A 2026-os év Schmidt-ösztöndíjasa: Márta Szilárd György

SCHMIDT IMRE ÖSZTÖNDÍJ 2026
Részlet és kivonat a laudációból:
A Schmidt Imre-ösztöndíjat 2016-ban, a forradalom 60. évfordulóján alapítottuk, Katalin G. Furulyás javaslatára. Célunk, hogy a névadó emlékét és 1956 szellemiségét a nagykovácsi fiatalok tehetségének támogatásával is továbbadjuk.
2026-ban, a forradalom 70. évfordulóján a díjat 𝗠𝗮́𝗿𝘁𝗮 𝗦𝘇𝗶𝗹𝗮́𝗿𝗱 𝗚𝘆𝗼̈𝗿𝗴𝘆 kapta, 𝗡𝗮𝗴𝘆𝗸𝗼𝘃𝗮́𝗰𝘀𝗶 𝘁𝗮́𝗷𝗶-𝘁𝗲𝗿𝗺𝗲́𝘀𝘇𝗲𝘁𝗶 𝗲́𝗿𝘁𝗲́𝗸𝗲𝗶 című munkájáért.
Szilárd egy igazi, jó értelemben vett szubjektív földrajzi munkát ajánlott figyelmünkbe. Földrajzszakos egyetemista, így a témaválasztás nem meglepő. Jól strukturált, rendszerben gondolkozó, az egészben látás igényével szerkesztett pályamunka a szeretett és nagyon jól ismert tájról, Nagykovácsiról és környékéről szól.
Nívós, rendezett forrásjegyzék támasztja alá a dolgozatot. A táj ismerete, szeretete azonban nemcsak a tankönyvek, tudós munkák ismeretének eredménye. A szövegben átsejlik a pályázó felmenőinek személyes tudása, részvétele a tanításában, és a táj szeretetének, megbecsülésének generációkon átívelő hagyománya. Olvasva őt, kedvünk támad követni, lejtőn le, hegyre fel, fától fáig, virágról-virágra, megismerve, tanulva a minket körülvevő világot.
A szöveget térképrészletek és saját fotók gazdagítják, még hitelesebbé téve az ismereteket.
Szilárd közösségi érzékenységét jelzi az is, hogy a pályadíj egy részével a tűzoltóautó beszerzését és a református közösséget támogatná. Köszönjük ezt a szép szándékot, de azt kívánjuk, hogy az ösztöndíj mindenekelőtt tanulmányait, szakmai fejlődését segítse, tudása pedig idővel Nagykovácsit is gazdagítsa.
Kedves Szilárd! Szeretettel gratulálok az ösztöndíjhoz. Kérlek, add át köszönetünket tanáraidnak és családodnak is, akik segítettek ezen az úton. Kívánom, hogy a tanulás öröme és Nagykovácsi szeretete továbbra is elkísérjen!

Márta Szilárd ösztöndíjas és Kiszelné Mohos Katalin polgármester

Elismerés illeti Tafferner Márton Ármint is, aki Nagykovácsi német múltját és második világháborús történetét kutatta, valamint Kovács Réka Emesét, aki a mentális egészség és 1956 szellemiségének összefüggéseit vizsgálta. Köszönjük munkátokat, és biztatunk benneteket a folytatásra!

A Schmidt-család leszármazottjai és a Márta család

Sáry László halálára

ELHUNYT SÁRY LÁSZLÓ, Nagykovácsi díszpolgára.
Szomorú hírt kaptunk. Elhunyt Sáry László zeneszerző, zenepedagógus, a modern magyar komolyzene meghatározó alakja, akinek 2020-ban adományoztuk Nagykovácsi díszpolgári címét.
Sáry László nemcsak nemzetközileg elismert művész volt, hanem településünk zenei életének elkötelezett támogatója is. Egyik alapítója volt a Nagykovácsi Zenei Alapítványnak és a Nagykovácsi Alapfokú Művészeti Iskolának. Számos helyi kezdeményezést segített, a Linum Fesztiváloknak pedig fellépője és szervezője is volt.

Sáry László Nagykovácsi díszpolgára

Zenepedagógiai munkásságának középpontjában a kreativitás, a játékosság és a szabad kísérletezés állt. Arra tanított, hogy a zenében – ahogy az életben is – többféle jó megoldás létezhet.
2020-ban, díszpolgári címének átadásakor az ő gondolatait idéztük:
„A zene öröm, mely játékost és hallgatót egyaránt derűvel és jókedvvel tölt el.”
Most búcsúzva is ezt az örömöt köszönjük neki. Mindazt, amit zenéjével, tanításával és Nagykovácsi kulturális életének gazdagításával adott nekünk.
Családjának, szeretteinek és tanítványainak őszinte részvétünket fejezzük ki.
Emlékét tisztelettel és szeretettel őrizzük.
Kiszelné Mohos Katalin polgármester visszaemlékezése

Kutni Róberttől búcsúzunk

BÚCSÚZUNK KUTNI RÓBERTTŐL

Újabb fájdalmas veszteség érte Nagykovácsi kulturális életét. Elhunyt Kutni Róbert, akinek generációk köszönhetnek felejthetetlen színházi és táncművészeti élményeket.

