A költészet napjára készülve – József Attila és Nagykovácsi

József Attila születésnapja a magyar költészet napja

József Attila 1905-ben született hatodik gyerekként, apja hároméves kora előtt elhagyta a családot. Talán ha ezt nem teszi, akkor is  nyomorban nevelődik, de így hogy az édesanyja, a Mama lett az egyetlen kereső, ez a nyomort végletekig erősítette.  Még nevelőszülőkhöz is kerül, akik a nevét is kérdőre vonták, nemes egyszerűséggel Pistának hívják, ott a Öcsödön. Talán pont ez a név, az Attilaság mentette meg a fiút, tette gondolkodóvá, indította el az irodalom felé. Nem tudta elfogadni, hogy nevét, tulajdonképpen önmagát is kétségbe vonták. „Ez nagyon megdöbbentett, úgy éreztem, hogy a létezésemet vonták kétségbe. Az Attila királyról szóló mesék fölfedezése azt hiszem döntően hatott ettől kezdve minden törekvésemre, végső soron talán ez az élményem vezetett el az irodalomhoz, ez az élmény tett gondolkodóvá, olyan emberré, aki meghallgatja mások véleményét, de magában fölülvizsgálja; azzá, aki hallgat a Pista névre, míg be nem igazolódik az, amit ő maga gondol, hogy Attilának hívják.” 32 év adatott, kicsivel több, mint Petőfinek, aki 26 év év alatt írta meg életművét. 32 nehéz esztendő, hogy ebből hány év telt Pistaságban, hány telhetett Attilaként, még a számvetés sem készülhetett el… Anyagi elismerés, megállapodás, családi élet ebbe az időbe nem fért bele. A Születésnapomra című vers, az utolsó születésnapra készült, 1937-ben.

              A költészet napjára készülődve vettem elő újra ezt a két fotót. Mindkét fotón szerepel József Attila. A fotók a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonában vannak, elérhetőek pontos tárgyleírással az alábbi linkeken.

https://resolver.pim.hu/bib/PIM758533

https://resolver.pim.hu/bib/PIM758529

A leírás szerint a fotó készítője ismeretlen, a rajtuk szereplők: József Attila, Nagy Etel. A sok alakos fotón három részvevő került megnevezésre: József Attila, Nagy Etel és Vas István. A fotó helyszíneként egyértelműen Nagykovácsi került megnevezésre. A készítés ideje 1931 tavasza. A képek címe: József Attila kiránduláson.

Hogy kerülhetett József Attila Nagykovácsiba? Ha az életrajzot nézzük az 1931-es évben, tavasszal március 18-án jelenik meg nyomtatásban a Döntsd a tőkét, ne siránkozz című verseskötete. 1931 áprilisában lett hivatalosan is szociáldemokrata, több előadást is tartott Újpesten, Rákospalotán, szemináriumokat vezetett, egyéb pártfeladatokat is ellátott.

Nagykovácsiban, a Nagy-Szénáson  az egykorvolt   turistaháznak van szociáldemokrata múltja.

1926. május 16-án, egy vasárnapi napon avatta fel a Munkás Testedző Egyesület menedékházát a Nagy-Szénás hegyen. Az 1908-ban létrejött MTE életének egyik helyszíne a Nagy-Szénás, de hasonlóan fontos volt a gödi Fészek is. Olyan helyszínek, ahol nagyszámú szervezett munkás megfordult, Szociáldemokraták és a Kommunisták Magyarországi Pártja tagjai, vagy párthoz nem tartozó munkásfiatalok, turisták. „Nyáron Gödön, télen a hegyen!” Az építkezéshez sok segítséget adott az Általános Fogyasztási Szövetkezet, a Szociáldemokrata Párt, a szakszervezetek, Szabó Imre szociáldemokrata képviselő. Kezdetben, az avatás után a turistaház Szabó Imre nevét viselte.

Nem állíthatjuk, hiszen a fotókról nem kivehető, a fotók leírása pedig nem utal arra, hogy a képek a turistaház körül készülhettek, azonban ez igen valószínűsíthető.

