Általában is nagyon kevés forrást, adatot ismerünk eddig a Teleki-Tisza kastély részletes történetéből, még az építésének idejét is az épületek között álló kút feliratából következtetjük.
Még kevesebb az ismeret az egykori berendezésről, a bútorairól, az enteriőrről. Éppen ezért nagyon érdekes Ybl Ervin a Magyar Művészetben megjelent 1927-ben írt cikke, Gróf Tisza István otthona címmel.
“Képeknek, szobroknak, épületeknek nagyobb a varázsa, érdekesebb a története, ha az emberiség, egy ország kiválóságaival hozhatók kapcsolatba. Mintha lelkiségüknek részét őriznék meg a művészet ez alkotásai. Nagy egyéniségek otthonába a tisztelet, a meghatottság érzésével lépünk. Valóban, egy kastély, egy lakás vagy akárcsak egy szegényes szoba igen sok adattal szolgálhat a hős szellemi profiljának megrajzolásához. Ha még őseitől örökli is házát, földjét, holmiját, ha sok más körülmény is közrejátszik az otthon kialakulásában, mégis sokat lehet az otthonból az egyéniségre következtetni. A múlthoz való ragaszkodása, annak tisztelete éppúgy visszatükröződhetik a lakáson, mint a mához való viszonya, a jövőről való gondolata. A műtárgyak, melyekkel az apai örökségét, a régi házat, az öreg bútorokat gyarapítja, elárulják, hogy miként értékeli a multat, jelent és jövőt.”- írja Ybl a cikk bevezetőjében. Tisza konzervativizmusa a festményei, műtárgyai tükrében is megmutatkozott.
A geszti kastélyban főként a családi portré festmények voltak túlsúlyban. Ezek jellegükben inkább a családi megörökítés igényét elégítették ki. (A Tisza család nem tartozott, Ybl vélekedése szerint, a nagy művészet pártoló, mecénás családok közé.) “A jómódú magyar nemesi osztály akkortájt csak képmásfestésre vette igénybe a festők tudását és csak kivételesen vásárolt egy-egy tájképet, csendéletet vagy romantikus történeti kompozíciót.” Kiss Bálint festménye nem a mesteri kvalitásaival emelkedik ki, kedves beállításával örökítette azonban meg a családot. A festmény 1840 körül készülhetett a szereplők életkora alapján következtetve. A háttérben álló kisfiú, palatáblával Tisza Kálmán Magyarország későbbi miniszterelnöke, Tisza István apja. Az ölben ülő kisfiú pedig Tisza Domokos. (Az ő házitanítója volt egy ideig Arany János Geszten. A korán meghalt fiú maga is szívesen foglalkozott verseléssel, halála után édesanyja kiadatta a verses kötetét.)
Barabás Miklós képei már más minőséget képviselnek. Nagykovácsiba feltételezhetően nem az igazán jó portrék kerültek, hanem ezek másolatai, a művész már kései munkái.
“A Budapest közelében fekvő nagykovácsi Tisza-kastélyban Tisza Lajosnak és feleségének két későbbi, de az előbbiekkel rokon arcképét láthattuk. Az igen közepes festményeken hiányzik a művész nevének jelzése. Több mint valószínű, hogy a képek Barabásnak kései, már gyenge kvalitású alkotásai, vagy máshol levő alkotásainak másolatai.”
A családi képek közül tehát az értéktelenebb kerültek Nagykovácsiba, azonban más igen értékes tájképek, tanulmányok voltak a kastélyban. Mészöly Géza és Munkácsy Mihály munkái is.
“A geszti és a nagykovácsi Tisza-kastélyokban — az utóbbit Tisza István nagybátyjától, Tisza Lajos gróftól örökölte — Mészölynek két érdekes tájképével találkozunk. Mészöly Géza, akárcsak Munkácsy, kedvenc festője volt a Tisza-családnak. A két festmény közül a nagykovácsi kastélyban levő nagyméretű vászon (159 x 103 cm) az értékesebb. Lent a középen látható jelzés szerint Mészöly a képet 1875-ben festette Münchenben. Tárgya naplemente mocsaras vidéken. Meleg, sötét színfoltok a jólismert Balatoni halászaton látható száraz rajz nélkül. Talán Mészölynek legkiválóbb és legfestőibb felfogású nagy vászna. Ennél kiválóbb kvalitásokat a mester csak egy-két kisméretű tájképén árul el. Nagykovácsiban van Munkácsy-nak a Honfoglalás-hoz készített egyik kis-méretű és igen jó vázlata is. A kép alsó szélén a következő ajánlás olvasható: „Gróf Tisza Lajos ő nagyméltóságának barátilag Munkácsy M.” Ugyanitt a mester „Krisztus Pilátus előtt” képe után készült metszetet a következő ajánló sorok díszí-tik: Tisza Lajos ő nagy méltóságának kiváló tisztelete és benső ragaszkodása jeléül Munkácsy M. 1884. Oly jó viszony volt Szeged újjáteremtője és a nagy mester között, hogy együtt le is fényképeztették magukat. Föl kell még említenünk a nagykovácsi kastély dolgozószobájában az íróasztal fölött lévő jó képmást is, melyet Benczúr Gyula festett 1892-ben I. Ferenc József apostoli királyunkról.”
Ezek a művészettörténetileg is neves ritkaságok már nem díszítik a Kastély falait, még a felújítás után sem. Felkutatásuk (ha a háború, a “tulajdonváltás” viharai miatt egyáltalán még fizikailag léteznek) izgalmas kutatómunkát jelentene.
Forrás: ADT
