Fejér György „A politikai forradalmak okai. Néhány észrevételekkel.” című munkájának második kiadását sikerült megvásárolnia az Öregiskola könyvtárának. A füzet Lipcsében jelent meg 1850-ben.

Előszavában jegyzi a szerző: „A polgári forradalmak korában élünk, mozgunk, sőt beléjök is merültünk szinte torkig; mindazonáltal, ki azoknak okait nyomozta, fejtegette volna, nem találkozott senki honunkban, legalább tudtomra. E súlyos munkát magamra válaltam éltem 85. évében, midőn mind a gyűlölség, mind a hizelség ideje lejárt. (…) Január 1. napján 1849. ”

Előszavának zárszavában a könyvet mindazoktól távol kívánja tartani, akik nem ismerik el a politikai forradalmak veszélyességét, ártalmasságát. Az idős tudós nem forradalompárti, ezt le kell szögeznünk. A francia forradalmat, mint minden politikai forradalom leckéjét sem illeti elfogadható jelzőkkel, erkölcstelenséggel, szabadossággal jellemzi, amely „se istent, se oltárt, se erényt, se ártatlanságot” nem ismert, ha az útjába állott.

Akármilyen szent ügy elérésére szerveződik is a politikai forradalom, megítélése szerint, mindenképpen veszélyes és nagyobbak a veszteségei, mind az eredményei.

A magyar forradalom ügyének elemzésében megengedőbben fogalmaz. A magyar mozgalmaknak különös okaként írja le a nemzetnek napkeleti tulajdonságait. Ezek a nemzet erős szabadságvágyából, heves nemzetiségi tudatból állnak. Ezekből ered a hazaszeretetük, és némi büszkeség is fakad. „A magyar mindazonáltal nemes lelkü, jó szivű, bőkezü és hittartó: azokkal is, kiket meghódított (…).” A magyarság fő tulajdonságai között említi a kegyeletet is, amelyet az Isten, a koronás fők előtti főhajtásban és hódolatban lát megtestesülni. Mindezen jó tulajdonságok mellett szükségesnek látja megemlíteni, hogy bizonyos dolgokkal mégsem ajánlatos bosszantani, mert ezek ellen „felzúdul és pattog”. Ezek pedig az erkölcstelenség, a kárvallás félelme, az igazságtalanság.

A forradalmat előidéző okok felsorolását, ezen sérthetetlen ügyek semmibevételével mutatja be. Melyek hatására „napkeleti vér, ennyi ingerekre szökdicsölés nélkül nem maradhatott”. Nem is beszélve az egész Európát jellemző forradalmi eszmény kialakulásáról és hatásáról.

A szerző tehát keresi, sőt megtalálni véli a felmentő okokat a magyar polgári forradalom kitörésében, azonban vizsgálata szerint a forradalmat mindenképpen elhibázott, káros politikai eszköznek tartja.

A kötet Janits Béla segítségével kerülhetett a könyvtárba.