A falu 1828-ban házasság révén került a Teleki és a Tisza család közös tulajdonába. Az egyemeletes klasszicista kastélyt a Telekiek építették, mely idővel a Tisza családra szállt. Nagykovácsi lakossága 1848 őszén 83 önkéntes nemzetőrt küldött Kossuth seregébe, 1849 májusában (Buda ostromakor) Görgey Artúr tábornok is eltöltött néhány napot a kastélyban. Gróf Tisza Lajos később bővítette és modernizálta az épületet, ekkor került a homlokzatra a család nemesi címere.

Viszonyuk azonban nem volt felhőtlen az egykori jobbágyokkal. 168 perirat bizonyítja, hogy a Tisza Lajosné, gróf Teleki Juliannával nyolc évig folytatott határrendezési perek eredményeként 1864-re 2389 katasztrális hold terület jutott a falusiak birtokába. Öt esztendő múlva Nagykovácsiban már több mint kétszáz ház emelkedett, a község lakossága pedig 1386 főre nőtt.  Ez a szám a századfordulóra majdnem megduplázódott.

Az itteni, „gyümölcsöző” telkek a városlakók figyelmét is felkeltették. Például Trautsch Ignác, a Magyar Királyi Opera tagja Thalhammer Márton szőlőjét, Kernstock József nyugalmazott rajztanító és Kernstock Magdolna magánzónő Weber Lipót földjét vette meg, míg Pribaum Mihályné Schuhmayer Anna, iskolaigazgató özvegye Hesz Mihályné Leyrer Éva földműves nejével kötött adásvételi szerződést. Zamecsnik György evangélikus vallású italbolti csapos a felvidékről települt Nagykovácsiba. A református egyház első születési anyakönyvi bejegyzése Mariska leányához tartozik, aki 1897. január 14-én született. De itt látta meg a napvilágot gróf Tisza István Jolán nevű lánya is 1916. szeptember 4-én.

A Tisza család a néhai miniszterelnök halála után tíz évvel a korábbi kertvárosok (a korabeli fogalmak szerint erdővárosok) mintájára felparcellázta a nagykovácsi határában fekvő tölgyesét. Az 1931-ben, Pesthidegkúton kiadott prospektus szerint „A telep nevét gróf Tisza Istvántól nyerte, mert az erdőség Tisza birtok volt és nagy hazánkfia volt az, aki először méltányolta a hely szépségeit. A Magyar Semmering nevet a Tisza István Kertváros egy rajongó lakója adta a telepnek, mikor első ízben pillantotta meg a festői erdőséget. Három évvel ezelőtt még erdőség volt a mai utcák helyén és ahol ma virágos kertek állanak, ott ezelőtt őzek és szarvasok tanyája volt. Ma a Tisza István Kertváros kulturhely, előkelő családok nyaraló- és lakóházaival, beláthatatlan fejlődési lehetőségekkel.”

A tudatosan tervezett település felosztása alkalmazkodott a természet közelségére vágyó polgárok igényeihez, akik város melletti villák építésével akartak kiszabadulni Budapestről. Az összesen 322 telek értékesítésével Terray Dezső hidegkúti és Keresztes Béla Damjanich utcai ügyvéd foglalkozott, ő a komoly szándékú vásárlókat a hathatósabb meggyőzés érdekében saját kocsiján vitte a helyszínre.

Az első tulajdonosok közt volt Kiss Jenőné, a Royal-Apollo főpénztárosa, Dr. Manzán Kálmán és felesége három-három telekkel, Szekrényi Lajos orvos, Gábriel Kálmánné gyógyszerészné, Dr. Kiss István O.F.B. bíró, Kápászy Margit magánzó, Haas Vilmos gyáros és Dr. Hetényi Imre rendőrkapitány-helyettes, aki nejével hét parcellát vett.

A Tisza István kertváros (elnevezését 1935. október 12-én engedélyezte a hatóság) szabályozási terve azonban kikötötte, hogy mindenki csak oly módon építkezhet a saját telkén, amely nem változtatja meg a telep kertvárosi jellegét, vagyis a lehető legkisebb mennyiségben határozták meg a kivágható fák számát. A folyamatosan gyarapodó tulajdonosi, illetve lakóközösség egyesületet alapított a telep legfontosabb munkáinak (víztorony létesítése, az áramellátás biztosítása) megoldására.

Nagykovácsi elöljárósága a kertvárost 1939-ben üdülőhellyé nyilvánította, nevét pedig Tiszaistvánliget-re változtatta. Lakói viszonylag csendesen élték meg a világháborút, de amikor a szovjet csapatok körülzárták a fővárost, az egyik villában döbbenetes eset történt: 1944. december 26-án Dr. Eischler Ernő evangélikus kórházi főorvos morfinnal megmérgezte 14 éves fiát, majd végzett magával is.

Az új hatalom 1949. október 8-án eltörölte Tiszaistvánliget nevét. A helybeliek úgy tudják, azért Ady Endrét szemelték ki névadónak, mert a polgári radikális költő közmondásosan is Tisza gróf ellenlábasa volt, így a választás kézenfekvőnek tűnt. Három hónap múlva Nagykovácsi kertvárosát Budapest második kerületéhez csatolták.

De nem csak a név, a lakosság is kicserélődött. Az évek során Adyliget egyre terebélyesedett, újabb utcasorok épültek. A kezdetben minden oldalról erdőség határolta vadregényes erdőváros mára teljesen összeolvadt a környező településekkel. Határa a Rézsű utca –Nagykovácsi út –Feketefej utca vonalon húzódik, ezen kívül a főváros közigazgatási határával esik egybe. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint lakossága 856 fő, ingatlanállománya pedig 321 lakóház és 52 lakatlan nyaraló.

Adyliget településmagja azonban megőrizte az egykori miliőt, a területét borító egykori tölgyerdő fáiból sok megmaradt a kertekben és az utcák mentén, meghatározva a városrész sajátos hangulatát.http://www.budaipolgar.hu/helytortenet/Adyliget.html

Verrasztó Gábor