NagykovácsiRÓL

Ebben a rovatban gyűjtjük azokat az  írások, híradásokat, melyek Nagykovácsiról jelentek meg, illetve azokat az irodalmi műveket, alkotásokat amelyek említést tesznek a faluról.

Kertváros a falu szélén

2012. január 24.

A Nagykovácsihoz tartozó Adyliget kertvárost 1950. január 1-jén Nagy-Budapesthez csatolták. Így lett a község legkeletibb csücske a második kerület legnyugatibb nyúlványa.

  A falu 1828-ban házasság révén került a Teleki és a Tisza család közös tulajdonába. Az egyemeletes klasszicista kastélyt a Telekiek építették, mely idővel a Tisza családra szállt. Nagykovácsi lakossága 1848 őszén 83 önkéntes nemzetőrt küldött Kossuth seregébe, 1849 májusában (Buda ostromakor) Görgey Artúr tábornok is eltöltött néhány napot a kastélyban. Gróf Tisza Lajos később bővítette és modernizálta az épületet, ekkor került a homlokzatra a család nemesi címere.

Viszonyuk azonban nem volt felhőtlen az egykori jobbágyokkal. 168 perirat bizonyítja, hogy a Tisza Lajosné, gróf Teleki Juliannával nyolc évig folytatott határrendezési perek eredményeként 1864-re 2389 katasztrális hold terület jutott a falusiak birtokába. Öt esztendő múlva Nagykovácsiban már több mint kétszáz ház emelkedett, a község lakossága pedig 1386 főre nőtt.  Ez a szám a századfordulóra majdnem megduplázódott.

Az itteni, „gyümölcsöző” telkek a városlakók figyelmét is felkeltették. Például Trautsch Ignác, a Magyar Királyi Opera tagja Thalhammer Márton szőlőjét, Kernstock József nyugalmazott rajztanító és Kernstock Magdolna magánzónő Weber Lipót földjét vette meg, míg Pribaum Mihályné Schuhmayer Anna, iskolaigazgató özvegye Hesz Mihályné Leyrer Éva földműves nejével kötött adásvételi szerződést. Zamecsnik György evangélikus vallású italbolti csapos a felvidékről települt Nagykovácsiba. A református egyház első születési anyakönyvi bejegyzése Mariska leányához tartozik, aki 1897. január 14-én született. De itt látta meg a napvilágot gróf Tisza István Jolán nevű lánya is 1916. szeptember 4-én.

A Tisza család a néhai miniszterelnök halála után tíz évvel a korábbi kertvárosok (a korabeli fogalmak szerint erdővárosok) mintájára felparcellázta a nagykovácsi határában fekvő tölgyesét. Az 1931-ben, Pesthidegkúton kiadott prospektus szerint „A telep nevét gróf Tisza Istvántól nyerte, mert az erdőség Tisza birtok volt és nagy hazánkfia volt az, aki először méltányolta a hely szépségeit. A Magyar Semmering nevet a Tisza István Kertváros egy rajongó lakója adta a telepnek, mikor első ízben pillantotta meg a festői erdőséget. Három évvel ezelőtt még erdőség volt a mai utcák helyén és ahol ma virágos kertek állanak, ott ezelőtt őzek és szarvasok tanyája volt. Ma a Tisza István Kertváros kulturhely, előkelő családok nyaraló- és lakóházaival, beláthatatlan fejlődési lehetőségekkel.”

A tudatosan tervezett település felosztása alkalmazkodott a természet közelségére vágyó polgárok igényeihez, akik város melletti villák építésével akartak kiszabadulni Budapestről. Az összesen 322 telek értékesítésével Terray Dezső hidegkúti és Keresztes Béla Damjanich utcai ügyvéd foglalkozott, ő a komoly szándékú vásárlókat a hathatósabb meggyőzés érdekében saját kocsiján vitte a helyszínre.

Az első tulajdonosok közt volt Kiss Jenőné, a Royal-Apollo főpénztárosa, Dr. Manzán Kálmán és felesége három-három telekkel, Szekrényi Lajos orvos, Gábriel Kálmánné gyógyszerészné, Dr. Kiss István O.F.B. bíró, Kápászy Margit magánzó, Haas Vilmos gyáros és Dr. Hetényi Imre rendőrkapitány-helyettes, aki nejével hét parcellát vett.

