Az I. Világháború, vagy ahogy a korszakban hívták, nem sejtve, hogy sajnos a későbbiekben sorszámot kap, a Nagy Háború néven hívott küzdelem Európa közepéből indulva vált globálissá. A több államfő és hadi vezető által rövid kimenetelűnek jósolt háború végül 1914-1918-ig tartott és 15 millió áldozatot szedett.
1914 júliusában kezdődött a Monarchiában a mozgósítás, az Osztrák-Magyar Monarchiában 7,8 millió főt mozgósítottak. Ebből 1,2 millió fő elesett, többnyire idegen földön halt meg, és ott is temették el. 3,6 millió ember sérült meg a harctereken, szerezve nem ritkán örök életre megnyomorító bénulásokat, csonkolásokat, vakságot, süketséget, nem ritkán az arc felismerhetetlen sérüléseit. A fizikai küzdelmeken és sérüléseken túl, felmérhetetlen és leírhatatlan az a veszteség, amit a katonáknak messze idegenben töltött nélkülözés, rettegés, frontszolgálat során lelkileg is el kellett szenvedniük. Ez még az élve előkerült katonák további életére, a családjuk további sorsára is erős hatással volt. 2,2 millió eltűnt és fogságba került monarchiabeli férfiembert tartanak számon a veszteséglisták. A mozgósítottak 90%-a bekerült a veszteségrátába: meghalt, megsérült, fogságba került.
1910-ben 2226 lélek lakta Nagykovácsit. Ebből az I. Világháborúban 70 férfi halt meg. 1925-ben ennyi név került, köztük gróf Tisza Istváné , a templom előtt álló emlékoszlopra. A római katolikus templomban egy a Temetkezési Egylet által 1937-ben állíttatott neobarokk faoltár őrzi emléküket az oldalkápolnában.
1918. november 11-én hivatalosan véget ért az I. világháború. A békekötések feltételei és következményei már kezdetben magukban rejtették a második világégés bekövetkeztének előképét.
Azokban a családokban, a közösségekben, ahol katona apa, vagy fiú; barát, iskolatárs, egykori kedves veszett oda, soha nem lett vége a háborúnak.
Az alábbi arcképcsarnok Nagykovácsi első világháborús áldozatainak szomorú tablója. A tabló feltételezhetően a harmincas években kerülhetett a Hősök kápolnájába, a templomba. Ma is ott található. Nem mind a hetven fotó kerülhetett fel a tablóra. Nem is egységesen katona képeket láthatunk, van akiről polgári ruhás képet, sőt gyerekkori képet talált csak a család, van akinek csak a sírhantjáról készült fotó állít emléket.
A megrázó tablót az évek múlása kikezdte, az arcok azonban a legtöbb képen felismerhetőek. A képek feliratánál az eredeti kézírással készült formát és betűzést hagytuk meg. A nevek utáni dátum és földrajzi hely a katona eleste, a csata helyszíne és ideje.
Emlékezve, képzeletben gyújtsunk gyertyát az áldozatok emlékére. A linken hallgatható katonadal az arcképcsarnok lapozása közben segít az emlékezésben.
Lemberg mellett van egy kerek erdő
