NagykovácsiRÓL

Ebben a rovatban gyűjtjük azokat az  írások, híradásokat, melyek Nagykovácsiról jelentek meg, illetve azokat az irodalmi műveket, alkotásokat amelyek említést tesznek a faluról.

Ki volt Borovszky Samu?

Dr. adamóci és vittenci Borovszky Samu 

(Bácsordas1860október 25. – Budapest1912április 24.) történész, helytörténész, 1899-től az MTA levelező tagja, irattárnoka és irodaigazgatója.

Közreműködésével készült el a Magyarország vármegyéi és városai monográfia-sorozat 26 részéből 25.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Borovszky_Samu

 

Magyarország Vármegyéi és Városai A teljes “Borovszky” fedőlapja

 

MAGYARORSZÁG VÁRMEGYÉI
ÉS VÁROSAI http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/index.html

 

 A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye kötetében található Nagykovácsi leírása. 

A kötet szerkesztését 1910-ben zárták le.

“Nagykovácsi.

Nagykovácsi. Nagyközség a Szénáshegy alatt, az Ördögárok mellett. Lakosainak a száma 2400, a kik németajkúak, s róm. kath. vallásúak. A XVII. század végén Hessenből és Württembergből jöttek be, mintegy 36 kocsin. A házak száma 348. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása Solymár. A középkorban Felsőkovácsi és Kovácsi (Kowachy) néven fordul elő. 1467-ben Dormánházi Miklós szerez itt részeket a Felsőkovácsi családtól. 1490-ben Corvin János birtokában találjuk. 1499-ben Ráskay Balázs volt a helység földesura. Az 1580-81. évi török kincstári adólajstromokban, pusztaként szerepel. Évi jövedelmét 350 akcséban állapították meg. Az 1690. évi összeírásban sem a lakott, sem pedig az elpusztult helységek között nem fordul elő. 1715-ben 20, 1720-ban 39 adóköteles háztartást írtak össze e helységben. 1737-ben epemirigy-ragály pusztított, melynek 600-an estek áldozatul. Az 1754. évi összeírás szerint Wattay Pál és a Soós család tagjai birták Garancs és Kiskovácsi pusztákkal egyetemben, de a birtokosok a vármegyén kívül laktak. A róm. kath. templom 1746-ban épült. A XIX. század elején (1816) előtt itt volt plebános Fejér György, a Codex Diplomaticus nagyérdemű szerkesztője, a ki innen pesti egyetemi tanár, majd kanonok lett. 1815-ben még a Wattay család volt a helység földesura. E család és a helység jobbágyai ebben az évben új úrbéri szerződést kötöttek. A Wattayak után a helység a gróf Telekiekre szállott. 1838-ban gróf Teleki Józsefné volt a helység földesura. Tőle gróf Teleki Júlia Tisza Lajosné örökölte. 1863-ban Tisza Lajos hasonnevű fiára szállott. Jelenleg gróf Tisza Istváné. A határrendezés és a tagosítás 1863-ban történt. 1843. június 7-én nagy tűzvész pusztított a helységben, mely alkalommal 77 ház égett le. 1848-ban itt végezték ki a honvédek az urasági szérűskertben Miskeyt, az áruláson ért tinnyei szolgabírót. A helység határában római korbeli pénzeket, edényeket és sírköveket találtak; az utóbbiakat a plebánia-templom falába építették be. A lakosság községi hitelszövetkezetet, továbbá temetkezési egyesületet tart fönn. A helységben levő régi kastélyt még a Wattayak építették, ezektől örökölték a Telekiek, tőlük viszont a Tisza család s jelenleg gróf Tisza Istváné. A kastély műkincsei között Pállik állatképei, Indiából hozott fegyverek, régi mesterek festményei, a remek szegedi album, melyet gróf Tisza Lajos kapott, értékes családi képek stb. láthatók. Könyvtára kb. 3000 kötetből áll. A határban vannak Pollacsek Lipót Rácsky János, Gréfli Mihály és Goldberger Simon mészkőbányái és mészkőégetői, a lipótmezei elmegyógyintézet yorkshyrei tenyésztelepe, továbbá az Ördögárok nevű patak forrása és két barlang. A hagyomány szerint a Remetehegyen levő barlangban egy remete élt, a másikban (Mörderlücke) pedig a kurucz időkben rablók tanyáztak. A községhez tartozik Juliannamajor, mely azelőtt Neuackermajor volt.”http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0015/4.html

 

Nagykovácsi. Gróf Tisza István kastélya. A fotó a teljes “Borovszkyból” származik.

