Nemzeti ünnepünkre készülve emelünk ki egy részletet Galgóczy Károly: Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monographiája, Budapest, 1876. kötetéből, a X. szakasz 1848 alatt és után 53. § Nemzetőrségi összeírás és beosztás című részletből.
A kiemelés szerint Kovácsi, azaz Nagykovácsi 83 nemzetőrt állított ki 1848-ban. Szép példája ez az akkori németajkú lakosság hazaszeretetének.… Tovább
Hamvazószerda van, ilyenkor az ember megállva, elgondolkodik az élet és a halál dolgain. 1945-ben a hamvazószerda február 14-re esett. Abban az évben ez a nap véráztatta nap volt Nagykovácsiban. „Vérfürdő, borzalom, és irtózat árasztotta el a községet. (…) Amikor kiléptem a plébániáról, elállt a lélegzetem, és hideg borzongás futott végig a hátamon.… Tovább
A május egy igazán szép hónap, minden kizöldül, virágban a természet, erős ellentmondás, hogy ezekben a napokban emlékezünk Nagykovácsi történelmének talán legszomorúbb napjaira, a kitelepítés idejére. 1946. május másodikán indult az első vagon Solymárról a vasútállomásról, vitte az egykori nagykovácsiakat az ismeretlenbe. A háborúnak alig lett vége, sok család még az elesetteket sem tudta meggyászolni, és jött az újabb csapás.… Tovább
Bajzi Feri bácsi azon kevesek közé tartozott, akik még az egykori Tisza-birtokon születtek, a Júlia-majorban. Édesapja a birtok vadgazdálkodásáért volt felelős. Ifjúként gyakran segédkezett a nagyobb vadászatoknál. Büszkén mesélt ezekről az időkről, ahogyan a későbbi bányász élményekről is. A 66. Bányásznapon, amikor a Zsíros-hegyi emlékművet újraavattuk még a Bányászhimnuszt is elénekelte.… Tovább
