Krónika kereső

A csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény évfordulója

Szerző:

1946. február 27-én írták alá Budapesten a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezményt, melynek értelmében a két ország áttelepítés révén kívánta rendezni a második világháború után ismételten felmerülő kisebbségi kérdést.

„Bár az 1938. évi első bécsi döntést az angolszász hatalmak is elfogadták, és az 1944-ig fennálló határokat nagyjából az etnikai viszonyoknak megfelelően húzták meg, a háború végén ismét sötét fellegek gyülekeztek a felvidéki magyarság feje felett. Tekintve, hogy Magyarország de facto a vesztesek oldalán fejezte be a háborút, Csehszlovákiát pedig a szövetségesek a hitleri Németország áldozatának tekintették, északi szomszédunk összehasonlíthatatlanul jobb tárgyalási pozícióban volt, a kassai kormányprogram, majd a Benes által kihirdetett jogfosztó dekrétumok pedig egyértelműen jelezték, hogy azt maradéktalanul ki is fogja használni. (…) Benes természetesen hallani sem akart az 1937-es határok revíziójáról, hanem deportálás útján akart megszabadulni a nemzeti kisebbségektől, ám az 1945 nyarán tartott potsdami konferencia ezt csak a németek esetében engedélyezte. A csehszlovák elnök 200 000 háborús bűnösnek nyilvánított felvidéki magyart akart eltávolítani országából, az ott maradók nagy részét pedig „reszlovakizálta”, tehát megpróbálta „visszaolvasztani” a maga nemzetébe (természetesen olyan emberekkel történt mindez, akiknek az ősei sosem voltam szlovákok). Mindamellett pedig ott voltak a Benes-dekrétumok, melyek lehetetlen helyzetbe hozták a maradék magyarságot. Ezekkel a csehszlovák kormánynak kettős szándéka volt, hiszen amellett, hogy javította az asszimiláció esélyeit, a kollektív jogfosztás Budapesttel szemben is kiváló zsarolási alapot nyújtott.

Ennek az előnynek tudható be, hogy 1945 decemberében, majd 1946 februárjában Gyöngyösi János tárgyalóasztalhoz ült Vladimir Clementis külügyi államtitkárral, február 27-én, Budapesten pedig megkötötte vele a hírhedt lakosságcsere-egyezményt. A szerződés az áttelepülést paritásos alapon kívánta megvalósítani, vagyis a tervezet szerint annyi magyart költöztettek volna ki Csehszlovákiából, ahány magyarországi szlovák kinyilvánította távozási szándékát. Paradox módon Gyöngyösiék részéről ez az egyezmény az időnyerést szolgálta, hiszen február 27-e után kissé enyhült a felvidéki magyarok helyzete – ritkultak a vagyonelkobzások és az elbocsátások –, a lakosságcsere-program megindulásának időpontja pedig sokáig homályba burkolózott.

Gyöngyösi és Clementis 1946 őszére tervezték az áttelepítés megkezdését, miután azonban a csehszlovák fél egyoldalúan kijelentette, hogy a Magyarországra indulók mégsem vihetik magukkal ingóságaikat, a folyamat több hónapra megakadt. Prága ekkor ismét zsarolással próbálta megtörni a magyar kormányt, nevezetesen azzal, hogy az elnéptelenedett Szudéta-vidékre – a már kitelepített németek helyére – több tízezer magyart deportált, akiket a cseh telepesek cselédként, kényszermunkában dolgoztattak. Clementis és a csehszlovák külügy aztán idővel mégis hajlandó volt engedni az ingóságok kérdésében, így 1947 áprilisában megindulhattak az első transzportok.”

Itt kapcsolódik a nagytörténelem és Nagykovácsi története. 1946 májusában a kitelepített, szülőföldjükről elűzött svábok elhagyták a falut, az országot. 1947-ben, áprilisban kelt az az értesítés Pozsonyban, tárgya szerint. az áttelepítendő magyarok érdekvédelmére Csehszlovákiában, amely a magyar-csehszlovák lakosságcsere időpontját az egyik andódi család számára 1947. május hó 17-re teszi. Aztán az „intézkedés” késlekedett, mert a család május 29-én érkezett Andódról a pályaudvarra, Udvardra. Itt kezdődött el a vagonírozás. A visszaemlékezések szerint a nagypolitikai tárgyalások következtében az ingóságok, így a haszonállatok is bekerülhettek a vagonba. Az egyik visszaemlékező személy családi emlékei szerint: „Édesapánk a vonatindulás előtt átment egy másik vagonba – ott voltak elhelyezve az állatok -, ott is maradt az út folyamán. Úgy hiszem, nem akarta, hogy lássuk őt sírni az induláskor. Leírhatatlan keserű élmény volt a szerelvény elindulása! Még negyven év elteltével is érzem azt a szívszorítást, amit akkor éreztem. (…)”

Nagykovácsiba 1947-ben 52 család, 187 személy érkezett a Felvidékről. a legtöbben Andódról (25 család, 94 személy), Szódóról (8 család, 26 személy), Bajtáról (4 család, 15 személy), Érsekújváról (3 család, 8 személy).

A korabeli lapok arról is hírt adtak, hogy a Magyarországon élő szlovák családok áttelepítése is megkezdődött 1946-ban. Így a Makói Népújság 1946. szeptember 19-i száma arról ad hírt, hogy megkezdődött a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény végrehajtása Az első önkéntesekből álló szállítmány főként bányászokból állt., így Nagykovácsi is említésre kerül. Az első Magyarországról induló szállítmányban összesen 137 családot tart nyilván az újságcikk. „Az áttelepülés első részlete a legkorrektebb keretek között folyt le.” Helyi feljegyzés az ez irányú lakosságmozgásról nem ismert.

Az ötvenedik évfordulón jelent meg Rados Virág Új otthont az elveszített helyett című cikke a Pest Megyei Krónika 1997. évi október 31-i számában Kucsera Katalin személyes emlékeivel.

Forrás:

Tarján M. Tamás: 1946. február 27. A csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény aláírása http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1946_februar_27_a_csehszlovak_magyar_lakossagcsere_egyezmeny_alairasa

B. Szatmári Lajos – Pájer Árpád: A Felvidékről az Ördögárokig. Nagykovácsi Honismereti Könyvek., Nagykovácsi, 1988.

Makói Népújság 1946. szeptember 19.

Népszabadság. Pest Megyei Krónika 1997. október 31.

„Vadonatúj régiségek”, érdekességek Nagykovácsiból, Nagykovácsiról. Érdekli a falu helyismerete, helytörténete? Akkor jó helyen jár, jó böngészést! Köszöntjük a Nagykovácsi Krónika oldalán.

Elérhetőség:

furulyaskatalin@nagykovacsi.hu

Nagykovácsi emlékképek

Nagykovácsi Anno

Nagykovácsi Krónika 1968. május 1.

Itthon vagy! – Nagykovácsi

5 éves a Pékdomb!