A nagykovácsi iskolapadok újabb vendégszereplése

Az Öregiskola gyűjteményébe tartozó iskolapadok a Solymári Hunyadi Mátyás Német Nemzetiségi Általános Iskola 120 éves születésnapi kiállításán szerepeltek. A kiállítás Solymár iskolatörténetéről szól, az iskoláról, ahol az elmúlt 120 év a tanulás, tanítás,  lözösségépítés, az értékteremtés, a hagyományok ápolása, a nemzetiségi kultúra megőrzése és a művészeti oktatás jegyében telt. Kedves emléklappal, emlékjelvénnyel köszönték meg a solymári kollégák a gesztust, hogy a padjainkat kölcsönadtuk, az elmúlt idők felidézését segíteni.

A padsor Nagykovácsiban is a 120 éves Nagykovácsi könyvtárügye kiállításon szerepelt 2022-ben, de már a kilencvenes évek közepén, az alkalomszerű Öregiskola kinyitásoknál is rendre az enteriőr része lett.

De felléptek a padjaink a Veszprémi Petőfi Színházban a Légy jó mindhalálig darabban is.

A padok, a háború után készültek, a feliratuk szerint: „Ezeket a padokat „Dolgozók az iskolákért” mozgalom keretében Budapest SzFőv. Csatornázási Művel dolgozói készítették a 3 éves terv második évében”

A hároméves terv 1947-ben kezdődött, így a padok 1948-ban készültek a munkások kezei alatt. Mindenki számára kedvesek voltak a padok a Nagykovácsiban rendezett kiállításon, így vélhetően Solymáron is, az idősebbek és a gyerekek is kipróbálták, a gyerekek ösztönösen kihúzták magukat, volt aki kipróbálta, milyen hátra tett kézzel ülni.

A padok hiánytalanul visszaértek a raktárunkba a szép köszönő levéllel, emléklappal együtt.

Bajzi Ferenc emlékére

Bajzi Feri bácsi azon kevesek közé tartozott, akik még az egykori Tisza-birtokon születtek, a Júlia-majorban. Édesapja a birtok vadgazdálkodásáért volt felelős. Ifjúként gyakran segédkezett a nagyobb vadászatoknál. Büszkén mesélt ezekről az időkről, ahogyan a későbbi bányász élményekről is. A 66. Bányásznapon, amikor a Zsíros-hegyi emlékművet újraavattuk még a Bányászhimnuszt is elénekelte. Amíg tehette minden bányász ünnepen ott volt, szívesen emlékezett, mesélt. Egy nagy generáció megy el közülünk. Feri bácsi magas, szikár alakja nagyon hiányozni fog a falu utcáiról. Érdeklődése, néhány kedves szava nem szól már hozzánk.

2022. február 18-án volt a temetése, tiszteletére is bányászzenekar játszott, elhangzott a Bányászhimnusz, amit ő is, akárcsak Probszt András bácsi, mindig nagy meghatottsággal énekelt, feszes vigyázzban, akkor is, ha már csak bottal, járókerettel sikerülhetett.

Emlékét tisztelettel megőrizzük! Szerencsére Janits Béla kamerája több beszélgetést, felszólalást megörökített. Az alábbi linken megtekinthető egy a nyolcvanadik születésnapján készült interjú.

Utolsó Jó szerencsét!

Születésnapi beszélgetés Bajzi Ferenccel

Probszt András emlékére

2022. január 13-án hunyt el Probszt András, az egyik utolsó bányász, aki a Pilisi Szénbányáknál dolgozott. András bácsi dolgos életében, nyugdíjas évei alatt, a végsőkig megtartotta a bányászok büszke szakmaszeretét. Nem telhetett el Bányásznap, Borbála-nap, bármilyen bányász találkozó, hogy András bácsi ne vett volna részt rajta. Már betegeskedve is feszes vigyázzban énekelte a bányász himnuszt. Szakmaszeretete, erős véleménye töretlen volt. Ha kellett az emlékezés során vitába szállt, az ügy iránti elkötelezettséggel, határozottan érvelt.

 

András bácsi díszfogadása

Probszt András Nagykovácsiban született, egy olyan családba, amely kevés kivételként, a kitelepítés után is ittmaradhatott a faluban. Szálfa termete, markáns arca hozzátartozott  Nagykovácsi hétköznapjaihoz és ünnepi eseményeihez is.

Temetését, végakarata szerint, bányászzenekarral szervezte a család. Elhangzott a Bányászhimnusz és az Il Silenzió is. Probszt Andrást 2022 január 22-én a római katolikus egyház szertartása szerint temették. A temetésen emlékező beszédet mondott dr. Klein Ferenc a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke.

A beszéd itt olvasható:

Probszt András élt 89 évet

„Az igazán erős emberek néha küzdenek magukkal is.

Összetörnek úgy, hogy senki nem veszi észre, és fel is állnak.

Csak ők tudják, hogy közben milyen mélyen jártak”

Ezek a gondolatok motoszkáltak a fejemben, mióta tudom, hogy András bácsit hosszú szenvedéséből magával vitte a kegyes halál. Nehezen adta fel az életét, mint az igazán erős emberek.

