítés megtartotta a régi terméskő támfalat, arra épült, de új – Fáskerti István által legyártott – fehér fedköveket kapott, körbe. Ezek beépítését Ördögh István műköves végezte el. A kerítésen belüli füvesítést, tereprendezést elvégzők neveire nem emlékszem. Az emlékmű, a kitelepítés 50. évfordulóját, amit nem a napján (május 2-3-4.) hanem 1996. 08.15-én, tartottunk, még a terrakotta címerrel és domborművel érte meg. A felújítási munkálatokra a tárgyévi költségvetésből a polgármester részére a KT által megszavazott – kötöttségekkel felhasználható – polgármesteri keret (2 MFt), valamint a kiűzött nagykovácsi magyar-németek által összegyűjtött, 10.000 DM nyújtotta a fedezetet. Ebből a keretből, azonban az emlékmű terrakotta részeinek az eredeti, bronz anyagú lecserélésére, már nem jutott. A terrakotta részek leszedését, valamint az azonos megjelenésű, de bronz anyagúak behelyezését is Fáskerti István végezte el. (…) A csere dátumára nem emlékszem, de azt tudom, hogy “csöndben” történt, semmilyen ünnepélyes aktushoz nem kötöttük. Abban sem vagyok biztos, hogy a felújított környékű emlékművet 1996-ban akár Orbán György, vagy az akkor már Nagykovácsiban szolgáló, Udvarnoki László plébános úr megáldotta volna? A Templom tér, újabban Tisza István tér átépítése során az emlékművet megfosztották a kovácsoltvas kerítésétől. Az egykori kerítés fedkövekből magasított keretet raktak az emlékmű köré.  (…)”

Az Emlékmű a Tisza István tér teljes rekonstrukciója alatt környezetében változott.  2017-ben október hónapban az oszlop felújításra került.  2017 novemberének első vasárnapján  újra ünnepi eseményre kerül sor a Világháborús Emlékműnél. Alább a meghívó.

(Az Emlékmű  körüli 1956-os, 1990. október 23-i történéseket külön hozzuk. A szobor alapozásánál feltárt régészeti leletekről is a Krónika későbbi bejegyzésében szólunk.)

Források:

Réthy Mária: Világháborús Emlékoszlopunk története. Nagykovácsi Harangszó II. évfolyam 9-10. szám

Pájer Árpád visszaemlékezései, hozzászólásai a Nagykovácsi Pékdomb facebook közösségi oldalon, ahol a krónika korábbi bejegyzéseit tettük közzé. https://www.facebook.com/groups/539370369539787/permalink/1174843825992435/

A meghívó:

Tisztelt Nagykovácsi lakosok!

Szeretettel meghívjuk Önöket, november 5-én 11:15-kor a felújított világháborús emlékoszlophoz a Tisza István térre, hogy együtt emlékezzünk háborús hőseinkről és gróf Tisza István mártír miniszterelnökünkről.
Virágot helyezünk el az emlékműnél, beszédet mond Kiszelné Mohos Katalin polgármester, dr. Klein Ferenc, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke és Janits Béla, a Nagykovácsi “gr. Tisza István” Nemzeti Kör elnöke.
Végül imát mond Kemenes Gábor plébános és Varga Róbert református lelkipásztor.

Várjuk Önöket szeretettel!

Nagykovácsi Önkormányzata fényképe.

Tisztelt Nagykovácsi lakosok!Szeretettel meghívjuk Önöket, november 5-én 11:15-kor a felújított világháborús…

Közzétette: Nagykovácsi Önkormányzata – 2017. november 2., csütörtök

„Vadonatúj régiségek”, érdekességek Nagykovácsiból, Nagykovácsiról. Érdekli a falu helyismerete, helytörténete? Akkor jó helyen jár, jó böngészést! Köszöntjük a Nagykovácsi Krónika oldalán.

Elérhetőség:

furulyaskatalin@nagykovacsi.hu

Nagykovácsi Krónika 1968. május 1.

Itthon vagy! – Nagykovácsi

5 éves a Pékdomb!