Krónika kereső

Szent Borbála ünnepe Nagykovácsiban 2019-ben

Szerző:

2019-ben első alkalommal ünnepeltünk a Borbála-napot az új, szeptemberben felavatott Bányász Emlékműnél. Az Emlékmű a Száva utca és Kolozsvár tér találkozásában található, a híd mellett, a hegy alatt, ahol nagyon sok bányász család lakott.

Az Emlékmű Fáskerti István munkája, süttői mészkőből készült. A Szent Borbálát ábrázoló bronz dombormű szintén Fáskerti István szobrászművész alkotása.  A felirata tartalmazza az összes, eddig ismert, nagykovácsi bányász nevét, akik a bánya áldozatai lettek munkájuk során.

Az ünnepség mécsesgyújtással kezdődött, az áldozatok előtt fejet hajtva.  Leszármazottak, bányászfeleségek, családtagok gyújtottak mécseseket az ünnepélyre, megemlékezésre megjelent községi vezetőkkel, a bányász múlt elkötelezett ápolóival, hagyományőrzőkkel.

A megemlékezés Dr. Horn János ünnepi beszédével folytatódott, amit már az Öregiskola kistermében hallgattunk meg.  Dr. Horn János gyémántdiplomás olajmérnök, okleveles gazdasági mérnök, szakközgazda, Eötvös Lóránd-díjas, BDSZ elnöki főtanácsadó előadásában Szent Borbáláról, a bányászok védőszentjéről tartott előadást.

Előadását alább közöljük.

Dr. Horn János
gyémántdiplomás olajmérnök, okleveles gazdasági mérnök, okleveles szakközgazda, Eötvös Loránd-díjas,
a BDSZ elnöki főtanácsadója ünnepi beszéde

 

SZENT BORBÁLA NAPI ÜNNEPSÉG

Nagykovácsi
2019. december 4.


Jó szerencsét!

 

Tisztelettel köszöntöm a Szent Borbála napi ünnepi emlékülésen polgármester asszonyt, a nagykovácsi bányászokat, bányászfeleségeket, Nagykovácsi polgárait és a meghívott vendégeket.

  Az első szó a „ KÖSZÖNET „. Köszönöm a meghívást, számomra nagy megtiszteltetést jelent.

A bányászat csodálatosan szép hagyomány tárházában kiemelt a Bányásznap amit szeptemberben ünnepeltünk meg és a Borbála-nap, aki a bányászok, kohászok, tüzérek,építészek, ágyú- és harangöntők védőszentje, a  tizennégy segítőszent egyike, a hirtelen halállal járó veszélyes szakmákat végzők védőszentje.

A szeptemberi Bányásznapon a társadalom köszönti az aktív és nyugdíjas bányászokat, köszönve munkájukat,

a december 4-ei Borbála napon a bányászok imában kérik Szent Borbálát, hogy segítse őket életvitelük további javításában.

 Szent Borbála neve a pogány jelentésű Barbarus név nőnemű változata. Ennek azért van jelentősége, mivel történetének kulcsmotívuma, hogy a legendákban Dioscurusnak nevezett apja pogány volt.

A gazdag bányászattörténelmi tradíciónkat, gyökereit kötelességünk ápolnunk és átvinni a jövőbe. Sajnos most a bányászatot, ezt a sok évszázados hazai sikerágazatot az elmúlt évtizedekben jórészt visszaszorulás jellemezte, de biztos vagyok abban, hogy abba a jövőbe, ahol az energia, különösen pedig az energiafüggetlenség egyre inkább felértékelődik, ahol reményeink szerint új távlatok nyílhatnak meg a megújult, korszerű alapokra helyezett bányászati ágazatnak és a megerődösödött magyar gazdaság szerkezetében fontos, meghatározó szerepe lesz.

 A Szent Borbála kultusz legrégebbi megnyilvánulásait a 11. századból, Hollandiából és Belgiumból ismerjük. Nyugatról terjedt és Németországon, Franciaországon Ausztrián és Csehszlovákián át.

Számos népszokás is fűződik Barbarához.

  • ha egy cseresznye faágat a szobába visznek és december 4-én vázába és vízbe teszik az karácsonyra kivirágzik. Ez a szokás nemcsak Jessze (Dávid apja) kivirágzott vesszejére emlékeztet, hanem Borbálán keresztül arra is, hogy a mi szívünkben is kivirágzik a szeretet, ha Krisztus benne él,
  • ha december 4-én egy ágat vágtak le egy gyümölcsfáról és bent vízbe tették és ha a faág karácsonyig kivirágzott az eladósorban lévő lány közeli férjhezmenetelre számíthatott,
  • tisztelői nem halnak meg gyónás és a betegek kenete felvétele nélkül.

Hazánkban a Borbála napi ünnepség december 4-én a délelőtt központi ünnepséggel kezdődik, ahol a kormány nevében hangzik el ünnepi beszéd és kitüntetések átadása, majd szinte minden bányász városban, községben délután templomban kerül megtartásra a Borbála napi ünnepség, ahol a római katolikus szertartáson, az oltár szolgálatot a bányász és kohász szaktársak látják el és olvassák az alkalomhoz illő könyörgéseket.

