Idén is vasárnapra esik május 16. Ma, 95 évvel ezelőtt turista házat nyitottak fenn a hegyen, a Nagy-Szénáson.
„1926. május 16-án, egy vasárnapi napon avatta fel a Munkás Testedző Egyesület menedékházát a Nagy-Szénás hegyen. Az 1908-ban létrejött MTE életének egyik helyszíne a Nagy-Szénás, de hasonlóan fontos volt a gödi Fészek is. Olyan helyszínek, ahol nagyszámú szervezett munkás megfordult, Szociáldemokraták és a Kommunisták Magyarországi Pártja tagjai, vagy párthoz nem tartozó munkásfiatalok, turisták. „Nyáron Gödön, télen a hegyen!”
Az alkalmas helyszínt szinte véletlenül találták meg. A budai hegyekben túráztak, Pilisszentiván és Nagykovácsi között, a Nagyszénáson. 1923. március 15-én történt ez, még rendkívül magas hó volt, mintegy 80 centiméteres. Ekkor merült fel az ötlet, csináljanak itt egy kunyhót. Közel is van ez a hely, jó is, szép is, így indult el a mozgalom az MTE berkein belül. Az építkezéshez sok segítséget adott az Általános Fogyasztási Szövetkezet, a Szociáldemokrata Párt, a szakszervezetek, Szabó Imre szociáldemokrata képviselő. Éveken át folytak a munkatúrák, húzódott az építkezés, mint a harmonika. A Nagy-Szánás alján lévő gémeskútig tudták elvinni az építőanyagot, onnan vállon, kézben hordták fel a gerendákat, deszkákat. Kaptak káposztás-, olajoshordókat, ezeket hordták tele vállrúdon hordott vizes vedrekkel, a gyengébbek tejeskannákkal hordták fel a vizet. Az építőanyag pelyvával összetaposott agyag és kőpor volt. Ezt mindenki taposta bakancsban, gumicsizmában, mezítláb, aki így taposta, annak vérzett is a lába. Először egy 6×4-es termet építettek, a padlást hálószobának rendezték be. 1923-ban kezdték, 1926-ban fejezték be. Az 1929-30-as években bővítették, 1936-ban 18 női, 30 férfi hálóhely volt, a veranda 100 személyt fogadhatott.
A munkásturizmusra kezdettől fogva befolyást gyakorolt a SZDP és a kommunista párt. A hegyek és erdők közé kevésbé ért el a városban veszélyesebb rendőrség keze. Bár az ellenőrzés folyamatos volt, az illegális találkozók és az agitálás is. Tizennégy éves kortól hetven éves korig fordultak meg a hegyen az elvtársak, a legimpozánsabb ünnepély a december 31-i éjféli tűzgyújtás volt. „A Nagy-Szénás tetején olyan bengáli tüzet élesztettünk, hogy Nagykevélyig ellátszott és ott halkan el mertük énekelni az Internacionálét. (…) A Zsíros-hegyen a menedékház a sasoké volt és csendőrpihenő , de igazából kocsma volt, a mi menházukban semmiféle szesz, de még dohányozni sem volt szabad, szigorú fegyelem és rend volt, mert mi proletárok voltunk.”
Az ideológiai munka, az előadások, szemináriumok jól megfértek a túra-, sport-, síélettel. 1938-ban itt rendezték a II. világháború előtti utolsó munkás síbajnokságot. A munkás fiatalok számára a szabadidő józan, hasznos eltöltését kívánták bemutatni, egészséges környezetet, jó levegőt kínálva az egészségtelen körülmények között eltöltött, testet őrlő munka után.
A sport mellett a kulturális kínálatot a zene, a mandolin zenekar, az énekkar jelentette.
1949-ben az épületet államosították, és a Turistaházakat Kezelő Vállalat (TKV) vette kezelésébe, amivel meg is pecsételődött a sorsa, ettől fogva ugyanis felújításokra, fejlesztésekre nem került sor, leszámítva azt, hogy az 1957-es adatok szerint 35 férőhellyel rendelkező épület falán 1959. május 24-én emléktáblát avattak, megörökítendő a munkásmozgalmi múltat. A TKV jogutódja, a Turista Ellátó Vállalat (TEV) 1975-ös megszűnését követően a ház teljesen gazdátlanná vált, nem akadt, akinek szándéka és anyagi lehetősége is lett volna az egyre inkább omladozó falak megmentésére. Néhány értékesebbnek tartott „relikviát” a turista szervezetek Gödre menekítettek át, a biztos elkallódás vagy megsemmisülés elől, de magának a háznak a pusztulását már nem volt, aki megállítsa.
A Másfélmillió lépés Magyarországon című honismereti televíziós sorozat forgatásakor, 1979. szeptember 9-én itt is elhaladt a filmkészítő stáb, akkor az épület még állt; sőt a felvételek szerint a falak jó állapotúak voltak, a tető pedig javítható lett volna, leginkább csak a nyílászárók szorultak pótlásra. Néhány hónappal később azonban – valószínűleg nem függetlenül a filmben elhangzott kritikáktól – a budapesti pártbizottság – arra hivatkozva, hogy a hely „kétes egyének találkozóhelye” –, munkásőrökkel elbontatta. Amíg le nem rombolták a házat, kéktúra-bélyegzőhely is volt itt.
1982 óta, Bajnok Béla pilisvörösvári szobrászművész munkája, egy emlékfal és egy 1986-ban állított emlékkő, valamint néhány megmaradt alapfal jelöli az egykori turistaház helyét. 2016. május 21-én a Pilisszentiváni Sportegyesület szervezésében újabb emléktáblát állítottak a helyszínen, az említett emlékkő alsó részén, a turistaház megnyitásának 90. évfordulója alkalmából.
A szentivániak meghívására nagykovácsi civil szervezetek azóta részt vesznek a „születésnapi” koszorúzáson, hegyi találkozón. „
Részletek a Sej, haj Rozi, vasárnap kirándulunk című kiállítás anyagából.
Benjamin László
MTE induló
(részlet)
Várnak rád a magas hegyek s
a hűvös mély folyók.
Testvér , teérted küzdenek
a munkás sportolók.
Testvér, hová mégy? Jól vigyázz,
csapdába csal e csúnya kor.
Testben, lélekben leigáz
a mérgezett szó és a bor.
Pincék penésze elcsigáz,
szívedre szállt a szürke por,
és dől a gáz és dől a ház
és lep a láz és eltipor.
Várnak rád a magas hegyek s
a hűvös mély folyók.
Testvér , teérted küzdenek
a munkás sportolók.
(1939)
A következő két You-Tube link két Tárgy-esethez visz, melyek témája a Nagy-szénási turistaház.
