A most közzétett képek az 1968-as Községi Krónikából származnak. 1968-ban a krónikát Papp Gábor és Szatmári Lajos jegyezte. 1968-ban új középülettel is gazdagodott községünk. Október 25-re készült el a termelőszövetkezet központi irodaháza. “Budapest felől jövet most már jobb kéz felől is kellemes látvány fogadja a faluba érkezőt. A termelőszövetkezet gazdasági épületei közül kiemelkedik az egyemeletes irodaház zöld ablakos, egyenesvonalú épülete. A központi fűtéssel, vízvezetékkel ellátott épületben 16 parkettás helyiség szolgálja a szépen fejlődő szocialista gazdaság vezetését. (…) Egy millió 100 ezer forintot tudtak rááldozni (…)” A téeszt 1968-ban Vörös Hajnal Tsz-nek hívták. Az 1960-as években a lakosság növekedése már elindult, 1949-ben 1904 fő lakta Nagykovácsit, 1960-ra a lélekszám 2412-re emelkedett. Ekkor a mezőgazdaságból élők aránya 16% volt már csak, szemben az 1949-es hatvan százalékos aránnyal.
A közeli Budapest munkaerő felvevő-képessége, a jobb kereseti lehetőségek ingázásra csábították már az akkori nagykovácsiakat is.
A téesznek a fotók tanulsága szerint is több melléküzemága volt. Sertéshízlalda, savanyítás, faipari üzemegység (ládagyár, cipősarok készítés), kőőrlő-kődaráló tevékenység, mozaiklap készítés, mészégetés is folyt a hagyományos mezőgazdasági tevékenység mellett.
Forrás:
Papp Gábor – Szatmári Lajos: Községi Krónika Nagykovácsi, 1968.
B. Szatmári Lajos: Nagykovácsi rövid története. Nagykovácsi, 1991.