A Szent Borbála mítosz felelevenítéskor legendákra támaszkodhatunk:

Az egyik legenda szerint Borbála rendkívüli szépségű és éleseszű, fiatal leány volt, akit gazdag, görög származású pogány apja gyermekkora óta még a széltől is óvta (Barbara (Barbarus) az a barbár szó nőnemű alakja.) A leányt nem vonzották a világi javak, de élénken érdeklődött a szentek élete és a keresztény tanítások iránt és nagyon szerette a szegény bányászgyerekeket. Mindig kiment hozzájuk, nézte, hogy hogyan játszanak. Ez nem tetszett apjának. A gyerekek a hegyben – játszásból – egy vágatott készítettek, és Barbara segített nekik. Egyszer csak egy fényes követ találtak. Mondta az apjának, hogy milyen szép köveket találtak, akkor az kiment oda, de nem ismerte fel a kőszenet. Hívott egy szakembert, aki azt mondta: Te gazdag ember vagy, ott sok szén van. Akkor sok munkást vett föl és megindult a bányászat.

Barbara minden nap kiment és nézte, hogy hogyan dolgoznak. Egy ünnepnap amikor senki nem volt a bányában, lement és hallotta, hogy recseg – ropog az ácsolat. Kijött és figyelmeztette apját a veszélyre. Ezért apja dühös lett és megparancsolta a bányászoknak, hogy menjenek le a bányába dolgozni. Barbara azonban értesítette a bányászokat a közelgő veszedelemről, azok hallgattak rá és valóban a bánya beomlott. A bányászok boldogok voltak, az apja azonban nem. Újra bányát vágatott és folytatták a bányászatot.

Barbara apja nagyon fösvény volt, nem akarta rendesen fizetni a bányászokat. Barbarát egy nála fösvényebb emberhez akarta férjhez adni. Barbara a bányába menekült, apja utána ment kővel agyon akarta dobni, de Barbara ismerte a bányát és elszökött előle. Soha nem ment férjhez, amikor meghalt a bányászok mondták a fiataloknak, hogy az Ő emlékére imádkozzanak, mert Ő megmentette a bányászokat.

Így élt szinte Európa szerte a Borbála legenda, mert az emberek hitték, hogy Ő fedezi fel sokszor magát a bányát, a lelőhelyeket és ezzel sok embernek ad munkalehetőségeket. Mindig jelzi a veszélyt, lent a bányában ismeri a menekülési útvonalakat és ott van segítő szándékkal a végső órán is. Így él, mint megmentő, égi jelenség ez a szép nő a férfiak veszedelmes munkahelyén.

 Egy másik legenda arról szól, hogy Borbála – Barbara egy pogány apának nagyon szép leánya volt. Az apa amikor kereskedelmi útra ment, leányát egy nagyon szépen kialakított toronyba zárta. Nem engedett hozzá senkit, csak a II. század nagy hittudós alexandriai pogány Origene-t és, hogy ne féljen társnőnek Juliannát. Egy ilyen távollétet ragadott meg Borbála arra, hogy miután régen vágyott a kereszténység után, felvételét kérte az Egyház közösségébe. A Szentháromságba vetett hite jeleként a torony falába, amelyen eddig csak két ablak volt, vágatott egy harmadikat is. Az atyja hazatérve látta, hogy leánya elhagyta ősi hitét. Emiatt azonnal meg akarta ölni, be Borbálának sikerült megszöknie miután a torony fala és a sziklák megnyíltak előtte és egy hegyre jutott, ahol pásztorok legeltették nyájaikat.  Apja azonban üldözésére indult és elfogta miután az első pásztor, akivel apja találkozott, nem árulta el Borbálát, de a második igen, akinek a jutalma az lett, hogy az Isten bárányait azonnal ganajtúró bogarakká, egyes legendák szerint sáskává változtatta. A városbíró Martinianus kínzásokra, fővesztésre ítélte, de Krisztus mindig megvédte. Ezután történt a legszörnyűbb, atyja aki korábban esztelen féltékenységgel óvta leányát, most maga ragadta meg a kardot és fejezte le Borbálát. Amikor azonban hazafelé ment, villám sújtotta őt és nem maradt belőle más csak egy maréknyi hamu. Egy Velarianus nevű ember gondoskodott arról, hogy Borbála és a vele együtt lefejezett Julianna teste méltó temetésben részesüljön. A sírnál pedig hamarosan megkezdődtek a csodák. Többfele tisztelnek Borbála ereklyét, így Velence, Konstantinápoly, Róma és Ó-Kairó is büszkélkedik azzal, hogy ereklyét őriz a vértanú szűztől, de több kisebb város is.

