Krónika kereső

Szent Sebestyén, a pestisek, járványok védőszentje

Szerző:

A szentek római naptára január 20-án emlékezik meg Szent Sebestyénről. A vértanúként tisztelt Sebestyén a legnépszerűbb szentek közé tartozott. Mint segítőszenthez fordultak hozzá pestis és más, embereket vagy állatokat pusztító, járvány idején. 288-ban született. Tevékenységének, tetteinek története megírásáról  III. Sixtus pápa (432-440) egy  szerzetesi közösséget bízott meg. Szent Sebestyén sírja felett bazilika épült és kolostor is alapíttatott. A zarándokok itt megismerhették a Szent Sebestyén legenda részleteit, amelyet egy hősköltemény foglalt össze és tartott fenn.

„Eszerint Sebestyén a császári gárda tisztje volt, Narbonne-ban született, de Milánóban élt. Diocletianus és Maximianus császár nagyra becsülte, és közvetlen környezetébe rendelte. Sebestyén egyszerre tudott császári tiszt és hűséges keresztény lenni, aki bátran védte a hitet. A legenda tehetséges szónoknak mondja a tisztet, aki bajtársait el akarta vezetni a hithez és bátorította a fogságban sínylődő keresztényeket. Végül maga Sebestyén is a császári törvényszék elé került, és hite miatt halálra ítélték. Kinn a szabad mezőn karóhoz kötözték, hogy a katonák halálra nyilazzák. Amikor már halottnak vélték, otthagyták. Egy jámbor római özvegy, Iréne házába fogadta a súlyos sebesültet, és addig ápolta, míg föl nem épült. Amikor Sebestyén ismét megjelent a nyilvánosság előtt, úgy fogadták, mint aki holtából támadt föl.”

Nem véletlenül lett Szent Sebestyén a bajok, vészek, a halálos pestis ellen védő szent, az első „halálra” nyilazása után újra nagy szenvedéseket kellett kiállnia.

„Nem elég, hogy a vértanú a halálos szenvedést egyszer kiállja, hanem többször is meg kell ízlelnie a halál misztériumát. Sebestyén is újra a hóhérok kezére kerül. Másodszor is halálra ítélik. Most bunkókkal verik halálra és egy csatornába dobják. Ezúttal egy Lucina nevű római asszony veszi gondjába a testet és eltemeti.”

A vértanú szentek sorsában sem gyakori, hogy kétszeri kínhalál tartozik a legendás életükhöz. Sebestyén sajátos sorsa példázat arra is, hogy az erős hit hogyan tesz minden földi szenvedés elviselésére képessé. Egyben a példázat tanulsága szerint, a keresztény hit halhatatlansága is  szép szimbólumokkal nyer bizonyítékot, egyben egy a halálon (legalább is az egyszeri halálon) túlmutató feltámadás példázatát is magában rejti Sebestyén legendája, szent élete.

              Hogyan kapcsolódik Szent Sebestyén, a szent példázata Nagykovácsihoz?

A falu keleti kapujában a nyolcvanas évek végén – kilencvenes évek elején épült,  a kezdetben ún. Újtelep néven emlegetett településrészünk mai elnevezése Sebestyén-domb. Nevét a jellegtelen Újtelep elnevezést követően a településrész nyugati határában lévő, a Teleki – Tisza-kastély mellett, a park kerítésén kívül lévő Sebestyén-kápolnáról kapta. A kastély közelsége miatt feltételezhetnénk, hogy a kápolna a kastélyhoz tartozó, családi kápolna lenne. A kápolna azonban korábban épült, mint a kastély, a kastélyhoz tulajdonképpen nincsen köze. Érdekessége, hogy az 1746-ban felszentelt római katolikus templom előtt épült, korábbi szakrális helye a településnek, 1738-ben szentelték fel. A Szt. Sebestyén-kápolnát a hívek 1738-ban állították a pestisbetegség elleni védőszentként tisztelt mártír tiszteletére. A falu keleti bejáratánál, az urasági park határán álló kápolnát 1738. szeptember 17-én Pelzl József plébános szentelte fel. Pelzl plébános nyugszik a templomban, a keleti oldaloltár alatt.

1737-ben pestisjárvány érte el a falut, a környező településekkel hasonlóan. (Sok helyen kolerajárványként említik ezt a járványt, de a járványtörténeti tanulmányok szerint, ez a járvány pestis volt.) Napjainkban, egy pandémia idején más érdeklődéssel és más érzékenységgel fordulunk az 1737-ben történt események felé. Bár 1738 szeptemberében felszentelik a kápolnát, igazándiból a térséget és Magyarország több tájegységét érintő pestisjárványt 1937 és 39 között tartják nyilván.

