Görgei Artúr, Barabás Miklós litográfiája (wikipédia)
Kétszáz éve, 1818. január 30-án született Görgei (Görgey) Artúr honvédtábornok, hadügyminiszter, az 1848-49-es szabadságharc fővezére, a magyar hadtörténelem kiemelkedő alakja.
Görgei felajánlotta szolgálatait az első felelős magyar kormánynak. Nevének írásmódjában a nemesi származásra utaló y-t i-re változtatta, és aztán élete végéig így használta. 1848 júniusában századosi rangban belépett a szerveződő honvédseregbe, részt vett az önkéntes mozgó nemzetőrség megszervezésében, döntő szerepe volt abban, hogy Jellacic tartalék hadosztálya Ozoránál letette a fegyvert.
A tavaszi hadjáratban a honvédsereg Görgei haditerve alapján, részenként verte szét az ellenséget, áprilisban győzelemről győzelemre haladva felszabadította a Duna-Tisza közét és a Felvidéket, a komáromi csata után az Észak-Dunántúlt. Görgei seregeivel Bécs helyett Budát vette ostrom alá, és május 21-én sikerült is visszafoglalnia.
Ezen a ponton kapcsolódik az 1848-49-es forradalom és szabadságharc és Görgei története Nagykovácsiéval. Weber Ferenc plébános 1847-től már az egyházi krónikát (Historia Domust) is magyarul vezette. Ő jegyzi fel, 1848. őszén a falu 83 önkéntes nemzetőrt (gyalogos honvédet) küldött Kossuth seregébe.
Az egyház krónikása azt is megörökítette, hogy „ 1849. május 4-én kezdték ostromolni Buda várát. A fő hadiszállás itt Kovácsiban vala, a fő tábornok s vezér Görgey Arthur volt. Ekkor lövetett itt az uradalmi szérűskertben agyon Tek. Miskei Imre, több megyének táblabírája, Pest megyében hajdan tevékeny főbíró a Pilis járásban, most Császári királyi biztos, mint ilyen újoncozott Ausztria részére. A várat 16 napi ostrom után rohanással vették be.”
B. Szatmári Lajos Nagykovácsi rövid története című munkájában a vezérkari főhadiszállás elhelyezését a (Wattaiak) Telekiek által megépített, ma is álló klasszicista kastélyba, mai nevén: Tisza-kastélyba valószínűsíti.
A szabadságharc bukását azonban nem lehetett megakadályozni, a déli fősereg Temesvárnál döntő vereséget szenvedett, egy csatára való lőszere sem maradt. A kilátástalan helyzetben 1849. augusztus 11-én Kossuth lemondott kormányzói tisztségéről, és Görgeit (akit később a szabadságharc árulójának kiáltott ki) diktátori teljhatalommal ruházta fel. Görgei más lehetőséget nem látva – tisztikarának döntése alapján – két nappal később Világosnál, a szőllősi mezőn letette a fegyvert az oroszok előtt. Amikor ellovagolt katonái előtt, akik utoljára megéljenezték, vasidegei felmondták a szolgálatot, sírva borult lova nyakára. A cár személyes közbenjárására elkerülte a halálbüntetést, de száműzetésre ítélték. 1867-ben, a kiegyezés után térhetett csak haza, különböző munkákat vállalt, majd altábornagyi nyugdíjából élt visszavonultan Visegrádon.
Források:
MTI
Szatmári Lajos: Nagykovácsi rövid története, Nagykovácsi, 1991.
Szabolcsi József: Adalékok Nagykovácsi történetéhez. Budapest, 1960.