A képen szereplő Nagy Etel Újpesten született, Kassák neveltlánya. Táncművész volt, tragikusan rövid élete során a modern táncművészeteket művelte, helyezte új alapokra. Az 1920-as évek végén a Munkás Testedző Egyesületben tornázott, abban az egyesületben tehát, amely a turistaház építését vitte. Vas István (a képen szintén szerepel) felesége lett. 1931-ben még udvarlója volt Etelnek Vas István. Vas István ismert, sokat idézett bon mot-ja szerint „Isten előtt tíz évig, négy évig az emberek előtt is” felesége volt Nagy Etel. 1935-ban házasodtak, 1939-ben Etel agydaganatban, tragikusan fiatalon halt meg. Ha az Isten előtti időszakot számoljuk, a képen szereplő kirándulás idején (1931) már Vas István és Nagy Etel egy pár voltak. József Attila hét múzsája között, akiket az irodalomtörténet hivatalosan nyilvántart nem is szerepelt Etel. A kettősüket ábrázoló kép csalóka, egy nagyobb társasággal kirándultak, mint ahogy ezt a másik kép mutatja.

Vas István Nehéz szerelem című munkájában, az egyik kötet egy külön fejezetet szán József Attilának. (Közbevetőleg: József Attila) „Ebben az időben egyébként ismertem már személyesen is József Attilát. Hol találkoztunk először? Nem tudom. De azt tudom, hogy jártam a lakásán, a Székely Bertalan utcában. Ott kaptam meg tőle, 1931. március 31-én Döntsd a tőkét, ne siránkozz című kötetét, ezzel az ajánlással: Vas Istvánnak – Döntsd! Gondolom, nemcsak valamilyen különleges, kizárólag személyemnek szóló dedikációs lelemény volt a felszólítás, amelynek én, még erőimhez képest is, csak fogyatékosan tettem eleget. A biztatást nem is vettem teljesen komolyan, inkább azt a játékos leleményt csodáltam, amely a köteteim nyilvánvalóan a fennálló társadalmi rend elleni uszításnak a favágó-hasonlattal olyan megtámadhatatlan alibit tudott adni.

Néha kiránduláson találkoztam vele. A Dönts a tőkét széthulló lapjai között meg is találtam egy ügyetlen kis fényképet: egy mezőn szétszórtan heverő vagy üldögélő férfiakat és nőket ábrázol. Valamelyik monstre-túra véletlenül összeverődött részlege lehetett, mert rajta kívül már senkit sem ismerek meg. De a kép előterében én nézek a lencsébe, és könyökömre dőlve olyan jelenség vagyok, mint egy fiatal költő – holott akkor már kezdtem büszke lenni rá, hogy a megjelenésem teljesen hivatalnoki, és  semmiféle „költőiség” sem vehető észre rajtam –, mellettem Eti ül, félfordulattal felém, előttünk pedig Attila fekszik, tán alszik is, egyik lába a másikra vetve, két keze a feje alatt. Valószínű, hogy nem az én kedvemért húzódott a közelünkbe, hanem Eti miatt: ők ketten szerették egymás társaságát, míg mi ketten sohasem tudtunk egymással igazán beszélni, inkább idegesítettük egymást.”

A Vas István részlet kétséget kizáróan a nagykovácsi kirándulás fotóját írja le.

József Attila tehát, lehet csak egy kirándulás erejéig, de járt Nagykovácsi környékén. A magyar költészet napjára készülve, nagykovácsiként ez külön örömet jelenthet számunkra. Páratlan életművét természetesen nem ez határozza meg, de egy számunkra kedves adalék, amelyet érdemes megjegyeznünk.

 

Források:

http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/curric.htm

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/n-ny-76F7D/nagy-etel-76FC8/

https://hu.wikipedia.org/wiki/Vas_Istv%C3%A1n_(k%C3%B6lt%C5%91)

https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%B3zsef_Attila

József Attila – http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/jozsefa.htm

https://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/vas-istvan

 

Virágvasárnapok – a Szent Anna-kápolna – különös Virágvasárnapi körmenet 2021-ben

 

A mai Szent Anna utca Rákóczi utcából induló emelkedőjének első tetőzésénél, az út jobb oldalán, a házak közelében találhatjuk a Szent Anna kápolna egykori helyén a mai kis emlékművet. Az emlékhely Bódi Péter felajánlásából és kétkezi munkájának eredményeképpen készült el a kilencvenes évek elején. A kövekből kirakott oszlopot idéző  emlékhely az egykori kápolna helyét jelöli. A kövek alapjául szolgáló kősor és egy melléhelyezett kőzáróelem a kápolna romjaiból került elő.

 „Édesapám Bódi Péter készítette, és Orbán György atya rendelkezésére bocsátotta az eredeti kápolna maradványait. Az emlékoszlop alapjában az eredeti kövek megtalálhatók, illetve a kereszt és az azt tartó csúcskő is a Szent Anna kápolna eredeti darabjai voltak egykor. „- írta Bódi Viktória a Pékdomb facebook csoportban 2015-ben.

