Ma nyolcvan éve Tisza István-liget, (előtte Tisza István-kertváros), ma Adyliget polgárai készülődéssel és várakozással teli izgalommal lehettek tele. Nagy eseményre készültek. Szent István kápolnáját bensőséges ünnep keretében szentelték fel, 1940. július 14-én. Budapest határának mentén, 270 méteres magasságban (ez az akkori megítélés szerint már a hegyvidék része volt), amely tájat a budapesti szabadba-zöldre vágyó polgárok már akkor is nagyon kedveltek, bár ekkor még nyaralóként használtak.
A székely motívumú, erdei kápolna, ahogy az épületet az Ujnemzedék tudósítója leírta, megáldását délelőtt 11 órakor nagypapi segédlettel dr. Potyondy Imre székesfehérvári prelátuskanonok végezte. Szintén a korabeli sajtóból tudható, hogy a kápolna szentelése után társasebéd következett a kaszinó helyiségében. A kápolna avatása olyan jelentős esemény volt, hogy a filmhíradó mozgó filmet is készített róla, amely a
Filmhíradó Online tárában elérhető.
A Filmhíradó részlete itt található.
A társasebéd is jelentős társadalmi esemény volt, hivatásos fotósok örökítették meg az ünnepi társaságot.
Az Öregiskola Közösségi Ház és Könyvtár Dokumentumtárában két fotót is őrzi a nap emlékét. Az egyik az avatás napján készült a kápolnáról, amely ünnepi virágkoszorúkkal áll készen az ünnepi eseményre. Jakab Sándor fényképészeti műterme- és fotóriporteri irodájában hívták elő, Budapesten a Kossuth utcában. Jakab Sándor a Társaság című hetilap fotóriportere volt. A másik kép hátoldalán a Magyar Fotoriport Iroda sajtóriport laboratórium és filmosztály lilás bélyegzője található. Címe szerint Budapesten, a Dohány utca 30. alatt, (a Kazinczy utcai oldalon) működtek a jelzés szerint. A képen a társaság a díszebéden lett megörökítve. Kézírással, grafitceruzával a Borus tulajdonnév olvasható, mint a kép tulajdonosa. Egy sokkal későbbi, tollal írt feljegyzés szerint: Borus Endre volt a kápolna egyik fő forszírozója. A Pesti Hírlap 1940-es július 16-i száma említi az események egyik főszereplőjeként Borus Endrét, aki a a bazilika kórusából alakult együttest vezényelte.
Borus Endre életéről az Életrajzi lexikonból a következőket tudhatjuk meg. “Borus Endre (Esztergom, 1885. nov. 29. – Bp., 1960. máj. 30.): karmester. Baré Ernil, Szabados Béla és Antalffy-Zsiross Dezső tanítványa. 1905-től a főváros szolgálatában állt. 1923-tól a Wesselényi utcai polgári fiúiskola énektanára volt. Az iskola általa szervezett énekkarával indította meg az új magyar zenéhez kapcsolódó gyermekkórus-mozgalmat, ezen át ismerte meg a közönség Kodály gyermekkari műveit. ” Gazdag életművének tehát egyik állomása volt a Szent István kápolna avatása körüli tevékeny részvétel.
Szintén a Pesti Hírlapból tudhatjuk, hogy Tisza Kálmánné adománya volt a kápolna harangja.
Egy harmadik kép a téli, hófödte kápolnát ábrázolja. A környék beépítettségét tekintve, valószínűleg a kápolna építése után nem sokkal készülhetett.
