Falutörténet

 

Szerencse fel!

 

Az idei 67. Bányásznapon szép számban gyűltek össze az emlékezők a hideg esős idő ellenére. Az időjárás nem is tette lehetővé, hogy a Zsíros-hegy tetején az Emlékkőnél találkozzunk, így a program első részére az Öregiskola színháztermében került sor. Örömmel láttuk, szinte minden kedves idős bányász díszvendégünk megérkezett, a Nagykovácsi Kürt Kvartett zenéjével kezdetét vette az ünnep. A Himnusz eléneklése után Kiszelné Mohos Katalin polgármester asszony elmondta ünnepi beszédét, ebben kiemelte: bár a legjelentősebb bányákhoz képest a kovácsi bánya kicsinek mondható, mégis évszázadokig adott megélhetést családok sokaságának. Az 1920-as évek végén, Greszl Ferenc plébános adatai szerint, a település 2974 lakosából 144 volt bányász foglalkozású. A bezárást megelőző években a Pilisi-Nagykovácsi Medencének 1500 bányász dolgozójából 150 fő volt nagykovácsi. Beszédében hangsúlyozta, feladatunk, hogy tisztelettel adózzunk Nagykovácsi bányászmúltja előtt, fejet hajtsunk az egykori áldozatok előtt és meleg szeretettel köszöntsük azokat a kedves, egykori kovácsi bányászokat, akik elfogadták meghívásunkat és el tudtak jönni a mai ünnepségünkre, itt lehettek most körünkben és egykori bajtársaik társaságában. Befejezéseként köszönetet mondott az egykori bányászok áldozatos munkájáért.

Ezután Németh József gyémántdiplomás földmérőmérnök emlékező szavait hallottuk, majd Kemenes Gábor atya Bajzi Ferenc nyugalmazott bányásszal emlékezett a hős bajtársakra, az élményszerű beszélgetésbe Probszt András is bekapcsolódott. Közös ima után a Kvartett eljátszotta a Bányászindulót, amit az ünneplő közönség közösen énekelt.

Az Emlékkőnél, a Zsíros-hegyen a megemlékezés zárásaként koszorúzás következett. Koszorút helyezett el és fejet hajtott az egykori nagykovácsi bányászok emléke előtt: Csenger-Zalán Zsolt országgyűlési képviselő úr, Nagykovácsi Önkormányzata és a Német Nemzetiségi Önkormányzat.

Idén is friss virágok, élő emlékezet vette körül a Homokszállító Csillepálya tartóoszlopait és a tavaly felújított Bányász Emlékkövet.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Jó tanulók leszünk! Nagykovácsi, 1956. Fotó: Kerekes Béla

Holnap, szeptember elsején újra becsöngetnek az iskolákban, így a Nagykovácsi Általános Iskolában is. A 2017-18-as tanévben három első osztály indul, igen szépszámú tanulólétszámmal.

Elsős osztályfőnökök lesznek:

  1. a Balássy Dávid, 1.b Vladárné Zeffer Mónika, 1.c Kuti Imréné

Régi szép szokás szerint az Óvodából kísérik fel az új iskolásokat az óvodapedagógusok, és adják át az új elsősöket a tanítóiknak. Mint annyi éve, most is ígérik a kis nebulók szüleiknek, régi és új nevelőiknek: Jó tanulók leszünk!

Sok sikert kívánunk Nektek, Nagykovácsi új elsősei!

Baráth Pannika nyugalmazott óvodavezető, óvodapedagógus  visszaemlékezése: “Ez nagyon szép hagyományunk volt! Kiegészíteném azzal, hogy minden óvodás kezét egy nyolcadikos diák fogta. A volt ovisok ilyenkor már az iskolába induló dalokat énekelték.”

Elindul az elsősök menete az Iskolába, a régi hagyomány szerint a nyolcadikosok vezetik a kicsiket 2017. szeptember 1.

Lefelé a Dózsa György utcán az elsősök és az őket kísérő nyolcadikosok. 2017. szeptember 1.

Az iskola udvarán haladnak az új elsősöket kísérő nyolcadikosok 2017. szeptember 1.

2017. szeptember 1. Az alsósok népes tábora

Az alsósok Fehér Imre igazgató úr évnyitó szavaira figyelnek. 2017- szeptember 1.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

A búcsúk egyik kötelező eleme az elszármazottak, a távol élők hazaérkezése, vendégül látása. Így van ez évről-évre a Nagykovácsi búcsúkon is. A búcsú második napján a kitelepített egykori magyar németek érkeznek, míg az első napon az andódiak a vendégeink.

