Krónika kereső

A Kitelepítési Emléknap a 72. évfordulón

Szerző:

A kőkereszt felirata az új márványtáblán 2018. május 6.

„1946. május 2-án, ezen a napon, talán már ezekben az órákban, kezdődött meg a kitelepítésre ítélt egykori nagykovácsi magyar-németek kiűzése a 246 év alatt épített falujukból. Kiforgatták őket a házukból, ingatlan és ingó vagyonukból. Személyenként csak 70 kg csomagot vihettek magukkal az útra. A lovaskocsikra pakolásuk után az útjuk a solymári vasútállomásra vezetett, erős rendőri kísérettel. A csomagjaikat az indulás előtt, alatt, de a vasútállomáson is megvámolták. Nem számított, hogy a kisgyermek lábáról húzták le a cipőt. Útjuk az ismeretlen, háborút vesztett Németországba vezetett. A kijutásuk hetekbe került, a legminimálisabb higiénés, élelmiszer/ital utánpótlási lehetőségek nélkül. A mai napi első nagykovácsi transzport a Pilisborosjenőről kiűzöttek vagonjaival közös szerelvényben hagyta el az országot. A nagykovácsiak zömét 3-án és 4-én vagonírozták be, és szállították ki Németországba.” Az idézetet Pajer Árpád Nagykovácsi Pékdomb facebook csoportbeli megosztásából emeltük ki.

Házat, hazát, bevetett földeket, állatokat hátrahagyva elindultak a szomorú transzportok az egykori nagykovácsi németekkel, egy akkor, nekik már ismeretlen föld felé.

2018. május 6-án  a Német Nemzetiségi Önkormányzat és Közösség  hívta emlékezésre a falu lakosságát.

Az ünnepi percek a falu nyugati részén lévő kőkeresztnél vették kezdetüket. Megérkeztek az egyházi zászlók, Kemenes Gábor plébános úr, a Budakeszi Vegyes-kórus viseletben,  az ünneplő közönség már a felújított kőkereszt tövében várta az ünnepség kezdetét. A verőfényes, meleg nyári napon egy útszéli kereszt adott helyszínt a megemlékezés kezdetének. Dr. Klein Ferenc, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke visszaemlékező szavaiban kiemelte, hogy nem szokványos ma már útszéli kereszteket állítani, azokat jelentősük szerint ismerni, vagy tisztelni. Ezt a keresztet most a Német Nemzetiségi Önkormányzat  Nagykovácsi Nagyközség Önkormányzata támogatásával felújította, fejet hajtva az ősök teremtő munkája előtt, akik a keresztet állították.

A kőkeresztet, akkori neve szerint, a Perbáli úti keresztet Mayer Péter és neje, szül. Pettner Mária állíttatták 1899. május 22-én.

Felirata szerint:
“Dein Kreuz, o Jesus, schütze mich
von allen Bösen gnädiglich.
In deine Wunden schließ mich ein,
dann beleib ich sicher keusch und rein;
es soll mir die längst erwünschte Bitte beschieden sein.”

Magyarul:
” Oh, kegyes Jézus, védjen meg
Kereszted a bűntől éngemet.
Szent Sebed rejtsen magába,
hogy tiszta maradjak a világba’,
hogyha még kérésem meghallgatásra találna. “olvashatjuk Greszl Ferenc Emlékeink című Honismereti olvasókönyvéből.

A kereszt állítói ezzel az idézettel akarták megállítani, elgondolkodtatni az úton levőket, erre igyekvőket.

Idén a kőkeresztet, eredeti helyétől kicsit beljebb, az ároktól távolabb helyezve letisztították, a bevésett régi betűket megerősítették, a lábazatához egy márványlapon a jól olvasható felirat is felerősítésre került. A környezetét rendbe tették, virágokkal díszítették.

A kőkereszt 119 éve áll rendületlenül a nyugati faluvégen, a mai elnevezés szerint a Telki út és a Kossuth utca sarkán. Kedvelt találkozóhely ez a turistáknak, biciklizőknek, a fiataloknak. A faluban „Kőkeresztként” köznyelvben ezt a keresztet értjük, ez a legismertebb ilyen néven említett tájékozódási, másoknak szakrális pont.

Kiszelné Mohos Katalin polgármester asszony ünnepi megemlékezésében Magyar Ari Tavasz volt című versével érzékeltette a 72 évvel ezelőtti május tragikus emlékét. Az ünnepi beszéd és a vers is érzékeltette azt az ellentmondást, amit a májusi természet szépsége, békéje és a tragikus napok történései mutattak.  A Budakeszi Hagyományőrző Vegyes-kórus szereplése tette emlékezetessé a kereszt felújításának és megszentelésének alkalmát.

A Kőkereszttől az ünneplők a zászlók vezetésével a Budakeszi Hagyományőrző Vegyeskórus és a Nagykovácsi Német Nemzetiségi Közösség viseletbe, Trachtba öltözött tagjai vezetésével vonultak fel a templomhoz.

A templom előtt került sor a Nagykovácsi 1048.  Greszl Ferenc cserkészcsapat csapatzászló ja megáldására. A cserkészcsapat és parancsnoka: Springer Bence, cserkész segédtiszt a helyi sváb hagyományok tisztelete és Greszl Ferenc plébános munkássága elismeréséül  választotta, és vette fel e nevet.  A zászló egyik oldalára a csapat neve, száma, a cserkészliliom és NAGYKOVÁCSI neve került fel. A selyem zászló másik oldalára a Teleki Páltól származó  ” Becsületünk előbbre való jólétünknél” idézet; a címer és a 2017-es, az alakulás évének jelzete lett hímezve.

A 180 ezer forintba kerülő hímzett selyemzászló költségeit az eddigi gyűjtést jelentősen kiegészítve, meghatározó részben a Német Nemzetiségi Önkormányzat állta.

Az ünnepi emlékmisén Kemenes Gábor plébános úr szentbeszédében hangsúlyozta, hogy elengedhetetlenül fontos a múlt ismerete, a gyökerek ápolása, erősítése, de legalább ilyen fontos előretekinteni, a jövőt tervezve. Ennek záloga lehet az új csapatzászló alá gyülekező cserkész fiatalok tevékenysége, vállalásai.

A koszorúzásra, hagyományosan a Kolozsvár téren került sor, a Kitelepítési Engesztelő Emlékműnél.

A megemlékezést a szentmisén és a koszorúzásnál is segítette a Budakeszi Hagyományőrző Vegyes-kórus.

„Vadonatúj régiségek”, érdekességek Nagykovácsiból, Nagykovácsiról. Érdekli a falu helyismerete, helytörténete? Akkor jó helyen jár, jó böngészést! Köszöntjük a Nagykovácsi Krónika oldalán.

Itthon vagy! – Nagykovácsi