              A pestist, ahogy emlegették a „dögvészt”, a „fekete halált” 1849-ig gyakorlatilag nem tudták gyógyítani. A kór cseppfertőzéssel terjedt, lappangási ideje pár órától maximum egy hétig terjedt. A kétnapos első lázhullám után legtöbbször halál volt a fertőzött sorsa, ha a második hullámot is túlélték, volt némi esély a gyógyulásra. A betegek 50-80%-a halt meg. Nagy szenvedések, a tiszta tudat elvesztése, hallucinációk, elborzasztó bőrtünetek jártak a betegséggel. Teljes izoláció, kiközösítés, települési szinten járó karantén járt. A karantén elhagyása halálbüntetéssel fenyegetett. A halottakat ki kellett adni a temetéssel megbízott speciális különítménynek, akik szintén kiközösítettek voltak, hiszen a ragállyal testi érintkezésbe kellett kerüljenek. Gyakorlatilag, nem túlzás, ők is halálra ítéltek voltak. Sokszor a közösség korábbi vagy aktuális kitaszítottjai voltak, akik részegeskedtek, parázna, szabados életet éltek. Ok vagy következmény volt mindez, szokás szerint nehezen eldönthető.

1737-ben (1737-1739) Óbuda, Budaörs, Hidegkút lakossága túlnyomó része áldozatul esett a járványnak. Zsámbékon szintén a lakosság nagyobbik fele, 828 ember halt meg a források szerint, az akkori zsámbéki lakosságszámot 1500 főre teszik. Pestis-oszlopok, pestis-kápolnák emelésével hálálták meg a túlélők a ragály elmúltát, a felszabadulást. Ilyeneket láthatunk szerte az országban, így Zsámbékon is. A Szent Sebestyén-kápolna is egy ilyen pestis-kápolna, a faluban pestisoszlopról nem tudunk. Csak feltételezhetjük, hogy a korai, 38-as szentelés arról árulkodik, hogy Nagykovácsiban gyorsan levonult a járvány, mert Zsámbékon 1740 a szentelés éve. Zsámbékon kívül a közelben Telkiben is van pestisoszlop. A környéken talán a legszebb ilyenféle emlékmű Szentendre főterén áll, ez 1763-ból való. A szentendrei pestisoszlop a ragály elkerülése feletti örömben keletkezett, talán ezért a viszonylagos kései keltezése.

Budakeszi több hónapig volt kemény karantén alatt, 354 halottat tartanak számon. Akkorian 42 nap karantént írtak elő utazás esetén, de leginkább minden mozgás tilos volt, még a kereskedelmi, földművelői tevékenység is korlátozva volt.

1740-ben egy vármegyei körlevél tudatja a zárlatok teljes feloldását. A főszolgabíró így köszöntötte a megyegyűlés résztvevőit: „Hogy az Úr azon dögletes nyavalyábúl kendtek tisztulását megengedte, legyen áldott szent neve.” Sajnos korai volt az öröm, Budán újabb fertőzések lettek, de ezek mértéke már nem érte el a korábbi hullámok erősségét.

Nagykovácsi, tehát 1738-ban pestis kápolnát szentelt, Szent Sebestyén tiszteletére. Ahhoz, hogy a baj mértékét el tudjuk képzelni, jegyezzük meg, hogy a lakatlan település 1700 körül települt be újra, német telepesekkel. 1715-ben 20 adóköteles háztartást tartanak nyilván, 1720-ban 39-et. 1737-ben több forrás, bár egymásból görgetve, 600 halottat jegyez föl. A környékbeli veszteségeket nézve, ez a szám túlzónak tűnik, ezek Dr. Borovszky adatai (ezt veszi át Dr. Szabolcsi, Dr. Jablonkay,  Szatmári is), de ha más számok érvényét látjuk később hitelesnek, akkor is biztosak lehetünk, hogy nagy pusztítást jelentett a pestis a faluban. 1744-ben 718 fő a község lakossága, 1770-re 1022 fő (Szatmári), ezekhez képest a hatszáz fő  elvesztése szinte értelmezhetetlen adatnak tűnik. Ezen adatokat többszörösen ellenőriznünk kell.