Borbála vértanúságának időpontjául a legendák különböző változatai más-más időpontokat jelölnek meg: Maximinus Thrax római birodalom császára (235 – 238), Maximianus római birodalom császára (286-305 majd 306 -308 és végül halála évében (310. július) vagy Maximinus Daia római birodalom császára (308 -313) uralkodását. Lakóhelyéül Antiochiát (a mai Törökország és Szíria határvidékén), Héliopoliszt (nagyváros Egyiptomban nem messze a Nílus deltája D-i csücskében) mondják, vértanúsága helyéül egyes források Nikomédiát (mostani neve: Ízmit, a Márvány tenger legkeletibb részén, az Ízmit-öböl partján fekszik), mások Toszkánát (Észak – Olaszország közigazgatási régiója), sőt van olyan is amelyik Rómát jelöli meg.

S a bányászok – akik védőszentje védett a hirtelen halál, a sebesülés, a villámcsapás és tűzvész ellen – fohásza a leszállás előtt általában ez volt:

„Óh Szent Borbála! Hozzád fordulunk
mindazok, kik a mélyébe leereszkedünk.                                                                           Oltalmazz meg minket minden szerencsétlenségtől és bajtól.
Könyörögj érettünk és légy erős pártfogónk,
mindörökké. ” Ámen.

 

Szent Borbála-ima

Szent Borbála, nemes menyasszony

testemet, lelkemet Tenéked ajánlom,

mind életemben, mind halálomban.

Légy segítségemre a végső szükségben,

légy segítségemre utolsó napomon,

hogy felvehessem a legnagyobb szentséget,

hogy az Úr előtt oly kedves lehessek,

hogy kegyelmedben veszítsem életem.

Istenem, ha lelkem testemet elhagyja,

kezed azt magadhoz szorítsa.

A pokol kínjától óvja azt meg,

s vezesse lelkemet az örök életbe. Ámen.

 

Ezt az imádságot mondták el a nagykovácsi bányászok mielőtt lementek a bányába.

Forrás: Greszl Ferenc: Emlékeink. Nagykovácsi honismereti olvasókönyv

A középkori városok puskaporos tornyát Szent Borbáráról nevezték el, hogy a szent segítsen megóvni a veszélyes anyagokat a felrobbanásról.

Ének, ima, mese, monda, kép szobor szól róla. Templomokat, lakótelepeket neveztek el Borbáláról, zászlaja alatt vonultak fel Belgiumban, Svájcban, Hollandiában, Franciaországban, Csehországban, ez volt a bányásznap. Az OMBKE tagság adományából 2017-ben a Gellérthegyi sziklakápolnában Szent Borbála szobrot avattunk fel. Több bányavárosban/községben is már avattak Borbála szobrot.

A korábbi több évszázados Borbála napi ünnepség megtartását hazánkban 1945 után nem engedélyezték, de az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 1989-ben kezdeményezte az ünnep megtartását a budapesti Városmajori Jézus Szíve Plébániatemplomban – ezen már kohászok is részt vettek – majd a következő években a Nagyboldogasszony – (Mátyás) – templomban, majd Esztergomban /a folytatás Budapesten a Gellérthegyi Sziklatemplomban/nemzeti szentély/ és vidéki városok, községek templomaiban./

Vajon miért újították fel ezt a patinás bányász hagyományt? Mert egyetlen mai mesterség sem nyomja rá olyan mértékben ősi jegyeit a vele foglakozókra, mint a bányászat.  1992-ban az akkori ipari miniszter, dr. Latorcai János a mai Országgyűlés alelnöke megalapította a Szent Borbála emlékérmet, amit minden évben – először 1993-ban – a központi ünnepségen adnak át. 15 bányász-és 4 kohász kapja meg az emlékérmet.

A Borbála napi kitüntetést a „3/2014(I.31) NFM rendelet a nemzeti fejlesztési miniszter által adományozható elismerésről” is szabályozza, melynek lényege, hogy az adományozást kezdeményezhetik a szakmai reprezentatív munkaadói és munkavállalói érdek-képviseleti szervezetei, valamint a bányász – kohász hagyományt őrző szakmai egyesület együttesen. Az ünnepségekről a BDSZ lapja, a Bányamunkás már évtizedek óta részletesen beszámol. Itt szeretném elmondani, hogy már korábban megküldöm a szakszervezetünk lapját, a Bányamunkást mind polgármester asszonynak, mind a könyvtárnak Most megrendeltem a Lapot a Nagykovácsiban élő négy korábbi bányásznak, hogy még mindig élő kapcsolatban legyenek a bányászattal.

Sajnos az élet nemcsak ünnepnapokról szól és ez különösen igaz ma a bányászatra. Ma már csak kevesen tudják, de történelmi tény, hogy hazánkban közel ezer éven át a bányászat és kohászat a nemzetgazdaság egyik legfontosabb, legjelentősebb ágazata volt. A Kárpát – medence évszázadokon keresztül az európai nemesfémtermelés élvonalába tartozott. Már a XIII. században a kontinensen termelt arany öthatodát, az ezüst egynegyedét a mi országunk adta. Az 1770-es években az állami bevétel 30%-a felvidéki és erdélyi bányászatból, kohászatból származott. A XIX. században felerősödött a kőszén-bányászati és vasérc-bányászati tevékenység. Sajnos a Trianon után a bányakerületek vesztesége 80 százalékos volt

A bányászatra ma is igaz HÉRAKLEITOSZ (Kr.e 535 -475) filozófus azon gondolata, hogy „EGYETLEN ÁLLANDÓ A VÁLTOZÁS MAGA”.

