Tóth László igazgató úr temetése

A hálás tanítványok egyik koszorúja

Tóth László úr temetése

A végső nyughely

Végső nyugalomra helyezték 2018. március 23-án 11 órakor, a Nagykovácsi temetőben, Tóth László igazgató urat, a Hevesi Ákos Erdészeti Nevelőotthon nyugalmazott igazgatóját.

Temetésén a családon, rokonokon kívül az egykori diákok és egykori kollégák is megjelentek, elkísérve az utolsó úton.

A búcsúztatáson az egykori tanítvány, aki szintén tanárember lett, meghatottan emlékezett azokra az évekre, amelyeket az Intézet falai között töltött, felelevenítve az első napok emlékét, amikor a család hiányában még a szökést is fontolóra vette. Az igazgató bácsi azonban a térdére ültette, megértetve a kisfiúval, hogy bár a család messze, nincs egyedül. Ennél többet pedagógus nem is tehet.

A régi-régi osztályok koszorúinak feliratai arról árulkodtak, ezt az érzést generációkban sikerült megerősíteni.

Emlékét kegyelettel megőrizzük!

Hudák Zsigmond emlékére

Bányásztemetés volt a faluban 2018. március 13-án.

Hudák Zsigmondot kísérték utolsó útjára gyermekei, unokái, rokonai, tisztelői, kedves ismerősei, régi jó szomszédai. 1927. január 23-án született Besenyőtelken. Szép kort megélt szerető családja körében, 2018. február 27-én érte a halál.

A jó tanuló kisgyermeknek hamar munkába kellett állni. A katonaság után, bár ez a pálya is vonzotta, mégis a bányászatot választotta. A bánya nyugdíjazásáig szép megélhetést biztosított maga és egyre gyarapodó családja számára.

1954-ben nősült meg, felesége a szülőfalujabeli Szabó Mária lett. Három gyermekük született, György, Zsuzsanna és Zsolt.

A szorgalmas szakembert a bánya, a pályatársai, vezetői is elismerték, számos alkalommal tüntették ki példamutató munkájáért.

Gyermekei, unokái számára a családi élet tiszteletét, a gondokon túlmutató vidám életfelfogást, a természet, a sport szeretetét tanította meg.

Nyugdíjas éveiben is szívesen kereste a bányász kapcsolatokat, 2016-ban idős társaival örömmel vett részt a Bányász Emlékkő újra avatásán.

Az egykori robbantómestert végakaratának megfelelően a bányász himnusz kíséretével helyezték végső nyugalomra.

Emlékét kegyelettel megőrizzük.

Utolsó jó szerencsét!

Tóth László, Igazgató bácsi, Tanár úr halálára

Tóth László igazgató úr, a Hevesi Ákos Erdészeti Nevelőotthon egykori igazgatója

Szomorú hír jutott el hozzánk, a család közleménye szerint:
„Szomorúan tudatom minden volt intézeti növendékkel, hogy Tóth László igazgató bácsi elhunyt 2018. március 04-én. Temetése 2018.03.23-án 11.oo-kor lesz, Nagykovácsiban.”

Tóth László, Igazgató bácsi, Tanár úr, Nagykovácsi nevelésügyének, pedagógia történetének jelentős alakja. Évtizedekig határozta meg a Hevesi Ákos Erdészeti Nevelőotthon karakterét, adott szép és tartalmas keretet, hátteret azon gyerekek generációinak, akik a családjuktól távol, itt Nagykovácsiban élték az iskolai időszak mindennapjait. 1957-ben született meg a gondolat, hogy az akkor üresen álló Tisza-kastélyt és a parkját az iskolától távollakó erdészgyerek régóta húzódó problémájának megoldására, a napi keserves gyaloglás, ingázás, utazás megelőzésére bentlakásos kollégium céljára adják át. Így lett az „Intézet” az erdészgyerekeké. A gyerekek a falusi iskolába jártak, az egyik osztály a két párhuzamosból mindig intézeti osztály volt, ahol a falusi gyerekekkel együtt tanultak az erdész gyerekek. Az Intézet nem csupán kollégiumi ellátást adott, délután szakképzett pedagógusok tanultak a gyerekekkel, kultúrműsorok, szavalóversenyek, író-olvasó találkozók, sportversenyek, zenetanulás, színjátszás, akadályversenyek, jelmezbálok színesítették a gyerekek életét. Példás rendezettség, egyenruha, szigorú napirend; kiszolgáló háttérmunka (konyha, mosoda, kertészet, parkgondozás, sportpálya karbantartás stb.) adott kényelmes, de következetes hátteret a gyerekek neveléséhez.
A nevelési elvek kidolgozásában, a feltételek megteremtésében Tóth Lászlónak, Igazgató bácsinak nagyon nagy érdemei voltak.
Tóth Lászlót szép barátság fűzte Kányádi Sándorhoz, akit többször elhívott a gyerekekhez vendégségbe, hogy ők is megismerhessék költészetének szépségét, átélhessék a költővel való személyes találkozás élményét.
Kányádi Sándor egyik versével búcsúzunk Tóth László igazgató úrtól, Laci bácsitól, mindent tisztelettel megköszönve, amit a Nagykovácsiban tanuló erdészgyerekek számára, az Intézetnek, az ott dolgozóknak, az általános iskolai kollégáinak, Nagykovácsinak adott.

https://www.youtube.com/watch?v=-k2SPDU5lgM

KÁNYÁDI SÁNDOR:Valaki jár a fák hegyén
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
1994

Tokody Zoltán búcsúztatása

Tokody Zoltán gyászjelentése

A megemlékezés virágai Tokody Zoltán temetésén

Virágok, koszorúk Tokody Zoltán temetésén

Tokody Zoltán
(1950-2017)

2017. június 17-én végső búcsút vettünk Tokody Zoltántól. Tokody Zoltán 1981-től 1990-ig volt Nagykovácsi tanácselnöke, a falu vezetője. Négy gyermeke, unokái, felesége Tokody Marika (óvónéni) rokonok, barátok, ismerősök kísérték el utolsó útjára. A szertartás emlékező beszédében is kiemelték, Tokody Zoltán életének minden szakaszában, pályájának minden állomásán igazi közösségi ember volt, akire mindig számíthattak a közösség tagjai. A gyermekek fájó szívvel emlékeztek a váratlanul és nagyon korán elhunyt Édesapára, akire még annyi feladat várt volna családon belül és azon túl is. Őszinte részvétünk a családnak! Emlékét kegyelettel megőrizzük.