Hónap: 2022. január

Dr. Barcza Szabolcs nevét viseli a 2011 QR66 kisbolygó

Létrehozva Szerkesztő

 

Kisbolygót neveztek el településünk egykori lakójáról dr. Barcza Szabolcs magyar csillagászról, aki egész pályafutása alatt a csillaglégkörökben lejátszódó egyes atomfizikai folyamatok vizsgálatával foglalkozott, de a földi légkör fizikája is élénken foglalkoztatta. Csillagászok nemzedékeit oktatta az ELTE csillagász szakán a csillaglégkörök fizikájára. Számos ismeretterjesztő cikket írt, előadást tartott, egy könyve is megjelent A csillagok élete címmel. A kisbolygó elnevezését annak egyik felfedezője, egykori diákja, Pál András javasolta. A kisbolygók elnevezése régi hagyomány, amely szerint a felfedezőt illeti a jog, hogy nevet válasszon a felfedezettjének. Eleinte az új kisbolygók a felfedezés után azonnal nevet kaptak, később már meg kellett várni, hogy megsorszámozzák őket, amelynek feltétele pontos pályaszámítás, a biztos azonosítás. A sorszámozás feltételei is sokat változtak, régen két különböző év, aztán legalább négy különböző szembenállás, manapság pedig gyakran 10-12 szembenállás idején készült megfigyelések kellenek ahhoz, hogy egy égitest sorszámot kapjon. A Barcza Szabolcsról elnevezett kisbolygó egy másfél km átmérőjű szikla, keringési ideje 3,7 év, amelyet 2011. augusztus 10-én fedezett fel Sárneczky Krisztián és Pál András.

Dr. Barcza Szabolcs

Barcza Szabolcs sajnos nem élhette meg a megtisztelő keresztelőt, 2021 februárjában örökre eltávozott a csillagok közé. A mostani kisbolygó elnevezést követően olyan nevek által fémjelzett társaság tagja lett, mint Karikó Katalin, Tessedik Sámuel, Kulcsár Győző vagy Schulek Frigyes.

A cikk a Tájoló 2022. januári számában jelent meg. 

 

Probszt András emlékére

Létrehozva Szerkesztő

2022. január 13-án hunyt el Probszt András, az egyik utolsó bányász, aki a Pilisi Szénbányáknál dolgozott. András bácsi dolgos életében, nyugdíjas évei alatt, a végsőkig megtartotta a bányászok büszke szakmaszeretét. Nem telhetett el Bányásznap, Borbála-nap, bármilyen bányász találkozó, hogy András bácsi ne vett volna részt rajta. Már betegeskedve is feszes vigyázzban énekelte a bányász himnuszt. Szakmaszeretete, erős véleménye töretlen volt. Ha kellett az emlékezés során vitába szállt, az ügy iránti elkötelezettséggel, határozottan érvelt.

 

András bácsi díszfogadása

Probszt András Nagykovácsiban született, egy olyan családba, amely kevés kivételként, a kitelepítés után is ittmaradhatott a faluban. Szálfa termete, markáns arca hozzátartozott  Nagykovácsi hétköznapjaihoz és ünnepi eseményeihez is.

Temetését, végakarata szerint, bányászzenekarral szervezte a család. Elhangzott a Bányászhimnusz és az Il Silenzió is. Probszt Andrást 2022 január 22-én a római katolikus egyház szertartása szerint temették. A temetésen emlékező beszédet mondott dr. Klein Ferenc a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke.

A beszéd itt olvasható:

„Probszt András élt 89 évet

„Az igazán erős emberek néha küzdenek magukkal is.

Összetörnek úgy, hogy senki nem veszi észre, és fel is állnak.

Csak ők tudják, hogy közben milyen mélyen jártak”

Ezek a gondolatok motoszkáltak a fejemben, mióta tudom, hogy András bácsit hosszú szenvedéséből magával vitte a kegyes halál. Nehezen adta fel az életét, mint az igazán erős emberek.

Csak kevesen ismerhették jól közelről.  Alkata, egyénisége, kellő, tiszteletteljes távolság tartásra késztette távolabbi környezetét…..engem is. De nagyon emlékeztetett mindig 22 éve elhunyt apámra, a makacs, konok, örökké tevékeny, szeretteiért mindenre képes, de csak kék szemével mosolyogni tudó sváb emberre, aki még a szavakkal is spórolt.  Nem szeretett vitázni, nem tetszését egy – egy kézlegyintéssel intézte el. Ahogy András bácsi. Az Ő kézlegyintéseiben minden benne volt.

Nem szívesen beszélt családja, a nagykovácsi sváb közösség keserű sorsáról. Megkezdett mondatainak többnyire kézlegyintés volt a vége, hiszen minek beszélni a megváltoztathatatlanról.

