Budakeszin a Tájházban, a Múzeumok éjszakáján, a tájház belső falain megidézték az egykorvolt budakeszi polgárok emlékét. A kivetített fotókon életnagyságban szerepeltek a harmincas- negyvenes évek elején készített fotók alakjai. Elsőáldozási emlékek, ünneplőbe öltözött családok, fess tűzoltók, szép ifjúpárok, ünnepi családi fotók. A fotók id. de Ponte József üvegnegatívjairól kerültek a falra. Az üvegnegatívok egy budakeszi ház felújításakor kerültek elő a ház padlásáról. Pályázati forrásból digitalizált fotógyűjtemény, így már minden budakeszi emlékévé válhatott. A képeken szereplő személyek nagy többségéről az emlékezők sem tudják kik lehetnek, egy-két arcot azonban felismertek budakeszi mostani lakosai, akik a Múzeumok Éjszakáján a Tájházban gyűltek össze emlékezni.
Egyben biztosak lehetünk, a képek még 1946 előtt készültek, mert de Ponte József és családja kitelepítésre került, így 1946-ban elhagyta a falut, hátrahagyva a műterme üvegnegatívjait.
A de Ponték őse a legendák szerint Lotaringiából származik és 1686-ban, Buda ostromakor érkezett a törököt kiűző Ince pápa seregének katonájaként Magyarországra. Más történetek is keringenek, de ez a legenda tartja magát a leginkább. A név olasz, esetleg francia származásra is utalhat, de nyilvánvaló, hogy az idők folyamán elnémetesedett a család. Érdekességként megemlítendő, hogy Budakeszin más olasz nevű családok is éltek: a Nattok , a Schrottik és Pinellik, de az ő Budakeszire kerülésük körülményeire nincsenek adatok.
Az idősebb de Ponte a húszas-harmincas évek Budakeszi életének meghatározó alakja volt. Egyrészt műtermi képeivel és számtalan riport felvételével páratlan dokumentációt őrzött meg Budakeszi helytörténetének. Másrészről a település kultúréletének is aktív szereplője volt. Szerepelt a Passiójátékokban, a díszleteit is ő készítette. A Budakeszi Kultúregyesület titkári tisztségét is betöltötte. 1932-ben Budakeszi elesett hőseinek I. világháborús emlékművének avatásakor az ide látogató József főhercegtől megkapta az „udvari fényképész” címet.
A kitelepítésből sohasem tért vissza a városba, Budakeszire, amelynek korfestő képeit korát megelőző szociális érzékenységgel és művészi igénnyel készítette el. 1974-ben halt meg.
