Halottak napja elé – egykori nagykovácsi gyászjelentések

A következő napokban minden családban a temetőjárás kap fő szerepet. Emlékezünk halottainkról, egykori családtagjainkról, akik már nem lehetnek közöttünk. A virágokkal feldíszített sírok arról tanúskodnak, az ott fekvő halottat nem felejtették el, emlékét ápolják. A gyertyával, mécsesekkel  az örök világosság fényességét idézzük meg. A temető a kutatóknak, helytörténészeknek, néprajztudósoknak sok tanulsággal bír. Az élő falu egyfajta leképeződése. Némely helyeken vallási felekezet szerint temetkeztek, máshol a temetőn belül különültek el a különféle vallás szerint. De követhetőek családi-rokonsági összefüggések, ahogy a temetőnek is vannak „frekventáltabb” részei, díszsírhelyek az előkelő családoknak, az elöljáróknak, közéleti szereplőknek, papoknak, tanítóknak, jegyzőknek, orvosoknak. A temetőkben a vagyoni hierarchia is leképeződik, a sírhelyek választásában, illetve síremlék díszességében, nemes anyagaiban vagy éppen egyszerű voltában. A síremlékek formája, anyaga vidékenként és korszakonként változik.

A nagykovácsi temetőben a ravatalozó mögötti részen található az egyre inkább pusztuló egykori sváb sírkert. Jellegzetes formáikkal is egyedi szépségek, a környező településeken hasonló anyagból és formában készültek a húszadik században, emléket állítva az elhunyt sváb embereknek.

Az alábbi megosztásban egykori nagykovácsiak gyászjelentéseiből készült válogatást teszünk közzé. Sajnálatos módon a gyászjelentések kikopófélben vannak a gyászkultúránkból, az online világ szorítja ki a papírtermékeket, sok esetben ezek már csak digitalizált formában készülnek el, másrészt a korábbiakban  szomorú tömegcikké válásuk során, ezek egyre kevéssé lettek informatívak, inkább csak a halál idejét, a temetés-gyászmise pontos helyét, idejét tudtuk meg belőlük a halott nevének feltüntetésén túl. (Sokszor a család a vallási szimbólumokat nem isverve, nem is a halott vallásának megfelelő formulát választott.) A régebbi gyászjelentések a halál okát, körülményeit, az elhunyt életútjának főbb eseményeit is összefoglalták. A gyászolók feltüntetésével, rokoni fokozatuk megjelölésével a családfa kutatások jó adatbázisául szolgáltak.

Az alábbi gyűjtemény az Országos Széchényi Könyvtár  külön gyűjteményéből, a Plakát és Kisnyomtatvány gyűjteményéből való.

Akiket ide temettek, azok sírköveinek szinte mindegyike a mai temetőben is fellelhető. Többségük településemlékezeti figyelemmel körülvéve közösségi gondozásban is részesül.

 

Forrás:Itt érhető el a kereshető adatbázis.

 

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/663649;jsessionid=67D868509B2F12557571EA5D2D1879CC?fbclid=IwAR21A_7S9JA7Bet3oDqQgjamqNiaUwEecinl9MzBM7yjm_ISLXiHrB4IhBM

A római katolikus templom felújításának kezdete

A nagykovácsi Nagyboldogasszony római katolikus templom felújítási munkálatatai 2021. október 13-án megkezdődtek. Letakarták az oltárokat, a padokat szétszerelték. Nekikezdtek az eredeti kövezet felszedésének. A kövezet felbontásánál jól látható,  a templomépítők egy kiegyenlítő murvaágyba helyezték le a mészkőlapokat. Az eredeti lapok Crailsheim városából érkeztek anno, az anyaföldtől Bajorországból, Baden Württembergből. Úgy vélekedhettek az elődök 1742-ben, amikor a templom építésének nekikezdtek, hogy csak igazán tartós és jó anyagból érdemes dolgozni. Ugyanez a mentalitás köszönt vissza a Hősök oszlopának emelésénél, amikor több szobrász tervét is elutasították, mert  olyan szobrot szerettek volna állíttatni, ami időtálló, értékes kőből áll, méltó emléket állít a hős fiaknak. 1925-ben a haraszti mészkövet választották, ár-érték arányban ez volt a  legkedvezőbb elérhető anyag. (A Nemzeti Múzeum előtt álló Arany-emlékmű is ebből a kőből készült.) A háború utáni helyzet nyilván nem engedte meg, hogy az anyaföldről vásároljanak anyagot, de a XVIII. században, a templom építőinek volt erre lehetősége. Vajon milyen úton érkezett ide Nagykovácsiba az anyag Németországból, hogyan rendelték meg, érdekes kérdések. Több barokk templom kövezete is ebből az anyagból készült. A lépcsők tömbkövei egyediek, azok nem a mészkőlapokból készültek.