Andód https://hu.wikipedia.org/wiki/And%C3%B3d és Nagykovácsi kapcsolata hosszú múltra tekint vissza. A Szlovákia területén fekvő településről 1946-ban a kitelepítés, “lakosságcsere” következményeként több család került Nagykovácsiba, ahonnan a sváb lakosságot szinte teljes mértékben kitelepítették.

Czuczor Mária Andód polgármestere a megemlékező koszorúzáson vett részt, az andódi Aranykalász Asszonykórus ünnepi műsorral érkezett az idei búcsúra is.

A koszorúzásra a Kolozsvár téren került sor, az Ördögárok hídján ível át a két szobor, az egyik a magyarországi németek, a másik a felvidéki magyarok kitelepítésének állít emléket.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

A Mészégető, 1962.
Aranyiné, Magdolna fotója, Nagykovácsi Pékdomb

Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye. Kő és agyagipar fejezet (A szerkesztés lezárása 1910.)

“…Ez iparágban nagyobb telepek a következők:… Polacsek Lipót mészégetője Nagykovácsi, 18 munkás. Rácsky János mészkőbányája és mészégetője Nagykovácsi, 25 munkás….”

Forrás:http://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Borovszky-borovszky-samu-magyarorszag-varmegyei-es-varosai-1/pest-pilis-solt-kiskun-varmegye-ii-128B6/ipar-kereskedelem-hitelugy-es-forgalom-irta-haraszthy-lajos-12C91/i-az-ipar-12C92/ko-es-agyagipar-12CC2/

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

A-kastély-víztornya-privát fotó-Helyismereti-dokumentumtár

A napokban gőzerőkkel folyik a Kastély felújítása. Az építkezés nem ad alkalmat az apró részletek felfedezésére, annál inkább ad okot végig gondolni, hogy élt mindig is együtt a Kastély a település történelmével, az országos változások hogyan változtatták meg sorsát, funkcióját, a benne élőket.

“…Kovácsi területének birtokjogát – más Pilis megyei helységekével együtt – a Wattay család már a török idők alatt biztosította magának. Így az eltelt két és fél évszázad alatt előbb a Wattay – Róth család (1686-1828), majd házasság útján a Teleki – Tisza család (1828-1946) birtokában volt a település…” Forrás: Szatmári Lajos Nagykovácsi rövid története, 1991. 12. p.

A kastély építése az 1840-es években kezdődik, onnantól szemlélője az épület a történelemnek, már kilenc évesen Görgey főhadiszállásának ad otthont. A magyar történelem és a helyi történések krónikáinak összegzésénél szinte mindig említésre kerül, azonban történetének részletes feltárása még nem teljes. (1944-45-ben a kastély a Nemzetközi Vöröskereszt oltalma alatt állt, menedéket nyújtva üldözött szülők gyerekeinek. 1945. év nyarán a Szövetséges Ellenőrző Bizottság angol tagjai lakják a kastélyt.) Forrás: Szabolcsi József: Adalékok Nagykovácsi történetéhez, Budapest, 1960.

Későbbi bejegyzésekben ismertetjük az eddig fellelhető források nyújtotta anyagokat, a különféle források által nyújtott információkat összegyűjtve, illetve új forrásokat keresve a Kastély történetéhez.

A Kastély építésének pontos ideje sem ismert, a területén megtalált kút kávájára az 1821-es évszámot vésték, amely azonban nem bizonyítja egyértelműen az építkezések megkezdésének idejét, hiszen a kút létezhetett a Kastély építése előtt, önállóan is. A Kastély  történetének  megismerése első lépéseként, vegyük szemügyre az épületegyüttes még az átalakítás idején is jól látható, érdekes részleteit. Az egyik rejtélyes figura a Víztornyon lévő elefánt. A másik a kastély főépületének homlokzatán lévő kardos vitéz, ki a kardján egy levágott fejet emel  a magasba, vitézsége dicsőségének bizonyítékaként, másik kezében három gabonaágat tartva. Ha a víztornyon egy muflon, egy szarvas vagy őz ábrázolása lenne, talán könnyebben megérthetnénk, miért az az állat került a toronyra. Hogy kerül Nagykovácsiba elefánt?