A Tisza István kertváros (elnevezését 1935. október 12-én engedélyezte a hatóság) szabályozási terve azonban kikötötte, hogy mindenki csak oly módon építkezhet a saját telkén, amely nem változtatja meg a telep kertvárosi jellegét, vagyis a lehető legkisebb mennyiségben határozták meg a kivágható fák számát. A folyamatosan gyarapodó tulajdonosi, illetve lakóközösség egyesületet alapított a telep legfontosabb munkáinak (víztorony létesítése, az áramellátás biztosítása) megoldására.

Nagykovácsi elöljárósága a kertvárost 1939-ben üdülőhellyé nyilvánította, nevét pedig Tiszaistvánliget-re változtatta. Lakói viszonylag csendesen élték meg a világháborút, de amikor a szovjet csapatok körülzárták a fővárost, az egyik villában döbbenetes eset történt: 1944. december 26-án Dr. Eischler Ernő evangélikus kórházi főorvos morfinnal megmérgezte 14 éves fiát, majd végzett magával is.

Az új hatalom 1949. október 8-án eltörölte Tiszaistvánliget nevét. A helybeliek úgy tudják, azért Ady Endrét szemelték ki névadónak, mert a polgári radikális költő közmondásosan is Tisza gróf ellenlábasa volt, így a választás kézenfekvőnek tűnt. Három hónap múlva Nagykovácsi kertvárosát Budapest második kerületéhez csatolták.

De nem csak a név, a lakosság is kicserélődött. Az évek során Adyliget egyre terebélyesedett, újabb utcasorok épültek. A kezdetben minden oldalról erdőség határolta vadregényes erdőváros mára teljesen összeolvadt a környező településekkel. Határa a Rézsű utca –Nagykovácsi út –Feketefej utca vonalon húzódik, ezen kívül a főváros közigazgatási határával esik egybe. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint lakossága 856 fő, ingatlanállománya pedig 321 lakóház és 52 lakatlan nyaraló.

Adyliget településmagja azonban megőrizte az egykori miliőt, a területét borító egykori tölgyerdő fáiból sok megmaradt a kertekben és az utcák mentén, meghatározva a városrész sajátos hangulatát.http://www.budaipolgar.hu/helytortenet/Adyliget.html

Verrasztó Gábor

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Kormos István 1975. január elsején írta az Egész évben Lucázás című versét. A vers az Egy keresztlevél hátára (1972-1977) ciklus bevezető verse.  A költő második lánya, Luca 1973-ban született. A “kései” kislány (Luca egyidős a költő korábbi házasságból származó unokájával, Kormos a születésénél 50 éves) és a vers kapcsolata egyértelmű. A sok gyermekeknek íródott vers mesevilágának megteremtése ( Mesék Vackorról; A zsiráfnyakú cica; A pöttyös zöld lovacska bátyja; Ejhaj, Csibekas!; A Pincérfrakk utcai cicák stb.) mellett az újévi elszánásban Kormos 365 nap Lucázásra készül, kihasználni a rendelkezésre álló, előre még nem is láthatóan rövid időt, a költő 1977-ben bekövetkezett haláláig. Ekkor a költő 53 éves volt.

A Nagykovácsira, pontosabban a Széna térig szemtelenkedő, náthás nagykovácsi varjakra tett utalás és az életrajzi összefüggés már jóval kevéssé egyértelmű. Kormos István  1970-77-ig az Üllői úton lakott, a 24. szám alatt, ablaka a lépcsőház mellett a gangra nyílott. Előtte azonban Párizsból hazatérve, szinte havonta újabb és újabb albérletekbe, kölcsönlakásokba taxizott, élete kevés ingóságával. “Itthon nem találtam a helyemet, a személyi igazolványomban az áll, hogy 1950 óta azonos a munkahelyem, mégis ki kellett cseréltetnem a személyi igazolványomat a sok lakásváltoztatás miatt. (…) …de itthon voltam és visszataláltam.” (In: Egy keresztlevél hátára. Kormos István képeskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1987. 96. p.)

