Egy újabb kiváló kapcsolatot fedeztünk fel a magyar irodalom, kultúrtörténet és Nagykovácsi között. Dr. Csapák Alex hívta fel a figyelmemet egy idézetre, amelyet csatolt is a leveléhez.
„Felmerült az is, hogy Szerb hogyan állította be a saját munkáját mások előtt. Pálfy Eszter azt mesélte, hogy az író azt írta egyik barátjának egy levélben akkoriban, hogy hónapok óta csak görög klasszikusokat olvas, mert világirodalmat ír, saját magán pedig így ironizált: »egy humbug, aki vagyok« . Fennmaradt egy vicces anekdota is, miszerint a római irodalom történetét egy kiránduláson meséltette el magának Kerényi Károllyal a Zsíros-hegyen.” Dr. Csapák Alex geográfus kérdése a következő volt, vajon ez a mi Zsíros-hegyünk lehet, a közös kérdésünk pedig az, hogy Szerb Antalról lenne szó?
Dr. Csapák Alex szenvedélyesen kutatja a környék tájait (hegyeit, barlangjait, vizeit), nyilván így akadt a keze ügyébe ez a rendkívül érdekes kultúrtörténeti adat.
Anekdota ez vagy irodalomtörténeti tény – ne is döntsük el, hiszem minket inkább a helyszín érdekel, az a tény, hogy Szerb Antal és Kerényi Károly, az olvasottak szerint, együtt kirándultak a Zsíros-hegyre. Az alábbiak miatt egyértelműnek tekinthetjük, hogy természetesen Szerb Antalról van szó és az is, hogy az említésekben a „mi” Zsíros-hegyünk szerepel.
A tényt több forrás egyértelműen igazolja. „Egy vasárnap reggel váratlanul és mindannyiunk nagy örömére Szerb Antal is megjelent reggel a kiránduláson, majd amikor az autóbuszból kiszállva az utunkat elkezdtük, azt mondta Kerényinek: »Károly, kénytelen voltam egy világirodalom-történet írását elvállalni, be van osztva hetekre, a jövő héten a római irodalmat kellene megírnom, te annyival többet tudsz róla, mint én, meséld el nekem a Zsíros-hegyre menet a római irodalom történetét.« Így történt azután, hogy mire a Zsíros-hegyre felértünk, Szerb Antal elégedett volt, a következő héten megírásra került a római irodalmi fejezet, ő pedig úgy érezte, hogy ezzel a zsíros-hegyi kirándulásának célját elérte, ott-tartózkodásának tartalmát kimerítette, és ezért, amikor ebéd után a kinyilatkoztatás [antik szövegolvasás Kerényi vezetésével] elkezdődött, édes álomba merült.” – olvashatjuk a Petőfi Irodalmi Múzeum Facebook-posztjában, amely A hónap szerzője rovatban jelent meg, 2022 márciusában, a hónapban Szerb Antal volt a kiemelt szerző.
Még érdekesebb, hogy ez a kirándulás nem egy véletlen, rögtönzött esemény volt Kerényi és Szerb életében, hanem egy rendszeresen működő szellemi műhely, rendszeres találkozási formája.
A szellemi műhely, az ún. Kerényi-kör volt, amelyeken hétfő esténként az „exkluzív” Stemma-összejöveteleken tíz-tizenöt ember jött össze, klasszika-filológusok, görög-római kutatók, néprajzosok, irodalomtörténészek, ősrégészek, egyiptológusok. Tagjaik között volt: Trencsényi-Waldapfel Imre, Dobrovits Aladár, Devecseri Gábor, Szilágyi János György, Németh László, Hamvas Béla és többek között a fiatal Dömötör Tekla is.
A társaság vasárnaponként kirándult, mindig a Zsíros-hegyre. A kirándulás nem csupán testi felüdülést, jó levegőt, hanem szellemi kirándulást is tartogatott a kör tagjai számára. Kerényi és Szerb barátsága két alkalommal is zökkenőt szenvedett. 1937-ben jelent meg az Utas és Holdvilág Szerb Antal-regény, amelyben Waldheim Rudi (tudálékos, nihilista vallástörténész) modelljében több értelmező, sőt maga Kerényi is magára ismert, ezért két évig egyszerűen nem állt szóba a szerzővel. A Nyugatban 1938-ben megjelent Szerb-esszé, amelyben Kerényi hatásáról elmúló, fiatalkori szerelemként írt, szintén próbára tette a barátságukat. 1941-ben jelent meg „A világirodalom története”, tehát a zsíros-hegyi Kerényi-magánóra, a római kori irodalomról már a békülés időszakában eshetett meg. Így a kirándulást 1939 és 1941 közé tehetjük.
„Szerb Antallal a Kerényi-körben ismerkedtem meg. Ő nagyon jóban volt Kerényivel. Ez a barátság Kerényi részéről, szenvedélyes természetének megfelelően, bizonyos hullámvölgyeket is megért, amikor például Szerb Antal egyszer Könyvek és ifjúság elégiája címmel egy esszét írt a Nyugatban és ebben azt írta, elégikus hangon, hogy: hát igen, a fiatalkornak a szerelmei elmúlnak, így elmúlt Kerényi és a vallástörténet is. Hát, ezen őrjöngött Kerényi, hogy hogy lehet az, hogy ő csak úgy elmúlik. És akkor sokáig nem voltak jóban. És Szerb Antal nem jött. Vasárnaponként ugyanis kirándulni mentünk, mindig a Zsíros-hegyre, és a kirándulások igazi tartalma az volt, hogy Kerényi minden héten fölfedezett egy új auctort, és a Zsíros-hegyen, miután az ebédet a turistaházban elfogyasztottuk, Kerényi felolvasott és interpretált valamilyen szerzőt, akivel éppen akkor foglalkozott.”
1941-ben megjelent „A világirodalom története” című munka, benne természetesen a római irodalom résszel. Amikor ez a munka megjelent „A magyar irodalom története” című Szerb Antal- munkát éppen betiltották, szellemiségét nemzetietlennek minősítve.
Szerb Antalt 1943-ban munkaszolgáltra viszik, 1944-ben újra. 1943-ban írt levelet barátjának, Kerényi Károlynak: „Kedves Károly, Míg Te hazánk és magad dicsőségét öregbíted, én krumplikapálásba fojtom bánatom. Borzasztóan hiányzol nekem és főképp akkor fogsz, ha már kiszabadultam, és újra szellemi életet élek.”
A szellemi életre való vágy – talán a zsíros-hegyi kirándulások utáni sóvárgás- beteljesületlen maradt. Szerb Antal 1945 januárjában, Balfon, a munkaszolgálatban meghalt.
Források:
https://www.facebook.com/PIM.Irodalmi.Muzeum/posts/pfbid02Cc2cQwf63xpvtg6Ytv7uXTEphLisQGLy1st5PjGtHx2bDPVDne5Qass8oH3e3BeQl
Szilágyi János György: A legkisebb képű író. Részletek egy rádióbeszélgetésből
Egzisztenciális tudomány – Interjú Szilágyi János Györggyel (1. rész)