A mai emlékhely fülkéjében lévő festmény két nőalakot ábrázol, az egyiküknél egy nagy korsó van. Nyilván Mária és Anna alakja, a korsó az éltető víz, a kút szimbóluma lehet, talán utalva arra, az emlékhely, így a kápolna közelében is egy kút működött.

Szentírási rész nem szól Mária szüleiről, csak apokrif anyagokban említik. (Szent Anna a legendák szerint Szűz Mária édesanyja.) Szent Anna a várandósok, édesanyák, házaspárok, nagyszülők, bányászok védőszentje.

Illyés Andrásnál olvasható Szent Anna legendája végén: ,,Amiképpen a víz annyival tisztább, amennyivel a szép forráshoz közelebb meríttetik, úgy Szent Anna annyival nagyobb tisztasággal részesült a jóságos cselekedetekben, amennyivel közelebb volt a minden jóságos cselekedeteknek kútfejéhez, a Jézus Krisztushoz.”

Ez a szöveghely is közelebb vihet minket a kép szimbólumainak megfejtéséhez.  Talán erre utal a korsó szerepeltetése.

A fogadalmi kápolnát 1738-ban építették a Leyrer-testvérek. Greszl Ferenc írása pontosan rögzíti a fivérek nevét, soroljuk fel mi is: András, Mihály és József nevét.

A római katolikus templom szentelése 1746-ban történt, a Kossuth utcabéli Mária-oszlop lábazatán szintén 1746 olvasható. A Szent Anna kápolna korábbi tehát, Greszl Ferenc adatai szerint, a falu keleti bejáratánál álló Szent Sebestyén kápolnával volt egyidős. Utolsó felújítása 1938-ban volt, az Eucharisztikus Kongresszus alkalmából. Előterét megnagyobbították, megépítették a kápolnához vezető lépcsőket. Mindezeket a Klaus család végezte. A kápolnát legutoljára a Kreis család gondozta, a kitelepítés után a kápolna az enyészeté lett.

A Szent Anna kápolna az Úrnapja előtti szerdán kapott szerepet, ide vonult a körmenet. Nem szerepelt azonban a négy Úrnapi körmenethez tartozó kápolna között, ezek a fő utcán voltak. A névadó szentje, Szt. Anna ünnepén, július 26-án nagymise volt itt a háború előtt.

Virágvasárnapon a hívek itt gyülekeztek, itt szentelték meg a barkaágakat, innen vitték le a templomhoz. A kápolna előterében vették át a hívek a megszentelt ágakat. A jeruzsálemi bevonulásra díszes menetben emlékeztek a templomba menet.

„Óh, győzelmes Úr, ki nem ám paripán

jövel el miközénk; szamárnak csikaján

vonultál ím, Te be Jeruzsálembe,

pálmának ágait szórták Te elédbe

Győzelmes király!”

 Ezt a szokást a katolikus közösség felújította, a kápolna emlékét őrző helyen kezdődik évek óta a Virágvasárnapi szentmise.

A 2021-es Virágvasárnap a második a Világjárvány óta, a második amikor nem örülhettünk közösen a körmenetben. Idén Kemenes Gábor atya némileg emlékeztetve a körmenetek szépségére, egyben rámutatva eredeti jelentésére, a falu utcáin keresztül, autóján hordozta körbe a megszentelt barkaágakat, virágokat.

Forrás: Greszl Ferenc: Emlékeink. Nagykovácsi Honismereti olvasókönyv. 1962, Kiadta Pájer Árpád 2005 .

 Nagykovácsi Pékdomb facebook

Illyés András: A keresztyeni eletnek peldaja vagy tüköre, Az az: A szentek élete https://rmk.hungaricana.hu/hu/view/RMK_I_1707/?r=0&pg=20&layout=s

A bejegyzés egy része megjelent a Tájoló 2020. évi áprilisi számában

275 éves a római katolikus templom

A 275.  évforduló közelít

Egy falu életében mindig is központi szerepet játszott a templom. Úgyis mint szakrális hely, úgyis mint építészeti objektum. Többnyire a települések központjában, a főtér közelében található. Megjelenése, kiemelkedő magassága miatt sík terepen iránytűként szolgál. Jellegzetes alakja, tornya a település szimbóluma is. A katolikus templomunk idén kerek évfordulóhoz érkezett. 275 éve szentelték fel elődjeink. A főtéren álló barokk templom is a sváb időkben épült.

