Krónika kereső

Hősök napja Solymáron – archív felvételek

Szerző:

A cikket a Szépsolymár oldalról vettük át.

A cikk linkje.

 

“A tanulság a mai kor számára is egyértelmű”

Milbich Tamás

Nemrégiben Jablonkay Mária korábbi gyűjteményvezető a Pest megyei értéktárba javasolta azt az archív filmet, melyet 1943 májusában Solymáron rögzítettek és 2011-ben digitalizálva közkinccsé tettünk. A meglepően jó állapotban ránk maradt rövidfilmet – szakértők szerint – az akkori filmhíradó számára készíthették, amit aztán később az elkallódás, vagy a megsemmisítés elől rejtett el Winkhárd András operatőr és Klinger István helyi mozigépész. A felvétel megyei értékként való elismerését a Magyar Nemzeti Múzeum, a Hadtörténelmi Levéltár, és a MTA Lendület Trianon100 Kutatócsoportja is javasolta. Alább azt a méltató ajánlást közöljük, melyet a MNM munkatársa, Baják László történész-szakmuzeológus írt az archív anyaggal kapcsolatosan.

Ez a film egy ma már szinte nyomtalanul letűnt világot örökít meg lényegében az utolsó pillanatban…

“A Hősök napja országos ünnep volt, amely a háborúban, illetve elsősorban az I. világháborúban elesett katonák emlékét kívánta őrizni és minden év májusának utolsó vasárnapján tartották meg. A megemlékezés igénye már a háború alatt megjelent, de csak az 1924. évi XIV. törvény szabályozta a hősi halottak megünneplését. A világháború mindenre kiterjedő traumája, illetve súlyos veszteségek sajátos módon nemhogy gyengítették a nemzeti egységet, hanem inkább erősítették. Ugyanez vonatkozik a helyi, falusi, városi közösségekre is, amelyeket minden korábbinál jobban
összerántotta a közös szenvedés emléke.

Így volt ez a Buda környéki sváb faluban, Solymáron is, ahol már a törvény megszületésének évében felállították a falu hősi emlékművét, amelyre 64 háborús hősi halott nevét vésték fel. Ettől kezdve ez az emlékmű vált a hősök napja rendezvényeinek központi helyszínévé. 1943-ban, már az eszkalálódó új háború hatására készült el különleges kortörténeti dokumentumként egy a közelmúltban, szerencsés módon előkerült rövid filmfelvétel, amely így nem csak egy falu önreprezentációjának, hanem jelentős forrásértékű dokumentumnak is tekinthető.

A filmen még egy összetartó közösség emléke elevenedik meg. A háborús halottak emléke nemcsak a hozzátartozók, de az egész falu ügye.

​Nem hivatalos filmhíradó felvételről van szó, hanem vélhetően a falu elöljáróságának kérésére, a falu támogatásával egy a faluban élő hivatásos operatőr által elkészített dokumentumról. Ez a film egy ma már szinte nyomtalanul letűnt világot örökít meg lényegében az utolsó pillanatban, mielőtt az országon átvonuló front borzalmai, majd a németek kitelepítése és a lakosságcsere, végül a kommunista diktatúra mindent tönkre nem tett. A filmen még egy összetartó közösség emléke elevenedik meg. A háborús halottak emléke nemcsak a hozzátartozók, de az egész falu ügye. Az ünnepségen a falu egy emberként, ünneplő ruhában, ünnepi lélekkel vesz részt, a katolikus egyház, a helyi plébános, a választott elöljáróság vezetésével, a faluközösség különböző szintjeit alkotó kisközösségek, a családok, a különböző vallási és társadalmi szerveződések, a legényegylet, a Mária lányok, a leventék, a cserkészek, önkéntes tűzoltók, a háborús veteránok részvételével, stb.

A tanulság a mai kor számára is egyértelmű. Egy olyan nem túl nagy közösség, mint, pl. egy ilyen kb. 4000 tagot számláló faluközösség is csak kisközösségek mindent átszövő és együttműködő hálózataként működőképes. A jelenség nem volt egyedülálló, ám más falvak közösségi életéről inkább csak a szájhagyomány említései tesznek tanúságot. A filmfelvétel azonban nem csak ebben dokumentumértékű, hiszen pontosan megmutatja az ünnepség menetét, bemutatja, az egykori faluképet, a viseleteket és a sok premier plán felvétel segítségével magukat az embereket is.

Sajnálatos ugyanakkor, hogy a film hanganyaga nem maradt fenn, így nem tudjuk meg, legfeljebb sejthetjük, hogy miről beszéltek, pl. a szónokok. A jövendő helytörténet kutatás feladata lehet továbbá egyes, a filmben feltűnő szereplő azonosítása. Ez nyilván nem könnyű feladat, hiszen az ehhez felhasználható családi fotók többsége valószínűleg valahol a Németországi leszármazottaknál kallódik. A film, amely a vélhetően a restaurálási munkának köszönhetően is kiváló állapotban van. Rövidfilmként is figyelemre méltó. A beállításai, a nagytotáltól, a közelképekig, a jó vágásai és a snittjei Winkhardt András operatőri munkáját dicsérik. Különösen látványosak pl. a templomtoronyból felvett képek.

Egy olyan, ráadásul válságos történeti korból küld számunkra, mintegy időkapszulaként pozitív üzenetet, amelyről az elmúlt évtizedekben vajmi kevés jót lehetett hallani.

Összefoglalva, tehát a film nem csak helyi jelentőségi kortörténeti dokumentumnak fontos, de a mai ország, mai társadalma számára tanulságokat hordoz. Egy olyan, ráadásul válságos történeti korból küld számunkra, mintegy időkapszulaként pozitív üzenetet, amelyről az elmúlt évtizedekben vajmi kevés jót lehetett hallani. Egy etnikai értelemben sváb, ám a nemzeti tudat szempontjából mégis magyar közösség hagyományai, közösségi élete a mai emberek számára is követendő példaként szolgálhatnak. A film mai megbecsülése arra mutat, hogy az azóta teljesen megváltozott, kicserélődött, lakosságú a legnagyobb lélekszámú magyar faluvá növekedett település fogékony a múlt üzenetére, és remélhetően hasznosítani tudja majd a tanulságait.

Baják László

történész-szakmuzeológus

Rezi Kató Gábor

főigazgató-helyettes MNM”

Az archív felújított film itt érhető el.

„Vadonatúj régiségek”, érdekességek Nagykovácsiból, Nagykovácsiról. Érdekli a falu helyismerete, helytörténete? Akkor jó helyen jár, jó böngészést! Köszöntjük a Nagykovácsi Krónika oldalán.

Elérhetőség:

furulyaskatalin@nagykovacsi.hu

Itthon vagy! – Nagykovácsi

5 éves a Pékdomb!