Az egykori kiállítás poszter részlete
Hűvösvölgy- Nagykovácsi Indulnak a turisták A fotó: kiemelés az újságkivágásból
Az Öregiskola Közösségi Ház és Könyvtár helyismereti dokumentumtárából emelünk ki egy érdekes újságkivágást. Az eredeti újságcikk forrását, sajnos a dokumentum nem szerepelteti. Az újságcikk írója Kertész István. A cikkhez nagyon hasonló tartalommal jelent megy egy másik írás a szerzőtől a Pest Megyei Online Hírhatár oldalán 2016. november 26-án. Az online cikk itt olvasható.
Az újságkivágás a cikk felnagyított másolt kivitele egy kartonpapíron rögzítve, feltételezhetően egy kiállítás egykori tablójának részlete. Ahogyan az újságcikk forrását sajnos nem őrzi meg a dokumentum, a cikk gyűjtőjét igen. a régi autóbuszról szóló cikket Milerán Lajos gyűjtötte és adta közre a kiállításra.
Az egykori Kertész István újságcikk szövege:
A nagykovácsi autóbusz
1934-ben naponta csak kétszer fordult
Nagykovácsit már régen felfedezték a turisták, bár nagyon sokáig, mondjuk, úgy az 1950-es évek elejéig, nehezebb volt oda és a környező hegyekbe eljutni, mint a messzebb lévő Pilisbe.
Ez nem volt véletlen, hiszen vasút arrafelé nem vezetett, a hűvösvölgyi villamos meghosszabbítása is csak terv maradt. (A nagykovácsi szénkészlet kitermeléséhez egy iparvágányt gazdaságilag indokoltnak tartottak, és erre „szervezték volna rá” a villamosjáratot.) ezért a kies fekvésű község, amelyet szorgalmas népek laktak, és az azt körülölelő csodálatos hegyvidék csak hosszas és fáradságos gyaloglás után volt elérhető.
Meg is szenvedtek a húszas-harmincas évek turistái ezt a közlekedési nehézséget. A leggyakrabban a Hűvösvölgyből gyalog vágtak neki az útnak. Mire a legszebb részekre: a Zsíros-hegyre vagy a Nagyszénásra értek, igen elfáradtak. Mikor a szervezett turisták össze tudtak annyi pénzt gyűjteni, hogy menedékházat építsenek, már könnyebbé vált a helyzet. Szombat este felgyalogoltak (még nem volt szabad szombat), és aztán ott aludtak valamelyik házukban. Válogathattak, a község határában három-négy turistaház épült, alig néhány év alatt. A vasárnapot teljes egészében túrázással tölthették és így még messzebbre eljutottak, mint annak előtte.
Azért egy szép túra így is másfél napossá vált, ami előszervezést is igényelt. Bár szekereket korábban is lehetett bérelni, az igencsak körülményes és egyben költséges mulatság volt. Végre a Budapesti Autóbusz-közlekedési Részvénytársaság (BART) megindította a Hűvösvölgy – Nagykovácsi járatát. (A BART magánvállalkozásként jött létre 1927 decemberében.) A nagykovácsi országút állapota azonban olyan rossz volt, hogy előbb némileg fel kellett javítani.
1934-ben naponta még csak kétszer fordult a busz, és 80 fillér volt a menetdíj, ami egy 24 filléres villamos-átszállójegyhez képest kissé borsos árnak számított. Később hétköznap négy, vasárnap hat járat közlekedett, és ekkor már ez a vidék is jóval könnyebben felkereshetővé vált a turistáknak is. Ezt követően a háborús benzinkorlátozások éppen a vasárnapi közlekedés szüneteltetését eredményezték. De kinek volt kedve turistáskoskodni? Pedig 1940-ben már csak 60 fillért kértek a teljes útért.
A BART elkezdte számozni a járatait, a kétszázas számtartományt kapta meg, és a nagykovácsi busz ekkor lett a 203-as jelzésű.
A második világháború után a BART-ot államosították, és a MÁVAUT kapta meg üzemeltetésre – egyebek között – ezt az útvonalat is. Aztán a korábban itt-ott felbukkanó N betű lett a hivatalos vonaljelzés, amikor a Fővárosi Autóbusz üzem 1952-ben átvette a járatot. Ekkor még volt olyan, hogy az elfogadható reggeli menetsűrűség után délutánig alig indult busz, sőt kocsihiány miatt a MÁVAUT átmenetileg továbbra is besegített.
Azután megkapta a ma is használatos 63-as jelzést a nagykovácsi busz, és lényegében ma is ott közlekedik, ahol őse.