Felmerülhet kérdésként azonban, hogy vajon a Sebestyén-kápolna körül működött-e a falu pestis temetője. Többnyire a pestis temetőket a korábbi temetőktől elkülönített helyen nyitották, ott a családi-közösségi búcsúnak nem volt helye, hanem a fent említett speciális különítmény, feltételezetten minden szakralitást nélkülözve temette el a halottakat. Jelenleg erre a kérdésre nincs precíz válaszunk, ennek nyomát egy Bonomy Jenő tanulmányból kívánjuk követni, amely forrás fordítása folyamatban van.

A Szent Anna-kápolna szintén 1738-as szentelésű, az hogy a kápolna környékén temető volt, az bizonyított. Nehezen hihető ezen tények tükrében, hogy keletkezése nem köthető a pestis járványhoz.

A barokk Mária-oszlopok szintén a pestis járvány múltának hála jelei, a miénk a Kossuth utcában 1746-os. Ez az 1737-es vészhez képest késeinek tűnik, bár nem túl nagy az időbeli távolság.

 1742. december 8-án tették le a katolikus templom alapkövét, öt évvel a rettenetes járvány után, 1746-ban, a temető közepén elkészült a templom, az Isten Háza. Azt kell higgyük, itt lehetett a „természetes” temető, hiszen akkor már negyven év is eltelt az ide érkezés óta, így erre szükség volt korábban is.

A nagykovácsi római katolikus templomban a főoltáron a négy szobor közül, a bal oldalon, olvasási sorrendben, első helyen Szent Sebestyén áll. A templom különleges védőszentjei: Szent Sebestyén, Szent Rókus, Szent Flórián és Szent Lénárd lettek. Tipikusan német nyelvterületen elterjedt védőszentek, segítőszentek napját fogadalmi ünnepként  – azaz vasárnapi ünnepként – való megtartását a falu  1946-ig megtartotta.

A mai napig, ha erre időt szánunk, a templomban Szent Sebestyén fogad minket összes attribútumával. Hasonlóan, nem kizárólag Szent Sebestyén ünnepén, hanem minden nap, a falu elején, a kis kápolnában Vladár Csaba képzőművész festményeinek segítségével, az 1994-ben, a Nagykovácsi Polgári Egylet segítségével felújított kápolnában, vagy egyszerűen Kápolna-kert padjain  visszagondolhatunk mindezen fent említett gondolatokra, eleink hálaadó törekvésére, amelyhez – soha nem gondoltuk volna-  oly szívesen csatlakoznánk 2021-ben, amint csak lehet.

Felhasznált irodalom:

B. Szatmári Lajos: Nagykovácsi rövid története. Nagykovácsi Klubkönyvtár, 1991.

Bonomi, Eugene: A pestis Ofner Berglandban. 1941. https://www.suedost-forschungen.de/portal/index.php/sof/article/view/482

Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Pest-Pilis-Solt-Kiskun I-II. http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/tartalomjegyzek.html

Dr. Haris Andrea: Építéstörténeti tudományos dokumentáció. Nagykovácsi Kossuth Lajos u. 107., hrsz:129 kézirat, 2016. május

Galgóczy Károly: Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye Monographiája. Budapest, 1877.

Greszl Ferenc: Emlékeink. Nagykovácsi helyismereti olvasókönyv. 1962. (2005. szerk: Pájer Árpád)

https://archiv.katolikus.hu/szentek/0120-15.html

https://en.mandadb.hu/common/file-servlet/document/510267/default/doc_url/Pestis_Zsmbkon_s_krnykn.pdf

https://jegyzettar.blog.hu/2020/03/21/a_nagy_pestisjarvany_a_fekete_halal

https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0010_2A_09_Farago_Tamas_Bevezetes_a_torteneti_demografiaba/ch06s02.html

Jablonkay István: Nagykovácsi földrajza. Bölcsészdoktori értekezés. Készült a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Földrajzi Intézetében. Budapest,1937.

Meglécz Katalin: A pandémiák története és kialakulásuk okai. Hadmérnök, 2012. VII. évfolyam

Szabolcsi József: Adalékok Nagykovácsi történetéhez. Különlenyomat az Országos Erdészeti Főigazgatóság Nagykovácsi Nevelőotthonának 1959/ 1960. évi évkönyvéből. Budapest, 1960.

 

„Vadonatúj régiségek”, érdekességek Nagykovácsiból, Nagykovácsiról. Érdekli a falu helyismerete, helytörténete? Akkor jó helyen jár, jó böngészést! Köszöntjük a Nagykovácsi Krónika oldalán.

Elérhetőség:

furulyaskatalin@nagykovacsi.hu

Nagykovácsi emlékképek

Nagykovácsi Anno

Nagykovácsi Krónika 1968. május 1.

Itthon vagy! – Nagykovácsi

5 éves a Pékdomb!

Archívum