A szimbólumok magyarázata a Tisza család grófi címerében található. Erdős Pál Tisza-kutató a Magyar Családtörténet Kutató Egyesület oldalain publikált cikkében mutatja be a grófi címert. http://www.macse.hu/society/csaladok.php?id=2

A kovácsi birtok és a Kastély is vadászati céllal működött főként. Geszten és Kocsordon vannak a család jelentős birtokain épült további kastélyok.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Aratás Nagykovácsiban. A fotó a Pékdomb oldalról származik. Barka Istvánné, Csernus Teri néni fotója

Csoportkép aratáskor Nagykovácsiban. A fotó a Pékdomb oldalról származik. Barka Istvánné, Csernus Teri néni fotója

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Nagykovácsi fiatalok konfirmálás után a régi, kis református templom előtt

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Töréspontok - 2017-06-19

Marchut Réka: Töréspontok című tanulmánykötetének borítója

Marchut Réka Töréspontok című munkája, a Budapest környéki németség második világháborút követő felelősségre vonása és annak előzményei (1920-1948) alcímmel jelent meg az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont, a Magyar Történelmi Társulat és a Budaörsi Passió Egyesület gondozásában 2014-ben. A tanulmánykötet 4. fejezete foglalkozik Nagykovácsi kitelepítésével. A doktori disszertáció gazdag forrásanyagra hivatkozik, kiterjedt bibliográfiát használ. A nagykovácsi kitelepítéssel kapcsolatban a Historia Domus, Greszl Ferenc dokumentumain túl, a téma szerint a  Székesfehérvári Püspöki Levéltár, a Politikatörténeti Intézet Levéltára anyagait is feldolgozza.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Sváb menyasszony - 2017-05-30

Sváb lakodalmak

 

Enczmann László pilisszentiváni előadásában ( az előadás a Pilisszentiváni Helytörténeti Egyesület szervezésében, Czigler Ágota felkérésére jött létre) a régi sváb esküvőkről tudhattunk  meg sok érdekeset  Szentiván és Solymár szokásait, ezek időbeli változásait is elemezve. A vetített képes előadás a személyes, solymári emlékeken túl, főként Bonomi Jenő etnográfus kutatásaira alapozott. Bonomi legismertebb munkái a Buda környéki németség, elsősorban Budaörs és a budai hegyvidék néprajzához, azok történetének kutatásához és művelődéstörténetéhez kapcsolódnak.

A sváb menyasszonyok ruhája sötét volt, a menyasszonyi koszorú és a kötény volt csak fehér. A kötény fehér, többnyire rakott, pliszírozott anyagból készült. Az ártatlanság szimbólumaként szerepelt, megesett lány, másodszor férjhezmenő özvegyasszony sem viselhette. Az esküvői ruhák és a násznép ünnepi öltözetét is egészen sokáig rozmaring ágacskák díszítették, valamilyen fehér díszítőanyaggal kombinálva. A rozmaring a svábság életében jelentős szerepet játszott, a tisztaságot jelképezi, szerencsét és egészséget hoz. Áldozás után a menyasszony az oltárra tett egy rozmaring szállal díszített almát, evvel tudatta, a papot meghívják a lakodalomba. A lányok akkor mehettek férjhez, ha rá tudtak ülni a hajukra, vagyis olyan hosszú volt már, hogy kétszer körbe tudta a copfját a karján tekerni. A sváb lakodalomban nemcsak a vőfély mond köszöntőket, szinte mindenkinek illett valamely alkalommal verselni. Ezeket a verseket füzetekben gyűjtötték össze. Voltak közöttük „szép, istenes” versek, de voltak szókimondó, csipkelődő versikék, magyar és német nyelven vegyesen.

A templomi szertartásnak természetesen, de az esküvői menetnek, a lakodalomban minden mozzanatnak (ültetésnek, ételek-italok sorának stb.) is kötött rendje volt.

Kiemelve néhányat, amelyek eltérnek más tájegységek esküvői szokásaitól.: Pilisszentivánon a templomban a szertartás végén az ifjú pár vezetésével az egész násznép körbe kerüli az oltárt, a vőlegény átadja az esketésért járó pénzt a menyasszonynak, aki elhelyezi ezt az oltár mögött. Ezt az oltár körüli körmenetnek nevezték. A lakodalmas ház udvarán, ha az időjárás megengedte, hogy kinn lehessen a násznép, lombsátor készült, így lesz a lakodalom igazi sátoros ünnep. A menyasszony viseletén érdekesség (ezt solymári és szentiváni fotón is láthatjuk) a mirtusz, gyöngykoszorúból induló a szív tájékára elérő díszítés. A díszítés segít abban, hogy az asszonyi élet során a családot az ész és a szív, az asszonyi gondoskodáson keresztül, harmóniában tartsa.

A helyi, (még szerény) helytörténeti dokumentációban sváb esküvői fotó nincs. Nagyon reméljük, sikerül majd gyűjteni, közzétenni ilyet. Egy fiatal pár, ünnepi, de nem esküvői fotóját tesszük közzé, illetve a sváb esküvők szimbolikus növénye, a rozmaring szerepel a másik képen egy fiatal fiúval és egy idősebb nőalakkal, aki feltételezhetően az édesanyja lehet, mindketten sváb viseletben.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Az Tisza-Teleky kastély 10 éve Nevelőotthon írta Szatmári Lajos 1968-ban

A “Községi Krónika Nagykovácsi, 1968.” dokumentum első lapjain láthatjuk ezt a képet a Kastélyról.