Csak kevesen ismerhették jól közelről.  Alkata, egyénisége, kellő, tiszteletteljes távolság tartásra késztette távolabbi környezetét…..engem is. De nagyon emlékeztetett mindig 22 éve elhunyt apámra, a makacs, konok, örökké tevékeny, szeretteiért mindenre képes, de csak kék szemével mosolyogni tudó sváb emberre, aki még a szavakkal is spórolt.  Nem szeretett vitázni, nem tetszését egy – egy kézlegyintéssel intézte el. Ahogy András bácsi. Az Ő kézlegyintéseiben minden benne volt.

Nem szívesen beszélt családja, a nagykovácsi sváb közösség keserű sorsáról. Megkezdett mondatainak többnyire kézlegyintés volt a vége, hiszen minek beszélni a megváltoztathatatlanról.

A kegyetlen történelem áldozati életét élte-hűséggel. Hűséggel a hűtlen szülőföldhöz, hűséggel a munkához, családjához, a munkahelyhez.

Nehéz életének szimbólumaként, 18 évesen 1950. december 24.-én, karácsony szenteste napján állt munkába vájárként és ereszkedett a mélybe. 1970-ig a bánya bezárásáig vájárként és bányamentőként dolgozott. 20 éven át a bányában görnyedt, állandó veszélyben a mindennapi kenyérért.

Arca mély ráncaiba beleült a mélység pora, de szálfa termetét csak a múló évek hajlították meg.

Büszke volt bányász életére. Még az utóbbi évek bányásznapi megemlékezésein is az ő hangja zengett a legércesebben:

„Ha majd nyugszunk mélyen alant,

nem lesz nekünk nehéz a hant

anyánk a föld majd átölel,

szerencse fel, szerencse fel, szerencse fel !”

Ég veled András Bácsi !

Legyen Neked könnyű a hant!”

 

Utolsó útjára a családja, rokonai, tisztelői, a község vezetése kísérte.

 

Utolsó Jó szerencsét, András bácsi!

Halottak napja elé – egykori nagykovácsi gyászjelentések

A következő napokban minden családban a temetőjárás kap fő szerepet. Emlékezünk halottainkról, egykori családtagjainkról, akik már nem lehetnek közöttünk. A virágokkal feldíszített sírok arról tanúskodnak, az ott fekvő halottat nem felejtették el, emlékét ápolják. A gyertyával, mécsesekkel  az örök világosság fényességét idézzük meg. A temető a kutatóknak, helytörténészeknek, néprajztudósoknak sok tanulsággal bír. Az élő falu egyfajta leképeződése. Némely helyeken vallási felekezet szerint temetkeztek, máshol a temetőn belül különültek el a különféle vallás szerint. De követhetőek családi-rokonsági összefüggések, ahogy a temetőnek is vannak „frekventáltabb” részei, díszsírhelyek az előkelő családoknak, az elöljáróknak, közéleti szereplőknek, papoknak, tanítóknak, jegyzőknek, orvosoknak. A temetőkben a vagyoni hierarchia is leképeződik, a sírhelyek választásában, illetve síremlék díszességében, nemes anyagaiban vagy éppen egyszerű voltában. A síremlékek formája, anyaga vidékenként és korszakonként változik.

A nagykovácsi temetőben a ravatalozó mögötti részen található az egyre inkább pusztuló egykori sváb sírkert. Jellegzetes formáikkal is egyedi szépségek, a környező településeken hasonló anyagból és formában készültek a húszadik században, emléket állítva az elhunyt sváb embereknek.

Az alábbi megosztásban egykori nagykovácsiak gyászjelentéseiből készült válogatást teszünk közzé. Sajnálatos módon a gyászjelentések kikopófélben vannak a gyászkultúránkból, az online világ szorítja ki a papírtermékeket, sok esetben ezek már csak digitalizált formában készülnek el, másrészt a korábbiakban  szomorú tömegcikké válásuk során, ezek egyre kevéssé lettek informatívak, inkább csak a halál idejét, a temetés-gyászmise pontos helyét, idejét tudtuk meg belőlük a halott nevének feltüntetésén túl. (Sokszor a család a vallási szimbólumokat nem isverve, nem is a halott vallásának megfelelő formulát választott.) A régebbi gyászjelentések a halál okát, körülményeit, az elhunyt életútjának főbb eseményeit is összefoglalták. A gyászolók feltüntetésével, rokoni fokozatuk megjelölésével a családfa kutatások jó adatbázisául szolgáltak.

Az alábbi gyűjtemény az Országos Széchényi Könyvtár  külön gyűjteményéből, a Plakát és Kisnyomtatvány gyűjteményéből való.

Akiket ide temettek, azok sírköveinek szinte mindegyike a mai temetőben is fellelhető. Többségük településemlékezeti figyelemmel körülvéve közösségi gondozásban is részesül.

 

Forrás:Itt érhető el a kereshető adatbázis.

 

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/663649;jsessionid=67D868509B2F12557571EA5D2D1879CC?fbclid=IwAR21A_7S9JA7Bet3oDqQgjamqNiaUwEecinl9MzBM7yjm_ISLXiHrB4IhBM