 

 

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Töréspontok - 2017-06-19

Marchut Réka: Töréspontok című tanulmánykötetének borítója

Marchut Réka Töréspontok című munkája, a Budapest környéki németség második világháborút követő felelősségre vonása és annak előzményei (1920-1948) alcímmel jelent meg az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont, a Magyar Történelmi Társulat és a Budaörsi Passió Egyesület gondozásában 2014-ben. A tanulmánykötet 4. fejezete foglalkozik Nagykovácsi kitelepítésével. A doktori disszertáció gazdag forrásanyagra hivatkozik, kiterjedt bibliográfiát használ. A nagykovácsi kitelepítéssel kapcsolatban a Historia Domus, Greszl Ferenc dokumentumain túl, a téma szerint a  Székesfehérvári Püspöki Levéltár, a Politikatörténeti Intézet Levéltára anyagait is feldolgozza.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Tóth Bálint Nagykovácsi Európa

A Tóth Bálintról egy Bertha Bulcsú interjúból tudhatjuk meg, két házassága közötti menedékhelyként választotta a nagykovácsi vályogházat, később ezt a budai lakás mellett nyári háznak, elmélkedésre alkalmas pihenőhelynek használta. Ahogy Bertha írja: “A falusi ház léckapuján elégedetten áll a latinos műveltségű költő, mosolyog, végigtekint a völgykatlanon, a pillantása éppen csak borzolja a túloldalon a pilisi hegység erdőfoltjait…”http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/BERTHA/bertha00175/bertha00186/bertha00186.html

A Nagykovácsi Európa című vers a Krisztinavárosi körmenet című verseskötetben jelent meg. (Orpheusz könyvek, Budapest, 1991. )

Tóth Bálint http://hu.wikipedia.org/wiki/Tóth_Bálint_(költő)

 

Tóth Bálint 1987.
A Szép versekben megjelent portrék egyike. Csigó László felvétele

 

1929. december 17-én született Keszthelyen Tóth Zoltán és Bakonyi Margit házasságából. Pannonhalmán érettségizett. 1948-1949 között a budapesti egyetem hallgatója volt az Orvostudományi Karon, 1949-től 1951-ig a Bölcsészettudományi Kar magyar-történelem szakán folytatott tanulmányokat.

1951–1955 között államellenes szervezkedés vádjával szabadságvesztését töltötte. 1955-ben amnesztiával szabadult. 1956 novemberében a Politikai Foglyok Forradalmi Bizottságának elnökségi tagja volt. 1957 júniusa és decembere között kémkedés gyanújával letartóztatták, vádemelés nélkül szabadult. 1955–1957 között a csepeli acélmű finom hengerművében, majd Martin-üzemében dolgozott. 1957–1962 között az építőiparban kocsikísérő, majd könyvraktári munkás és utcai könyvárus volt. 1962-től 1970-ig az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott könyvtárosi munkakörben. 1970 óta szabadfoglalkozású író.

Első versei és műfordításai 1957-ben jelentek meg Bécsben, majd 1959 óta Magyarországon. Héber, latin, grúz, olasz, angol, német és svéd költők verseit ültette át magyar nyelvre, közben kibontakozott az ő sajátos lírai költészete, mely a dunántúli tájköltészet, s legnagyobb költőink, köztük Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc hagyományaiból és saját életélményeiből táplálkozik. 2000 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Ő vehette át elsőként a magyar alapítású nemzetközi irodalmi díjat, a Balassi Bálint-emlékkardot 1997-ben Budapesten. 

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Puszta Sándor papköltő, vörösvári káplán verse. Megjelent a Búzaszentelés című kötetben.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »