Két év járványügyi kihagyás után végre újra együtt ünnepelhetett a falu közössége. Az ünnepség hagyományosan az Általános Iskola tornacsarnokában volt, ahol az egész terem és a lelátó is zsúfolásig telt a közönséggel, a lelkes szülőkkel, ünneplőkkel.
Kiszelné Mohos Katalin polgármester asszony ünnepi beszéde is itt hangzott el.
“MÁRCIUS 15.
Tisztelt Nagykovácsiak!
Megrendülve állok Önök előtt.
A nemzeti imánk minden szava új tartalommal telítődött az elmúlt hetek fénytörésében.
Isten, áldd meg a magyart! És … Nyújts feléje védőkart És … Balsors, akit régen tép, hozz reá víg esztendőt.
2022. március 15-e van. Az 1848-49-es forradalmunk és szabadságharcunk évfordulója.
Ennek a szabadságért vívott harcnak a lélektanát elképzelni sajnos sosem volt ennyire könnyű, mint most. Puskaropogás, zaj, félelem, halottak, gyászolók.
Márai szavai szerint: „A haza nem csak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A HAZA TE VAGY, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is.”
ÉLETÜNK HAZÁNK ÉLETÉNEK EGY PILLANATA IS.
ÉS EZ AZ ÉLET, EZ A PILLANAT MOST MÁS OPTIKÁT KAPOTT.
Pedig tudjuk, hogy van a vihar. Tudjuk, hogy létezik, ám mégsem készülünk rá. Mert nem lehet. Lehet előre jelezni jöttét; de erejét, útját nem mindig lehet kiszámítani. Amerre megy, feldúl mindent, ami útjába kerül. Volt egy házad, volt egy életed, volt egy terved. És a vihar mindent felülír.
EZ AZ ÉLET, EZ A PILLANAT MOST MÁS OPTIKÁT KAPOTT.
Minden tisztelet megilleti a márciusi hősöket, akik történelmünk első olyan forradalmát és szabadságharcát vívták, ahol a hazafiak a szabad, önrendelkező, új, polgári Magyarországért küzdöttek. Küzdött Kossuth Lajos és Petőfi Sándor, vagy Damjanich János és Jókai Mór, küzdött Nyáry Pál és Batthyány Lajos. Küzdött Pest és Buda. Küzdött vidék és város. 1848 tavaszán megszületett az a polgári Magyarország, amely törvénybe foglalta az elavult és fejlődést gátló feudális kötöttségek megszüntetését és az ország önállóságát.
Minden tisztelet nekik, és fejet hajtunk hagyatékuk előtt.
Ma mégsem mondok nagyívű ünnepi beszédet – bocsássák ezt meg nekem –, mert megtörve nézem az eseményeket, a menekülőket, a síró özvegyeket, elárvult gyermekeket, fiatalon elesett honvédeket. Ma nem az ünnepi beszédek ideje van, mert hiszem, hogy semmi nem múlik el visszhangtalanul, még a csend sem.
Megindít az 1848-49-ben elesettek balsorsa, de könnycseppet tartogatok a szívemben a most önvédelmi harcra szorulóknak.
Március 15-e hősei örökké élnek.
A szív felőli oldalon viselt kokárdánk emlékeztessen március 15-e dicsőségére. Jókai szavaival élve: „Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol!”
Kedves Megjelentek! Kedves Nagykovácsiak!
A legtöbb, amit mondhatunk ma, az a nemzeti imánk. Mondjuk hát közösen:
„Isten áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!”
Tisztelet a forradalom és szabadságharc hőseinek.
És…
MIT KÍVÁN A MAGYAR NEMZET?
LEGYEN BÉKE, SZABADSÁG ÉS EGYETÉRTÉS.
Isten áldjon, Nagykovácsi!”
A beszéd után az óvodások fellépése következett, a Barackfa csoportot Tóth Mária készítette fel a fellépésre, amelyben énekek, szavalatok és tánc is szerepelt.
Az iskolások műsora idén a Talpra magyar címet viselte. Az 5. c és b. osztályok adták elő, és a Rézpatkó táncosai. A műsort élő zenekari muzsika is kísérte. Az ünnepség szerkesztője Kutiné Haraszti Orsolya volt, az énekek betanításában Kutiné Ernhoffer Tünde vett részt, a táncokat Huszárné Czene Zsuzsa állította össze, továbbá Vass Éva vett részt a felkészítésben. A dekoráció Dutkainé Bödő Gabriella munkája.
Az ünnepségen a gyerekek fellépését hatalmas taps köszöntötte.
A megemlékezés a főtéren koszorúzással fejeződött be.