Arra a kérdésre, hogy a templomban miért volt télen mindig olyan dermesztően hideg, hogy tartós fagyos napok esetében a vázák elfagytak, megrepedtek, önmagában a padlózat is magyarázatot adhat. Egy egyre vékonyabbra kopó, egyre töredezettebb lapréteg védte csak az épületet alulról.

Az új kövek szintén németországi anyagból készülnek,  Solnkofen városából származnak. Talán ezzel is megadva a tiszteletet az elődök választásának.  Az 50 x 50-es lapok alá kerül a megfelelő szigetelés. Kemény feltöltés, majd aljzatbeton után hőszigetelést kap a réteg, ebben lesznek a padlófűtés csövei, egyéb szerelvény alapok, majd egy újabb betonrétegre kerül majd a burkolat. A templom tetőszerkezete alá egy húsz centiméter vastag paplan szigetelés

Az átmeneti időszakban a szentmisék a plébánia tetőterében lesznek. A pandémiás zárlat óta bevezetett élő közvetítések azóta is folyamatosak, így a miséket on-line is lehet követni.

A  felújításról szóló információkat Csabainé Perneczki Judittól kaptuk, a fotók Huszár Antal Virág munkái.

A Német Nemzetiségi Emlékszoba és Közösségi tér átadása

Az avató napján elhangzott polgármesteri köszöntő beszéd:
Minden település életében nagy jelentőséggel bír a helytörténet, annak feltárása. Ebben mi itt, Nagykovácsiban apró lépésekkel haladunk, de egy jelentős, meghatározó korszaknak méltó emléket állíthatunk ezzel a német nemzetiségi emlékszobával.
Sokat hangoztatom a stratégiai együttműködés fontosságát, mert hiszem, hogy így tudunk értéket teremteni, így tudunk egyről a kettőre haladni. Erre nagyon jó példa ennek az épületnek a megvalósítása, de ha jól belegondolunk, az egész épületegyüttes létrehozása is. Hiszen már a zeneiskola épülete is a Nagykovácsi Zenei Alapítvány, Nagykovácsi Nagyközség Önkormányzata és nagykovácsi magánszemélyek kooperációja eredményeképpen valósulhatott meg. Most hasonló történt: a Nagykovácsi Német Nemzetiségi Önkormányzat tagjai, Nagykovácsi Nagyközség Önkormányzata és nagykovácsi magánszemélyek közreműködése révén valósulhatott meg a helyi svábok régi álma, hogy legyen egy saját helyiségük, közösségi terük. És ez csak az első lépés, közösen kívánjuk tovább fejleszteni ezt a teret, úgy alakítani, hogy a Nemzetiség Önkormányzat tagjai mellett minél több nagykovácsi ember számára értéket teremtsünk és lehetőséget biztosítsunk a használatára.
Köszönöm a Nagykovácsi Nagyközség Önkormányzata Képviselő-testületének, hogy az ingatlanrészt erre a nemes célra rendelkezésre bocsátotta és azt is, hogy anyagi hozzájárulásával támogatta az emlékszoba megvalósulását, valamint köszönöm a Német Nemzetiségi Önkormányzat tagjainak az aktív részvételt, a sok munkát, amivel ismét értéket teremthettünk közösen itt, Nagykovácsiban.
Kívánom, hogy az emlékszoba mindig élettel legyen tele, szilárd alapot biztosítson a Nagykovácsi Német Nemzetiség Önkormányzat tagjainak, ahova jó betérni, ahol jó együtt lenni, ahol jó megpihenni, de ahol jó együtt újra tenni a közös célokért is.
Kedves Nagykovácsi Német Nemzetiségi tagok! Én itt leszek továbbra is veletek, ahogy mindig is számíthattatok rám-ránk, amikor szükség volt a támogatásunkra akár magánemberként, akár polgármesterként, mellétek álltam minden helyzetben, amit a lehetőségeink engedtek.
Ígérem, továbbra is számíthattok rám – polgármesterként, vagy ránk – a képviselő-testület tagjaiként, és ránk – az egész családunkra, ahogy eddig, úgy a továbbiakban is.
Szeressétek, óvjátok, fejlesszétek tovább ezt a kis helyiséget, hogy Nagykovácsi helytörténetének ékszerdobozává válhasson és sok-sok év múlva is büszkén tekinthessünk rá és mutathassuk meg az ide látogatóknak az együttműködésünk szép eredményét.
Dr. Klein Ferenc gondolatai a megnyitás napján:
2006. októberében, pontosan 15 évvel ezelőtt azzal a szándékkal és feladattal alakult meg Nagykovácsiban a Német Nemzetiségi Önkormányzat, hogy „jó gazdaként” őrizze a település sváb múltjának örökségét, emlékeit, épített és kulturális értékeit, életre keltse hagyományait.
Ennek szellemében tettük, amit tudtunk. Pótoltuk a Kálvária domb hiányzó 3. keresztjét, felújításra került a Telki úti Kőkereszt, újra áll a Pásztorkereszt, karácsonykor a Templom téren a Betlehem. Minden hónap első szombatján szervezésünkben termelői piac várja a vásárlókat, életre hívtuk és 4 évig szerveztük a Nagykovácsi „Búcsú” ünnepet. Figyelemmel vagyunk a temetői sváb sírokra, tartjuk az elűzöttekkel a kapcsolatot……a jelenleg folyamatban levő katolikus templom felújítása is közreműködésünkkel történik .
Nemzetiségi közösségünk mindig részt vesz a település közösségi rendezvényein.
Nagy hiányt pótolt, régi kívánságunk valósult meg azzal, hogy a települési Önkormányzat rendelkezésünkre bocsátotta a Kossuth L. utca 64. szám alatti épület jobb szárnya (NAMI) végén levő elhanyagolt, lepusztult állapotban levő – eredetileg gazdasági célokat szolgáló – 25 m2 helyiséget és abból nyíló 30 m2 alapterületű boltozatos pincét.
Elszántságunk, nagyon sok munkánk eredményképpen került átadásra a két felújított, és új funkciót nyert helyiség mint nemzetiségi emlékszoba és Közösségi tér.
A pénzügyi fedezetet a települési önkormányzat, Kormányzati Támogatás, nemzetiségi önkormányzatunk költségvetése biztosította. Nem valósulhatott volna meg azonban a most látható állapotában civil támogatások nélkül. Köszönetünket fejezzük ki ezúton is: Breier Lászlónak, Kiszel Istvánnak, Dr. Deák Józsefnek, Éles Péternek, Gagán Istvánnak, Guba Istvánnak, Balogh Istvánnak és Bereczky Tamásnak. Megszámlálhatatlan munkaórát töltöttek munkával készülő „otthonunkban” közösségünk tagjai, Dr. Kohut József, Karlik Antal, Baranyai Olivér, Guba István, Ilovai József. Köszönet érte, s köszönet mindazoknak akik segítő kezet nyújtottak ahhoz, hogy október 16.-án birtokba vehettük.
Az emlékszoba berendezései, tárgyai, falfestménye kis betekintést engednek Nagykovácsi sváb múltjába, rövid eligazítást adnak 250 éves történelmükben. A pincében elhelyezett tablók képei az elmúlt 15 év közös munkáját, élményeit örökítik meg.