A szénhidrogén (kőolaj és földgáz) bányászatban kedvező jelek kezdenek mutatkozni, hiszen a 2013 óta hét koncessziós forduló zárult le, aminek eredményeként 35 szénhidrogénre és 4 geotermikus energiára irányuló kutatás – termelés jogot ítéltek oda.  Ennek eredménye már ez évben is jelentkezik, a kitermelt kőolaj 35 százaléka, a kinyert földgáz 10 százaléka származott a koncessziós területekről, amely az idei évben 10 milliárd forinti bányajáradékot jelentett a költségvetésnek.

Sikeresek a nem fémes ásványi nyersanyagokat (pl: homok, kavics, kő) termelő társaságok hiszen a vasút-, út-, lakásépítések igénye mind nagyobb bányászati terméket igényelnek E területen is folyamatosan jelennek meg újabb pályázatok kiírására., legutoljára 2019. október 24-én

A hazai fekete-, és barna kőszénbányászat megszűnt, egyedül a Mátrai Erőmű Zrt két lignitbányájában folyik termelés, ahol idén 50 évvel ezelőtt kezdődött meg a termelés (2018-ban Visontán 3,5 millió tonna, Bükkábrányban 4,5 millió tonna termelésére került sor). A színes fémérc termelés megszűnt.

De most is van mire emlékezzünk és van mit ünnepelnünk, van azonban, ami változatlan maradt: a mélybe leszálló bányászt mindig a bizonytalanság fogadta. Ez sokszor a nyersanyag fellelésének a kiszámíthatatlanságát jelentette, máskor viszont Szent Borbála oltalmában és segítségégében bízva magának a létnek is esendőségével is szembe kell nézni. Talán ennek a fokozott egymásra utaltságnak is köszönhető, hogy a bányászok nemcsak a föld méhében, hanem a munka végeztével szabad idejükben is képesek voltak összefogni, önsegélyező egyleteket létrehozni, közösségeikben ügyeltek nemcsak a kultúra -, a hagyományok -, a sport  ápolására.

A szolidaritás és a hagyományok még mindig szerencsére élnek, annak ellenére, hogy hazánkban a legtöbb helyen – itt Nagykovácsiban pont 50 éve – már fel kellett hagyni a bányászattal. Külön köszönet, hogy 2019-ben itt Nagykovácsiban bányásznapi ünnepség keretében egy csodálatosan szép emlékművet avattunk. Ezért ismételt köszönet polgármester asszonynak és a támogató önkormányzati képviselőknek.

Itt ragadom meg az alkalmat, hogy gratuláljak a 2019. október 13-ai önkormányzati választáson ismételten megválasztott polgármester asszonynak és az önkormányzati képviselőknek, ami biztosíthatja, hogy a korábban megkezdett kiváló munka folytatódhat és az én olvasatomban azt is, hogy a bányász hagyományok a jövőben is kiemelt helyen fognak szerepelni.

Amikor megköszönöm megtisztelő figyelmüket zárszóként még szeretném elmondani, hogy egy részletesebb anyaggal készültem a mai emlékülésre, de tiszteletben tartok egy kezelhető, előzetesen egyeztetett időkeretet, ezért a komplett anyagot meg fogom küldeni e-mail-en mind polgármester asszonynak mind a Nagykovácsi Krónika főszerkesztőjének, de kérésre természetesen bárkinek. Bízom abban, hogy ez is – mint a korábbi bányásznapi beszédek – meg fog jelenni a Nagykovácsi Krónikában.

Kívánok a jelenlévőknek, a nagyközség minden lakójának és családtagjainak a továbbiakban is sok sikert, eredményt, jó egészséget és mindezekhez az 1894-ben Selmecbányán elfogadott bányászköszöntéssel

Jó szerencsét!

Köszönöm, hogy meghallgattak. ISTEN ÁLDJA MEG NAGYKOVÁCSI NAGYKÖZSÉGET !

 

A nagykovácsi ünnepségen el nem hangzott részletek,  a központi megemlékezéseken történtek összefoglalását tartalmazó Dr. Horn János által jegyzett kiegészítések:

“A 2018. évi központi Borbála napi ünnepség a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat budapesti Stefánia úti dísztermében került sor 200 meghívott jelenlétében, ahol az ünnepi beszédet
Dr. Palkovics László az MTA r. tagja, innovációs és technológiai miniszter tartotta és kitüntetéseket adott át. Ünnepi beszéde : 

Tisztelt Bányászok! Kohászok! Kedves vendégek!

