Egy nagyon régi osztálykép Nagykovácsiból

„Elemi iskolai tablókép. Magyarázó szöveg, személyazonosító feliratozás nélküli. A felvétel a mai nevén „Öregiskola” udvarán készült, a háttérben a boltíves kijárat az egykori Tisza István, ma Kossuth utcára. Az épületben már villany világítás volt, erről árulkodik a boltív közepén látható izzólámpás lámpatest.

 

A képen látható felnőttek:
Bajczy Gabriella tanítónő, Mussong Gusztáv iskola igazgató és Greszl Ferenc plébános.

Érdemes megfigyelni a gyermekek vegyes öltözetét. vannak, akik még a hagyományos nagykovácsi sváb népviseletben vannak.”

Pájer Árpád

A Pékdomb facebook csoport oldaláról átemelve.

A Mária-oszlop helyreállítása 1989-ben, kronológia

A Mária-oszlop helyreállítása 1989-ben

 

1989. március 24.
A Honismereti Baráti Kör összejövetelén a jelenlévők
elhatározzák, hogy helyreállíttatják a Mária-oszlopot
augusztus 15-re, a templom búcsúnapjára.
Az oszlopról hiányzott a szobor. Holléte egyelőre ismeretlen
volt, az egyetlen, fennmaradó kép szinte semmit nem árult el
róla.

1989. március 27.
Kijelölték az oszlop új helyét, az eredetitől északkeleti
irányban, 9 m-re.
Dr. Szabó István tanácselnök,
†Deme Géza tanácselnök helyettes, a HBK elnöke,
Sporeth Tiborné, a Klubkönyvtár vezetője,
Dr. Telek József, a HBK titkára
és Réthy Mária

1989. április 7.
Elkészítették a betonalapot.
Dr. Telek József és fia saját költségen

1989. május 2.
Elindult az adományok gyűjtése házról-házra járva.
Akik az adományokért kopogtattak:
†Bakondi Istvánné,
†Czuczor Ferencné,
†Guba Mártonné,
Klein István,
Pályi Sándorné,
Réthy Mária,
†Dr.Schmidt Imre,
†Varga Béláné

Kerényi Péterné, Straub Mária jóvoltából előkerült a szobor
maradványa, egy idomtalan torzó, melyet a szobor ledöntése
után édesapja, †Straub Péter őrzött házuk padlásán.

1989. május 16.
Előkerült az oszlop korábbi állapotáról egy fénykép, melyen
látható a szobor is. A fénykép a Magyarországról
kitelepítettek kiadványában, az Unsere Post 1963. évi
számában jelent meg, s mellyel †Probszt Róza és Kovács
Aladárné, Probszt Terézia jelentkeztek.
1989. május 18 -július 5.
Nagy munkával kísérlet történt az előkerült fénykép jó
minőségű eredetijének felkutatására, hogy annak alapján a
régi szoborról a lehető leghűbb másolat készülhessen. (Réthy
Mária levelezése a kitelepített †Leyrer Mihállyal és Leyrer
Mihály fáradozásai Németországban a kitelepítettek körében
és az Unsere Post havilapnál)

1989. május 20.
Fáskerti István szobrászművészt írásban felkérték, a Máriaoszlop
helyreállítására – miután egyezség született a HBK-n
belül arról – , hogy esztergáltasson a szobrász új oszlopot,
vagy maradjon az eredeti.
(†Deme Géza és Dr. Telek József)
1989. május 27.
Az adományozásra felhívó plakátok kiragasztása.
(A tanácselnökkel, Dr. Szabó Istvánnal történt egyeztetés
után Réthy Mária)

1989. június 2.
Fáskerti István tételes árajánlata: 382 260 Ft
1989. június 18.
Végső szóbeli megállapodás Fáskerti Istvánnal, miszerint
július végéig a szobormaradványról gipsz másolatot készít, és
ezt kiegészítve megformáz egy barokk gipsz Mária-szobor
mintát kis Jézussal, almával. Ennek elfogadása után másolja
át kőre.

