„Az Országgyűlés 2013-ban nyilvánította január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjává, arra emlékezve, hogy 1946-ban ezen a napon hagyta el Magyarországot az elüldözött német nemzetiségűeket szállító első vonatszerelvény. Az Országgyűlés határozatában hangsúlyozta, hogy tisztelettel adózik mindazok emléke előtt, akiket a második világháború után a kollektív bűnösség igaztalan vádja és elve alapján üldöztek és hurcoltak el.”
Emléktábla Solymáron a vasútállomás falán, a 70. évfordulóra avatták fel.
Így ezen a téli napon is emlékezünk a „kitelepítésre”, az idén nyolcvan éve történt borzalmakra. A januári vagonírozás a budaörsieket sújtotta, a mieink májusban kerültek sorra, Nagykovácsiból ekkor indultak el a szekerek a solymári vasútállomásra. Ezért a helyi megemlékezések májusban vannak. Májusban, amikor talán a legszebb a falu, minden virágban, az erdő zsenge zöldben, a hársfák illatoznak, szomorú kötelességünk megemlékezni, mi történt egykor ebben a faluban.
Nagykovácsiban a környező településekhez mérten is nagyon nagy arányú volt a kitelepítésre ítéltek száma, néhányan kaptak csak mentességet. A falu a megengedett méretű, szánalmas batyuba zárva, szekerekve rakva indult neki az ismeretlennek, a régi haza felé, amelyet a vagonokba bekényszerített nyolcvan évvel ezelőtti nagykovácsiak már nem ismerhettek. Őseik közel 250 éve érkeztek az új hazába, ide nagykovácsiba, megélhetést, boldogulást remélve.
Minden meglett, a falu megépült, templom óvta a települést, a földek szántva, vetve, az erdők gondozva. A hatalom máshogy döntött, mindent hátrahagyva menni kellett. Hátrahagyva házat, hazát, testvért, a kedvenc utcákat, a kert virágait, a szeretett állatokat, a környék ismert gyógynövényeit, az itthoni hegyeket, az Ördög-árok állandó csobogását.
A vagonokba zárva eltűnt egy kultúra, eltűnt egy nehezen csiszolt, páratlanul értékes, itt helyben érvényes tudás és vitte a vagon a fájó szívekben a szülőföld szeretetének sajgó érzését. És, ahogy a visszaemlékezésekből tudjuk, megérkezni sem volt könnyű…az új hazába.
„A svábokat kitelepítik, mint tavaly a zsidókat. Marhacsorda módjára hajtják el őket, száz- és százezer embert. A kollektív büntetés mint nemzetközi gyakorlat a legaljasabb elv, amivel ez a század megajándékozta önmagát. Tegnap a zsidók, ma a svábok, holnap a polgárság, aztán a laposfülűek… S hajtanak bűnöst és ártatlant, gyereket és aggastyánt. Az európai élet erkölcsének ez a vége. A nagyhatalmak közömbösen terelnek emberi tömegeket, akik magas kultúrákat építettek fel; határozati alapon terelik őket, sommásan, csorda módra, egyik országból a másikba. Ilyenkor megejt a kísértés, hogy kilépjek – így vagy úgy – ebből a társadalomból. Ebből a világból.” Márai Sándor: Napló
Magyarországi németek elhurcolásának emléknapja – január 19.
A magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapja
A MAGYARORSZÁGI NÉMETEK ELHURCOLÁSÁNAK ÉS ELŰZETÉSÉNEK EMLÉKNAPJA, a 75. évforduló elé
A magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapja
