Kevesen tudják, de Bächer Iván esetében Nagykovácsi nem csupán egy regény helyszín, az író rövid ideig lakott Nagykovácsiban. Bár inkább „telkes”, hétvégi nyaralónak tervezte az ittlétét, aztán  másként alakult.

Bächer Iván

Az ízig-vérig pesti, pontosabban legutóbb lipóciai író, ahogy saját Újlipótvárosát nevezte, hogy kerülhetett, ha csak rövid ideig és akkor sem állandó lakosként Nagykovácsiba? Személyes ismeretség sem kell ahhoz, hogy tudjuk Budára átjönni is nehezére esett, és valóságos tengerentúli utazásként élte meg az átkelést a Dunán. Elég, ha az utolsó idők műveit olvassunk. (Bächer Iván: Megyek Budára)

Bächer Iván: Klétka

A Klétka című regény, amely a tragikusan fiatalon meghalt feleségének, Klauber Marinak állít emléket adja meg a választ, több pontot említi „Kovácsit”.  Az önéletrajzi regény, Bächer talán összes műve annak tekinthető, lapjain a nyolcvanas évek budai gimnáziumának, az akkori Móricz gimnázium (ez a mai Baár -Madas Gimnázium) tanárijába csöppenünk, ahol Bächer tanárként dolgozott, mint pályakezdő, aki már akkor elhatározta csak írni szeretne, így aztán elállt tanárnak. Nehéz dolog a döntés. A fiatal tanárnő, Mari nemsokára több lesz, mint a kezdő tanár kollégája. „1986 nyarán az új lakásba költöző család és Verával gyarapodó, így többé-kevésbé héttagú Gold családban még nem volt beteg.” Rövidesen három rákos ember élt a családban, hosszú kórházazás után a nagycsalád egészen kicsivé zsugorodik, mindenki elment.

1986-ban azonban még mindenki jó erőben tervez. Kiélvezve a városi lakás és a csendes elvonulási lehetőség kettős hasznát. „Hisz került egy kellemes kis ház Kovácsiban. Gondolták, a hét pár napját ott töltik majd Vera és Jenő (Mari és Iván regénybeli neve- a beszúrás tőlem: F.K.). Onnan járnak majd tanítani az iskolába, amely fél óra buszozással elérhető.” Pont a betegségek miatt ez a kétlaki életforma nem lett hosszútávú, nem is vált megszokottá. A kis faház a Virágos sétányon volt, az utcában a nyolcvanak évek közepén még csak néhány hétvégi ház állt, az utca alatt a völgyben a téesz parcellái.

Egy másik írás, amely kapcsolatban van Nagykovácsival Az elindulni három nővel kötet A sváb című novellája. A hazalátogató, kitelepített „sváb” BMW-je bekanyarodik a Tanács utcáján (Antónia utca), megáll a temető előtt. „Sok kövön már olvashatatlanná koptak a számok és betűk, leghátul pedig jó néhány teljesen elmerült a száradó gaz, az összegereblyézett évtizedes koszorú- és virágmaradék meg a málló, pépes avar vaskos szőnyegében.” Majd tovább indul az autó, elhajt a SAVANYÍTÓ, TURISTA FALATOZÓ táblák alatt, fel a Zsíros-hegyre. A leírás pontos, alapos, ahogy szokott. Megelevenednek az ismert részletek. „A domboldalakon mindenütt új vagy éppen épülő házak fehérlettek. Jobbra fönn a kis kápolnarom, amely valamikor magányosan szolgált irányjelzőül a kopasz hegyoldalon, mára teljesen beolvadt a sok apró ház és rengeteg növekvő gyümölcsfa közé.” A novella szerint a „sváb” a Zsíros-hegyi turistaházhoz ér, ez még működik, ha romjaiban is, a „kisszalmásit” már széthordták.  Körbenéz, tapasztal, aztán indul.

Bächer Iván 2013. március 18-án nagy hóesésben, már betegen író-olvasó találkozón járt Nagykovácsiban, talán utoljára.  Abban az évben, 2013. december 21-én temettük.

Nyilánszki Mari az ország keleti részében született, udvariasan úgy mondanánk, egyszerű családban. Az igazság ennél súlyosabb. Az apa alkoholizmusa, a család sűrű boldogtalansága, amely következménye vagy oka az apa ivásának, menthetetlenül mérgezi a mindennapokat.

A lány, amint teheti kiszakad a családból és sodródik. A sodródása hol ígéretes iskolába, hol rendezett családhoz viszi, de a megállapodás nehéz dolog. Zoli a dúsgazdag vállalkozó, alkalmi partnerként kerül a képbe, de új szakaszt nyit a sodródásban.