1989. június 27.
Jóval az ígért július 30-i dátum előtt elkészült a szobor
gipszmintája, általános tetszést aratva.

1989. július 10.
Fáskerti István írásban értesíti a HBK-t arról, hogy a felújítást
120 000 Ft-ért vállalja, vagyis az ajánlatában megadott
összegből felajánl a falunak 262 260 Ft-ot.

1989. július 16.
Elkészül az oszlop köré tervezett kőjárda bontott kövekből.
(A járdához Nagy István (Kossuth u. 58.) ajánlott fel egy sváb
pince bontásából származó nagykovácsi mészkövet, Ördög
István a járda elkészítését ajánlotta fel.)

1989. augusztus 5.
Fáskerti István felállította az oszlopot, ráhelyezte a szobrot.
Termőföldet szállítottak a terület rendezéséhez.
(Grillmayer József)

1989. augusztus 10.
Elvégezték az összképet zavaró fák kivágását, a termőföld
terítését, árpát vetettek a talapzat körül.
†Deme Zoltán és segítőtársai

1989. augusztus 14.
Fűnyírás, gereblyézés, gallyazás, a hulladék elszállítása
történt
†Deme Zoltán és segítőtársai

1989. augusztus 15.
Orbán György, nagykovácsi plébános megáldotta az oszlopot
bensőséges ünnepség keretében, az őslakosok nagykovácsi
búcsúra visszatért csoportja és számos nagykovácsi lakos
jelenlétében.

1990. március 15.
Réthy Mária és Dr. Telek József fagyalsövényt ültettek a
kőjárda köré. Ezután a szobor környezetét a Kossuth u. 45. sz.
alatti ház lakója, Fülöp Ferenc † gondozta haláláig (2009),
majd az Önkormányzat vette gondozásába.

Réthy Mária adatai és
összefoglalója alapján

 

ÁLDÁS
„Könyörögjünk!
Mindenható örök Istenünk!
Te helyesnek tartod, hogy szentjeid képmását szobrok
alakjában elkészítsük. Így valahányszor testi szemünkkel
képmásukra tekintünk, életükről elmélkedve példájának
követésére buzduljunk.
Kérünk, áldd meg ezt a szobrot, amelyet a Boldogságos
Szűz Máriának, a mi Urunk Jézus Krisztus Anyjának
tiszteletére és emlékezetére készítettünk.
Add kegyelmedet, hogy aki ez előtt a szobor előtt a
Boldogságos Szüzet könyörögve kéri és tiszteli, az ő
érdemeiért nyerjen oltalmat a földön, és örök
dicsőséget a mennyben. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen „

Orbán György plébános bejegyzése
a Historia Domusban
„Augusztus 15-én, templomunk búcsúnapján egy
autóbusszal és számos magán kocsival jöttek
Németországból, akiket a háború után kitelepítettek. ½
10 órakor az Országzászló előtt, melyet ők hoztak
Németországból, a Községi Tanács elnökhelyettese,
Deme Géza köszöntötte a vendégeket.
A nők népviseleti ruhában voltak. A Himnusz hangjai
mellett felhúzták a nemzeti zászlót, majd énekszóval
bevonultak a templomba. 10 órakor volt az ünnepi
szentmise németül.
A szentbeszédet Leyrer Mihály, a mannheimi vegyészeti
gyár igazgatója, mint felszentelt diakónus mondta, és
ministrált a szentmisén. Magyarul a plébános, Orbán
György prédikált.
A szentmise után a hívek körmenetileg elmentek a
Kossuth utca elejére, ahol az új Mária-szobornál a
Honismereti Baráti Kör elnöke, Dr. Telek József
beszámolt a szobor keletkezéséről, és a Kör további
terveiről.

80 éve történt – NIE WIEDER!

