Kategória: Nagykovácsiról

A Főméltóságú úr januári vadászata nagykovácsi erdeiben

Létrehozva Szerkesztő

A Főméltóságú Úr januári vadászatai

 

Készül a vadászebéd a nagykovácsi erdőben

Horthy Főméltóságú úr a nagykovácsi vadászaton

A Pesti Hírlap Képes melléklete 1941. 1. számában ír Horthy Miklós téli vadászidényéről.

A cikk kiemeli, hogy a kormányzó úr számára mennyire fontos a vadászat. Az idegeknek fontos kikapcsolódást jelenti, segít megőrizni a frissességét, „rugékonyságát”.  A korábbi, fiatalkori vadász sikerek felemlegetése is a cikk része, megtudhatjuk, világ körüli útján szinte minden nagyvad trófeáját magáénak tudhatta a kormányzó.

Az 1940-es tél a vadállományban nagy pusztítást okozott. A háború miatt a vadászterületek korlátozódtak, így a vadvédelem miatt a vadászatokat korlátozták. 1940-41-ben a hagyományos gödöllői karácsonyi vadászaton vett részt, Visegrádon, majd Keszthely környékén vadászott Horthy Miklós. Festetics György meghívása után gróf Tisza Lajos Kálmán nagykovácsi vadaskertjében vett részt vaddisznó-vadászaton.

A vadászat beszámolóját kiemeltük a cikkből.

„A kormányzót, aki Brunswik György ezredes kíséretében gépkocsin érkezett a vadászat helyszínére, a nagykovácsi vadászkastély előtt várta a vadásztársaság: Albrecht von Bayern herceg, gróf Edelsheim Gyula Lipót és felesége, gróf Andrássy Manó, gróf Andrássy Géza, Delmár Valter, Iglódy Gyula és a házigazda gróf Tisza Kálmán. Ebéd előtt két kisebb hajtás, ebéd után pedig egy nagyobb hajtás volt. A Főméltóságú Úr két vaddisznót, egy muflonkost és egy szarvastehenet lőtt. A terítékre egyébként több vaddisznó és összesen két szarvastehén került. A vadászok dámvadat és több őzet is láttak. Az ebédet a Főméltóságú úr – a tizenhatfokos hideg ellenére is – az erdő közepén fogyasztotta el. Az egyik szánt ugyanis felpakolták asztalokkal, bográccsal, egy másik szánra rakták a székeket, majd pedig pár lépésre a rögtönzött konyhától állították fel a rögtönzött, szabad ég alatti „éttermet”.  Az asztalnak, székeknek a havas földön kis tisztást kapartak, az egyik oldalról egy hatalmas rőzserakás, a másik oldalról pedig a hó takarójától a napsütésben csillogó fenyőerdő volt a háttér.”

PestiHirlapKepesMelleklet_1941-1556488221__pages90-91a főméltóságú úr januári vadászatai

 

Forrás: ADT

Lendvai Vera cikke: A falu, amelyet nem győzött le a város

Létrehozva Szerkesztő

 

 

A Népszava 1968. évi karácsonyi száma cikket közölt Nagykovácsiról. A cikk a tsz működőképességének titkát igyekszik felfejteni. A melléküzemágak és az asszonyi munkaerő erejének pozitív példája jelenik meg a cikkben. A korábbi „puttonnyal” piacozás helyett a korszerű, modern gazdálkodás formáit ismerhetjük meg. Mészégető kemencék, nagyüzemi sertéstelep, ládaüzem, savanyító üzemág adja tudtul az újságcikk. „Itthon van a falu törzsereje, 550-en dolgoznak a szövetkezetben, és gondolja el, fizetett szabadságot adunk annak, aki fegyelmezetten dolgozik.”- mondta el Kovács Lajos tsz-elnök az újságírónak. Nemhogy a puttonyokra nincs szükség, (feltételezhetően a háti kosarakra gondolt a szerző) már a  kölcsön mosógépekre sincs szükség, a Nőtanács beszámolója szerint, mert mindenkinek van már saját mosógépje. A jólét további bemutatására a tsz-ben dolgozó nők fizetésére hoz példát Lendvai, akik akár havi 2200 forintot is megkeresnek. A falu, azaz Nagykovácsi olyan erős tudott lenni, hogy nem győzte le a város. Munkaerejét itthon tudta tartani, a lakosok jó munkával, jó bért kereshettek. „Megváltozott az életük, mert megváltozott az életszemlélet és a munka.” -zárta a cikket 52 évvel ezelőtt a szerző.

Népszava 1968. december 24.