„Ebben a lakásban nincs tévé. Kandalló van, itt a kandallót kell nézni. Zoli szerint a tévézés káros, és amúgy meg ideje sincs rá, szerinte a tévé a prolik szórakozása, a gyerekeinek sem engedte nézni, amikor még együtt élt velük a szép nagy kertes villájukban, Nagykovácsiban.”

Mire a történetük összeér Zoli már Budapesten lakik, olyan magasan, ahonnan az egész várost látni lehet, a második kerület egyik társasházának legfelső szintjén.

A regénybeli idő 2019. Senki nem sejthette, hogy ez lesz az író, Térey János halálának az éve. Műfaja verses-epika, amely elhaladottnak tűnő műfaj Térey értelmezésében modernné vált, olyan eszközzé, amely alkalmas egy „képtelenül valóságos korrajz” megalkotására. Szereplői a ma, akkor a közeljövő emberei, akik a társadalmi térképen valahol a felső, felső-középosztály helyén helyezkednek el, földrajzilag Buda, „December”, azaz a XII. kerület, a Sváb-hegy és környéke, illetve a budai agglomeráció egyik települése (talán December kerület folytatásaként): Nagykovácsi a helyszín. 2015-ben jelent meg Térey János A Legkisebb Jégkorszak című munkája. A regénybeli főhős, Mátrai Ágoston feleségének édesanyja él Nagykovácsiban, ahová a „Jégkorszak” idején szeretnének ellátogatni. A XI. fejezet helyszíne Nagykovácsi, pontosabban a Nagykovácsiba vezető út.

Térey János

„Idáig araszolgattak. De sehol még Nagykovácsi.

„Te tudod, hol lehetünk?” „Az amerikai iskolánál.”

A kastély, túl a kanyaron, még nem látszik ide,

Ott kellett volna lefordulni Fruzsináék házához:

A falu mint sötét folt a hófúvás mögött;

Egy árva lámpa sem égett sehol.

Nem jutnak be, ez eldőlt. Eldőlt? Mára el.

Most fordultak vissza Nagykovácsi kapujából.”

2014 év végén a települést érő jégkár valóságosan megmutatta a természeti erők csapását a modern civilizáció felett. Átélhettük, hogyan veszíti egy csapásra el az összes technikai eszköz a jelentőségét, ha nincs áram. A műben nemcsak Nagykovácsit, hanem Magyarországot, sőt egész Európát legyőzi az izlandi vulkánok aktivitása miatt bekövetkező globális lehűlés.

 A jóléti társadalom karakterei (színészek, politikusok, diplomaták művészek, félcelebek stb.)  botorkálnak a hóban-fagyban, életükre kisebb-nagyobb hatással van a szelíd természeti katasztrófa, amely inkább csak nagyítóként működik életük bemutatásában. A nagykovácsi szál pozitív, a kisgyermek, akinek a születése a nagykovácsi úton, a hóviharban elakadva kezdődik, megszületik. Andort, a féléves csecsemőt Budán tologatják szülei, séta közben szemlélgetve a legutóbbi történelmi fordulat (golyónyom) lenyomatait a budai villa falán, amely réteg visszavonhatatlanul ráépül a korábbi történelmi rétegekre.

Térey János a művet (a könyvet 2015 novemberében Nagykovácsiban is bemutattuk) feleségének Artemisznek (Harmath Artemisz) ajánlotta. Artemisz édesanyja évekig a nagykovácsi iskolában tanított, talán a nagykovácsi szálat ezért tekinthetjük életrajzi vonatkozásúnak is.

A Magyarország és a Kis Ujság is beszámolt arról a balesetről, amely a nagykovácsi úton történt 1938. július 29-én, pénteken.

A baleset sérültje Tisza Jolán grófnő volt, aki jelentéktelen sérüléseket szenvedett a homlokán. Az autó ismeretlen okból „nekifarolt” egy fának.

Tisza Jolán leánykorában

A baleset különös izgalma volt, hogy a fiatal grófnőnek pár nappal későbbre volt kitűzve az esküvője. Az apró sérülés szerencsére ebben sem akadályozta.  A grófnő 1916-ban született, érdekes módon születésének színhelyekén Nagykovácsi került megadásra. (A Tisza-család nem tartózkodott állandóan a nagykovácsi birtokon.) Tisza Jolán szép kort élt meg, 81 éves korában, 1998-ban halt meg.

Tisza József

A baleset tragikus előzménye volt, hogy Jolán testvére, a fiatal Tisza József gróf pár nappal Jolán autó-balesete előtt (július 12-én) halt meg autószerencsétlenségben, ahogy a korabeli cikk fogalmaz „autókatasztrófában”. Tisza József mindössze húsz éves volt.

Forrás:

ADT

https://www.geni.com/family-tree/html/start