Kormos István 1975. január elsején írta az Egész évben Lucázás című versét. A vers az Egy keresztlevél hátára (1972-1977) ciklus bevezető verse. A költő második lánya, Luca 1973-ban született. A „kései” kislány (Luca egyidős a költő korábbi házasságból származó unokájával, Kormos a születésénél 50 éves) és a vers kapcsolata egyértelmű. A sok gyermekeknek íródott vers mesevilágának megteremtése ( Mesék Vackorról; A zsiráfnyakú cica; A pöttyös zöld lovacska bátyja; Ejhaj, Csibekas!; A Pincérfrakk utcai cicák stb.) mellett az újévi elszánásban Kormos 365 nap Lucázásra készül, kihasználni a rendelkezésre álló, előre még nem is láthatóan rövid időt, a költő 1977-ben bekövetkezett haláláig. Ekkor a költő 53 éves volt.
A Nagykovácsira, pontosabban a Széna térig szemtelenkedő, náthás nagykovácsi varjakra tett utalás és az életrajzi összefüggés már jóval kevéssé egyértelmű. Kormos István 1970-77-ig az Üllői úton lakott, a 24. szám alatt, ablaka a lépcsőház mellett a gangra nyílott. Előtte azonban Párizsból hazatérve, szinte havonta újabb és újabb albérletekbe, kölcsönlakásokba taxizott, élete kevés ingóságával. „Itthon nem találtam a helyemet, a személyi igazolványomban az áll, hogy 1950 óta azonos a munkahelyem, mégis ki kellett cseréltetnem a személyi igazolványomat a sok lakásváltoztatás miatt. (…) …de itthon voltam és visszataláltam.” (In: Egy keresztlevél hátára. Kormos István képeskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1987. 96. p.)
Az hogy a sok költözés, szimbolikus és valós hely- és útkeresés között lakott-e Kormos Nagykovácsiban, vagy a Széna tér környékén, az eddig rendelkezésre álló források szerint nem tudható. Ebbe az évkezdő versbe, az Egész évben Lucázásba azonban visszavonhatatlanul bekerült Nagykovácsi, ahonnan a varjak beszállnak a városba, hogy a „hótalan s jegetlen” reménytelen tél ábrázolását segítsék.