Nagyboldogasszony-templom Nagykovácsiban

Nagykovácsiba a feljegyzések szerint 1700 körül érkeztek az első német telepesek. A törökök kiűzése után a lakatlanná vált települést a földbirtokos, Wattay telepítette be. Az ő hívására érkeztek az első telepesek, valószínűsíthetően pilisvörösvári időzés után, 36 szekérrel. Harminchat szekéralja az újrakezdésben, a boldogulásban bízó ember próbálta megteremteni az élet, a gazdálkodás feltételeit.

A közösség szín katolikus volt, kezdetekben Pilisvörösvár filiájaként működtek. A vallási buzgalom olyan erős volt, hogy az Antónia-árkon keresztül Pilisvörösvárra jártak misére, esetleg Budára.

 Az érkezés után azonnal törekedtek arra, hogy minél előbb szakrális-közös tér legyen a faluban, hiszen több, a templom előtt épült kápolnáról tudunk. 1707-ben, tehát szinte a „honfoglalással” azonos időben, szent helyet építettek.

A római katolikus templom építését 1742-ben kezdték el, 1746 decemberében, a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére szentelték fel.    46 év telt el azóta, hogy az első szekér megérkezett, és a megérkezők először mérték fel szemükkel a hegyeket, dombokat, az Ördög-árok vonalát, a leendő új hazát. A 46 év alatt a Rákóczi-szabadságharc, a járványok (1737-40 között a pestis) sok nehézséget és pusztítást okoztak.

A házak azonban minden erő felett épültek, és épült az Isten háza. A templom egyszerű külsejű, szerény, egytornyú falusi templom, barokk stílusban.  Kétszáz esztendeig volt az egykori nagykovácsiak minden jelentős fordulójának színhelye, legyen szó keresztelőről, esküvőről, temetésről. Hitük a közösség összetartozásának erős segítője volt. 75 évvel ezelőtt, 1946 májusában a kitelepítés keserves napjaiban, a házat, hazát hátra hagyni kényszerülők utoljára intettek búcsút szülőfalujuk templomának. A sok évvel később hivatalosan engedélyezett, első közös hazalátogatásuk alkalmával is az első útjuk a templomba vezetett, ahol annyi év után a templom falai között felzenghetett anyanyelvükön az ének.

Szemesy Barbara alpolgármester asszony, Soltész Miklós államtitkár úr, Kemenes Gábor plébános úr

275 év még egy templom életében is szép kor. A többszöri felújítás, állagmegőrzés ellenére mára kissé megkopott. A hívek számának szaporodása miatt kicsi is lett, amely örvendetes hír is. Ideje lenne egy nagy megújulásnak, hiszen mára a hideg, öreg falak korszerűtlenné váltak.

Ismerve a házfelújítási-, tatarozási árakat, elképzelhetjük, hogy a templom felújítása, esetleges bővítése hatalmas költségigénnyel jár.  Egy 2021-ben, év elején érkező támogatás lehetővé teszi az első lépéseket.

Soltész Miklós államtitkár úr (jobbról) a Plébániai megbeszélésen Balról jobbra: Csabainé Perneczki Judit, Szemesy Barbara, Kemenes Gábor és Kiszelné Mohos Katalin polgármester asszony

Az egyházközség és az önkormányzat hosszas előkészítő munkájának, tárgyalásainak köszönhetően Soltész Miklós úr, a Miniszterelnökség Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkára támogatási előleg formájában 60.000.000 forint vissza nem térítendő támogatást biztosított a Nagykovácsi Nagyboldogasszony-templom felújításának támogatására.

Kiszelné Mohos Katalin, polgármester felkérte a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnökét a templomfelújítási szándékban való közös együttműködésre, hiszen a német nemzetiség hitéletében jelentős szerepet tölt be a katolikus templom. Az elnyert támogatás a Nagykovácsi Német Nemzetiségi Önkormányzat útján érkezik a településre.

Az eddigi előkészületi munkákat az egyházközség részéről, áldozatos munkával Csabainé Perneczki Judit fogta össze.

Házasság hete – Rózsaesküvők

Rózsaesküvő Pilisszentivánon

A fehér menyasszonyi ruha ritkaság a sváb hagyományos menyasszonyi viseletben, a tipikus sötét ruhához tartozó, pliszírozott fehér kötény szokásától eltérően találhatunk azért fehér ruhás menyasszonyokat is. Ha ilyet látunk, gondolhatunk arra, hogy egy rózsaesküvő fotója került elénk.

