A Kálvária és felújítása

A Kálvária-kápolnát Csereney plébános építette Szűz Mária 7 fájdalma tiszteletére. Csereney (Cserényi, egyes források így említik a nevét) József a tudós Fejér Györgyöt követte hivatalában, 39 évig szolgálta a község híveit 1808 és 1847 között. Nagykovácsi templomán is jelentős átalakításokat végeztetett. Ő jelölte ki az új temetőt, a régi, betelt, templom körüli temető helyett 1830-ban, a mai temető helyén. 1831-ben, a kolerajárvány idején fogadalmat tett a község arra, hogy kálváriát épít. 1832-ben kezdik a stációk építését.

A Kálvária-hegy stációi kis kőkápolnák voltak, a bádogra festett képek ábrázolták a Keresztút egyes jeleneteit, ezek az oszlopkápolnák fülkéiben helyezkedtek el. Az első stációt Csereney plébános úr emeltette, a többit a község parasztnemzetségei. A stációk a Temető úttól indultak fel a Zsíros-hegy irányába fel a Kápolna felé. A Keresztutat 1833-ban, június 6-án, Szentháromság vasárnapján szenteltették fel.

Érdekesség, hogy 1817-ben, a kánoni vizitáció idején, az elkészült jelentés alapján, a Kálvária-hegyen már sírkápolna állt. Ez a kisebb kápolna, a Sírkápolna, a keresztek alatt a Keresztút XIV. stációja (Jézust eltemetik) stációja lett. A régi Sírkápolnát tehát befoglalták a keresztút stációi közé, mint ahogyan az új kápolna is egy stáció szerepét töltötte be. A kápolnát Weber plébános 1850-ben renováltatta. (A különféle források egységesen nem pontosítják, hogy a régi Sírkápolnáról van szó, vagy az 1933-ban felszentelt nagy kápolnáról, amely a XIII. stáció (Jézust leveszik a keresztről, az anyja ölébe helyezik) volt. (A Greszl Ferenc-féle forrás szerinti számozás alapján, a Greszl Ferenc munkájából és szóbeli visszaemlékezésekből dolgozó Réthy Mária a XII. XIII. stációt felcserélve nevesíti.)

A Sírkápolna helyét Greszl Ferenc egyik említésében a három kőkereszt alá és a XIV. stáció alá teszi (80. p.), másik helyen a XIV. stációval azonosítja (82. p.)

A XII. stáció (Jézus meghal a kereszten) szerepét a három kőkereszt alkotta., ezeket 1834-re fejezték be. (Az egyik felújított, de a helyén eredetileg megmaradt kőkeresztben bevésve láthatjuk is az évszámot.)

„A Kálvária-kápolnánál minden év Húsvét hétfőjén ünnepi nagymisét tartottak és innen indul el a búcsújáró menet az Úrnapja előtti hétfőn, valamint a keresztúti körmenet a Virágvasárnap előtti szombaton is. Húsvét vasárnap hajnalán, még napkelte előtt, ide vonultak fel a község asszonyai, hogy az Evangélium jámbor asszonyainak példáját kövessék. A szeptember végi Aratási Hálaadás körmenete is itt ért végett.” – írja Greszl Ferenc plébános visszaemlékezésében.

A II. világháborúban, 1944. december 25-én, az oroszok bejövetelekor a kápolna már belövéseket kapott, a nyugati fala rongálódott. 1945. február 12-én, a Kitöréskor, amikor Nagykovácsi két tűz közé került, telitalálatot kapott. (A forrásokból nem követhető egyértelműen, hogy melyik kápolna kapott belövéseket, illetve teletalálatot.

A Piétát, (a Fájdalmak Anyjának fából metszett szobrát) Trendl László mentette meg, aki lecipelte a Plébániatemplomba, és a szobor a Nepomuki-oltáron kapott helyett.

A háború után valameddig még állt mindhárom kereszt, a kápolna oromfala és a stációk. Állott még a kis Sírkápolna is, mely kör alakú, a stációknál kissé nagyobb építmény volt, kúpos tetővel, fülkéjében képpel.