Örömömre szolgál, hogy ma együtt ünnepelhetek a magyar bányász és kohásztársadalommal, s egyúttal módomban áll átnyújtani a szakma kiválóságainak járó szakmai elismeréseket.

A bányászat az újkori ipari forradalmakban komoly fejlődést alapozott meg, az iparágakban számos olyan technológia jelent meg, amit a későbbiekben máshol is széles körben alkalmazhattak. Magyarország II. Világháború után kezdődött iparosodásában meghatározó szerepet játszottak a bányászok és a kohászok. Az elmúlt évtizedekben a gyorsan változó körülmények miatt, az ágazat, mintha átértékelődött volna és valamelyest visszaszorult. Súlyos félreértésben van azonban az, aki úgy véli, hogy a 4. ipari forradalomban nem lenne helye és feladata a bányászoknak. Hagyományaira joggal büszke, értékeire, tudására, tapasztalataira ma is szükség van.

A világ szédületes ütemben alakul át, a leginkább élen járó, leginnovatívabb technológiák is igénylik a visszatérést a gyökerekhez. Erre jó példával szolgál az elektromos mobilitás, az elektromos autózás, melynek robbanásszerű elterjedését minden elemzői várakozás jelzi előre, inkább éveken, mint évtizedeken belül. A legnagyobb kihívást e téren nem az jelenti, hogyan tervezzük meg, milyen informatikai megoldásokkal irányítjuk az önvezető autókat, a legkomolyabb kérdés, hogy rendelkezésre áll e megfelelő mennyiségű anyag, (pl. réz, ritka földfémek), a járművek motorjai és akkumulátorai gyártásához. A bányászati nyersanyagok iránti igény tehát várhatóan még tovább nő, ezért érdemes, ezért kell a meglévő tapasztalatot, tudást, előtérbe helyezni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A magyar gazdaság általános állapota jó, a pozíciói javulnak, növekedési pályán van. Magyarország, nemcsak korábbi önmagához képest, hanem régiós, sőt európai összevetésben is jobban teljesít. A bruttó nemzeti össztermék növekedése, a legutóbbi adat szerint, elérte az öt százalékot. Hazánkban, ma, négy és félmillióan, 2010-hez képest nyolcszáznyolcezer fővel dolgoznak többen, az ipari teljesítmény és a kiskereskedelmi forgalom folyamatosan és tartósan bővül. A munkahely-teremtés, az adócsökkentések, a családtámogatások kormánya fő feladatának tekinti a magyar emberek életminőségének a javítását. Az elért eredmények megőrzésén túl, arra törekszünk, hogy Magyarország, 2030-ra, Európa első öt országa közé kerüljön ahol a legjobb élni, a legjobb lakni és ahol a legjobb dolgozni.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium a gyarapodó és válságálló hazai gazdaság alapfeltételeként kezeli a magyar tulajdonú vállalkozások megerősítését, s a hozzáadott értékük növelését. Elhatározott szándékunk, hogy ezt a kor kihívásaira érdemben reagáló intézkedésekkel segítsük elő. Itt tudom megemlíteni pl. a kutatás-fejlesztés, az innováció, ennek nyomán új, exportképes, saját termékek kifejlesztésének az ösztönzésével járó feladatainkat, a szakképzés korszerűsítését, a felnőttképzést, az élethosszig tartó tanulás gyakorlatának a kiterjesztését, a mérnöki, az informatikusi, és a természettudományos végzettséggel rendelkező fiatal szakemberek számának a növelését.

A magyar gazdaság és ipar dinamikus növekedése egyértelmű pozitív hozadékkal jár a bányász és a kohásztársadalom számára is. A kapcsolódó iparágakban, a már említett járműgyártás mellett, különösen az építőiparban egyre több bányászati nyersanyag van, s lesz is szükség. Az ipari teljesítmény bővülése további fejlődésre nyit lehetőséget a hazai kohászatban is. A járműipari igények fokozódásával együtt jár a vas- öntészet termékeinek növekedése is. A kormány ezért hosszú távon számít az ágazati vállalkozások és szakemberek munkájára, a szakmai munkakultúra, tudás, tapasztalatok hasznosítására.

Ez azt jelenti, hogy az idén nyáron kormányzati döntés született az Energetikai ásványvagyon-hasznosítási készletgazdálkodási cselekvési terv, s az ahhoz kapcsolódó intézkedések elfogadására. A cselekvési tervhez kötődő feladatok végrehajtása új módszerek kidolgozását, innovatív megoldások tesztelését és alkalmazását kívánta meg. A tervezett intézkedések eredményeként új utak nyílhatnak meg a hazai energetikai nyersanyag gazdálkodás területén, megvalósításukkal megfelelő módon képesek leszünk kezelni a XXI. század bányászati, földtudományi, környezeti és gazdasági kihívásait.

A hazai ásványvagyonon alapuló gazdasági, kutatás-fejlesztési, és innovációs tevékenység növelése, feltételeinek a javítása érdekében vizsgálni érdemes, többek között, az alapkutatásra fordítható források növelését, a bányavállalkozók közterheinek a mérséklését, a bányajáradék számításának az egyszerűsítését, illetve a geotermikus beruházások kezdeti, magas földtani kockázata pénzügyi kezelésének a lehetőségeit.

