Sáry László halálára
Kutni Róberttől búcsúzunk
BÚCSÚZUNK KUTNI RÓBERTTŐL
Újabb fájdalmas veszteség érte Nagykovácsi kulturális életét. Elhunyt Kutni Róbert, akinek generációk köszönhetnek felejthetetlen színházi és táncművészeti élményeket.
Szabadi Edittel közösen gyermekek generációinak adták át a tánc, a színház és a színpadi szereplés örömét. A nagykovácsi balettelőadások, az évzáró gálák és mindenekelőtt a DIÓTÖRŐ sok család életében váltak felejthetetlen élménnyé.
Éppen tavaly ünnepeltük a nagykovácsi Diótörő 25. évfordulóját. Akkor még együtt köszönhettük meg Editnek és Robinak azt a rengeteg munkát, szeretetet és türelmet, amellyel negyedszázadon át gazdagították közösségünket.
Munkásságukat Nagykovácsiért Emlékéremmel is elismerte településünk.
Robi nemcsak előadások létrehozásában segített. Abban is része volt, hogy sok-sok nagykovácsi gyermek megtapasztalhatta a közös alkotás örömét, megtanulhatta a kitartás, a fegyelem és az egymásra figyelés fontosságát.
Amit Edittel együtt létrehoztak Nagykovácsiban, az közösségünk történetének része marad.
Kedves Edit! Szívből együtt érzek Veled és családotokkal. Köszönjük Robinak mindazt, amit Nagykovácsiért tett.
Őszinte részvétünk a családnak és mindazoknak, akik ismerték és szerették őt.
Emlékét szeretettel és hálával őrizzük.
Kiszelné Mohos Katalin polgármester visszaemlékezése
Csille az egykori lejtakna bejáratának közelében, a Kossuth utca végén
Csille az egykori lejtakna bejáratának közelében
A 19. század közepén már szénkitermelés volt Nagykovácsiban. Az 1969-es bányabezárásig a település és a szénkitermelés ügye összefüggött. Természetesen a bányatulajdonosok, a bányászat szervezeti keretei folyamatosan változtak, azonban a tevékenység több mint száz évig folyamatos volt.
Az utolsó nagy beruházás elindítását a II. világháború utáni szénhiány indokolta. 1947 szeptemberében Pilisszentivánról elkezdték kihajtani a Jóreménység altárót, amely a Nagykovácsi északi része alatt lévő kőszén kitermelését tűzte ki célul. Az altáró a Zsíros-hegy alatt haladt, elérte Nagykovácsi közigazgatási határát, ezért a nagykovácsi bányászok a Zsíros-hegyen lévő Antal-lejtaknába szálltak le.
Az 1950-es évek közepén a bányavezetés engedélyt adott egy „lejtakna” készítésére (újranyitására) Nagykovácsiban, ahol a bányászok leszállhattak, kiváltva ezzel az Antal-lejtaknán való közlekedést. Ez a lejtakna 1967-ig volt használatban, a most olvasott Krónikás tábla közelében, a régi építésű házak mellett.
A csille és a H-gyűrű kompozícióját Mátyus Attila állíttatta ide, az egykori bányászat és a bányászok emlékére. A csille eredeti ipari emlék, de nem Nagykovácsiból származik (Karászy Zoltán gyűjtése – Dorogi Szénbányák), a felállítás helye azonban szorosan kötődik Nagykovácsi bányatörténetéhez.
Az erre járok, turisták, kirándulók kifejezhetik tiszteletüket Nagykovácsi bányászmúltja előtt a Selmecbányához köthető Bányászhimnusz néhány sorának elolvasásával, amely sorokat a nagykovácsi bányászok meghatottan énekelték minden Bányásznapon.
Szerencse fel! Szerencse le!
Ilyen a bányász élete.
Váratlan vész rohanja meg,
Mint bérctetőt a fergeteg.
Nem kincs után sóvárgok én,
Bányász kislányt óhajtok én.
Bányász kislányt óhajt szívem,
Ki szívében bányász legyen.
És hogyha majd a föld ölében végóránkat éljük,
Isten kezében életünk, Ő megsegít reméljük!
S te kisleány, ne bánkódjál,
Bányásznak halni szép halál,
Egekbe szállani fel, fel!
Szerencse fel! Szerencse fel! Szerencse fel!
A tábla anyagának összeállításában dr. Szabó István, Szabó Gábor, Kerekes István volt segítségünkre, és a Nagykovácsi Pékdomb helyismereti Facebook-oldal fotói.