A baloldali kereszt, az oromfal, a stációk és a sírkápolna pusztulása, pusztítása az 50-es 60-as években történt.

A hetvenes években kialakított zártkerti parcellázás érintette a Kálvária területét, a stációk egy része és maga a Kálvária-kápolna és a keresztek is magánterületen, egy zártkertben álltak. A kápolna elkerülte a végső pusztulást, bár az állaga évről-évre romlott, egyrészt a rongálások, másrészt az időjárás viszontagságai miatt. Ma, amikor a Kápolna és a három kereszt újra épségben áll, nehéz belegondolni abba, hogy akár hétvégi faház is épülhetett volna a helyén. 2001-ben az érintett ingatlant az Önkormányzat nehezen és egy belterületi ingatlanért cserébe visszaszerezte, így elkezdődhetett a felújítás, a rekonstrukció tervezése.

A felújítás tervei hosszas egyeztetés után készültek el. 2009 lett a megvalósítás éve. 2009. augusztus 15-én Nagyboldogasszony napján, a Nagykovácsiból kitelepített és a búcsúra hazalátogató egykori és a jelenlegi nagykovácsiak együtt ünnepeltek, az akkor már újra álló, de még tető nélküli kápolna falai között, a már teljesen megújult, kipótolt 3 kereszt tövében.

A két megfeketedett kereszt és a hiányzó kereszt pótlása is nagy küzdelemmel, áldozatokkal jöhetett létre. A hiányzó keresztet a Süttői Travertin Kft szállította. Paulin Pál építész tervezte a kereszt alapkövét, amelyet Méhes György készített el. A meglévő keresztek vas összefogóit Paulin vezetésével Tarnóczi Ferenc készítette és építette be. 1934-ben jobbára minden technikai segítség nélkül emelték fel a hatalmas kereszteket két kezükkel és igavonó állatok segítségével. 2009-ben a jóval nagyobb technikai háttér ellenére is nagy teljesítmény volt a kereszt felállítása. Az alapkövet Jäger István, Mátyus Attila, Mátyus Csaba és Brukátsch István törökbálinti kőfaragómester állította fel. A kereszt magassága 3,75 méter, szélessége 1,6 méter, súlya 1,6 tonna.

A kápolna épülete Földes László és Golda János Ybl-díjas építészek és munkatársaik tervei alapján készült el. Érdekessége a kápolna falába beépített magyar találmány, a fényáteresztő betonból készült kereszt.

A hiányzó, harmadik kereszt pótlására a Német Nemzetiségi Önkormányzat vállalkozott a nagyközségi Önkormányzat támogatásával. A Kálvária kápolna felújításának költségeit a helyi katolikus közösség és az Önkormányzat állta. Az összegyűjtött adományok, a pályázati pénzek csak az önkormányzat jelentős támogatásával fedezték a költségeket, amelyeket a sok-sok anyagban, eszközben, kétkezi munkával nyújtott segítség egészített ki.

A munka igazi közösségi akció volt, a segítőket, adományozókat az egykori újságcikk részletesen közli.

Források:

Greszl Ferenc: Emlékeink. Nagykovácsi honismereti olvasókönyve. Pájer Árpád, 2005.

Szatmári Lajos: Nagykovácsi rövid története. Nagykovácsi, 1991.

http://nagykovacsiplebania.hu/kalvaria

Biró István filmje a Kálvária és a keresztek felújításáról: https://www.youtube.com/watch?v=A6kEAhnH8g8

http://hg.hu/cikkek/varos/7352-ujjaepul-a-nagykovacsi-kalvaria-kapolna

http://www.hellonagykovacsi.hu/hu/cikkek/latnivalok/43

Bencsik Mónika: Egy kápolna újjászületése, Önkormányzati Böngésző 2009. szeptember

Klein Ferenc: „Kereszt útunk” Önkormányzati Böngésző 2009. szeptember

http://mapire.eu/hu/map/hungary1941

 

Cikk megosztása
Kategória: 1700-1946, 1985- | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.