 

    Hölgyeim és uraim!

A Magyar Bányászati és Földtani Szolgálattal, így Önökkel közösen, áttekintjük az alacsony széndioxid kibocsátású tisztaszén technológiák alkalmazásának lehetőségeit, kialakítjuk és fejlesztjük az energetikai ásványi nyersanyagkészletek egységes földtani információs rendszerét. Az akár a korábban bezárt bányák újrahasznosítását is lehetővé tévő megoldások megtalálását, s ezt egy új fórum, az idén októberben megalakult Energetikai Innovációs Tanács is fogja segíteni. A tiszta, fenntartható és okos energiatámogatással létrejött testület munkacsoportjaiban olyan magas hozzáadott értékű, innovatív és exportképes üzleti és technológiai megoldásokat keresünk, amelyek egyaránt hozzájárulhatnak az energiaszektor átalakításához, így a gazdaság növekedéséhez.

A magyar kreativitásra, innovációs potenciálban rejlő lehetőségekre, technológiai és tudásbázisra alapozott, többszörös haszonnal járó előrelépések lehetőségeit keressük az okos technológiák alkalmazásában, a megújuló energiahordozók hasznosításában, s az energiahatékonyság javításában is.

A hazai bányászat és kohászat azonban nem csak a tiszteletre méltó múltban, s a mindig bizonytalan jövőben járult, s járulhat hozzá a magyar gazdaság fejlődéséhez, illetve teljesítményeihez.

2018-ban, korábban már öt új bányászati koncessziós szerződést kötöttünk meg. Az idén kiírt tenderre benyújtott eredményes pályázata alapján öt szénhidrogénes területre köthetnek koncessziós szerződést az idei nyertes pályázók. Az O&GD Central Kft. három (Békéscsaba, Körösladány és Tiszafüred), míg a MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt. két területen (Dráva és Szegedi-medence délkelet) nyert jogosultságot szénhidrogén kutatására, feltárására és kitermelésére. Az előzőleg megkötött huszonkilenc szerződés alapján a bányavállalkozások összesen ötvenötmilliárd forint értékű hazai beruházást valósítottak meg. További negyvenmilliárd forint értékben nyílott lehetőség további beruházások elvégzésére. A befizetett koncessziós díjak összesen 13 milliárd forintnyi bevételt jelentenek a központi költségvetésben. A hazai energiahordozó készletek legnagyobb mértékű, költséghatékony, és környezetkímélő hasznosítása hozzájárul az energiaimport mérsékléséhez, s ezzel egyben az energiafüggőség csökkentéséhez, valamint az ellátásbiztonság növeléséhez. E kedvező folyamatban egyre nagyobb szerepet töltenek be a koncessziós területek, amelyekről a Magyarországon kitermelt kőolaj huszonkét százaléka, a földgáz tizenkét százaléka származott, 2018 harmadik negyedévében. A továbbiakban tervezett újabb pályázati lehetőségek, s az azokon alapuló beruházások új hazai munkahelyeket, új beszállítói láncot teremtenek, javítják az egykori ipar, s bányavidékek gazdasági és szociális helyzetét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves vendégek!

A magyar társadalom és gazdaság nem nélkülözheti a nemzeti szinten is elismert tudásbázissal, kompetenciákkal rendelkező magyar bányász, kohász és földtudós társadalmi munkájának a hozzájárulását. E példamutató teljesítményt nyújtó szakemberek, a szakmai tradíciók, a közös értékek megóvását úgy képviselhetik jól, ha mindannyiunknak erőt, biztos hátteret adó állandóságot adnak, ha késznek és képesnek bizonyulnak a kor követelményei diktálta megújulásra is. A kormány, s a szaktárca törekszik arra, hogy az ehhez szükséges összes keretfeltételt az iparágak nemes hagyományaihoz, s biztató kilátásait méltó módon biztosítsa.

További munkájukhoz, pályafutásukhoz minden kedves megjelentnek sok

sikert, megbecsülést és jó szerencsét kívánok.

 

A 2019. évi központi ünnepségre a mai napon délelőtt, szintén a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat Stefánia úti dísztermében került sor 200 meghívott jelenlétében.

Az emlékülés a Himnusz eléneklésével kezdődött majd rendhagyó módon videofelvétellel indult.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 16. napján, 2019 december 3-án hangzott el Latorcai János képviselő, az Országgyűlés alelnöke „Szent Borbála nap alkalmából” címmel elmondott beszéde, majd a kormány nevében Schanda Tamás államtitkár válasza.

A videofelvétel szó szerint:

Az Országgyűlés őszi ülésszakának

  1. ülésnapja

Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Latorcai János képviselő úr, az Országgyűlés alelnöke, KDNP-képviselőcsoport: „Szent Borbála nap alkalmából” címmel.

Alelnök úr, öné a szó.

