Borbála napján filmvetítéssel, beszélgetéssel emlékeztünk Nagykovácsi bányász múltjára.
Bányászhimnusszal, verssel kezdődött az est.
Zs. Dobozy Erzsébet, Tuti néni ( a Pilisi Szénbányák egykori titkárnője) Vízbetörés című visszaemlékező elbeszélését a Pilisszentiváni Helytörténeti Egyesület és a Községi Könyvtár szervezésében mutatták be. Az esten Óvári Sándor felvételét vetítettük le.
A vetítés után az 1954-es történéseket, a jelenlévő bányászok, Bajzi Feri bácsi és Probszt András bácsi saját emlékeikkel egészítették ki. Korántsem emlékeztek azonosan a tragikus eseményekre, a több napig tartó borzalmakra.
Az est végén elhangzott a hős bányászok névsora, amelyet Dr. Horn Jánostól kaptunk, illetve az 1954-es áldozatok neveivel kiegészítettük.
Papp Sándor is vendégünk volt a megemlékezésen, így írt az egykori eseményekről: “A tulajdonosok halála miatt gazdátlanná vált (egyébként is külföldi tulajdonú) bányavállalat ugyanis a bányaüzem felhagyásakor feltehetőleg nem gondoskodott kellő mértékben a felhagyott vágatok betömedékeléséről, talán a járatok térképezése és nyilvántartása sem zajlott minden szabályt kielégítő módon. Ezen mulasztások valamelyike lehetett az oka annak, hogy a Jóreménység-altáróból indított, az Antal-bányamezőben zajló vágatmélyítés során, 1954 nyarán a bányászok egy elfeledett, a nyilvántartásokban nem szereplő, vízzel telt járatba fúrtak bele, ahonnan körülbelül 40.000 köbméternyi víz ömlött be a Jóreménység-altáró járatrendszerébe. A vízbetörés miatt több mint 40 bányász rekedt a mélyben, akiket 3 napi munka árán tudtak csak kimenteni, és közülük hatan nem élték túl a szerencsétlenséget. Édesapám is ebben a műszakban dolgozott, többek közözött Őt is sikeresen kimentették. “
Az 1954-es bányaszerencsétlenség eddig ismert nagykovácsi áldozatai:
Petőcz Mátyás – (Béla) (a keresztnevet két forrás eltérően említi)
Varga Béla – (Lajos) (a keresztnevet két forrás eltérően említi)
Molnár – (Szabó István) (a vezetéknevet két forrás eltérően említi)
Az eseményeket Tóth Árpád: A pilisi szénbányászat története 1848-1970. című munkája, a kronologikus összefoglalás függeléki részében így írja le: “1954. június 25. Vízbetörés történt az altáró nyugati irányvágatának vájvégén. Az öregségből származó víz hat halálos áldozatot követelt. A mentés július 3-án a gurítóba történt lyukasztás után fejeződött be. “
Ugyanezen munka A pilisi szénmedencében munkájuk során életüket vesztették (108-109 p.) felsorolásban 1954-ben a következő neveket említi : Hernádi Károly, Pilisszentiván; Mártai József, Pilisszentiván; Szabó István, Pilisszentiván; Knock István, Pilisszentiván; Fetter Mátyás, Pilisszentiván; Petőcz Mátyás, Pilisszentiván; Wohl Miklós, Pilisszentiván.
A veszteséglista tehát még további pontosításra, ellenőrzésre szorul. Ezt a munkát az is sürgeti, hogy a szeptemberi bányásznapon Dr. Horn János ünnepi beszédében is indítványozta, és a korábbi felvetések is alátámasztják, idős bányászaink kérése is ez, hogy 2019-ben a bánya bezárásának ötvenéves évfordulóján, az áldozatok nevét megörökítve emlékhely készülhessen. Az est zárásaként ünnepi misére mentek az emlékezők a katolikus templomba. Itt kiállításra került Nagy Gyula várpalotai festőművész Imádkozó bányász című olajfestménye, amelyet Téglásy Imre mutatott be.
