2018-ban is december 4-én ünnepeltük a Szent Borbála-napot Nagykovácsiban. Örvendetesen sokan fogadták el az ünnepségre való meghívást, néhányan jelezték csak, hogy sajnos nem tudnak jelen lenni, egészségügyi állapotuk, elfoglaltság miatt.
A meghívóban jeleztük, a visszaemlékezés központi témája az 1954-es vízbetörés lesz. Ezzel a témával a leszármazottak, az egykori bányász családok gyereki is más megszólítást kaptak, hiszen az 1954-es tragédiában, eddigi tudomásunk szerint három nagykovácsi bányász veszítette életét. Egyikük: Varga Béla. Lánya, Eti szeretett volna eljönni a megemlékezésre, de az utolsó pillanatokban vidékre szólította a dolga. Így ő nem volt jelen. Vendégünk volt azonban Papp Sándor, egy olyan leszármazott, aki nem Nagykovácsiban él, édesapja azonban azokban a vészterhes napokban szintén a bánya foglya volt, ő szerencsére megmenekülhetett. Kettejük érdekes találkozására így nem kerülhetett sor. A közösségi oldal, Nagykovácsi Pékdomb csoportjában azért mégis létrejöhetett a virtuális kézszorítás.
Varga Béla lányától kaptunk néhány fotót, amelyek az emlékezést még elevenebbé teszik. A fotók a kislány, Eti születése után készültek, 1951-ben. Varga Béla büszke kétgyermekes édesapa; az édesanya, a később mindenki által Menci néniként tisztelt, ekkor még fiatalasszony, ifjú édesanya. Etike bátyja a kisfiú a képen. A második képen a gyerekek anyai nagymamája és nagynénjük felvidéki népviseletben. A harmadik képen a család már a tragédia után az egykori bányász síremlékénél áll.
Az 1951-ben felvett kép után még három éve volt a családnak együtt. Eti és a család visszaemlékezése szerint, az apa 1954 nyarán, azon a végzetes napon, egész délelőtt a gyerekekkel játszott odahaza, aztán elindult a bányába, ahonnan soha nem térhetett haza.