  1. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Urak! Államtitkár Urak! Egy nappal a Borbála-nap, a bányászok és a kohászok védőszentjének ünnepe előtt, a holnapi bányásznap alkalmából engedjék meg, hogy innen, az ország házából is köszöntsem e nagy múltú szakma még aktív és már visszavonult képviselőit, valamint mindazokat, akik őrzik és ápolják e nemes hivatás hagyományait.

Ez a szakma egykoron naggyá és gazdaggá tette hazánkat nemcsak anyagi, hanem szellemi értelemben is, hiszen az 1735-ben Selmecbányán alapított Bergschule, a Bányászati Akadémia alapvetően határozta meg a következő évszázadok műszaki felsőoktatását, és mind a mai napig érezhető hatással van arra. Példaként említem a Miskolci Egyetemet, ahol úgy képeznek korszerű természettudományos, műszaki, közgazdasági és menedzsmentismeretekkel rendelkező, a bányászati tevékenységben, valamint a természeti veszélyek és környezeti problémák elhárításában jártas mérnököket, hogy közben a selmeci hagyományokat messzemenően ápolják, azt megőrzik.

Hazánkban a bányászat a kezdetektől együtt járt egy sajátos szakmai kultúra kialakításával, mely végül a társadalom szélesebb rétegeihez is eljutott. A speciális bányászöltözékek, énekek, zenei darabok vagy éppen a bányászok által készített, egyedülálló iparművészeti alkotások egyaránt egy élni és megmaradni akaró közösség képét tartják és tárják a szemünk elé.

A múlt dicsősége sajnos ma már többnyire csak emlék. A trianoni békediktátummal elveszítettük legértékesebb bányáinkat, a megmaradtak többsége pedig a piacgazdasági viszonyok között fenntarthatatlanná vált. Ennek ellenére a hazai ipar reorganizációja, a bányák és az erőművek integrációja során biztosak voltunk itt az Országgyűlésben is valamennyien abban, hogy a bányászatra az új tulajdoni, technikai és technológiai feltételek között is szükség lesz. Ennek szimbolikus jele az 1993-ban megalapított Szent Borbála-érem kitüntetés.

A feltevés, miszerint a bányászat nem veszti el létjogosultságát a XXI. században, helytállónak bizonyult, még akkor is, ha manapság, a digitális gazdaság korszakának kezdetén sokakat már nem a szén és az ércek, hanem sokkal inkább az adatok és a kriptovaluták bányászata érdekli jobban. Látnunk kell azonban, hogy az emberiség egyre növekvő energiaigénye nemcsak alternatív és megújuló energiaforrások szélesebb körű hasznosításához vezet, hanem sokszor a bányászat fellendüléséhez is. Példaként említhetem a tenger alatti drónok vagy a röntgensugaras új feltáró eljárások vagy a 3D-s képalkotó technika ötvözésének alkalmazását a földtani kutatásokban, új technológiák elterjesztését az olaj- és földgázkitermelés területén, aminek következtében olyan területeken is érdemes lesz a kitermelést újraindítani, ahol az elmúlt évtizedekben már leállt a munka.

A hazai bányászat sorsa ezzel összefüggésben azért is kulcsfontosságú, mert a jövőben az energia ‑ különösen pedig az energiafüggetlenség ‑ egyre inkább felértékelődik, miközben egyre fontosabbá válik a karbonmentesség. E téren a kormány szándéka szerint 2030-ra ‑ ahogy államtitkár úrtól már hallottuk ‑ az áramtermelésünknek már több mint 90 százaléka szén-dioxid-mentes lehet, így Magyarország teljesíti majd az Unió előtt vállalt kötelezettségeit.

A hazai szén eddigi felhasználásának módja és szerepe az előzőek szerint is láthatóan változik majd.

De ez nem vezethet oda, hogy energiaimport-függőségünk tovább növekedjen. Ezért is remélem, hogy ennek a nagy múltú szakmának lesz jövője itt, Magyarországon, hazánkban is. Ebben bízva és ennek hitet adva kívánok a holnapi ünnepi nap alkalmával bányászköszöntéssel: jó szerencsét! Köszönöm a figyelmet.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Schanda Tamás államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. Öné a szó, államtitkár úr.

SCHANDA TAMÁS JÁNOS, innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm, hogy a magyar történelem egy olyan szeletére irányította a figyelmet, amely ezer éven keresztül meghatározó szereppel bírt, és szerves része volt hazánk erősödésében.