Az hogy a sok költözés, szimbolikus és valós hely- és útkeresés között lakott-e Kormos Nagykovácsiban, vagy a Széna tér környékén, az eddig rendelkezésre álló források szerint nem tudható. Ebbe az évkezdő versbe, az Egész évben Lucázásba azonban visszavonhatatlanul bekerült Nagykovácsi, ahonnan a varjak beszállnak a városba, hogy a “hótalan s jegetlen” reménytelen tél ábrázolását segítsék.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Az asszony köténye kiállításról- Szentiváni újság

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Ki volt Borovszky Samu?

Dr. adamóci és vittenci Borovszky Samu 

(Bácsordas1860október 25. – Budapest1912április 24.) történész, helytörténész, 1899-től az MTA levelező tagja, irattárnoka és irodaigazgatója.

Közreműködésével készült el a Magyarország vármegyéi és városai monográfia-sorozat 26 részéből 25.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Borovszky_Samu

 

Magyarország Vármegyéi és Városai A teljes “Borovszky” fedőlapja

 

MAGYARORSZÁG VÁRMEGYÉI
ÉS VÁROSAI http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/index.html

 

 A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye kötetében található Nagykovácsi leírása. 

A kötet szerkesztését 1910-ben zárták le.

“Nagykovácsi.

Nagykovácsi. Nagyközség a Szénáshegy alatt, az Ördögárok mellett. Lakosainak a száma 2400, a kik németajkúak, s róm. kath. vallásúak. A XVII. század végén Hessenből és Württembergből jöttek be, mintegy 36 kocsin. A házak száma 348. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása Solymár. A középkorban Felsőkovácsi és Kovácsi (Kowachy) néven fordul elő. 1467-ben Dormánházi Miklós szerez itt részeket a Felsőkovácsi családtól. 1490-ben Corvin János birtokában találjuk. 1499-ben Ráskay Balázs volt a helység földesura. Az 1580-81. évi török kincstári adólajstromokban, pusztaként szerepel. Évi jövedelmét 350 akcséban állapították meg. Az 1690. évi összeírásban sem a lakott, sem pedig az elpusztult helységek között nem fordul elő. 1715-ben 20, 1720-ban 39 adóköteles háztartást írtak össze e helységben. 1737-ben epemirigy-ragály pusztított, melynek 600-an estek áldozatul. Az 1754. évi összeírás szerint Wattay Pál és a Soós család tagjai birták Garancs és Kiskovácsi pusztákkal egyetemben, de a birtokosok a vármegyén kívül laktak. A róm. kath. templom 1746-ban épült. A XIX. század elején (1816) előtt itt volt plebános Fejér György, a Codex Diplomaticus nagyérdemű szerkesztője, a ki innen pesti egyetemi tanár, majd kanonok lett. 1815-ben még a Wattay család volt a helység földesura. E család és a helység jobbágyai ebben az évben új úrbéri szerződést kötöttek. A Wattayak után a helység a gróf Telekiekre szállott. 1838-ban gróf Teleki Józsefné volt a helység földesura. Tőle gróf Teleki Júlia Tisza Lajosné örökölte. 1863-ban Tisza Lajos hasonnevű fiára szállott. Jelenleg gróf Tisza Istváné. A határrendezés és a tagosítás 1863-ban történt. 1843. június 7-én nagy tűzvész pusztított a helységben, mely alkalommal 77 ház égett le. 1848-ban itt végezték ki a honvédek az urasági szérűskertben Miskeyt, az áruláson ért tinnyei szolgabírót. A helység határában római korbeli pénzeket, edényeket és sírköveket találtak; az utóbbiakat a plebánia-templom falába építették be. A lakosság községi hitelszövetkezetet, továbbá temetkezési egyesületet tart fönn. A helységben levő régi kastélyt még a Wattayak építették, ezektől örökölték a Telekiek, tőlük viszont a Tisza család s jelenleg gróf Tisza Istváné. A kastély műkincsei között Pállik állatképei, Indiából hozott fegyverek, régi mesterek festményei, a remek szegedi album, melyet gróf Tisza Lajos kapott, értékes családi képek stb. láthatók. Könyvtára kb. 3000 kötetből áll. A határban vannak Pollacsek Lipót Rácsky János, Gréfli Mihály és Goldberger Simon mészkőbányái és mészkőégetői, a lipótmezei elmegyógyintézet yorkshyrei tenyésztelepe, továbbá az Ördögárok nevű patak forrása és két barlang. A hagyomány szerint a Remetehegyen levő barlangban egy remete élt, a másikban (Mörderlücke) pedig a kurucz időkben rablók tanyáztak. A községhez tartozik Juliannamajor, mely azelőtt Neuackermajor volt.”http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0015/4.html

 

Nagykovácsi. Gróf Tisza István kastélya. A fotó a teljes “Borovszkyból” származik.

