Nagykovácsi Díszpolgára
Dr. Perczel András
a Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, kémikus diplomát, majd doktori fokozatot szerzett az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetemen. Később Bostonban, Torontóban, majd Oxfordban szélesítette szintetikus szerves kémiai, molekulamodellező ismereteit. Hazatérése után az ELTE Szerves Kémiai Tanszékére került, ahol egyetemi tanár, majd 2007-ben a tanszék vezetője lett. 2016-ban az Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották. Az egyetem Szerkezeti Kémia és Biológia Laboratóriumának, valamint az MTA és az ELTE közös Fehérjemodellező Kutatócsoportjának vezetője. Zemplén-, Bolyai- és idén március 15-e óta Széchenyi-díjas kémikus, aki a fehérjekémia és a szerkezeti biológia területén elért – nemzetközileg is kiemelkedő eredményei –, valamint iskolateremtő kutatói-oktatói munkája elismeréseként kapta a díjat.
Amellett, hogy több pozícióban is képviseli szakmáját, itthon és külföldön is sokat publikál. Erről így nyilatkozott a helyi önkormányzati lap, a Tájoló hasábjain: „A pozíció kevésbé fontos számomra, magamat elsősorban kutató oktatónak gondolom. Nagyon szeretek kutatni, töprengeni kihívásokon és megérteni, alkalmasint megoldani problémákat, de az oktatás is igazi szerelem a számomra. Ami motivál az a természet molekuláris szintjének megismerése, megértése és ennek a tudásnak az átadása. A piaristákhoz jártam gimnáziumba, ahol remek tanáraim voltak, akik megtanítottak tanulni, rácsodálkozni a természetre és gondolkodni. Tőlük sajátítottam el azt a szemléletet is, hogy mindenkiben megtaláljam az értékeket, azt, ami elvezet a fejlődéshez. Miattuk is azt érzem, hogy fontos, szinte kötelezettségem a tanítás!”
Hétköznapi nyelvre lefordítva, mit is köszönhetünk a kémia tudományának? Annak ellenére, hogy évszázadokkal ezelőtt is foglalkoztak alkímiával, fűnek-fának titkaival, az anyag szerkezetének megismerésére, csak mintegy három generáció óta képes igazán az emberiség. Gondoljuk végig azt, hogy mekkora utat is tettünk meg a pestisjárványok vagy a spanyolnátha óta. Akkor csak a szerencsén múlt az, hogy ki élte túl a pandémiát, ma alig egy év alatt van már több hathatós ellenszerünk. A kémia, virológia és más társtudományok világméretű összefogásának köszönhetően napjainkban hamar lett gyógyszer és vakcina, olyan, amellyel küzdeni lehet a kór ellen!
Perczel András jelenleg a makromolekulák, ezen belül is a fehérjék térszerkezetének kutatójaként végez alapkutatásokat. Kémikusként hozzájárulhat például a kettes típusú cukorbetegség molekuláris hátterének megértéséhez, az Alzheimer-kór gyógyításához.
Dr. Perczel András 25 éve él feleségével, Perczel-Forintos Dórával és Kristóf, Júlia és György gyermekeivel Nagykovácsiban. Fiai orvosként, leánya pszichológus, művészettörténészként kezdtek önálló életet. Baráti beszélgetései alkalmával elragadtatással szól Nagykovácsiról, a természet közelségéről, a helyi templomi közösségről, az itteni kedves és barátságos emberekről, a kávézók, kisboltok és vendéglők békebeli idilljéről.
Köszönjük Dr. Perczel Andrásnak, hogy munkája és a neki adományozott, Magyarország legmagasabb tudományos elismerésének köszönhetően növekszik településünk hírneve és az itt élők szellemi nagyságára alapozott vonzereje.
Gratulálunk és további sikeres éveket kívánunk mind munkája terén, mind magénéletében.
Nagykovácsiért Emlékérmet kaptak:
Pálné Szabó Ildikó,
a Nagykovácsi Alapfokú Művészeti Iskola Iskolatitkára, immár 12 esztendeje.
Nélküle nem lenne ez az iskola az, ami. Szakmai, emberi hozzáállása, alázata a munkájához, egyedülálló. Ő kezeli a személyes adatokat, nagyon precíz, megbízható munkaerő. Segíti a Vezetőség munkáját, a kezük alá dolgozik. Fejben tartja a határidőket, minden hibát észrevesz.
Kedves egyénisége mindenkit megragad, nem lehet nem szeretni. A Művészeti Iskola vezetése szerint Ildi egy kincs.