A kegyetlen történelem áldozati életét élte-hűséggel. Hűséggel a hűtlen szülőföldhöz, hűséggel a munkához, családjához, a munkahelyhez.

Nehéz életének szimbólumaként, 18 évesen 1950. december 24.-én, karácsony szenteste napján állt munkába vájárként és ereszkedett a mélybe. 1970-ig a bánya bezárásáig vájárként és bányamentőként dolgozott. 20 éven át a bányában görnyedt, állandó veszélyben a mindennapi kenyérért.

Arca mély ráncaiba beleült a mélység pora, de szálfa termetét csak a múló évek hajlították meg.

Büszke volt bányász életére. Még az utóbbi évek bányásznapi megemlékezésein is az ő hangja zengett a legércesebben:

„Ha majd nyugszunk mélyen alant,

nem lesz nekünk nehéz a hant

anyánk a föld majd átölel,

szerencse fel, szerencse fel, szerencse fel !”

Ég veled András Bácsi !

Legyen Neked könnyű a hant!”

 

Utolsó útjára a családja, rokonai, tisztelői, a község vezetése kísérte.

A gyászjelentés

 

Utolsó Jó szerencsét, András bácsi!

A magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapja

Létrehozva Szerkesztő

Az Országgyűlés 2013-ban nyilvánította január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjává, arra emlékezve, hogy 1946-ban ezen a napon hagyta el Magyarországot az elüldözött német nemzetiségűeket szállító első vonatszerelvény. Az Országgyűlés határozatában hangsúlyozta, hogy tisztelettel adózik mindazok emléke előtt, akiket a második világháború után a kollektív bűnösség igaztalan vádja és elve alapján üldöztek és hurcoltak el.

Idén Gábeli Tamás dokumentumfilmjét ajánljuk a megemlékezéshez:

Itt érhető el a dokumentumfilm első része..

Itt érhető el a dokumentumfilm második része..

Emlékbeszéd

Létrehozva Szerkesztő

Egy nagyon értékes darabbal gazdagodott az Öregiskola Közösségi Ház és Könyvtár helyismereti gyűjteménye. Janits Béla úr, aki a Fejér György Alapítvány életre hívója, már sok Fejér Györggyel kapcsolatos könyvet, eredeti kiadásokat vásárolt, és adományozott a könyvtárnak, most egy különleges érdekességet lelt fel az Antikváriumban. Emlékbeszéd a kiadvány címe. A még fel sem vágott példány oldalain Toldy Ferenc emlékbeszédét olvashatjuk, amelyet 1865-ben tartott, július 3-án az Egyetem nagy dísztermében, néhai Fejér Györgyről. Toldy Ferenc számtalan titulusa közül talán a bölcsészdoktor, a Magyar Királyi Egyetemi Könyvtár igazgatója és a Kisfaludy-társaság elnöke emelendő ki, ha a Fejér Györgyhöz köthető szálakat keressük.

borító

Felmerülhet a kérdés, miért pont tizennégy évvel Fejér György halála után hangzik el az emlékező beszéd, nincs kerek évforduló, elég idő eltelt az idős pap-tanár, az Egyetemi Könyvtár igazgatójának halála óta.

A magyarázatot a beszéd csak immanensen adja meg: azért most, mert már lehet róla beszélni, lehet dicsőíteni, érdemeit összeszedni, sőt elmulasztani vétek is lenne már. Feltételezhető, hogy Fejér utolsó munkája, amely az 1848-as forradalom természetét firtatta, és az utolsó nyilvános beszéde, amelyet az Egyetem dísztermében tartott, ott ahol a róla szóló gyászbeszédet Toldy is elmondja, szintén bátorrá sikeredett, ráadásul a jelenlévő császári biztos füle hallatára. A beszéd 1850. április 10-én hangzott el, a hatalom nyilván nem bocsátott még meg 1851-ben, halálakor. Ezért a szónok korábban „nem érezte”, hogy az idők korábban „kedveztek volna” egy ilyen beszéd megtartásához.

Toldy családi szálon, baráti kapcsolatokkal is kötődött jóakarójához, aki az Egyetemi Könyvtári igazgatói székében elődének is tekinthetett.

Az emlékbeszéd összefoglalja Fejér tudományos és művészeti életben kifejtett nem kevés érdemeit, kiemelve, hogy mindezek mellett mindvégig a papi hivatást is gyakorolta. A beszéd a nagykovácsi időkre így tér ki:”…fáradhatatlan buzgósággal hirdette Fejér az isten igéjét, nem csak Buda felett fekvő német ajkú fárájában, hanem magyarul oly gyakran Pesten is…”. A fára szó egyházközséget jelent. Nagykovácsi, a Buda felett fekvő, németajkú település.

Így Fejér György munkásságán túl, egy újabb Nagykovácsi történetére mutató dokumentummal lettünk gazdagabbak.