2018. november 30-án ünnepélyes keretek között átadták az új Rákóczi utcát. A falu egyik legrégebbi utcája, a korábban Jenei utca, az egyik legforgalmasabb ófalusi gyűjtő utunk. 149, 71 millió forint pályázati forrás segítette a beruházást. Az utca első aszfaltozására a nyolcvanas években került sor, azóta jelentős felújítás nem volt. Az útszakasz nehezen szolgálta ki az egyre nagyobb igénybevételt.

A közbeszerzési eljárásban a 162,4 milliós ajánlat volt a legkedvezőbb, ezt a TUNEL Mélyépítő Kft. és az ÚTKORONA Kft. konzorciuma adta.

Hosszú, feszültségektől sem mentes volt a kivitelezés időszaka, a lakosoknak sokszor kellett nagy türelmet gyakorolni,

Az ünnepélyes átadáson megjelent Csenger Zalán Zsolt országgyűlési képviselő és dr. Tarnai Richárd kormánymegbízott , a Pest megyei Kormányhivatal képviselője. Kemenes Gábor atya megáldotta az új utat és annak minden lakosát. Hajdú Klári néni, az utca egyik legidősebb lakója, aki a kivitelezés válságos pillanataiban is kedélyével, kávéival és almás pitéivel segített a munkálatokat is részt vett a nemzeti színű szalag elvágásában.

2014. december elsején az  ónos eső jégbe zárta a települést. Este már nem volt áramszolgáltatás a faluban, később a falu több helyén a víz szolgáltatás is leállt.

A fák a jég súlyától szenvedtek, hatalmas ágak szakadtak az utakra. A falu december 2-án megközelíthetetlenné vált. Sokan a kisebb utakon keresztül gyalogoltak Remeteszőlős irányába, ahol elérték a közlekedést. Az utat a rendőrség, tűzoltóság lezárta, félóránként a sürgős eseteket konvojban engedték át, félve attól, hogy a leszakadó ágak összezúzzák a közlekedőket.

Az áramszolgáltatás hiánya miatt a mobiltelefonok lemerültek, a házak többségében a fűtés is leállt.

A falu Óvodájában, a kijelölt melegedőhelyen egy generátor látta el az összes töltőre kapcsolt telefont, itt főzték a teát, itt készültek a zsíros kenyerek, ide lehetett menekülni azoknak, akik nagyon fáztak már a kihűlt otthonaikban.

A bajban az összefogás segített. Ahol volt víz, onnan más utcákba szállítottak át pár palacknyit a legszükségesebb célokra. Azokban a házakban, ahol cserépkályha, tűzhely volt befogadták a szomszédságot és közösségi élet indult be. A jég súlyától leszakadt ágak, kidőlt fák kivágásában kalákában működött közre a lakóközösség, kiszabadítva az elzárt embereket.

December 2-án még jósolni sem nagyon tudták a szakemberek, mikor lesz újra áram a településen, több nap is szóba jött.

A hallatlan erőfeszítéseknek és összefogásnak köszönhetően másodikán kora este visszaállt az áramszolgáltatás, felsóhajthatott a falu.

Nagykovácsi és a természet feladta a leckét a civilizációnak, megtapasztalhattuk, milyen ereje van a jégnek, mennyire sérülékeny az a világ, amely körülvesz bennünket.  Megtapasztalhattuk azt is azonban, mekkora ereje van az összefogásnak, amely a bajban elengedhetetlen. Azóta, idén már 4. alkalommal emlékezünk ezekre a napokra, és új hagyományt teremtve ünnepelünk közösen az Összefogás Napján, idén november 24-én.

Az alábbi linkeken 2014-ben készült filmrészleteket láthatunk.

Jégbe zárva

Szépség és szörnyeteg

Nagykovácsi jégkorszak

Nagykovácsi, az elzárt város