Ő az, aki mindennek ismeri a helyét az irodában is, az életben is. Pontosan tudja, hol kell keresni a szerződéseket, okiratokat, elfelejtett kellékeket, hangszereket. Nem veszik el a naplók, bizonyítványok, ügyiratok útvesztőjében sem. Nem beszél feleslegesen, mindig jókor, okosan fogalmaz. Jól látja az összefüggéseket, a legbonyolultabb ügyekkel is boldogul. Memóriájára is bizton hagyatkozhatnak, sok évvel ezelőtti információkra is pontosan emlékszik.
Gondoskodása, támogató jelenléte nem csak a családjára terjed ki, hanem bárki fordulhat hozzá tanácsért. Minden témában otthonosan mozog, még a gyógynövények ismeretében is jeleskedik.
A történésekre való globális rálátása, érdeklődő intellektusa kiemeli Őt a hétköznapi szerepkörből. Szeretetteljes, segítőkész egyénisége, naprakész informáltsága mindenkit lenyűgöz, legyen az szülő, tanár, vagy éppen iskolai ellenőr. Egyszerre száz dolgot csinál jól, azonnal reagál a kihívásokra. Előző munkahelyén, a Pénzügyminisztériumban szerzett titkárnői tapasztalatai sokat segítenek, hogy az Intézmény ügymenete zökkenőmentes legyen.
Feladatainak sokszínűségét élvezi, nagy felelősségtudattal rendelkezik. Ildi a nagybetűs Iskolatitkár. Elköteleződése a nagykovácsi gyermekek művészeti oktatásának támogatására, példaértékű. Munkáját hivatástudat, pontosság, elmélyültség jellemzi. Nagykovácsi büszke lehet Pálné Szabó Ildikó munkájára!
Álljon itt néhány sor arról, Ő hogyan látja tevékenységét a NAMI- ban.
„Abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy nap, mint nap látom miként tárul fel a gyerekek előtt egy kapu, amely egy különleges országba vezet, ahová kevesen juthatnak el, s főleg kevesen válnak polgáraivá.
Elképesztő látni, milyen apró kövekből és végtelen türelmes munkával építik fel, óráról órára házaikat ebben az országban. Elképesztő mennyi szorgalom és tudás kell egy zenemű megszólalásához. Elképesztő, mennyi koncentráció és alaposság kell ahhoz, hogy egy alkotás megszülessen. Elképesztő, hogy mennyi elszántság és erő kell ahhoz, hogy egy mozdulat kecses vagy sodró lendületű legyen. Elképesztő, hogy a színész önmagát mily gondosan kell megismerje, megzabolázza, hogy fontos gondolatok hírvivője lehessen. Az a gyermek, aki a Művészetek országában felépíti a házát, örökös állampolgára marad, s ez az ország kimeríthetetlen energiák forrásaként többé teszi őt ebben a világban.
Csodálom kollégáimat, mert a gyerekekéhez hasonló szorgalommal kísérgetik ki-be őket Művészet ország kapuján, és segítenek nekik a legszebb köveket megtalálni, akár a legapróbbat is.
Nekem örömet okoz, hogy segíthetem a munkájukat, a háttér biztosításával, az iskola titkárságán, avagy az országhatáron innen intézem a vízumokat.”
Pálné Szabó Ildikó munkája, szakmai morálja, hite abban, amit csinál, méltóvá teszi Őt a Nagykovácsiért Emlékérem elnyerésére.
Somogyi Emese
Somogyi Emesét sokan ismerthetik a településen, hiszen közel 20 éve él férjével és három gyermekével Nagykovácsiban. Szobrászművész, művészettanár, a Budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium tanára, a helyi katolikus közösség aktív tagja. 11 éve vállal szerepet a Nagykovácsi Katolikus Karitász tevékenységében, 2016 óta ő a csoport világi vezetője.
Mindenki, aki egy kicsit is belelát a község közösségi életébe, pontosan tudja, ennél mennyivel többet vállal Emese. Az egyházi közösség lelkes tagja, korábban a Regnum Marianum egyik csoportjának menedzsere is volt. Szervezi az egyházi eseményeket – juniális, farsang, ünnepek – gondoskodik arról, hogy a fiatalokat is bevonják a katolikus hitéletbe.
A helyi Karitász vezetőjeként alapelve: úgy adni, hogy nem várni viszonzást. Évek óta szervezik a tavaszi és őszi ruhagyűjtést, a tartós élelmiszerek gyűjtését és kiosztását, az idősekkel, elesettekkel való törődést. Ő és 19 másik lelkes önkéntes odafigyel másokra, segítséget nyújt a rászorulóknak. A fiatalokat itt is bevonják a munkába, hiszen több középiskolával is együttműködnek, így a közösségi szolgálat a Karitászban végzett munkával is teljesíthető.
A csoport vezetőjeként összefogja a tevékenységüket, kapcsolatot tart Kemenes Gábor atyával és az egyházmegye Karitász központjával, ahonnan a helyi Karitász lelki, szellemi és anyagi támogatást is kap egy-egy tanfolyam, lelkigyakorlat vagy juttatás formájában.
Itt az ideje, hogy megköszönjük eddigi munkáját, és ezzel a díjjal további lendületet adjunk tevékenységéhez a pandémiát követő nehéz helyzetben is.
Megköszönjük, hogy ő és csapata odafigyel, gondoskodik, szervez, ünnepel, látogat, és segít minden olyan emberen, aki rászorul, aki egyedül maradt, aki számít rájuk.
Kitüntetéséhez gratulálunk, köszönjük áldozatos munkáját!
Wambach Krisztina,
a Nagykovácsi Alapfokú Művészeti Iskola zongoratanára
Wambach Krisztina tanárnő szinte a kezdetektől részt vesz a Nagykovácsi Alapfokú Művészeti Iskola életében. Nemcsak mint zongoratanár és korrepetítor nélkülözhetetlen az iskola számára, hanem a Nagykovácsi Zenei Alapítvány kurátoraként is sokat tesz a nagykovácsi gyerekek művészeti oktatásáért.
Wambach Krisztinát neves budapesti zeneiskolából csábították Nagykovácsiba 24 évvel ezelőtt, és Ő azóta is rendületlen hittel, odaadással végzi munkáját, űzi hivatását településünkön. Tanítja, terelgeti a nagykovácsi gyerekeket, igyekszik őket már a tanulás kezdetétől fogva nyitottá, fogékonnyá tenni az igényesen megformált zenei hang szépségére. Kreativitására, egyedi képzelőerejére jellemzően kamaracsoportokat hozott létre, ahol növendékei átélhetik a zenei „teremtés” örömét is.
Fontos számára tanszaka igazi közösséggé formálása, ahol kicsik és nagyok egymást elfogadva, támogatva élhetik meg a közös zenélés élményét. Az elmúlt években számtalan, több művészeti ággal összekapcsolt produkciót hozott létre, melyek során bábok, díszletek, koreográfiák, előadott jelenetek készültek a 4, 6, 8, esetenként akár 12 kezes átirataihoz.
A zongoratanításon keresztül igazi hivatásának érzi, hogy növendékei személyiségfejlődésében is segíthessen. Vidám alaptermészetéből adódóan könnyen megtalálja a közös hangot növendékeivel. Végtelen türelemmel és empátiával feloldja az esetlegesen bennük rejlő görcsöket, szorongásokat, a legzárkózottabb kisdiák is kinyílik, megnyílik a jókedvű, oldott légkörű zongora órák hatására.
Különlegesen érzékeny pedagógiai képességére utal, hogy vak, autista gyermeket, aki alig fogad el közelében bárkit is, olyan magas színvonalon tanított meg zongorázni, hogy kollégái meghatódva, mély elismeréssel adózva tekintettek rá.
Minden túlzás nélkül elmondható, hogy Krisztináért rajonganak növendékei. Szakmai tapasztalata, munkája iránti alázata, a tanításban elért eredményei, művészi vénája méltán nagyrabecsülést és elismerést vált ki kollégái körében is.
Nincs olyan rendezvény Nagykovácsiban, ahol Ő vagy növendékei ne szerepelnének akár az Általános Iskola, Öregiskola, önkormányzati vagy civil rendezvényre gondolunk. Fújjon szél, essen eső, cimbalmot, vagy zongorát kell szállítani, Rá mindig lehet számítani! A Művészeti Iskola nagyszabású rendezvényeinek motorja, fő mozgatórugója.
Wambach Krisztina kiváló pedagógus, sziklaszilárd támasza a Nagykovácsi Művészti Iskolának. Olyan ősi bölcsesség árad belőle, amit mindenki megérez, aki a közelébe kerül. Igazgatójuk, Gáspár Kornélia szavaival: „Krisztina olyan barát, kolléga, pedagógus, akire méltán büszkék vagyunk, és büszke lehet rá Nagykovácsi is! Munkássága méltóvá teszi Őt a Nagykovácsiért Emlékérem kitüntetésre.”
Szívből gratulálunk a kitüntetéséhez, további sikereket kívánunk a zene, a zeneiskola és a magánélet terén egyaránt.