Amire még emlékszem – Hofher Józsefné Krenn Borbála feljegyzései

A megörökítés, az idők lenyomatának, a saját életidő rögzítésének vágya egyidős az emberiséggel. Nincs összefüggésben az iskolázottsággal, még csak a társadalmi helyzettel sem. Az „Amire még emlékszem” című munka egy idő asszony, Hofher Józsefné Krenn Borbála feljegyzéseit tartalmazza. A kötet szerkesztője Bednárik János. Előszavából kiemelve: „…(a munka) különös értékét az adja, hogy Hofher Józsefné általában nem rugaszkodik el attól a szférától, amelyben a leginkább kompetens: elsősorban saját mindennapjairól és életének nagy élményeiről, traumáiról ír. Ebből az egyedi nézőpontból tárulnak fel előttünk mintegy hatvan év történései az 1920-astól az 1980-as évekig, a korabeli Budakeszi, és ezen keresztül Magyarország, sőt néhány kép erejéig Nyugat-Németország társadalmi viszonyai.”

Társadalomtörténet, a környék kortörténetének érdekes leírása a szomszéd faluból, Budakesziről, ahonnan nézve Nagykovácsi a szomszéd falu, a szerző mégis előbb jutott el Svájcba, mint Nagykovácsiba.

A két szomszédos, svábfalu története természetesen mutat azonosságokat, így különösen érdekes megismernünk a kötetet.

Csodaceruza – Oszkár, a Csodabogár

A Csodaceruza magazin gyerekeknek megjelenő folyóirat. A 2025. év negyedik számában olvashattuk az Oszkár, a Csodabogár című verset. Ez a szám a bogarak tematikában készült. Aprócska, de annál érdekesebb vendégeket hívott a lap, a bogarakat. A mesék, a versek, játékos feladatok mind arra tanítanak minket, hogy rovarvilág mennyi érdekességet és szépséget rejteget, érdemes kicsit vizsgálódni, sok mindent megtudhatunk ezekről az apró élőlényekről.

Oszkárral az irodalom vonalán ismerkedhetünk meg,  nem az  állattan az ismeretszerzés területe. Levéltövi Oszkár krumplibogár volt, akinek tornából tiszta ötöse volt, tornádószerű röptét így dicsérte meg a tornatanár. Szöcske Bandi bácsinak azonban meggyűlt vele a baja. A matematika nehéz terep, ezt sokan tudhatjuk, szegény Oszkárnak nem mentek a példák, így veszélybe került az előmenetele: „Ki az órán badar, kibuktatja Nagykovácsi iskolája hamar.”

A veszély azonban elhárult, lepkebarátját megtanítja a csodás repülésre, cserébe a lepkelány a közös repülések alkalmával megszámolva a fákat, kéményeket bevezeti Oszkárt a számok, a matek birodalmába. Oszkár fejében zakatolnak az egészszámok, törtekek, képletek, meg is születik a jeles. Nagykovácsi iskolájában sem lesz baj a bizonyítványával.

Gáti István versét örömmel rögzítettük a Krónika lapjain. A legkisebbek is megtudhatják a versből, merre van Újpest, Göd és Horány, Nagyoroszi és természetesen Nagykovácsi.

Magyarországi németek elhurcolásának emléknapja – január 19.

„79 éve több mint kétszázezer német ajkú magyar állampolgár sorsa pecsételődött meg. Közel 167 ezer embert elűztek hazájából, megfosztva őket vagyonuktól és állampolgárságuktól.” Ritter György

Emlékezzünk a Koncz-testvérek pályaművével a mai emléknapon!

1946-ban ezen a napon indultak az első vagonok Budaörsről. Nagykovácsiba a kitelepítés májusban ért el.

Lehet, hogy egy kép erről: szöveg

Helytörténet és helyi közösség tanulmánykötetben Nagykovácsiról

Megjelent az I. Helytörténet és helyi közösség c. konferencia tanulmánykötete a Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár gondozásában, a 101. oldalon található a tanulmány Nagykovácsi könyvtártörténetéről.

A linkre kattintva nyílik a kötet.