95 éves lenne a Nagy-szénási turistaház

Idén is vasárnapra esik május 16.  Ma, 95 évvel ezelőtt turista házat nyitottak fenn a hegyen, a Nagy-Szénáson.

„1926. május 16-án, egy vasárnapi napon avatta fel a Munkás Testedző Egyesület menedékházát a Nagy-Szénás hegyen. Az 1908-ban létrejött MTE életének egyik helyszíne a Nagy-Szénás, de hasonlóan fontos volt a gödi Fészek is. Olyan helyszínek, ahol nagyszámú szervezett munkás megfordult, Szociáldemokraták és a Kommunisták Magyarországi Pártja tagjai, vagy párthoz nem tartozó munkásfiatalok, turisták. „Nyáron Gödön, télen a hegyen!”

       Az alkalmas helyszínt szinte véletlenül találták meg. A budai hegyekben túráztak, Pilisszentiván és Nagykovácsi között, a Nagyszénáson. 1923. március 15-én történt ez, még rendkívül magas hó volt, mintegy 80 centiméteres. Ekkor merült fel az ötlet, csináljanak itt egy kunyhót. Közel is van ez a hely, jó is, szép is, így indult el a mozgalom az MTE berkein belül. Az építkezéshez sok segítséget adott az Általános Fogyasztási Szövetkezet, a Szociáldemokrata Párt, a szakszervezetek, Szabó Imre szociáldemokrata képviselő. Éveken át folytak a munkatúrák, húzódott az építkezés, mint a harmonika. A Nagy-Szánás alján lévő gémeskútig tudták elvinni az építőanyagot, onnan vállon, kézben hordták fel a gerendákat, deszkákat. Kaptak káposztás-, olajoshordókat, ezeket hordták tele vállrúdon hordott vizes vedrekkel, a gyengébbek tejeskannákkal hordták fel a vizet. Az építőanyag pelyvával összetaposott agyag és kőpor volt. Ezt mindenki taposta bakancsban, gumicsizmában, mezítláb, aki így taposta, annak vérzett is a lába. Először egy 6×4-es termet építettek, a padlást hálószobának rendezték be. 1923-ban kezdték, 1926-ban fejezték be. Az 1929-30-as években bővítették, 1936-ban 18 női, 30 férfi hálóhely volt, a veranda 100 személyt fogadhatott.

