Ismeretlen katona sírja.
1945-nyarán-a-budai-hegyekben-Fotó-Botos-Lajos-Ungváry-archívumából
Részletek a Szomorú napokból
1945. február 13. „… Már nem lőnek. A háború zaja sem zavarja a szentmisét, Buda felől is minden csendes. Ma még a Sztálin-orgonák is elnémultak, pedig majd mindennap bömböltek a mise alatt. (…) Egész délután repülőgépek zúgtak felettünk. Az agyagbánya mögül lőtték őket. A Nagyszénás, a Nagykopasz és a Kutyahegy fölött vörös ballonokat lehetett látni, mintha az égből jöttek volna. A repülők biztosan német gépek voltak, különben nem lőttek volna rájuk. (…)
1945. február 14. A Hamvazószerda, ha lehet még veszettebb volt. A falu történetében egykor majd „véres szerda”-ként emlegetik. Vérfürdő, borzalom és irtózat árasztotta el a községet. A háború ismét kimutatta a valódi, ördögi és iszonyatos arcát. (…) A németek feladták a Várat és kitörtek. Éjjel, meglehet még az egész Nagyszénás német kézen volt. Nekik dobták le az ejtőernyős élelmiszertartályokat. Az oroszok rengeteg foglyot ejtettek, de az erdőben még mindig sok a német. Néhányan akadály nélkül lejutottak a faluba. Biztosan azt hitték, hogy Kovácsi a németeké.
(…) Most végre átmehettem a templomba. Amikor kiléptem a plébániáról, elállt a lélegzetem, és hideg borzongás futott végig a hátamon. Az egész utcát holttestek borították. Mindenfelé német és magyar katonák feküdtek, holtan. (…)
1945. február 16. Ma elvégeztük a nagy temetkezést. (…) Keresztet nem állíthattunk, megtiltották. Ma százhúsz halottat temettünk el. A hegyen és az erdőben biztos vannak még többen is. Eltart még pár napig, amíg mindenkit megtalálunk és eltemetünk. Az oroszoknak is sok halottjuk van. (…)
Szomorú napok=Traurige Tage: Greszl Ferenc plébános, 1903-1987 születése 100. évfordulójának emlékére: Zur Erinnerung am hundertjährigen Geburstjubiläum von Franz Greszl. Budapest, Pájer Árpád (szerk.), 2003.
