Dömötör Tekla néprajztudós A népszokások költészete című munkájában az alakoskodó népszokások közhitbeli veszélyeit is bemutatja, egy a Pest megyei Tökön gyűjtött, de Nagykovácsiban „történt” eset tanulságával is.
„Nagykovácsin vót ez. Egy legíny felőtözött Lucának. Egy bikának a nedves bőrét húzta magára. Mentek a legínyek, 12 óráig mentek. Bömbőt ez a legíny is, mint a bika. Az ment elő, a többiek mind utána szalattak. Mikó emut a 12 óra, le akarja vetni. Nem tudja. Orvos sem tudta levenni rúla. A 12 óra a varázslat ideje. Azér marat rajta. Soha többé nem tudta levetni. (Kovácsin fő nem őtözik Luca napján egy Luca-gyerek se, mer ránő, azt hiszik. Lucakor ki se menne.)”
Töktől Nagykovácsi esett olyan távolra, hogy a babonákban, varázslatban (is) hívő emberek elhiggyék a történetet.
Luca nap a néphit szerint, asszonyi dologtiltó nap, varázslatos idő. Ezen a napon jártak kotyolni, azaz egy mondóka kíséretében tojást, kolbászt, szalonnát, szaporaságot varázsolni a jövő esztendőre. Ezen a napon kezdték ácsolni a Luca székét, amelyre állva az éjféli misén láthatóvá lettek a boszorkányok. Ezen a napon ültették tálakba a Luca búzát, amely karácsonyra kizöldül, jó termés reményében.
Ha hiszünk Dömötör Tekla töki gyűjtésének, nagykovácsi emberek ilyenkor Luca napján inkább ki sem mentek a házaikból, ezen a sok varázslatot rejtő téli, sötét napon.