       A munkásturizmusra kezdettől fogva befolyást gyakorolt a SZDP és a kommunista párt. A hegyek és erdők közé kevésbé ért el a városban veszélyesebb rendőrség keze. Bár az ellenőrzés folyamatos volt, az illegális találkozók és az agitálás is. Tizennégy éves kortól hetven éves korig fordultak meg a hegyen az elvtársak, a legimpozánsabb ünnepély a december 31-i éjféli tűzgyújtás volt. „A Nagy-Szénás tetején olyan bengáli tüzet élesztettünk, hogy Nagykevélyig ellátszott és ott halkan el mertük énekelni az Internacionálét.  (…) A Zsíros-hegyen a menedékház a sasoké volt és csendőrpihenő , de igazából kocsma volt, a mi menházukban semmiféle szesz, de még dohányozni sem volt szabad, szigorú fegyelem és rend volt, mert mi proletárok voltunk.”

       Az ideológiai munka, az előadások, szemináriumok jól megfértek a túra-, sport-, síélettel. 1938-ban itt rendezték a II. világháború előtti utolsó munkás síbajnokságot.  A munkás fiatalok számára a szabadidő józan, hasznos eltöltését kívánták bemutatni, egészséges környezetet, jó levegőt kínálva az egészségtelen körülmények között eltöltött, testet őrlő munka után.

A sport mellett a kulturális kínálatot a zene, a mandolin zenekar, az énekkar jelentette.

1949-ben az épületet államosították, és a Turistaházakat Kezelő Vállalat (TKV) vette kezelésébe, amivel meg is pecsételődött a sorsa, ettől fogva ugyanis felújításokra, fejlesztésekre nem került sor, leszámítva azt, hogy az 1957-es adatok szerint 35 férőhellyel rendelkező épület falán 1959. május 24-én emléktáblát avattak, megörökítendő a munkásmozgalmi múltat. A TKV jogutódja, a Turista Ellátó Vállalat (TEV) 1975-ös megszűnését követően a ház teljesen gazdátlanná vált, nem akadt, akinek szándéka és anyagi lehetősége is lett volna az egyre inkább omladozó falak megmentésére. Néhány értékesebbnek tartott „relikviát” a turista szervezetek Gödre menekítettek át, a biztos elkallódás vagy megsemmisülés elől, de magának a háznak a pusztulását már nem volt, aki megállítsa.

A Másfélmillió lépés Magyarországon című honismereti televíziós sorozat forgatásakor, 1979. szeptember 9-én itt is elhaladt a filmkészítő stáb, akkor az épület még állt; sőt a felvételek szerint a falak jó állapotúak voltak, a tető pedig javítható lett volna, leginkább csak a nyílászárók szorultak pótlásra. Néhány hónappal később azonban – valószínűleg nem függetlenül a filmben elhangzott kritikáktól – a budapesti pártbizottság – arra hivatkozva, hogy a hely „kétes egyének találkozóhelye” –, munkásőrökkel elbontatta. Amíg le nem rombolták a házat, kéktúra-bélyegzőhely is volt itt.

1982 óta, Bajnok Béla pilisvörösvári szobrászművész munkája, egy emlékfal és egy 1986-ban állított emlékkő, valamint néhány megmaradt alapfal jelöli az egykori turistaház helyét. 2016. május 21-én a Pilisszentiváni Sportegyesület szervezésében újabb emléktáblát állítottak a helyszínen, az említett emlékkő alsó részén, a turistaház megnyitásának 90. évfordulója alkalmából.

A szentivániak meghívására nagykovácsi civil szervezetek azóta részt vesznek a „születésnapi” koszorúzáson, hegyi találkozón. „

Részletek a Sej, haj Rozi, vasárnap kirándulunk című kiállítás anyagából.

Benjamin László

MTE induló

(részlet)

Várnak rád a magas hegyek s

a hűvös mély folyók.

Testvér , teérted küzdenek

a munkás sportolók.

 

 

Testvér, hová mégy? Jól vigyázz,

csapdába csal e csúnya kor.

Testben, lélekben leigáz

a mérgezett szó és a bor.

Pincék penésze elcsigáz,

szívedre szállt a szürke por,

és dől a gáz és dől a ház

és lep a láz és eltipor.

 

Várnak rád a magas hegyek s

a hűvös mély folyók.

Testvér , teérted küzdenek

a munkás sportolók.

(1939)

A következő két You-Tube link két Tárgy-esethez visz, melyek témája a Nagy-szénási turistaház.

A turistaház története

Apró tárgyak a turistaházból