Rózsaesküvő Pilisszentivánon
A fehér menyasszonyi ruha ritkaság a sváb hagyományos menyasszonyi viseletben, a tipikus sötét ruhához tartozó, pliszírozott fehér kötény szokásától eltérően találhatunk azért fehér ruhás menyasszonyokat is. Ha ilyet látunk, gondolhatunk arra, hogy egy rózsaesküvő fotója került elénk.
Nagykovácsiban azonban nem rendeztek a környéken jól ismert rózsaesküvőt. Pilisvörösvár, Pilisszentiván, Solymár településein, amelyek Karátsonyi Guidó földesúr birtokai voltak, igen szép és emlékezetes rózsaesküvőket tartottak. A gróf Rudolf trónörökös 1881 májusában kötött házasságának tiszteletére tett húszezer koronás alapítványt, azzal a céllal, hogy a kamataiból a birtokhoz tartozó három település valamelyikén – évenkénti váltásban – úri módon adhassanak férjhez egy-egy jó erkölcsű, szegény sorból származó, 17–19 év közti leányt. Bírálók döntöttek évről évre arról, hogy melyik község éppen aktuális jelöltje érdemli meg legjobban az erénydíjat. Az első pilisi rózsaesküvő helyszíne (1882. május 10-én) Solymár, az utolsóé pedig 1914-ben Pilisszentiván volt. A korona értékvesztése és az I. Világháború elsodorta a hagyományt. A rózsaesküvők teljes költségét állta a földesúr, majd a fiai által kezelt alapítvány, az erénydíj még hozományra is adott lehetőséget, volt olyan év, amikor a fiatalok házat tudtak vásárolni a rendelkezésre álló keretből.
Kik lehettek rózsalányok, kit érhetett ez a nagy tisztesség? Ha azt gondoljuk, hogy ennek a merőben romantikus és nagyvonalú szokás mögött nem álltak politikai motívumok naivsággal lehetünk vádolhatók. Mai nyelven fogalmazva a pályázati kiírás erényes, szorgalmas, hazafias leányoknak szólt, akik férjhez mentek az adott évben, az adott településen.
Hol itt a politika, kérdezhetnénk? A nagyvonalú alapítványt tévő grófot elsőként az uralkodóház iránti „rajongó tisztelete”, másrészt a hazaszeretete és „magyar nyelv iránti rajongó hódolata” ösztönözte. Hogy ezen kettőség, hogyan nem okozott ellentmondást, maradjon egy késői és felesleges kurucos gondolat. A birtokát jól ismerő gróf tudta, hogy a falvaiban élő lakosság szinte teljes egészében sváb nemzetiségű. Azt is tudta, hogy az erőszakos magyarosítás teljes kudarcra lenne ítélve. Ezért szelídebb eszközökhöz fordult, az alapító levélben kikötötte, hogy a rózsalány-díjra csak a magyar nyelvet jól beszélő és írásban is jól használó ifjú honleány pályázhat. Ebben a pályázati kitételben sejthetjük tehát felfesleni a politikai szálakat.
A rózsaesküvők különösen szép külsőségek között mehettek végbe, a rózsaanya mindig egy-egy közjogi méltóság felesége, özvegye volt. A polgári szertartás után a párok kellő pompával, zenekarral, énekesekkel, koszorúslányok sokaságával vonultak a templomba.
OrszagVilag_1900_1__pages397-3971900-ban Pilisvörösvár volt a rózsaesküvő helyszíne. Schäffer Anna volt a rózsalány, 16 éves korában érte a díj. Május hó 13-án szokatlan hidegben, szakadó esőben került sor az esküvőre. A menyasszony szőlőműves családból származott, vörösvári születésű. A férj, Koller Péter nagykovácsi születésű, 22 éves volt a házasságkötéskor. A rózsaanya tisztjét özv. Matyók Benczéné szül. Richter Antónia nyug. főszolgabíró özvegye vállalta el. Így, a vőlegény segítségével tudunk Nagykovácsi helytörténetét olvasva kapcsolódni a rózsaesküvők érdekes történetébe.
A másik fotón egy szentiváni rózsaesküvőt láthatunk. 1911. május 28-án Hauser Frigyes és Mandl Terézia esküdtek, római katolikus vallásúak, háromszor lettek hirdetve a feljegyzések szerint, a menyasszony 18, a vőlegény 22 éves. A fotó Taller Józsefné tulajdona, a másolatot Ziegler Ágota szíves közreműködésével kaptuk a Pilisszentiváni Helytörténeti Egyesület anyagából, a fotó szerepelt a 2018-as Nagykovácsi esküvők kiállításon.
A bejegyzés létrejöttében köszönjük Ziegler Ágota (Pilisszentiván) segítségét.
Forrás:
https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/OrszagVilag_1900_1/?query=A%20v%C3%B6r%C3%B6sv%C3%A1ri%20r%C3%B3zsale%C3%A1ny%20%C3%BCnnep&pg=396&layout=s
