Nagykovácsi Nagyközség Önkormányzata 1 000 000 Ft támogatást nyert a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány pályázatán az Emlékoszlop felújítására. A munkák elkezdődtek.
1925. szeptember 8-án avatták fel, az első világháború után a hősök oszlopát. 1925. február 19-én tartott képviselőtestületi rendes közgyűlés 4. napirendi pontjában foglalkoztak a „Hősök emlékének megörökítésével”. (Ekkor a község lakosságának lélekszáma 2240 volt, ennek 95%-a német anyanyelvű volt. A község választott bírója Pitz Antal, kinevezett főjegyzője Lázár Gyula volt.) „Az előadó főjegyző jelentette, „hogy a felállítandó emlékműre eddig 91 q búzát ajánlott fel a község lakossága, ebből 28 q 400 és 450 ezer koronás áron már be is folyt. Elmondta, hogy a korábban kiküldött bizottság több szobrászművésszel folytatott tárgyalás után Somogyi Sándor budapesti szobrászművésznek az Országos Bíráló Bizottság által jóváhagyott gyönyörű és mély gondolatokat kifejező emlékoszlopát fogadta el. Ezt a tervet be is mutatja a képviselőknek. Ezen emlékműnek ára műkőből 70 q búza, budakalászi kőből, bronz domborművekkel 150 millió korona.” A műkövet a helyi képviselők nem tartották időállónak, a szakértők és a művész a kovácsi követ nem tartotta alkalmasnak az oszlop elkészítésére. „Ez, bár kemény, de erezettsége, sűrű hajszál-likacsossága miatt a vizet beszívja, könnyen reped, nagy tömegben gyorsan mállik. „
Elődjeink szavazása után patthelyzet alakult ki. A műkőből készítés mellett ketten, a nagykovácsi kőből készítés mellett tizenhatan szavaztak. A művész azonban nem volt hajlandó a kovácsi követ használni. Sz. Tóth Judit néprajz-kutatótól tudjuk, a Buda környéki németek, ha csak tehették sírkövüket budakalászi kőből készítették, ez számított kőben a legnemesebb, legértékesebb anyagnak. Erre azonban nem állt együtt a megfelelő pénz.
Forrás:
B. Szatmári Lajos: Világháborús Emlékoszlopunk története. Nagykovácsi Harangszó II. évfolyam 7. szám
Sz. Tóth Judit szóbeli közlése