Kevesen tudják, de Bächer Iván esetében Nagykovácsi nem csupán egy regény helyszín, az író rövid ideig lakott Nagykovácsiban. Bár inkább „telkes”, hétvégi nyaralónak tervezte az ittlétét, aztán másként alakult.
Bächer Iván
Az ízig-vérig pesti, pontosabban legutóbb lipóciai író, ahogy saját Újlipótvárosát nevezte, hogy kerülhetett, ha csak rövid ideig és akkor sem állandó lakosként Nagykovácsiba? Személyes ismeretség sem kell ahhoz, hogy tudjuk Budára átjönni is nehezére esett, és valóságos tengerentúli utazásként élte meg az átkelést a Dunán. Elég, ha az utolsó idők műveit olvassunk. (Bächer Iván: Megyek Budára)
Bächer Iván: Klétka
A Klétka című regény, amely a tragikusan fiatalon meghalt feleségének, Klauber Marinak állít emléket adja meg a választ, több pontot említi „Kovácsit”. Az önéletrajzi regény, Bächer talán összes műve annak tekinthető, lapjain a nyolcvanas évek budai gimnáziumának, az akkori Móricz gimnázium (ez a mai Baár -Madas Gimnázium) tanárijába csöppenünk, ahol Bächer tanárként dolgozott, mint pályakezdő, aki már akkor elhatározta csak írni szeretne, így aztán elállt tanárnak. Nehéz dolog a döntés. A fiatal tanárnő, Mari nemsokára több lesz, mint a kezdő tanár kollégája. „1986 nyarán az új lakásba költöző család és Verával gyarapodó, így többé-kevésbé héttagú Gold családban még nem volt beteg.” Rövidesen három rákos ember élt a családban, hosszú kórházazás után a nagycsalád egészen kicsivé zsugorodik, mindenki elment.
1986-ban azonban még mindenki jó erőben tervez. Kiélvezve a városi lakás és a csendes elvonulási lehetőség kettős hasznát. „Hisz került egy kellemes kis ház Kovácsiban. Gondolták, a hét pár napját ott töltik majd Vera és Jenő (Mari és Iván regénybeli neve- a beszúrás tőlem: F.K.). Onnan járnak majd tanítani az iskolába, amely fél óra buszozással elérhető.” Pont a betegségek miatt ez a kétlaki életforma nem lett hosszútávú, nem is vált megszokottá. A kis faház a Virágos sétányon volt, az utcában a nyolcvanak évek közepén még csak néhány hétvégi ház állt, az utca alatt a völgyben a téesz parcellái.
Egy másik írás, amely kapcsolatban van Nagykovácsival Az elindulni három nővel kötet A sváb című novellája. A hazalátogató, kitelepített „sváb” BMW-je bekanyarodik a Tanács utcáján (Antónia utca), megáll a temető előtt. „Sok kövön már olvashatatlanná koptak a számok és betűk, leghátul pedig jó néhány teljesen elmerült a száradó gaz, az összegereblyézett évtizedes koszorú- és virágmaradék meg a málló, pépes avar vaskos szőnyegében.” Majd tovább indul az autó, elhajt a SAVANYÍTÓ, TURISTA FALATOZÓ táblák alatt, fel a Zsíros-hegyre. A leírás pontos, alapos, ahogy szokott. Megelevenednek az ismert részletek. „A domboldalakon mindenütt új vagy éppen épülő házak fehérlettek. Jobbra fönn a kis kápolnarom, amely valamikor magányosan szolgált irányjelzőül a kopasz hegyoldalon, mára teljesen beolvadt a sok apró ház és rengeteg növekvő gyümölcsfa közé.” A novella szerint a „sváb” a Zsíros-hegyi turistaházhoz ér, ez még működik, ha romjaiban is, a „kisszalmásit” már széthordták. Körbenéz, tapasztal, aztán indul.
Bächer Iván 2013. március 18-án nagy hóesésben, már betegen író-olvasó találkozón járt Nagykovácsiban, talán utoljára. Abban az évben, 2013. december 21-én temettük.
