2020-ban az október hatodikai megemlékezést csak a főtéren, az 1948-49-es Emlékkőnél tartottuk meg. Az iskolások ünnepi műsora az Öregiskolában ez évben, a járányveszély miatt elmaradt.
A főtéren ez alkalommal a Tanband játszott, a Kormorán együttestől a Harangok dalát adták elő.
A koszorúzás előtt Kiszelné Mohos Katalin polgármester asszony emlékező gondolatait hallgatták meg a jelenlévők:
„Az aradi Golgotára
Ráragyog a nap sugára,
Oda hull az őszi rózsa,
Hulló levél búcsucsókja;
Bánat sír a száraz ágon,
Ott alussza csendes álmát
Az aradi tizenhárom.”
Megrendítő a névsor, megrendítő a menet, a szomorú küldöttség, amely a magyarok ügyében nagy dolgot vállalt, amikor másként már nem ment, a fegyverek ereje már nem segített, a túlerő mindent elsöpört, akkor a jó Isten elé vitték az Üzenetet.
A magyarok üzenetét, a nemzet, a haza üzenetét.
Utolsó óráik, utolsó leveleik, utolsó szavaik mindannyiunk emlékezetébe bevésődött, elevenen kell éljen.
Van, hogy fel kell adnunk harcainkat. Van, hogy be kell látni, győzött a túlerő. Van, hogy eltiporják szemünk előtt, amiért készek vagyunk mindenre.
Egyet nem tehetünk, hogy feladjuk elveinket, ügyeinket és álmainkat. Ez a rettenetes aradi Golgota üzenete: haláloddal, legyőzötten is példát adhatsz. Példát az emberi tartásra, példát a nem múló család- és hazaszeretetre, a romlásban is erős hitre.
A halálbemenők ezt hagyták ránk, és ez kemény lecke! Nem írták felül álláspontjukat, nem módosították terveiket, tudták szomorú kötelességüket, sorsukat és vállalták azt. Tudva, hogy sorsuk, tragédiájuk nemzeti példává nemesedik, utánuk következő nemzedékek sorát tanítva.
Emlékezzünk rájuk, közös megemlékezésünk állítson méltó emléket aradi hőseinknek!
„Az aradi Golgotára
Ráragyog a nap sugára,
Oda hull az őszi rózsa,
Hulló levél búcsucsókja;
Bánat sír a száraz ágon,
Ott alussza csendes álmát
Az aradi tizenhárom.”