„Az Országgyűlés 2013-ban nyilvánította január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjává, arra emlékezve, hogy 1946-ban ezen a napon hagyta el Magyarországot az elüldözött német nemzetiségűeket szállító első vonatszerelvény. Az Országgyűlés határozatában hangsúlyozta, hogy tisztelettel adózik mindazok emléke előtt, akiket a második világháború után a kollektív bűnösség igaztalan vádja és elve alapján üldöztek és hurcoltak el.”

Emléktábla Solymáron a vasútállomás falán, a 70. évfordulóra avatták fel.

Így ezen a téli napon is emlékezünk a „kitelepítésre”,  az idén nyolcvan éve történt borzalmakra. A januári vagonírozás a budaörsieket sújtotta, a mieink májusban kerültek sorra, Nagykovácsiból ekkor indultak el a szekerek a solymári vasútállomásra. Ezért a helyi megemlékezések májusban vannak. Májusban, amikor talán a legszebb a falu, minden virágban, az erdő zsenge zöldben, a hársfák illatoznak, szomorú kötelességünk megemlékezni, mi történt egykor ebben a faluban.

Nagykovácsiban a környező településekhez mérten is nagyon nagy arányú volt a kitelepítésre ítéltek száma, néhányan kaptak csak mentességet. A falu a megengedett méretű, szánalmas batyuba zárva, szekerekve rakva indult neki az ismeretlennek, a régi haza felé, amelyet a vagonokba bekényszerített nyolcvan évvel ezelőtti nagykovácsiak már nem ismerhettek. Őseik közel 250 éve érkeztek az új hazába, ide nagykovácsiba, megélhetést, boldogulást remélve.

Minden meglett, a falu megépült,  templom óvta a települést, a földek szántva, vetve, az erdők gondozva. A hatalom máshogy döntött, mindent hátrahagyva menni kellett. Hátrahagyva házat, hazát, testvért, a kedvenc utcákat, a kert virágait, a szeretett állatokat, a környék ismert gyógynövényeit, az itthoni hegyeket, az Ördög-árok állandó csobogását.

A vagonokba zárva eltűnt egy kultúra, eltűnt egy nehezen csiszolt, páratlanul értékes, itt helyben érvényes tudás és vitte a vagon a fájó szívekben a szülőföld szeretetének sajgó érzését. És, ahogy a visszaemlékezésekből tudjuk, megérkezni sem volt könnyű…az új hazába.

 

„A svábokat kitelepítik, mint tavaly a zsidókat. Marhacsorda módjára hajtják el őket, száz- és százezer embert. A kollektív büntetés mint nemzetközi gyakorlat a legaljasabb elv, amivel ez a század megajándékozta önmagát. Tegnap a zsidók, ma a svábok, holnap a polgárság, aztán a laposfülűek… S hajtanak bűnöst és ártatlant, gyereket és aggastyánt. Az európai élet erkölcsének ez a vége. A nagyhatalmak közömbösen terelnek emberi tömegeket, akik magas kultúrákat építettek fel; határozati alapon terelik őket, sommásan, csorda módra, egyik országból a másikba. Ilyenkor megejt a kísértés, hogy kilépjek – így vagy úgy – ebből a társadalomból. Ebből a világból.”  Márai Sándor: Napló

Magyarországi németek elhurcolásának emléknapja – január 19.

A magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapja

A MAGYARORSZÁGI NÉMETEK ELHURCOLÁSÁNAK ÉS ELŰZETÉSÉNEK EMLÉKNAPJA, a 75. évforduló elé

A magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapja

A Helmly-lányok A kitelepítés magánlevelezésben

Magyarországi németek elhurcolásának emléknapja – január 19.

„79 éve több mint kétszázezer német ajkú magyar állampolgár sorsa pecsételődött meg. Közel 167 ezer embert elűztek hazájából, megfosztva őket vagyonuktól és állampolgárságuktól.” Ritter György

Emlékezzünk a Koncz-testvérek pályaművével a mai emléknapon!

1946-ban ezen a napon indultak az első vagonok Budaörsről. Nagykovácsiba a kitelepítés májusban ért el.

Lehet, hogy egy kép erről: szöveg