Szabadi Edittel közösen gyermekek generációinak adták át a tánc, a színház és a színpadi szereplés örömét. A nagykovácsi balettelőadások, az évzáró gálák és mindenekelőtt a DIÓTÖRŐ sok család életében váltak felejthetetlen élménnyé.

Éppen tavaly ünnepeltük a nagykovácsi Diótörő 25. évfordulóját. Akkor még együtt köszönhettük meg Editnek és Robinak azt a rengeteg munkát, szeretetet és türelmet, amellyel negyedszázadon át gazdagították közösségünket.

 

Kutni Róbert



Munkásságukat Nagykovácsiért Emlékéremmel is elismerte településünk.

Robi nemcsak előadások létrehozásában segített. Abban is része volt, hogy sok-sok nagykovácsi gyermek megtapasztalhatta a közös alkotás örömét, megtanulhatta a kitartás, a fegyelem és az egymásra figyelés fontosságát.

Amit Edittel együtt létrehoztak Nagykovácsiban, az közösségünk történetének része marad.

Kedves Edit! Szívből együtt érzek Veled és családotokkal. Köszönjük Robinak mindazt, amit Nagykovácsiért tett.
Őszinte részvétünk a családnak és mindazoknak, akik ismerték és szerették őt.

Emlékét szeretettel és hálával őrizzük. 

Kiszelné Mohos Katalin polgármester visszaemlékezése

Csille az egykori lejtakna bejáratának közelében, a Kossuth utca végén

Csille az egykori lejtakna bejáratának közelében

A 19. század közepén már szénkitermelés volt Nagykovácsiban. Az 1969-es bányabezárásig a település és a szénkitermelés ügye összefüggött. Természetesen a bányatulajdonosok, a bányászat szervezeti keretei folyamatosan változtak, azonban a tevékenység több mint száz évig folyamatos volt.

Az utolsó nagy beruházás elindítását a II. világháború utáni szénhiány indokolta. 1947 szeptemberében Pilisszentivánról elkezdték kihajtani a Jóreménység altárót, amely a Nagykovácsi északi része alatt lévő kőszén kitermelését tűzte ki célul. Az altáró a Zsíros-hegy alatt haladt, elérte Nagykovácsi közigazgatási határát, ezért a nagykovácsi bányászok a Zsíros-hegyen lévő Antal-lejtaknába szálltak le.

Az 1950-es évek közepén a bányavezetés engedélyt adott egy „lejtakna” készítésére (újranyitására) Nagykovácsiban, ahol a bányászok leszállhattak, kiváltva ezzel az Antal-lejtaknán való közlekedést. Ez a lejtakna 1967-ig volt használatban, a most olvasott Krónikás tábla közelében, a régi építésű házak mellett.

A csille és a H-gyűrű kompozícióját Mátyus Attila állíttatta ide, az egykori bányászat és a bányászok emlékére. A csille eredeti ipari emlék, de nem Nagykovácsiból származik (Karászy Zoltán gyűjtése – Dorogi Szénbányák), a felállítás helye azonban szorosan kötődik Nagykovácsi bányatörténetéhez.

Az erre járok, turisták, kirándulók kifejezhetik tiszteletüket Nagykovácsi bányászmúltja előtt a Selmecbányához köthető Bányászhimnusz néhány sorának elolvasásával, amely sorokat a nagykovácsi bányászok meghatottan énekelték minden Bányásznapon.

Szerencse fel! Szerencse le!
Ilyen a bányász élete.
Váratlan vész rohanja meg,
Mint bérctetőt a fergeteg.

Nem kincs után sóvárgok én,
Bányász kislányt óhajtok én.
Bányász kislányt óhajt szívem,
Ki szívében bányász legyen.

És hogyha majd a föld ölében végóránkat éljük,
Isten kezében életünk, Ő megsegít reméljük!
S te kisleány, ne bánkódjál,
Bányásznak halni szép halál,
Egekbe szállani fel, fel!
Szerencse fel! Szerencse fel! Szerencse fel!

 

 

A tábla anyagának összeállításában dr. Szabó István, Szabó Gábor, Kerekes István volt segítségünkre, és a Nagykovácsi Pékdomb helyismereti Facebook-oldal fotói.