 

Szakdolgozat Nagykovácsiról

Létrehozva Szerkesztő

A Szent István Egyetem Tájépítészeti és Településtervezési Karán, a Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszéken készült ez a szakdolgozat. Témája: Táj- és településképi változás vizsgálata és értékelése Nagykovácsi példáján. A szakdolgozat készítője: Ducsai Barnabás. A szakdolgozat elkészítésénél a Nagykovácsi Helyismereti Dokumentumtár és a Nagykovácsi Pékdomb csoport is forrásként szolgált.

Szakdolgozat_100 - Ducsai

BÚCSÚ A NAGYKOVÁCSI ERDŐTŐL

Létrehozva Szerkesztő

Búcsú a Nagykovácsi erdőtől, ezzel a címmel jelent meg Dalmady Győző verse az 1898-ben a Vasárnapi újság 45. évfolyamának 43. számában.

BÚCSÚ A NAGYKOVÁCSI ERDŐTŐL

Dalra engem sokszor ihlettél

Zöld erdő a hegyek tövén,

Madarakkal versenyt éneklék,

Mig itt szerte bolyongtam én.

 

A gerlicze és a vörösbegy,

S a pintyőke mind, mind dalolt,

És a dalok hangversenyébe

A fülmile is beleszólt.

 

Elismerem, övék volt mindig

A versenyben a diadal,

Nekik felelt a szelíd visszhang,

S a szellő halk sohajival.

 

Dalaikat illette, láttam,

Az erdő zöld koszorúja,

És könnye a meghatottságnak,

A harmatcsepp neki juta.

 

Most utólszor látsz engem, erdő,

A versenynek vége tehát,

Nem zavarom már énekemmel

Madaraid vidám dalát.

 

Sorsom elvisz, ki tudja merre?

Másutt talán többre viszem,

De mindig megvigasztalódom.

Ha rád visszaemlékezem.

 

Madarakkal versenyre kelve,

A veszteség csak engem ért,

De szívem megkönnyebbült, és ez

Diadallal mindig felért.

A költő a madarakkal kell versenyre, elismerve a nemes versengésben a madarak zenéje joggal nyertes. Ki volt Dalmady Győző? Mi kötötte Nagykovácsihoz? Hogy Nagykovácsiba milyen meghívásra érkezhetett, volt-e hivatali meghívása, vagy csak turistaként sétált Nagykovácsi erdeiben, azt nem tudjuk bizonyosan állítani. Pest megyei kötődése természetes, hiszen itt dolgozott a megye aljegyzője, majd jegyzője volt.

Így ír róla az Életrajzi Lexikon:

Dalmady Győző (Kolta, 1836. febr. 11. – Bp., 1916. jún. 30.): költő. 1853–57 között a pesti egy.-en jogot hallgatott. Az 1860-i nemzeti mozgalmak idején az ifjúság egyik vezetője volt. 1861-ben Pest vm, aljegyzője, 1870-től főjegyzője, 1872–1907 között a megyei árvaszék elnöke volt. 1905-ben mint közgyűlési elnök irányította a megyei ellenállást a Fejérváry-kormánnyal szemben. A népnemzeti irány művészi eszközeit alkalmazó verseit 1853-tól kezdve közölték a folyóiratok. Több gyűjteményes kötete is megjelent. Lírájában – a Kossuthot eszményítő hazafias érzés és a családi élet motívumai mellett – fontos szerepet tölt be a katolikus szellemű vallásosság. Számos jogi és árvaügyi cikket is írt. A 19. sz. utolsó évtizedeinek népszerű lírikusa. – M. Költői és prózai munkái (I–V., Bp., 1936–39) – Irod. Harsányi Zsolt: D. Gy. (Bpesti Szle, 1937); Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (Bp., 1959).

Forrás: https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/d-750BB/dalmady-gyozo-750CC/

Más forrásból:

„Élete a lant, a családi élet s a megyei hivatal között egyenlő arányokban oszlott meg. A megyén 1870-ben főjegyzővé lett. Ritka munkaképessége, pontossága s fáradhatatlan szorgalma azt eredményezte, hogy a zöld asztalnál és hivatalszobákban sokoldalúan igénybe vétetett. Rendesen a megye központi árvaszékénél foglalkozott mint jegyző, előadó és bíró: de a mellett a megye közgyűlésein, az egyes bizottságokban, mint pl. az egészségügyiben, a központi választmányban, s mindenek fölött a megyei iskolatanácsban is rendkívüli tevékenységet fejtett ki. Ez utóbbinak 1869 óta állandóan jegyzője volt s mondhatni: lelke, mindene.”-írta róla a Vasárnapi Ujság 1875. évi deczember 5-i száma.