Nagykovácsiban azonban nem rendeztek a környéken jól ismert rózsaesküvőt. Pilisvörösvár, Pilisszentiván, Solymár településein, amelyek Karátsonyi Guidó földesúr birtokai voltak, igen szép és emlékezetes rózsaesküvőket tartottak. A gróf Rudolf trónörökös 1881 májusában kötött házasságának tiszteletére tett húszezer koronás alapítványt, azzal a céllal, hogy a kamataiból a birtokhoz tartozó három település valamelyikén – évenkénti váltásban – úri módon adhassanak férjhez egy-egy jó erkölcsű, szegény sorból származó, 17–19 év közti leányt. Bírálók döntöttek évről évre arról, hogy melyik község éppen aktuális jelöltje érdemli meg legjobban az erénydíjat. Az első pilisi rózsaesküvő helyszíne (1882. május 10-én) Solymár, az utolsóé pedig 1914-ben Pilisszentiván volt. A korona értékvesztése és az I. Világháború elsodorta a hagyományt. A rózsaesküvők teljes költségét állta a földesúr, majd a fiai által kezelt alapítvány, az erénydíj még hozományra is adott lehetőséget, volt olyan év, amikor a fiatalok házat tudtak vásárolni a rendelkezésre álló keretből.

Kik lehettek rózsalányok, kit érhetett ez a nagy tisztesség?  Ha azt gondoljuk, hogy ennek a merőben romantikus és nagyvonalú szokás mögött nem álltak politikai motívumok naivsággal lehetünk vádolhatók. Mai nyelven fogalmazva a pályázati kiírás erényes, szorgalmas, hazafias leányoknak szólt, akik férjhez mentek az adott évben, az adott településen.

Hol itt a politika, kérdezhetnénk? A nagyvonalú alapítványt tévő grófot elsőként az uralkodóház iránti „rajongó tisztelete”, másrészt a hazaszeretete és „magyar nyelv iránti rajongó hódolata” ösztönözte. Hogy ezen kettőség, hogyan nem okozott ellentmondást, maradjon egy késői és felesleges kurucos gondolat. A birtokát jól ismerő gróf tudta, hogy a falvaiban élő lakosság szinte teljes egészében sváb nemzetiségű. Azt is tudta, hogy az  erőszakos magyarosítás teljes kudarcra lenne ítélve. Ezért szelídebb eszközökhöz fordult, az alapító levélben kikötötte, hogy a rózsalány-díjra csak a magyar nyelvet jól beszélő és írásban is jól használó ifjú honleány pályázhat. Ebben a pályázati kitételben sejthetjük tehát felfesleni a politikai szálakat.

A rózsaesküvők különösen szép külsőségek között mehettek végbe, a rózsaanya mindig egy-egy közjogi méltóság felesége, özvegye volt. A polgári szertartás után a párok kellő pompával, zenekarral, énekesekkel, koszorúslányok sokaságával vonultak a templomba.

1900-ban Pilisvörösvár volt a rózsaesküvő helyszíne. Schäffer Anna volt a rózsalány, 16 éves korában érte a díj. Május hó 13-án szokatlan hidegben, szakadó esőben került sor az esküvőre. A menyasszony szőlőműves családból származott, vörösvári születésű. A férj, Koller Péter nagykovácsi születésű, 22 éves volt a házasságkötéskor. A rózsaanya tisztjét özv. Matyók Benczéné szül. Richter Antónia nyug. főszolgabíró özvegye vállalta el. Így, a vőlegény segítségével tudunk Nagykovácsi helytörténetét olvasva kapcsolódni a rózsaesküvők érdekes történetébe.

 

A másik fotón egy szentiváni rózsaesküvőt láthatunk. 1911. május 28-án Hauser Frigyes és Mandl Terézia esküdtek, római katolikus vallásúak, háromszor lettek hirdetve a feljegyzések szerint, a menyasszony 18, a vőlegény 22 éves. A fotó Taller Józsefné tulajdona, a másolatot Ziegler Ágota szíves közreműködésével kaptuk a Pilisszentiváni Helytörténeti Egyesület anyagából, a fotó szerepelt a 2018-as Nagykovácsi esküvők kiállításon.

A bejegyzés létrejöttében köszönjük Ziegler Ágota (Pilisszentiván) segítségét.

 

Forrás:

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/OrszagVilag_1900_1/?query=A%20v%C3%B6r%C3%B6sv%C3%A1ri%20r%C3%B3zsale%C3%A1ny%20%C3%BCnnep&pg=396&layout=s