Egy nagyon értékes darabbal gazdagodott az Öregiskola Közösségi Ház és Könyvtár helyismereti gyűjteménye. Janits Béla úr, aki a Fejér György Alapítvány életre hívója, már sok Fejér Györggyel kapcsolatos könyvet, eredeti kiadásokat vásárolt, és adományozott a könyvtárnak, most egy különleges érdekességet lelt fel az Antikváriumban. Emlékbeszéd a kiadvány címe. A még fel sem vágott példány oldalain Toldy Ferenc emlékbeszédét olvashatjuk, amelyet 1865-ben tartott, július 3-án az Egyetem nagy dísztermében, néhai Fejér Györgyről. Toldy Ferenc számtalan titulusa közül talán a bölcsészdoktor, a Magyar Királyi Egyetemi Könyvtár igazgatója és a Kisfaludy-társaság elnöke emelendő ki, ha a Fejér Györgyhöz köthető szálakat keressük.
borítóFelmerülhet a kérdés, miért pont tizennégy évvel Fejér György halála után hangzik el az emlékező beszéd, nincs kerek évforduló, elég idő eltelt az idős pap-tanár, az Egyetemi Könyvtár igazgatójának halála óta.
A magyarázatot a beszéd csak immanensen adja meg: azért most, mert már lehet róla beszélni, lehet dicsőíteni, érdemeit összeszedni, sőt elmulasztani vétek is lenne már. Feltételezhető, hogy Fejér utolsó munkája, amely az 1848-as forradalom természetét firtatta, és az utolsó nyilvános beszéde, amelyet az Egyetem dísztermében tartott, ott ahol a róla szóló gyászbeszédet Toldy is elmondja, szintén bátorrá sikeredett, ráadásul a jelenlévő császári biztos füle hallatára. A beszéd 1850. április 10-én hangzott el, a hatalom nyilván nem bocsátott még meg 1851-ben, halálakor. Ezért a szónok korábban „nem érezte”, hogy az idők korábban „kedveztek volna” egy ilyen beszéd megtartásához.
Toldy családi szálon, baráti kapcsolatokkal is kötődött jóakarójához, aki az Egyetemi Könyvtári igazgatói székében elődének is tekinthetett.
Az emlékbeszéd összefoglalja Fejér tudományos és művészeti életben kifejtett nem kevés érdemeit, kiemelve, hogy mindezek mellett mindvégig a papi hivatást is gyakorolta. A beszéd a nagykovácsi időkre így tér ki:”…fáradhatatlan buzgósággal hirdette Fejér az isten igéjét, nem csak Buda felett fekvő német ajkú fárájában, hanem magyarul oly gyakran Pesten is…”. A fára szó egyházközséget jelent. Nagykovácsi, a Buda felett fekvő, németajkú település.
Így Fejér György munkásságán túl, egy újabb Nagykovácsi történetére mutató dokumentummal lettünk gazdagabbak.