 

 

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Töréspontok - 2017-06-19

Marchut Réka: Töréspontok című tanulmánykötetének borítója

Marchut Réka Töréspontok című munkája, a Budapest környéki németség második világháborút követő felelősségre vonása és annak előzményei (1920-1948) alcímmel jelent meg az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont, a Magyar Történelmi Társulat és a Budaörsi Passió Egyesület gondozásában 2014-ben. A tanulmánykötet 4. fejezete foglalkozik Nagykovácsi kitelepítésével. A doktori disszertáció gazdag forrásanyagra hivatkozik, kiterjedt bibliográfiát használ. A nagykovácsi kitelepítéssel kapcsolatban a Historia Domus, Greszl Ferenc dokumentumain túl, a téma szerint a  Székesfehérvári Püspöki Levéltár, a Politikatörténeti Intézet Levéltára anyagait is feldolgozza.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Tóth Bálint Nagykovácsi Európa

A Tóth Bálintról egy Bertha Bulcsú interjúból tudhatjuk meg, két házassága közötti menedékhelyként választotta a nagykovácsi vályogházat, később ezt a budai lakás mellett nyári háznak, elmélkedésre alkalmas pihenőhelynek használta. Ahogy Bertha írja: “A falusi ház léckapuján elégedetten áll a latinos műveltségű költő, mosolyog, végigtekint a völgykatlanon, a pillantása éppen csak borzolja a túloldalon a pilisi hegység erdőfoltjait…”http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/BERTHA/bertha00175/bertha00186/bertha00186.html

A Nagykovácsi Európa című vers a Krisztinavárosi körmenet című verseskötetben jelent meg. (Orpheusz könyvek, Budapest, 1991. )

Tóth Bálint http://hu.wikipedia.org/wiki/Tóth_Bálint_(költő)

 

Tóth Bálint 1987.
A Szép versekben megjelent portrék egyike. Csigó László felvétele

 

1929. december 17-én született Keszthelyen Tóth Zoltán és Bakonyi Margit házasságából. Pannonhalmán érettségizett. 1948-1949 között a budapesti egyetem hallgatója volt az Orvostudományi Karon, 1949-től 1951-ig a Bölcsészettudományi Kar magyar-történelem szakán folytatott tanulmányokat.

1951–1955 között államellenes szervezkedés vádjával szabadságvesztését töltötte. 1955-ben amnesztiával szabadult. 1956 novemberében a Politikai Foglyok Forradalmi Bizottságának elnökségi tagja volt. 1957 júniusa és decembere között kémkedés gyanújával letartóztatták, vádemelés nélkül szabadult. 1955–1957 között a csepeli acélmű finom hengerművében, majd Martin-üzemében dolgozott. 1957–1962 között az építőiparban kocsikísérő, majd könyvraktári munkás és utcai könyvárus volt. 1962-től 1970-ig az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott könyvtárosi munkakörben. 1970 óta szabadfoglalkozású író.

Első versei és műfordításai 1957-ben jelentek meg Bécsben, majd 1959 óta Magyarországon. Héber, latin, grúz, olasz, angol, német és svéd költők verseit ültette át magyar nyelvre, közben kibontakozott az ő sajátos lírai költészete, mely a dunántúli tájköltészet, s legnagyobb költőink, köztük Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc hagyományaiból és saját életélményeiből táplálkozik. 2000 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Ő vehette át elsőként a magyar alapítású nemzetközi irodalmi díjat, a Balassi Bálint-emlékkardot 1997-ben Budapesten. 

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »

Puszta Sándor papköltő, vörösvári káplán verse. Megjelent a Búzaszentelés című kötetben.

Cikk megosztása

Nincs hozzászólás »