Kiemelések dr. Tóth Zoltán József: A magyar állam metamorfózisa című tanulmányából
Elhangzott Juhász Róza színművésznő tolmácsolásában 2021. augusztus 20-án, a községi ünnepélyen
„Szent István nyugati orientáltságú keresztény államalapításának kiemelkedő jelentősége a magyarság történetében vitathatatlan tény, azonban annak európai jelentősége sem itthon, sem külföldön nem megfelelően, legfeljebb igen szűk körben ismert.
Szent István a fejedelmek korábbi államát nem az akkori Európa politikai, jogi, gazdasági és kulturális keretei közé illesztette be, hanem egy alternatív állam-és közösségszervezési modellt hozott létre.
A hatalmi szemléletében mellérendelő magyar politikai gondolkodás a személyeket, népeket egyenrangúnak tekintette. Mindez szemben állt az alá-fölérendeltségben gondolkodni képes európai szemlélettel.
Szent István annak a magyar államnak az „alapjait” erősítette meg, amely az Árpád vezette honfoglalástól – vagyis a IX. századtól egészen a XVI. század első feléig – több mint hét évszázadon keresztül egyidejűleg állt ellen a szinte folyamatosan hódítani akaró nyugati és keleti (először a bizánci, majd az oszmán) birodalomnak, császárságnak. De nem csak ellenállásra volt ereje, hanem Európa meghatározó nagyhatalmává vált. A németek Szent Római Birodalma, a császárság és annak feje, a császár szimbolikusan és valóságosan is az európai királyságok és uralkodók fölött állt.
A magyar királyság uralkodójának állama, azonban Európa egyetlen archiregnuma volt. Az arché szó a világot megtartó, szabályzó, jó és helyes lételveket jelenti.
Királyságként Magyarország azért az archiregnum alapjelentését követte „ősi”, „egyetlen”, „királyságok közötti első állam, főkirályság. Ezért a középkori diplomáciai rangsorban a német-római császárt a magyar király követte. A két uralkodó korabeli diplomáciai megnevezésében, amíg a német-római császár „apostoli jellegű”, addig a magyar király apostoli; így a császár az apostoloknak csupán követője, a magyar király az apostolokkal egyenrangú.
Az apostol magyar királyt a világ egyetlen ismert Szent koronájával koronázzák meg, melyet a magyar történeti alkotmányban személyként és nem tárgyként tiszteltek, ami, illetve aki a hatalom forrását, letéteményesét jelentette.
Tehát sem az uralkodó, sem a nemzet, illetve az ő nevükben eljárók nem törhetnek teljhatalomra, mert az a Szent Koronáé. A hatalom forrása, a hatalom birtokosa, miként a földnek is tulajdonosa, a Szent Korona. Nem a királynak van országa, hanem az országnak van királya.
Múltunk és hagyományunk alapján a legősibb kultúrát hordozó népek családjához tartozunk, akik Európától Kínáig – illetve az ősi Egyiptomtól Indiáig – évezredeken keresztül befolyásolták, meghatározták a történelmet, a kultúrát, a nyelvet, s beteljesítik a kereszténység jegyében a korábbiak küldetését.
A tatárlaki korong, a nagyszentmiklósi aranylelet, az esztergomi királyi vár oroszlános címere; népzenénk ősi eredete, hagyományos néptáncunk táncrendjeinek ősi szimbólumrendszere a Szent István-i államreform után is máig élő bizonyítékai a magyarság évezredes hagyományának. „
Isten éltesse Mária országát! Isten éltesse Szent István országát!