2020. június 30-án „A köztisztviselők és kormánytisztviselők napja” tiszteletére Nagykovácsiban a Polgármesteri Hivatal munkatársai Papp István jegyző úr vezetésével megkoszorúzták Kollárik Gyula jegyző nagykovácsi sírját. Szemesy Barbara alpolgármester asszony és intézményi vezetők is részt vettek a megemlékezésen. A kései utódok tisztelettel hajtottak fejet az előd előtt, aki a XIX. században végezte hivatását Nagykovácsi községben.
A képzeletbeli főhajtás az elődök előtt
Ki volt Kollárik Gyula? Mit jegyzett föl róla a helyi történetírás?
Kollárik Gyula (született 1842-ben) volt községi jegyző, megye bizottsági tag, a pilisi járás egyik anyakönyvvezetője volt élete során. 54 éves korában 1895. december 26-án halt meg. Sírfelirata szorgalmáról bizonyíték: „Munka, küzdelem volt életed, örök béke legyen pihenésed.” B. Szatmári Lajos helytörténész feltáró munkája során valószínűsítette, hogy jegyzősége utolsó éveiben rendelkeztek Nagykovácsi első kisdedóvójának megnyitásáról. Greszl Ferenc munkái szerint Kollárik Gyula volt az első megye által kinevezett jegyző, ő volt Nagykovácsi első jegyzője, aki a hivatali ügyeket, a dokumentációkat már a törvényi rendelkezések szerint magyar nyelven vitte 1868-tól.
Egy érdekes adalék Kollárik Gyula munkásságáról, amelyből megtudható a község egykori jegyzője hogyan lehetett a helyi szellemi-kulturális élet alakítója.
„Egy község emelkedése Nagy- Kovácsiban bebizonyult az az állítás, hogy jó pap-, jó tanító- meg jó jegyzővel csudákat lehet művelni. Hát ha e háromhoz még hozzá számítjuk az esetleg a községben levő egyéb hivatalnokokat, gazdatiszteket stb., kik, bár a község beléletébe nem gyakorolnak közvetlen befolyást, támogatásuk által a fönn emlitett három factornak sokat segíthetnek. Hogy Nagy- Kovácsiban e jó viszony megvolt és meg is van. bizonyítja az, hogy ez a község mindég minta gyanánt tündökölt, de erkölcsi haladásában mégis csak a közel múltban tapasztalunk észrevehetőbb előmenetelt, a mi bizonyára a hivatott tényezők összes működésére vall. Ily nemét a haladásnak jelzi a most alakult társaskör, mely már működése hajnalán szép sikerű táncz- vigalommal, zongora- és hegedű konczerttel nyújt élvezetet müvelt tagjainak, melyre azonban Nagy-Kovácsiban igen fontos közművelődési és nemzetiségi missio is vár. Mi, kik éber figyelemmel kisérjük a vidék eseményeit örömmel üdvözöljük az ottani társadalmi élet vezér- férfiait, nevezetesen id. Angeli Márton plébánost, Takács urad. ispánt, Kollárik Gyula községi jegyzőt, Reitter Mihály tanítót, az egész tanítói testülettel, mind a kik mindannyian bebizonyították. hogy hivatásuk magaslatán állva, szivükön viselik a község sorsát, s kívánjuk, hogy munkálkodásukat fényes siker koronázza.” – írta a Buda és vidéke lapja 1895. márczius 3-i számában.
A Budapesti Közlöny 1871-es évfolyamában megjelent figyelmeztető közlemény:
BudapestiKozlony_1871_09__pages370-370 Kollárik Gyula felhívásaA nagykovácsi temetőben Kollárik Gyula sírjától nem messze megtalálhatjuk Angeli Márton plébános síremlékét, a ravatalozó háta mögött a tanítói síroknál, a cikkben szintén említett, Reitter Mihály tanító sírját is.