A magyar bányászat jelentőségét egész Európában ismerték és elismerték. A bányavárosok és – települések méltó rangot vívtak ki maguknak, a Felvidéktől Komlóig, Tatabányától Kárpátaljáig virágzott a magyar bányászat. Ez a szektor alkotta csaknem ezer éven át a legjelentősebb magyar nagyipart. Belőle nőttek ki a meghatározó ipari területek, mint a vegyipar és a gépipar. A bányászat nyújtott keretet a különböző tudományágak fejlődéséhez a kémiától a méréstanig, és nagy hatással volt a műszaki felsőoktatás fejlődésére is, ezáltal a természettudományos ismeretszerzés erősítésére, ha például ‑ ahogy ön is említette ‑ a közel 300 éves Selmeci Akadémia megalakulására gondolunk, a miskolci és a soproni egyetemek jogelődjére. Az a hagyományrendszer, amelyet az akadémisták létrehoztak, ma is élő és virágzik; egy lenyűgözően színes és példás módja a szakmai összetartozás erősítésének, amely sok évvel a diploma megszerzése után is elkíséri a volt hallgatókat.

Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt években sokat tettünk annak érdekében, hogy a nagy múltú iparág hagyományait megőrizzük, és a szektorban dolgozók számára a lehető legjobb jövőképet alakítsuk ki. 2018-ban jelent meg az energetikai ásványvagyon hasznosítási és készletgazdálkodási cselekvési tervről szóló kormányhatározat, amely a hazai készletek költséghatékony és környezetkímélő hasznosításával az importfüggőség csökkentését tűzte ki célul.

Az intézkedéseknek köszönhetően új hazai projektek, munkahelyek és beszállítói láncok jöttek létre. 2013 óta hét koncessziós forduló zárult le, aminek eredményeként 35 szénhidrogénre és 4 geotermikus energiára irányuló kutatás-termelési jogot ítéltek oda. A nyertes pályázók mindösszesen 64 milliárd forint hazai beruházás elvégzésére és további 40 milliárd forint opcionális kutatási munkaprogram kivitelezésére tettek vállalást. A megújuló koncessziós rendszernek már kézzelfogható eredményei is vannak, hiszen a termeléscsökkenés az elmúlt években megállt, sőt az utóbbi két évben növekedni kezdett. Az idei évben a kitermelt kőolaj 35 százaléka és a kinyert földgáz 10 százaléka származott a koncessziós területekről, amely csak az idei évben 10 milliárd forintnyi bányajáradék-bevételt jelentett a költségvetésnek.

Tisztelt Képviselő Úr! A kutatás-fejlesztés és az innováció előmozdítása érdekében az Innovációs és Technológiai Minisztérium a szakma képviselőivel karöltve létrehozta az Energetikai Innovációs Tanácsot, amely hét munkacsoportban dolgozik a hazai energetikai innovációs lehetőségek feltérképezésén és az innovációs megoldások használatát ösztönző szabályozási környezet kialakításán. Munkánk eredményeként 2013 óta a homok- és kavicstermelés növekedése meghaladta a 40 százalékot, a kitermelt kőolaj mennyisége 29 százalékkal, a földgázé pedig 10 százalékkal emelkedett, a geotermikus energia hasznosítása pedig négy év alatt 35 százalékkal bővült.

Tisztelt Képviselő Úr! Dolgozunk a távolabbi jövőn is, mely munkának alapja az új nemzeti energiastratégia lesz, amelynek kialakítása jól halad. Legfőbb célunk az energiapolitika és klímapolitika közötti összhang megteremtése, hogy az energiát tisztává, okossá és megfizethetővé tegyük. Szeretnénk a hazai energiaszektor kereteit, célkitűzéseit úgy aktualizálni, hogy fenntartható, működőképes, az állami vagyonpolitika érdekeit szem előtt tartó, ugyanakkor uniós joggal összhangban álló anyag szülessen.

Kiemelt stratégiai célunk a megújuló energiaforrások hasznosításának ösztönzése. Magyarország földtani adottságai kiemelkedően jók geotermikus energia tekintetében, amely versenyképes alternatíva lesz más energiaforrásokhoz képest. Ezt a potenciált ki kell használnunk.

Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! A bányászat tisztességes és becsületes munka, a magyar bányászok pedig határozott emberek, keményen helytállnak, és rendíthetetlenül kitartanak értékeik mellett. A bányászok értékelvűségére, szakmai tudására és tapasztalatára ma is szükség van. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár úr válaszát.

Az ünnepségen ezt követően Kádár Andrea Beatrix az Innovációs és Technológiai Minisztérium energetikáért felelős helyettes államtitkára tartott ünnepi beszédet, majd kitüntetések átadására került sor. Az  emlékülést köszöntötte  Szakál Tamás a Magyar Bányászati Szövetség -, és Dr. Hatala Pál az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Szövetség elnöke. Az ünnepségen közreműködött Mészáros János Elek operaénekes, aki a Csillag születik negyedik szériájának műsor győztese volt és St. Martin szaxofon – és pánsíp zenész, előadóművész. “

„Vadonatúj régiségek”, érdekességek Nagykovácsiból, Nagykovácsiról. Érdekli a falu helyismerete, helytörténete? Akkor jó helyen jár, jó böngészést! Köszöntjük a Nagykovácsi Krónika oldalán.

Elérhetőség:

furulyaskatalin@nagykovacsi.hu

Nagykovácsi Krónika 1968. május 1.

Itthon vagy! – Nagykovácsi

5 éves a Pékdomb!