” …1968. június 16-án ünnepelte az Országos Erdészeti Főigazgatóság Nagykovácsi Nevelőotthona fennállásának 10. évfordulóját. Az ünnepségen az intézet tanulói tetszetős kultúrműsort adtak, valamint torna és csoportos táncszámokat mutattak be…”

Szerzők: Papp Gábor és Szatmári Lajos.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez. 1002-1437. Pest Megye Múltjából 5.

A határbejárás leírása:

   “144. regeszta (1274. máj. 17. után) Az esztergomi káptalan IV. László király parancsára a nyulakszigeti apácákat beiktatja a Moys királynői tárnokmestertől kapott Chaba birtokába. A határ keletről nagy erdőben levő hegyen indul ki észak felől a Cheu-ről Kurth-ba menő nagy utón, amelyet Kuest-nak neveznek, azután dél felé kis darabon halad, nyugat felé letér az útról egy füves utón, azután kissé továbbmenve dél felé a hegyre megy egy kőig, ahol a Kurth-i népek földjével határos, ezután egy száraz és köves völgyön át, az Esztergomból Budára vivő nagy utón át haladva a két Vrskurtuel nevű körtefához ér, innen nyugat felé szántóföldön át a Bercz-re megy, azután sokáig egy vesszős helyen egy kimagasló hegyre, a Chababykteteu-re, ahol a Venecia-i népek földje végződik és itt a Kowachy népek földjével határos, majd ugyanazon az utón át nyugat felé egy erdőn megy át s innen az utón észak felé fordul s sokáig ugyanazon az utón halad s Eynard várához közel letér az útról s itt válik el Kowachy népének földjétől és Miklós Tynne (Tynna)-i népeinek földjével lesz határos, majd egy kereszttel megjelölt tölgyhöz ér, azután kelet felé két régi határjelhez ér, ahol egy uj is van, majd nyugat felé két régi határjelhez és egy újhoz, majd újból észak felé fordul két régi földhatárjelhez, ahol a harmadik uj s ott Tynna népeinek földje határos Oberch-i Apollinar fiainak, Jakabnak és Ombusnak földjével, ezután észak felé van két ‘régi és egy uj határjel, majd újból kelet felé fordul s itt van két régi és egy uj határjel, majd lejjebb kelet felé van két határjel, azután kissé továbbmenve van két régi és egy uj határjel, majd kis távolságban egy réten van két régi és egy uj határjel, majd nagy távolságban egy hegyoldalon van régi és uj határjel, végre ugyancsak sokára eljut a Cheu-ről jövő Kuest-nek nevezett úthoz, ahol Jakab és Ombus földjeinek határa végződik, azután visszatér az utón az első határjelhez. Eredetije DL 902., 18. sz.-i egyszerű másolat: Pest megy 88. Fejér V. 2, 159., Wenzel IX, 573., Budapest 136., Bártfai Szabó 76.”

Források: https://library.hungaricana.hu/hu/view/PESM_Pmm_05/?pg=67&layout=s&query=Kowachy

idézi Ziegler Ágota: Szülőföldem szép határa 1. 2. Pilisszentiváni füzetek.

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/nemetek/pilisszentivani_fuzetek/szulofoldem_szep_hatara_1/

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/nemetek/pilisszentivani_fuzetek/szulofoldem_szep_hatara_2/

 

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Mandl Jakab tábori képeslapja 1916.

2017. márciusának közepén a Tompa Mihály utca 14. szám (Tóth-ház) lebontása közben kerültek elő iratok, dokumentumok a gerendázat és stukatúr között. A papírok között tábori levelezőlapokat találtak. Mandl Jakabné címére adták fel a lapokat az első világháború idején. A címzett: Mandl Jakabné, Nagykovácsi, Budai utcza ház szám 54. Pest megye

Az anyagot digitalizálásra a helytörténeti gyűjtemény 2017. áprilisában kapta meg Kiskun Judittól.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Térzene - 2017-05-03

Kifejezetten jól áll a főtérnek, a Tisza István térnek a térzene. A Veszprémi Légierő Big-band Zenekar ma kipróbálta és bebizonyította.  Az idei, a 15. Művészeti Találkozó keretében zenéltek minden kovácsi délidőben korzózónak. 2017. április 30.

15. Művészeti Találkozó 2017. április 30.
Veszprémi Légierő Big-band

15. Művészeti Találkozó 2017. április 30.
Veszprémi Légierő Big-band

A közönség élvezi a napsütést, a tavaszi térzenét

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »